Erdős Kálló Viktória képei a találkozóról >>
Torontáloroszin (Kisorosz) a román határ közelében meghúzódó szórvány magyar faluban tizenegy év után másodízben szerveztek Háló-találkozót, a helyi plébános ft. Király Tibor atya vezetésével. Halmai Ágnes fényképes beszámolója a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A lelkesedés, a tenniakarás és a Háló iránti elköteleződés ezúttal is nagy volt
Ezúttal Zentán találkoztak olyan emberek újra, akik lelkiekben testvérként köszöntötték egymást és többen új testvéreket hoztak el magukkal, akik először vettek részt a Hálón. Az öröm, amely a viszontlátás okozott, felkészülés volt arra, amit aznap kaptunk. A nap mottója is erre a felkészülésre volt hívatott: Üdüljünk fel lelkiekben!
Halmai Tibor köszöntő szavai mindig érdekesek és újként hatnak. A Háló délvidéki történetéről és a Háló megújulási lehetőségeiről beszélt. Majd a szentségimádás következett a Kis Sz. Teréz emléktemplomban. Itt már elindultunk Isten felé. Isten az előadás alatt is szólt hozzánk Ft. Magó László szavain keresztül. Már az előadás címe is a szívemen kopogtatott, hogy utat törjön elmémig: Ne féljetek attól, amit Isten kér tőletek!
Kalmár Klementina és Jablonszki Sándor írása >>
Gondold át, hogy tőled mit kér Isten:
- Az elesett bűnöstől kéri, hogy kelj fel és folytassa utját.
- Az álarc mögötti lélektől kéri, hogy szabaduljon fel és vesse el láncait hitében.
- A magányost hitében kéri, hogy keresse meg társait a katolikus egyház közösségeiben.
A hitünk tetteké alakult a kiscsoportos beszélgetések során, tanultunk egymás szavaiból, fejlődtünk a közösség által. A mi csapatunk fiatal kiscsoport volt. A feladott kérdéseken és az előadáson elhangzottak vezettek minket az úton, amit ott és akkor Isten írt a lelkünkbe.
Míg a szívünket érzelmekkel gyarapítottuk, addig finom ebéd készült. Ebéd után könnyed kultúrprogram szórakoztatott, amely magáért beszélt. Az elmesélt mondák életre keltek a gyerekek által. A népdalok szárnyaltak a Délibáb együttes hangján és hangszereikből.
Ezután a Zentai Virágzó Kert Közösség tagjai osztották meg velünk életük nehézségeit valamint énekekkel együtt dicsértük az Úr kegyelmét. A szentgyónásban lelkünket helyeztük az Urunk elé. A szentmisében Ft. Nagy József atya szólt hozzánk: Sokszor mi is azt gondoljuk, hogy Jézus alszik, mikor viharba kerülünk. Az atya rámutatott, arra, hogy Jézus minden körülmények között velünk van.
Jablonszki Sándor: "A lelkesedés, a tenniakarás és a Háló iránti elköteleződés ezúttal is nagy volt..."
A főszervezői szerepet én vállaltam ugyan magamra, de reálisan tekintve én csak egy kis szeletet tettem hozzá az egészhez. Egy nagyon jó csapattal dolgozhattam ismét együtt egyetértésben és szeretetben. Gond nélkül használhattuk a Caritas járműveit, konyhai eszközeit, a helyi közösség nagyterméért nem kellett fizetnünk, a Star Copy magánvállalat ingyen készített el minden nyomtatványt. A Bethlen Gábor alapnak köszönhetően a további költségek is jórészt fedezve lettek. A programok résztvevői is keményen odatették magukat: Magó Laci atya mély tartalmú előadásával és praktikus kérdéseivel a kiscsoport részére, a Délibáb együttes fergeteges előadásával tudása legjavát adta, és a Rekovics testvérpár is lebilicselte a közönséget. Regő ötévesen már szinte profi előadó, Réka pedig hozta a formáját magabiztosan, szintén profi módon.
Nem szokványos környezetben került sor az idei sepsiszentgyörgyi Háló napra: a szervezők erdei környezetet álmodtak háttérnek, és a Gondviselés gyönyörű, napsütötte napot biztosított. A fő cél egy hátrányos helyzetűnek tekintett csoport meghívása volt, és a választás a Máltai Szeretetszolgálat központjában élő elhagyott gyerekekre esett.
A nap rövid ismerkedéssel kezdődött, amit a Dávid György plébános atya cerebrálta szentmise követett. A prédikáció fő irányvonala az egymásra figyelés volt, kihangsúlyozva, hogy a lelkiségek is hiába keresik külön - külön az Isten felé vezető utat, úgy gondolván, hogy ők talán jobban tudják, mint a többiek, ha nem találjuk meg a másokra figyelés és velük való egyetértés útját, akkor valószínűleg nem haladunk jó irányba. Ugyanakkor kihangsúlyozódott a plébániákra, mint "mag-közösségre" való visszatérés fontossága is.
A szentmisét agapé követte, majd szabadfoglalkozás : gombászás, gyógynövényszedés, foci, gát-építés a patakon. Csodálatos volt figyelni, amint a saját szüleik által elhagyott, megsebzett gyerekek próbálkoztak beilleszkedni egy új környezetbe. Ugy gondolom, sokunk szívében megfogalmazódott a nap végére az a gondoltat: hátha nem vesznek el majd az élet forgatagában, hátha megmarad az ilyen élményekből egy-két szikra pici lelkükben. Áldott, szép, gondolatokat ébresztő nap volt. Reméljük lesz hasonló folytatás.
Acél Cecilia
Köszönjük a szép és tartalmas szombati kirándulást! A gyerekek is nagyon szerették ,nagyon jól érezték magukat. Meg sem tudom fogalmazni az érzéseket azokat meg kell élni és szerintem az ilyen kis kirándulások segítenek hozzá , sokat adnak ha nyitott rá az ember. Nekem ezt jelentette ez a kirándulás: megtanulni adni, szeretetet adni, önzetlenül. Én így éreztem.
Rápolti Csilla,a gyerekek nevelője
Egy csodás nap
A meghívás egy szombati Hálós piknikre szólt, amelyet a családi házas gyerekekkel együtt kaptam. Nagyon szívesen mondtam igent, bár még nem tudtam hogyan viszem végbe a feladatot. A ház gyerekei nem igazán szeretnek előre megszervezett programokon részt venni, ezért tűnt nehéznek feladatom, amit szívesen vállaltam. Volt is minden, amikor kijelentettem, hogy szombaton kirándulás gyalog, és még kötelező is mindenkinek. Jöttek a kérdések kivel?, hova?, miért? és még korán is kell kelni!, ez már a csúcs volt a nagyoknak. Egy nagy fohásszal indultam költeni a gyerkőcöket reggel, miközben meghívott kolléganőim is csatlakoztak.
Izgatottan, kíváncsian, ellenérzésekkel indultunk útnak a találkozóhely felé, ahol találkoztunk a meghívást tevő Hajdú házaspárral, meg még egy pár hálós taggal. Némi tanakodás után sikerült megegyezni a helyben ahol a napot eltöltjük. Az erdő zöldje, a patak csobogása, a tűz rakás, mind-mind azon volt hogy feledtesse addigi gondjaink. ,,Gyerekeink" is önfeledten vették birtokba a helyet. Egy kicsit értetlenül nézték a pap bácsi érkezését, kíváncsian várták a fejleményeket, hisz nem értették miért ez az egész.
Számomra csoda volt a szabadban megtartott mise, melyet aranyló fénybe vont a nap sugara. Lelket simogató, megnyugtató, felemelő, melyet az ebéd készítése követett, majd még gyógynövény gyűjtésre is lett időnk.
Gyerekeink ragyogó szemei dicsérték az Urat, és meghívóink fáradozását, így köszönve meg az együtt töltött napot. Energiával feltöltődve búcsúztunk egymástól. Köszönjük szépen, Isten áldása kísérje éltetek.
Bagoly Emese
Fontos vagy nekem!
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél!
(Antoine de Saint-Exupéry)
Halmai Ági írása és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Palkovics Mária írása a Hét Nap hetilap honlapján >>
Palkovics Sándor képei a találkozóról (FB) >>
Írás Nezsényről a Magyar Szó napilap honlapján >>
Találkozó a megszentelt élet jegyében
Igazi feltöltődést, hitben, szeretetben való megerősítést adott a résztvevőknek a nagyszőlői ferences kolostorban szervezett Ugocsai Kerületi Háló Találkozó, melynek fő témája a megszentelt élet volt.
Kovács Erzsébet fényképes beszámolója a Kárpáinfo.net oldalon
Espán Margaréta írása a Kárpátaljalap.net portálon
Nagyböjti időutazás Krisztussal a sivatagba
Krisztus szenvedéstörténetén elgondolkodva, megalkottuk a sivatagot. Azt a sivatagot, amely arra hív bennünket, hogy nézzünk vissza a Krisztus által megélt eseményekre, a magányra, megkísértésre, döntésére, a vállalt keresztútra és arra, hogy emeljük át saját életünkbe az Általa tanúsított hitet, engedelmességet, alázatot. Az Ő példáját követve mi is törekedjünk a lelki megerősödésre, eddzük akaratunkat. Tanuljuk meg tőle azt az engedelmességet, amely kitart Isten akarata és a szeretet mellett. A sivatagi elmélkedés után követjük Jézust a Koponyák hegyére, megpróbáljuk átértékelni a minket ért sérelmeket és arra összpontosítani, hogy megújult, tiszta szívvel vigyük tovább mindennapjainkban Jézus üzenetét: a szeretetet.
Az általunk létrehozott sivatag homokjában lépked a lábunk, ahol mindenki megtalálhatja a saját sivatagát, azt, ahol a gondolatai egymásra találnak.
Az Andi Juli, Dorka, Robi szervezőcsapat a rövid bevezetőben először különböző internetes helyeken talált szabadság fogalmak sokaságából
olvasott fel néhányat. Elmondták, hogy előzetes beszélgetésük során tapasztalatokat és szabadságképet gyűjtöttek, ezekből párat meg is osztottak velünk. A találkozó programjával kapcsolatban elmondták - "elindulunk a saját személyes szabadságunktól, élményeinktől és reményeink szerint eljutunk a krisztusi szabadság fogalomhoz, ha meg tudjuk azt ragadni. Nem konferenciázni szeretnénk, nem tisztázni a közös fogalmakat, hanem találkozni, megismerni egymás szabadságát és szabadon együtt lenni."
Háromszor félórás részletekben került sor beszélgetésekre többnyire egy asztalnyi társaság körében, de voltak olyan rövid alkalmak is, amikor párokban beszélgettünk. Egyik ilyen alkalommal a szervezők kérése az volt, olyan valakit szólítsunk meg beszélgetésre, akihez képest a korkülönbségünk legalább tíz év, így a nyolcvanvalahány éves Arató Laci bácsinak lett korlátlan szabadsága beszélgető partner választásra.
A 3 blokk fő témái és kérdései ezek voltak:
Mi volt legutóbbi szabadságom legmeglepőbb élménye?
Mikor érezted magad a legszabadabbnak?
Megtörtént-e veled, hogy beszorultál a liftbe, vagy ha még nem, akkor mit tennél ekkor?
Milyen a szabadságélményed, ezt mennyire csináltad, mennyire kaptad?
Mi gátolja a szabadságokat?
Szabadság és elkötelezettség.
Mi segíti a szabadságotokat avagy más szóval kinek adnád át a volánt?
A találkozó végén előkerült a gitár, és elénekeltük Sillye Jenő megzenésítésében Weöres Sándor Apokrif imáját. Sokszor halottam már ezt a dalt, de még sose gondoltam az "alkotni, Uram, s alakulni vágyom" sor hallgatása során arra, hogy ez is egy program a szabadságra.
A program ráadása az agapé volt, ebből nálam az erdélyi halkrém volt a csúcs.
Riport a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában >>
A Háló lehetőséget kapott arra, hogy bemutatkozzon a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottsága előtt, a Parlament Eszterházy Jánosról elnevezett termében. A meghallgatáson Dr. Thuróczy György elnök 25 percben mutatta be a Háló mozgalom 25 éves Kárpát-medencei, határokon átívelő közösségépítő tevékenységét. 25 év, 5 régió, több, mint 500 találkozó, több, mint 100 helyszínen. Ezek között 14 Kárpát-medencei tábor. Több, mint 10.000 személyesen megszólított ember, 400 helységből. 150 önkéntes munkatárs. Kiemelt figyelem a szórványterületeken. Jelentős kulturális tevékenység Budapesten (kb. 200 koncert, 80 kiállítás), kb. 20 saját kiadvány. Részvétel 8 társadalmi projektben.
Az igazi erededmények persze azok, amik nem láthatók, nem mérhetőek: az emberi, baráti, közösségi szálak, kapcsolatok. Sok-sok emlékezetes és megtartó élmény, amelyekre joggal lehet büszke a Háló mozgalom. - Nemzeti összetartozás a gyakorlatban.
A Háló eseményei, helyszínei 2014-ben >>
Közösség kóstoló fiataloknak
A Szt. István Rádió riportja Fekete Edinával és Salai Gáborral >>
Írás az exarchatus.hu portálon
A Háló február 21-én, Sajópálfalán, a Zarándokházban szervezett napját körülbelül ötven fiatal (és néhány lelkipásztor) töltötte el együtt beszélgetéssel, játékkal, ismerkedéssel, tapasztalatcserével és imával. A vendéglátó Kiss Attila helybéli parókus volt.
A rendezvényen részt vett Orosz Atanáz görögkatolikus és Palánki Ferenc római katolikus püspök atya is. Mindketten őszintén meséltek saját közösségi élményeikről. Ez amolyan szimbolikus összekötő erővel is bírt, hiszen Sajópálfala görögkatolikus kegyhely, bár a Háló-találkozókon a részt vevők többsége általában római katolikus.
A találkozó előkészítésében és lebonyolításában részt vettek a Háló Közösségi Műhelyének tagjai (Gaga Zsuzsa, Agócs Júlia és Bayer Róbert) és néhány fiatal Budapestről. A zenei szolgálatot a Vándorok együttes vállalta.
A kiscsoportos beszélgetés is része volt a programnak, hiszen ez a Háló találkozók egyik alapköve. A nap folyamán a résztvevők bepillantást nyertek a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség működésébe (Serfőző Levente atya által)
Ebéd után műhelymunkában dolgoztak a résztvevők, régiók szerint. Itt megbeszélték, hogy ki-ki a saját egyházközségében hogyan és milyen programokat tudna szervezni az ifjúság megszólítására és összefogására. Emellett volt egy felnőtt, főként papokból álló csoport is, akik azon gondolkoztak, milyen módon tudnák segíteni a fiatalokat e programok megszervezésében.
A napot egy rövid imával zárták a templomban. A részvevők azzal az igénnyel távoztak, hogy legyenek még ehhez hasonló találkozók.
Fekete Edina és Salai Gábor szervezők szerint nagyon sikeres volt ez a nap, hiszen egyrészt a környékbeli és távolabbi fiatalok megismerkedhettek egymással és a lelkészekkel, valamint a püspök atyákkal. Másrészt a műhelymunkában olyan eseményeket találtak ki közösen, amivel elő tudják majd segíteni a fiatalok közösségre találását a saját lakhelyükön.
A Háló mozgalom miskolci és sajópálfalai bogozói (=szervezői) Közösség-kóstoló találkozót szerveztek Sajópálfalán február 21-re. Elsősorban a vidék fiataljait kívánták megszólítani, és felébreszteni bennük a vágyat arra, hogy kisközösséghez tartozzanak. A programot a Háló Közösségi Műhelye állította össze, a kiscsoportokat budapesti, közösséghez tartozó fiatalok vezették, és bemutatkozott a szegedi Egyetemi Lelkészség is. A hívásra javarészt olyan fiatalok jöttek, akiket hívott vagy küldött a lelkipásztoruk. Természetesen nem tudható, hogy mennyire lelkesedtek be a kisközösséghez tartozás irányába, de a lehetséges gyümölcsök egy-két virága máris látható:
- a jelen lévő plébánosok és parókusok között szálak alakultak a felvetett gondolatok tovább-szövésére, a látott minták átvitelére másik városba, helyiségbe;
- nagyon jó beszélgetésekben igen jó ötletek merültek fel a találkozó közben, talán hosszabb távú kapcsolatokat is megalapozva;
a forma és a lehetőség több résztvevő fantáziáját megragadta, folytatást is kilátásba helyezve: kiderült például, hogy mások számára is érték az, amiben a szegedi egyetemisták élnek;
- volt velünk egyetemre készülő leány, aki itt döntötte el, hogy Szegedre jelentkezik, mert ott érdemes az egyetemi lelkészséghez tartozni;
- a távozók között akadt, aki kifejezte, hogy határozottan jól és megszólítottnak érezte magát;
- a találkozón végig jelen lévő, és személyes közösségi tapasztalatairól is beszámoló két püspök atya (dr. Orosz Atanáz és Palánki Ferenc) is láthatóan lelkesedett az itt láthatóvá váló kisközösségi egyházkép alakulásáért.
A szépen megszervezett találkozó talán nem csak a közösséghez még nem tartozó fiatalokat találta meg, hanem a közösségeket szervező vezetőket és lelkipásztorokat. Reméljük, hogy hozzátett valamit az egyházon belüli kisközösségi életforma népszerűsítéséhez.
