Bayer Róbert írása az Új Ember szeptember 13-i számában
A katolikus, keresztény kisközösségek egyre gyakrabban jelennek meg a hivatalos egyházi megnyilatkozásokban, és a püspökök, egyházmegyék lelkipásztori terveiben. Ahova csak mostanában érkezik el az Egyház - például Afrikába -, ott gyakran a már meglévő közösségek "húzzák maguk fölé" az egyházszervezetet, mint ernyőt, éppen úgy, ahogy az első századok egyháza is alakult. A hagyományosan keresztény vidékeken úgy tűnik, nehezebb dolga van a kisközösségi életformának, de elsősorban a fiatalok révén meg-megjelennek ezeken a helyeken is a személyes, hitet és összetartozást komolyan vevő, az életről beszélgető kiscsoportok, mint a hiteles keresztény életforma jelei és hordozói.
A kisközösségek a mai pasztorális gyakorlatban gyakran az ifjúsághoz kötődnek a plébánosok, hitoktatók fejében. Azonban egyre több olyan csoporttal találkozunk, amelyek kinőtték az ifjúsági kereteket - akár plébánián, akár egy ifjúsági lelkiségi mozgalom kiscsoportjaként -, és felnőttként gazdátlanná válva folytatni kívánják az évek óta élt kisközösségi formát. Mások immár családosként találnak rá hitük megélésének erre a lehetőségére. Ők gyakran külső segítséget keresnek, vezetőt vagy legalább segédanyagot. Biztatom őket: használják azt, ami elérhető, és ne adják fel, amit elkezdtek.
A teljes cikk 
A Háló Közösségi Műhelyének kiadványai kisközösségek számára >>
Egyéb ajánlott kisközösségi irodalom >>
Kisközösségi beszélgetések a vasárnapi evangéliumról >>
A felvidéki Háló egy új kezdeményezést indított el, melynek első állomása 2015. szeptember 11-én Szenc volt. A tervek szerint minden hónapban különböző városokban tartunk Háló-találkozót (Szenc, Dunaszerdahely, Somorja, Pozsony, s talán Galánta), ahol a helyi lelki atyák vezetésével a közös szentmise után kiscsoportos beszélgetéseken veszünk részt. A városok közti távolság megengedi, hogy az egész környékről részt tudjanak venni az érdeklődők a Háló-találkozókon.
Az első helyszín, vagyis Szenc, sikeresen vizsgázott. A szentmisén Mikus Csaba szenci káplán mondott szentbeszédet a Háló-találkozó résztvevőihez a közösségi élet fontosságáról. "Nem lehetünk különálló szigetek" - e szavakkal hangsúlyozta, hogy mindannyiunknak szüksége van a közösségi élményre. Ezt követően átvonultunk a Pasztorációs központba, ahol a helyi közösségek egyes tagjai és a környékbeli településekről érkezők kiscsoportokban osztották meg egymással tapasztalataikat. Utána a szeretetlakoma, s a véget nem érő beszélgetések következtek. A találkozó iránti érdeklődést mutatta az is, hogy nem csak Pozsonyból, Somorjáról, Nyékvárkonyból, de még Fülekről is érkezett résztvevő. Szintén örvendetes, hogy a rendezvény sikeresen összegyűjtötte a helyi szenci közösségek nagy részét is. Bízunk a sikeres folytatásban.
HP
A Jóisten visszfényének kell lenned másokért
Lelkes fiatal hálós önkéntesek, élükön Burány Boglárkával és Kiss Julival ifi Háló találkozót szerveztek Újvidéken, a Ferences Rendház nagytermében.
A rendezvényre Délvidék 8 helységéből és Budapestről összesen 16 fiatal érkezett. A családias hangulatú találkozó előadója Ft. Zsunyi Tibor bácskertesi plébános volt. Előadásának és egyben a találkozónak a címe: Hívott és én IGENt mondtam. Tibor atya fiatalos lendületével gyorsan magával ragadta a hallgatóságot. Előadása után kiscsoportos beszélgetés következett, ahol a résztvevők őszintén megosztották egymással gondolataikat és tapasztalataikat. Ebéd után játékos feladatok megoldásával ismerkedhettek meg Újvidék nevezetességeivel. A nap folyamán a régi barátságok megerősödtek, és új barátságok szövődtek. A szép nap végén lelkesen és jókedvűen vettek részt a ferences rendház hívő közösségével együtt az esti szentmisén, majd ezt követően megosztották egymással a nap folyamán megélt élményeiket. Úgy érezték jó, hogy igent mondtak a meghívásnak.
Néhány értékes gondolat és lejegyzett élmény >>
Hugyik Árpád (Szenttamás)
Először jártam Háló találkozón, ahol kéznyújtással és mosollyal fogadtak. Ilyenkor az ember elmosolyodik, s mosolyát egész nap vígan viseli, mert tudja jó helyen jár. Kiscsoportban körbeülni, s annak szabályait betartva beszélgetni, várost nézni és közben kacagni, más mókás játékokon résztvenni, mindez ráébresztett arra, milyen fontosak vagyunk egymásnak. Örülök, hogy itt lehettem, mert élményekkel és barátokkal lettem sokkal gazdagabb!
Szeibert Janka (Budapest)
Pár óra és mennyi esemény, élmény! Közös játékok, ismerkedés, előadás, kiscsoportos beszélgetés, városnézés, és napzáró beszélgetés. Legnagyobb élményem, hogy a kiscsoportomba ült be maga az előadó is, egy pap (Zsúnyi Tibor atya)! Valljuk be, ez nem mindennapi történés. Ami kifejezetten tetszett, hogy húsz főnél valamivel kevesebben voltunk. Nem szeretem a nagy tömeget. Ez a kis létszám mellett a találkozó nyugodtabb körülmények között folyt, és minden résztvevőt sikerült valamennyire megismernem. A városnézést sem kellett elsietni, mégsem vette el az egész napunkat és egy jót mulattunk. Megnéztük Újvidék nevezetességeit - különösen jó barátságba kerültünk a főtéri templom ablakaival és a temető sírfelirataival.
Ami elengedhetetlen egy találkozón az a szép lezárás. Ez itt tényleg jól sikerült. Szerintem a legtöbb ember lelkesen távozott, remélem még sokukkal találkozom!
Girizd Loránd (Mohol)
A Jóisten visszfényének kell lenned másokért - Ezzel a gondolattal lehetne összefoglalni a találkozó kezdőelmélkedését. Ezzel idézte meg iskolatársam, a 27 éves Tibi atya a 100 évvel ezelőtt született "Isten vándorát", Regőczi István emlékét, gyermekkorom legnagyobb akkor élő példaképét.
A nap során többször is, többféle formában: játékokban, beszélgetésekben, érzékletes városnézésben - csodálkozhattunk rá egymás benső világára, a sok helységből érkezett kortársunk vonzó, közös és sajátunkat kiegészítő értékeire.A hivatástudatunkat, mintegy felelősségvállalásunkat közösségeinkért, jól el tudtuk mélyíteni egymás közt és végül Isten jelenlétében.
Burány Ildikó (Zenta)
Ez volt az első találkozóm a tavalyi tábor óta. Sok hasonló gondolkodású emberrel találkoztam, és bár én voltam a legfiatalabb, mindenkivel sikerült megtalálni a közös hangot. Az előadás nagyon sok erőt és tanácsot adott az élethez, a mindennapokhoz. Nem bántam meg, hogy részt vettem, csak azt sajnálom, hogy eddig nem jártam ilyen találkozókra.
Fúró Andor (Temerin)
Mivel az újvidéki Háló találkozó témája a hivatásokról szólt, ezért mint pályakezdő tanár úgy éreztem, részt kell vennem ezen az eseményen.
Zsúnyi Tibor bácskertesi plébános előadása során számos időszerű kérdést és problémát említett, illetve válaszolt meg, így a kiscsoportos beszélgetésben újabb és újabb témákat tudtunk felvetni egymásnak. Úgy érzem, hogy a kiscsoportos beszélgetés alatt a csoporttársaim meghökkentő őszinteséggel és nyitottsággal beszéltek egy-egy kérdésről, és örültünk egymásnak, hogy hasonlóan gondolkodunk a hivatásainkkal kapcsolatban.
A játékos városnézés során számos ötletes feladatot kellett teljesítenünk, amelyet önfeledt örömmel oldottunk meg, így sikerült megismernünk a várost egy teljesen új szemszögből. A napot Szentmisével és egy kerekasztal-beszélgetéssel zártuk, melynek során mindannyian megosztottuk a találkozóról szerzett benyomásainkat a többiekkel. Úgy gondolom, hogy érdemes volt részt vennem ezen a találkozón, és örültem, hogy IGEN-t mondtam erre a meghívásra.
Olajos Annabella (Nagybecskerek)
Nagyon értékesnek találtam az ifjúsági Háló találkozót. Olyan személyeket ismertem meg itt, akik hitben és szeretetben gazdag tevékenységgel ápolják emberi kapcsolataikat, elkerülve a közönbösséget és az elhidegülést, ami a mai világban nagyon gyakori.
Külön kiemelném a csoportbeszélgetést. Olyan fiatalokkal ültem egy csoportban, akik előtt visszahúzódó személyiségem ellenére megnyílhattam, és meghallgatásra találtam. Ez egy nagyon értékes emlék számomra. A séta a városban is egy felejthetetlen élmény volt, a csoportvezetők nagyon igyekeztek, hogy érdekes programokban legyen részünk. Köszönöm a szervezést.
2015. augusztus 31.
"Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük" 1Tesz 4,13
A feltámadásba vetett hitünk, nem tud megkímélni bennünket szeretteink elvesztésének a fájdalmától. A gyász fájdalmait lassan kezdi oldani a hit. A feltámadásba vetett hitünk tulajdonképpen a Szeretet halhatatlanságában való hit, amelyet Jézus Krisztus tett nyilvánvalóvá számunkra, saját halálával és feltámadásával. Ezért, aki a hit világába el tud mélyülni, annak a lelkében lassan átértékelődik a halál. A halál tragédiájában meg tudja látni a spirituális dimenziót is, mely szerint egyedül a Szeretetnek van örökké tartó hatalma a világon. Eszerint, azok a szeretteink, akik meghalnak, láthatatlan hátizsákkal érkeznek az örökkévalóságba. Ez a hátizsák tartalmazza mindazt a szeretetélményt, melyet szeretteinkkel átéltünk, megtapasztaltunk. Halottaink, ezekkel a halhatatlan szeretetélménnyel rendezik be azt a lakást, ahol egy más dimenzióban léteznek. A szeretet halhatatlan bútoraival berendezett lakásba várnak bennünket is, amikor Isten bennünket is az örök hazába hív.
Az idei Észak-bánáti Háló találkozót Törökkanizsán, a Szent György plébániatemplomban szervezték meg - immár másodízben - a Háló önkéntesei, élükön Juhász Márta bogozóval.
Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot - volt a találkozó mottója, előadója pedig Ft. Kormányos Zoltán törökfalusi plébános. A hazai résztvevők mellett Zentáról, Padéról, Csókáról, Kikindáról, Törökbecséről, Muzslyáról és Nagybecskerekről érkeztek hálósok, összesen mintegy ötvenen.
Zoltán atya előadásában rámutatott arra, hogy életünk legnagyobb kérdése, mi is a dolgunk e világon, vagyis Istenkeresésünk. Ez a vágy abból ered, hogy Ő már megkeresett bennünket. Isten ajándékul adja a hitet, de azután minden ember tevékenyen kell táplálja azt. Az Isten felé vezető úton hitbéli fejlődést-haladást kell érteni. Életünk során figyeljünk arra, hogy a földi dolgokat ne helyezzük előtérbe, mert így középszerűvé válhatunk és lemondunk az életszentségről.
Az előadás után kiscsoportos beszélgetés következett, ahol saját életünkből kerestünk olyan eseményeket, amikor Isten segített át bennünket a bajainkon. A finom, kiadós ebéd után előadást hallhattunk Szent György életéről, majd beszélgetőtársat választva tovább folytattuk az ismerkedést. A szép napsugaras idő, a közeli hűs park és a templom csendje mind-mind megihlette és elősegítette az őszinte megnyílásainkat. A délutáni szentmise, amelyet Zoltán atya és a helybéli plébános Dr. Sóti János SJ celebrált méltó lezárása volt a találkozónak. Lélekben megéltük, hogy nincs mitől féljünk és aggodalmaskodjunk, mert Isten most is ott áll a hátunk mögött.
Halmai Ágnes
Családos táborral eddig önállóan nem próbálkoztunk, előző években a Háló Egyesület Kárpát-medencei nagytáboraiba csatlakoztunk be. Erre most nem volt lehetőség, de a korábbi lelkesedést és élményt nem akartuk veszni hagyni. Sikerült egy 40 személyes, 4 napos családos tábort összehozni, Borsodszentgyörgyön. A találkozás témája a hétköznapi erőforrásaink volt. Mindnyájan nagyon élveztük az együttlétet, a beszélgetéseket, a testi-lelki-szellemi töltekezést, a sok-sok felszabadító nevetést. Előadónk a kárpátaljai származású Szocska Ábel atya volt és hogy a Kárpát-medencei érzet megmaradjon, hívtunk délvidéki, erdélyi és felvidéki barátokat is. Reméljük, hogy jövőre is együtt tudunk tölteni néhány napot!
Orosz Rita
A Pannon RTV Közel-kép c. műsora (2015.08.13.) Mintegy 50 fős csapat, fiatalok és idősek együtt zarándokoltak ki az Aracsi Pusztatemplomhoz, amely szent gyülekezőhelyként ismert, a határon túl is
Tessék szemet gyönyörködtetni az óbecsei Gutási Lukács bicajos-fotós-hálós barátunk pompás fényképeiben, amelyek a gyalogos-bicajos-traktoros zarándoklat és szabadidőzés alkalmával igen furfangosan készültek! Ezt én láttam! Lukács mint egy hegyivadász hol a falakon, hol a bokrokban, hol a kukoricásban hol a drótlován volt és végezte a dolgát...! (Micsik Béla)
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Hangszerek voltunk Isten kezében
A Délvidéki Háló Egyesület szervezésében, szombaton július 25-én, Szent Jakab apostol napján, gyalogosan és kerékpárral zarándokoltunk az Aracsi Pusztatemplomhoz. A törökbecsei Szent Klára plébánia udvarában gyülekeztünk. A régi ismerősöket és az újonnan érkezőket is szeretettel köszöntöttük. A házigazdák hatodik alkalommal fogadták a zarándokokat, és ismertették az egynapos program menetét.
Személygépkocsikkal érkeztünk a kijelölt parkolóig és onnan - az 50 fős csapat gyalogosan illetve kerékpárral - indultunk a pusztatemplom felé. Munczig Edit, Bajáról érkezett, és útközben csatlakozott hozzánk.
A jelenlévők, Micsik Béla, hitoktató és népművész magyar tekerőjének kíséretében énekekkel készültünk a szentmisére. A romtemplom falai között a szentmisét dr. Horváth László bácsföldvári plébános celebrálta, paptestvérei ft. Mellár József és ft. Vreckó Ferenc közreműködésével. A szentmise után tábori ebéddel és süteménnyel kedveskedtek a házigazdák.
Halmai Tibor a Délvidéki Háló Egyesület vezetője beszélt a Hálóról, és az időszerű eseményekről, amelyek a Hálóban történnek. Kiemelte, hogy egy-egy ilyen zarándoklat áldozathozatal. A résztvevők ezt az áldozatot felajánlják nemzetükért, ifjúságukért, egyházukért és itthonmaradásukért a Délvidéken.
Micsik Béla elmesélte a szent hely történetét. Barátkozás, beszélgetés, közös éneklés és íjászat következett.
A Háló találkozó mottója, Juhász Gyulától egy idézet: Egy hangszer voltam az Isten kezében. A rekkenő hőségben, mindannyian valóban hangszerek voltunk Isten kezében. A hőséget és a fizikai fáradságot mindenki jól viselte, mert köztük járt Jézus, mint egykor az emmauszi tanítványokkal. A közösségben megéltük a szeret és az összetartozás élményét. Átélve a múltat a jelenben, tartalmas, lélekben felemelő, szép napot töltöttünk az Aracsi Pusztatemplomnál. Hazatérve Isten szeretetét, lelki gazdagságot vittünk otthonaikba és közösségeinkbe.
Az egy napos programon, velünk voltak a Pannon TV munkatársai is, akik lehetővé tették a délvidéki TV nézőknek, hogy lélekben ők is zarándokolhassanak a magyarság szent helyére.
P. Aranka
A Háló több hónapja egy kincsekkel teli utazásra hívott bennünket.
Az utazással együtt 4 napot töltöttünk el együtt, amelynek első állomása augusztus 20.-án reggel a munkácsi Szent Márton templom ünnepi szentmiséje volt. A mise végén elénekelt himnusz és Majnek Antal püspökkel való találkozás felemelő kezdésnek bizonyult.
"Az élet Nyugatra megy" kezdte a beszélgetést püspök atya. A behívásoktól való félelem miatt most különösen sokan hagyják el az országot. De találtak törvényi lehetőséget az alternatív, fegyver nélküli, hátországbeli katonai szolgálatra, ezt az információt terjeszteni fogják. Két embernek ezt már sikerült végigjárnia. A magyarság fogyásáról ezt mondta "Vétek nem megszülni a következőt". Ő maga ezt úgy is támogatja, hogy két éve személyesen megy el megkeresztelni a család negyedik és további gyermekeit. Eddig 49 ilyen keresztelése volt.
Munkács nevezetességei után Verecke következett. Az emlékmű felépítésének körülményei, az ezért hozott áldozatok, a többszöri rongálások, az emlékmű szerkezete és monumentalitása és az ottani imánk a magyarság elpusztíthatatlanságának érzésével és üzenetével erősített meg bennünket. Útban haza Balazsérra még a Latorca völgyében láttuk az Árpád-vonal egyik bunkerét és megálltunk Szolyván a sztálini terror áldozataira emlékezni. Minden 18 és 50 év közötti férfit itt gyűjtöttek össze, és mindössze egyharmaduk ért haza.
Zrinyi Ilonát és a fiatal II.Rákóczi Ferencet ábrázoló szobor a munkácsi várban (Matl Péter alkotása)
Honfoglalási emlékmű a Vereckei-szorosnál (Matl Péter alkotása)
21.-én pénteken a Fekete és Fehér-Tisza összefolyásáig mentünk fel a hegyek közé. Útközben láttuk Beregszász-Végardón Perényi Zsigmondnak az 1848/49-es országgyűlés Felső Háza 49 októberében kivégzett másodelnökének pusztuló félben levő szülőházát. Nagyszőlősön a templom, a szépen felújított ferences kolostor, a Perényi kastély voltak az állomásaink. Técsőn a református templomot László Károly református lelkész és iskola igazgatóhelyettes mutatta meg. Elmondta, hogy bár mindent megtesznek a diákokért, náluk ingyenes a tanulás, a magyar állam támogatását is élvezik, mégis az elmúlt két évben akkora volt elvándorlás, mint az azt megelőző húsz évben. Rahón a Nepomuki Szt. János templomban a helyi közösségek képviselőjével beszélgettünk.
22.-én szombaton ungvári belvárosi sétánk a két napja megcsonkított Petőfi-szobornál kezdődött. Idegenvezetőnk szerint ezt biztosan nem helybéli csinálta, "Kárpátalja mindig is toleráns volt" - mondta. A rendőrségi vizsgálat őt igazolta. Megnéztük a Szent György templomot és a görög katolikus székesegyházat. Jártunk a szintén épen maradt ungvári, egykori Bercsényi várban és a Vármúzeumban, és sétáltunk a vár melletti Néprajzi múzeumban.
Idegenvezetőnk így búcsúzott el - "Kárpátalja nélkül nem lehet a magyar reneszánszt megérteni".
A nagyszőlősi templom előtt
A técsői református templomban a felújítás során talált, egy faoszlopban elrejtett Rákóczi-szabadságharc korabeli zászló
A Fekete és Fehér-Tisza összefolyása Rahónál
Utazásunk utolsó városa Beregszász volt. Jártunk a Mindenszentek templomban, a református templomban és a II. Rákóczi Ferenc főiskola épületében. Este a balazséri "támaszpontunkon" szalonna és saslik sütéssel egybekötött beszélgetés adott alkalmat arra, hogy hivatalosan átadjuk a Háló által Kárpátaljának gyűjtött 425 ezer forintot. A kárpátaljai Háló részéről Gorondi Attila vezetőségi tag volt az átvevő. Attila elmondta, hogy a pénzt 30-40 család közt szándékoznak szétosztani, és az elosztásról írásos beszámolót küldenek.
23.-án vasárnap reggel Makkosjánosiban görög katolikus szent liturgiával búcsúztunk Kárpátaljától.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, az idegenvezetőinknek, az adományozóknak, a szállásadóinknak és a kárpátaljai hálósoknak, különösen Dancs Gyurinak, aki fáradtságot és saját idejét nem kímélve támogatta ezt a túrát. Utazásunk során sokszor és sokan csatlakoztak hozzánk a helyiek közül, elsősorban kárpátaljai hálósok, hosszabb-rövidebb időre, hogy együtt lehessünk. Részükről utunkat sok apró figyelmesség kísérte, frissen szedett fekete szeder, avagy szombat éjfél előtt fél órával történő látogatás, csak hogy kicsit találkozhasson velünk. Mindenhol nyugalmat tapasztaltunk, aki teheti, bátran menjen Kárpátaljára!
Margitfalvy György
Erdélyi hálósok gyalogtúrája: Zernyest - Királykő
