Nemcsak a Műhelyünk gondolkodik a kisközösségekről. Máshol is, talán egyre több helyen, előkerül egy-egy mondat, gondolat a keresztény kiscsoportokról. Ide gyűjtünk néhányat, amelyek részben köreinkben hangzottak el, részben könyvekben, egyházi megnyilatkozásokban találtuk őket.
Egyházi megnyilatkozások a kisközösségről
A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1879. bekezdés, III./2./1./I.
Az emberi személynek szüksége van a közösségi életre. Ez nem valami ráadás a létéhez, hanem az emberi természet követelménye. A másokkal való kapcsolataiban, a kölcsönös szolgálatban, a testvérek közötti párbeszédben tudja kibontakoztatni az ember a maga képességeit; így tudja megadni a választ hivatására is.
Jean Vanier: A közösség; Vigilia, Budapest, 1995.
Ebben a könyvben a „közösség” szót lényegében azoknak a személyeknek a csoportjaira értem, akik elhagyták előző lakóhelyüket, hogy egy fedél alatt éljenek másokkal, személyes emberi kapcsolatokat létesítsenek egymással, új látásmódot alakítsanak ki az emberi személyről s annak kapcsolatáról embertársaival és Istennel, s eszerint éljenek és dolgozzanak. A szónak ez a szűkebb értelme. Mások tágabb értelmet adhatnak a „közösség” szónak.
Henri Boulad SJ: Lehetséges egy másik világ; Omega-füzetek 15., Korda, Kecskemét, 2010., 35. oldal
Az Egyháznak, a világ legnagyobb szervezetének kisebb léptékűre kellene méreteznie a gyülekezeteit. Ennek a szükségszerűségnek a jeleit mutatják a bázis-közösségek. Eleven kis sejtek, ahol teljes mértékű a részvétel.
Gerhard Lohfink: Milyennek akarta Jézus a közösséget?; II/6. fejezet, 65. oldal; Egyházfórum, Luzern, 1990.
(A közösségekben) … a keresztények nemcsak egymás mellett élnek, hanem azon az úton járnak, hogy magukból megalkossák az Isten népét.
José Dolores Grullón Estrella of San Juan de la Maguana, a Dominikai Köztársaság püspöke, az „Új evangelizáció a keresztény hit átadásáért” című püspöki szinóduson Rómában, 2012. októberében
Az új evangelizáció legfontosabb eszközei között ott vannak a kisközösségek, amelyeket emberek olyan kis csoportjai hoznak létre, akik úgy jönnek össze, mint az ősegyházi struktúra alapsejtjei, hogy megéljék a hitüket, gyakorolják magukat a kereszténységben, evangelizáljanak, és közösségi ötleteket kezdeményezzenek. Ezek a kisközösségek a valódi pasztorális átalakulás gyümölcsei.
Tornya Erika RSCJ interjúja Henri Boulad-dal, A Szív, 2014. november
Én magam azt látom ... megoldásnak, hogy legyenek rendszeresen találkozó kisközösségek − nevezhetjük ezeket bázisközösségeknek is −, akik mélyen megosztják életüket, együtt imádkoznak, megbeszélik, mélyítik, belsővé teszik az evangéliumot. A spirituális szomjuk által megtalálják az eredeti értelemben vett egyházat, ami nem egy nagy "multinacionális" egyház a pápával, a Vatikánnal, hanem egy 7-8-10 főből álló, havonta, két-háromhetente találkozó kiscsoport − ez az egyház. Az egyház lelkiségét ezek a kis bázisközösségek − imacsoportok, reflexiós csoportok − újítják meg. Itt nemcsak arról van szó, hogy a tagok együtt imádkoznak, reflektálnak, végül esznek együtt egy pizzát. Hanem ezek az alkalmak igazi találkozók, a találkozás helyei, lehetőségei. Mert az egyén egyedül manapság nagyon könnyen elvész. Sokáig egyedül maradni nem lehet.
II. János Pál: Ecclesia in America, 141
Úgy tűnik, hogy itt az ideje olyan méretű egyházi közösségek és csoportok alakításának, amelyek lehetővé teszik a valódi emberi kapcsolatokat a plébánián. Ilyen emberi kontextusban könnyebb összegyűlni Isten Igéjének hallgatására, hogy az Ige fényében az emberi problémák tág körén elmélkedjünk, és fokozatosan felelős döntéseket hozzunk, melyeket Krisztus mindent átfogó szeretete ösztönöz.
Richard Rohr: Miért legyek katolikus?/Minek katolikusnak lenni?
Plébániáink naggyá és személytelenné váltak, ahova csak “járni” tudunk, ahelyett, hogy részt vennénk az életében. Manapság az emberek nem kiesnek az Egyházból, mint inkább beesnek a templomba - alkalmanként! Az a reményem, hogy a plébániához kapcsolódó, kicsiny hitmegosztó csoportok tovább terjednek majd. A bázisközösségeknek és az intézményes plébániáknak szükségük van egymásra. A plébániának szüksége van apró, elkötelezett csoportokra, hogy őszinte maradjon, hogy lehetőséget teremtsen és bátorítsa azokat, akik mélyebb kérdéseket akarnak feltenni, azokat, akik haladni szeretnének, akik imádkozni, szolgálni és tanulni akarnak, akik a szegények ügyét védelmeznék és rájuk áldoznák az életüket. Az apró csoportnak pedig szüksége van a plébániára, hogy ne váljon szektássá, beszűkültté, és ne veszítse el személyiségét és aktualitását. Szabályozniuk kell egymást, kiegyensúlyozni és kihívások elé állítani.
Találkozóinkon hallottuk
Aszalós János, Balazsér, Háló-találkozó, 2009. október
Kisközösség az, amelyen belül a közösségi kapcsolatok erősebbek az egyéni érdeknél és a közösségi törvénynél. Személyes közösségből szeretet-közösség akkor válik, amikor Krisztus belép a közösségbe; amikor a Másik fontosabbá válik, mint az Én-Te kapcsolat.
Sebestyén Ottó, Balazsér, Háló-találkozó, 2009. október
Közösség az, ahol várnak, rád gondolnak, ahol szeretettel fogadnak.
Szocska Ábel OSBM, Máriapócs, 2010. augusztus 28-án, a Háló vezetőségének találkozóján
Az ikon Isten képmása. A legszebb ikon az ember. A legszebb ikonosztazion pedig az emberek közössége.