Írás a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Sóskopó a Tisza délvidéki szakaszának egyik ősi mederága, a folyó egykori szabályozásának kezdetén vesztette el kapcsolatát annak főágával, vált holtággá. A vízzel borított terület nagysága az év során sokat változik, a víz só tartalma tízszerese a normál édesvizek sótartalmának, ezért a part közelében csak sótűrő növények élnek. Ennek a tájnak nemzetközi jelentőségű vizes élőhely státusa van, ezt a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség vörös listáján szerepelő általánosan veszélyeztetett fajok jelenlétének köszönheti. Kora tavasztól késő őszig nagyon sok fajta vízimadár vonul erre és pihen meg, több ezres vagy tízezres tömegekben, jó néhány madárfaj itt költi ki fiókáit és röpül el délre a nyár végén, és jó néhány madárfaj jön ide Észak-Európából itt tölteni a telet.
Sóskopó Törökbecséről észak-keletre található, bejáratát délről a 117-es úton közelítettük meg autóval. Az út első felében Gergely József biológus, madarász, természetfotós volt a túravezetők. Mi is használhattunk a nagyon nagy felbontású speciális madarászlátcsővét. Láttunk vele szélkiáltót, amit pólingnak is neveznek, pajzsos cankót, gulipánt, bíbicet és gólyatöcsöt.
Egy kis ligetes területen levő vadászházban tartottunk déli pihenőt. Amíg a törökbecsei asszonyok ebédet készítettek, addig Gergely József vetített képes előadást tartott a környéken készült természetfotóiból. A fotókon a madarak közül láthattunk zöldikét, cinegét, kócsagot, gémet, darut, partfutót, dolmányos varjút, nagyliliket, szalakótát, vadkacsát és tőkésrécét. A ragadozó madarak közül parlagi sast, réti sast, kerecsensólymot, a csak téli vendég fekete sast és az Észak-Erdélyből visszatelepült égerészölyvet. Az emlősök közül rókát, hódot, aranysakált (amit nádi farkas vagy toportyánféreg nevén is ismernek) és az utóbbi időben nagyon elszaporodott borzot. Az előadó beszélt az aktív tervezett természetvédelemről. Ennek eredménye, hogy Szerbiában már 100, Magyarországon pedig már 300 rétisas pár él, és Magyarországon 100 év után ismét költött daru.
Az út végén, visszaérve a természetvédelmi terület bejáratához szentmisén vettünk részt. Az alkalmi oltárt Sóskopón szedett, nem védett sóvirággal díszítettük. A szentmisét Dr. Horváth László bácsföldvári és Vreckó Ferenc zentai plébános celebrálta. Horváth László prédikációjában a természetes és a mű viszonyáról beszélt. Áldás előtt az alábbi mondattal búcsúzott: A természetes ember természetesen keresi az Istennel a kapcsolatot.
A szentmisén Schön György volt az alkalmi kántorunk. Vezetésével és furulya kíséretével a Kájoni János-féle 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből énekeltünk. A mise után ugyanezen dallamokra énekelve emlékeztünk arra, hogy előző nap ünnepeltük a nándorfehérvári győzelem 560. évfordulóját. Az énekelt szöveg Nagybáncsai Mátyás műve, aki Nagyszombaton volt protestáns tanító és lelkész. 1560-ban Thuróczy János és Bonfini latin nyelvű történeti munkája és Székely István protestáns szemléletű Világkrónikája alapján a végvári vitézek buzdítására 107 versszakos műben örökítette meg Hunyadi János életét és hadi tetteit. Műve 1574-ben Debrecenben jelent meg. Belgrádi születési kántorunk a históriából 9 versszakot szokott elénekelni, valahányszor a szülővárosában a várfalakon az emléktáblánál jár, mi is ezt a 9 versszakot (36 sort) énekeltük.
Margitfalvy György
2016. július 9-én a zentai Kis Szent Teréz plébánia templomban és hittantermében Háló-találkozót szerveztek a zentai bogozók. A találkozóra, melynek a mottója ez a mondat volt - Irgalmas leszek az önzés helyett - 75-en érkeztünk Bácska és Bánát 14 helységéből. Bevezető elmélkedést Ft. Balcsák Szilárd tartott: Az Irgalmasság ideje címmel.
Előadásában idézte Ferenc pápa gondolatait, melyeket az irgalmasság évében több alkalommal lelkünkre helyezett, mint például: Isten neve az irgalom; Ha találkozom Istennel, teljesen megváltozom, belátom hibáimat és úgy tudok szeretni mint Ő.
A szegények és betegek a mi legnagyobb jótevőink, mert szembesítenek bennünket azzal, hogy milyen kevés bennünk az irgalmas szeretet. Ha szembesülünk kudarcainkkal, akkor találkozunk Istennel. A csendes szentségimádás alatt válhat ez valóra, mondta Szilárd atya, ezért az elmélkedés után szentségimádás következett. A kiscsoportos beszélgetések során őszinte megosztásokkal gazdagítottuk egymást.
A szentmisén hálát adtunk Istenünk végtelen irgalmasságáért és minden ajándékáért, amellyel ezen a találkozón elhalmozott bennünket. Segítségét kértük, hogy életünk során mi is irgalmasak tudjunk lenni embertársaink iránt.
19 évvel ezelőtt, 1997-ben Zentán szervezték meg az első Háló-találkozót a Délvidéken!
Júl. 1-én este találkoztunk Marosfőn, itt volt két éjszaka a szállásunk. Megérkezéskor csak üdvözölni tudtuk egymást, Csobot Szabi már sietett a kórházba meglátogatni feleségét és újszülött kislányát. Korábban a Magyarország-Wales foci EB nyolcaddöntős közös szurkolást terveztük induló programnak, ehelyett ismert okok miatt Igazi Csíki sör mellett csupán a Wales-Belgium meccset nézhettük meg.
Másnap reggel az egykor rézbányájáról híres Balánbányáról a Kovács patak mellől vágtunk neki a jelentős szintkülönbséggel járó turistaútnak. Az Öcsém-tető és az Ördögmalom alatt elhaladva értünk fel az 1504 méter magasan levő Egyeskő turistaházhoz. Az erdélyi Háló nagy mesemondójától megismertük az Ördögmalom legendáját. Rövid pihenő után öten nekivágtak és megmászták a 1608 m magas, kereszttel megjelölt csúcsot. Mire visszaértek a turistaházhoz már elkezdett esni. Mihelyst szelidült az eső a társaság visszaindult Balánbányára. Az eső csak a visszaút felére állt el. Balánbányáról átautóztunk Csikszentdomonkosra megnézni a helyi iskola épületében működő Márton Áron emlékmúzeumot. A vacsora után Marosfőn elsétáltunk ahhoz a házikóhoz, ahol egykor kényszerszámüzetésben élt a kommunista titkosszolgálat által 1989. december 26-án meggyilkolt Ebner Jenő lazarista szerzetes. Mire hazaértünk a kislányok "Misi! Mesét!" kiabálással követelték Tófalvi Misitől, hogy mondjon mesét. Misi meséin, mivel még ráadást kellett adnia, nemcsak a gyerekek, hanem mi felnőttek is nagyokat nevettünk.
Vasárnap délelőtt az erdélyi hálósoknak volt egy megbeszélése, majd a marosfői plébániatemplomban déli szentmisével zárult a program.
Margitfalvy György
Útban felfelé
Öcsém-tető
Egyeskő - közelednek a felhők
A nap hősei 1 (1608 m) - Akik megmászták a csúcsot
A nap hősei 2 (1504 m) - Edina, Erika, Sarolta és Zselyke
Útban lefelé
Márton Áron szobra Szervátiusz Tibor alkotása
Márton Áron szülei házának és gazdaságának makettje a múzeumban
Egyéves a Keresztény Sziget. Az Érmeháló tavalyi kezdeményezése után az idén is volt Keresztény Sziget a Margitszigeten. Mi hálósok is meghívást kaptunk, néhányan jelen is voltunk. A tavalyihoz képest még gazdagabb lett a program. A Magyar Kurir és az Érmeháló már beszámolt róla, így ezeket a személyes élményeimmel és a saját fotóimmal tudom kiegészíteni.
Egy nagy sátorban és három kisebb sátorban párhuzamosan mentek a programok. Így voltak olyan előadások és azokat követő beszélgetések, amiket módom volt végighallgatni és voltak olyanok, amiknek csak egy részén lehettem jelen. A Sziget jó alkalom a beszélgetésekre, új kapcsolatok, ismerettségek teremtésére és a meglevő kapcsolatok ápolására is. Kiváló egyházi és világi előadók egész sorát lehetett hallgatni, akik az előadások után türelmesen válaszoltak kérdéseinkre.
Dr. Baritz Sarolta Laura Domonkos-rendi szerzetes és közgazdász az emberközpontú gazdaságról tartott előadást. Előadásában a gazdaságról, mint struktúráról és az ember viszonyáról beszélve feltette a kérdést. Mi az elsőleges: a struktúra vagy az ember? Az ember szabadságát a struktúra nem veheti el. Ha a belső motiváció működik, az képes a strukturát megváltoztatni. A profit nem cél, hanem eszköz a közjó szolgálatára, ahhoz, hogy az ember emberségében egyénileg és közösségileg kiteljesedjék.
Hazai és külföldi példákat említett, ahol sikerült ezt a gyakorlatban megvalósítani. Elmondta, hogy már nemcsak néhány egyetemen, de már néhány középiskolában is tanítják az emberközpontú gazdaságot.
Blanckenstein Miklós, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora az új helyzetben megnyíló evangelizációs lehetőségekről tartott előadást. Szó volt Európa újraevengalizálásáról, a cigánypasztorációról és a korábbi Szinódusról.
Balczó András tízszeres világbajnok és háromszoros olimpiai bajnok öttusázó arról beszélt, hogy hogyan lett öttusázó, majd világ és olimpiai bajnok. Két éve rendszeresen futok, ezért egy mondata külön is megragadott. "A jó kedvvel végzett futás a test imája."
Az Eclectica együttes ír és kelta népzenei feldolgozásokat játszott, illetve Robert Burns és Sík Sándor általuk megzenésített verseit adta elő
Mióta bezárt az Áldos bolt, ide járok lekvárt venni
Ügyességpróba nemcsak gyerekeknek
Zarándokutak a térképen
A gyerekprogramok keretében bemutatkozott a hagyományörző rendöri egység
Kép és szöveg Margitfalvy György
Steigerwald Tibor képei (Fb) >>
A tavalyi évhez hasonlóan, Hajdu Bandi és Laura idén is megszervezte a sepsiszentgyörgyi bogozók és barátaik természetbeli kirándulását a Büdös-kúthoz közeli kirándulóhelyen.
Még pénteken esős időnek ígérkezett, május 21-én, szombaton gyönyörű napsütésre ébredtünk, így vidáman pakoltuk be a hátizsákba a kellékeket, elemózsiát. Örömünk duplázódott azért is, mert a tavaly nem lehettünk jelen a pikniken, most alig vártuk, hogy újra találkozzunk a régi barátokkal, ismerősökkel.
A találkozóhely a városszéli Büdös-kútnál volt, ahol már vártak az árva gyermekek. Tavaly olyan jól érezték magukat, idén már ők kérdezték, hogy mikor jöhetnek... Megtöltöttük a pillepalackokat finom borvízzel, majd elsétáltunk a tavalyi kirándulóhelyre. A zöld erdő közt kis dombocska és tisztás napos is, árnyékos is, pont megfelelő az ottlétre.
Csíkzsögödből Sebestyén Ottó, az erdélyi Háló vezetője is megtisztelte jelenlétével csapatunkat. Meghitt hangulatú szentmisét mutatott be Isten legnagyobb templomában, a természetben. A napi evangéliumot Aczél Cecília olvasta fel, az árva gyermekek is hozzájárultak a liturgia szebbé tételéhez. Ottó atya a prédikációban arról beszélt, hogy vegyük észre a jó Isten jelenlétét a természetben, de keressük lelkünk templomában is, hogy jelenlétével betöltsön, megerősítsen, életünket bőségben és egészségben éljük. Ne a hiányosságainkra figyeljünk, hanem adjunk hálát azért, amink van, engedjük, hogy Isten fényessége beragyogja lelkünk árnyékosabba részeit, mert Ő mindent át tud alakítani. A jelenlevőket meghívta az őszi zsögödi erdélyi találkozóra.
A szentmise után a gyermekek és a férfiak nekifogtak a kedvenc focijátéknak, a társaság egy része elment gyógynövényt gyűjteni, mivel a közeli dombocskán vadcsombor és menta kínálta magát leszedésre. Bandi pedig nekiállt a tűzrakásnak, hogy előkészítse a helyszínt a sütésre. Látszott, hogy nem először készít ilyesmit, mert a keze alatt csak úgy forogtak, sültek a miccsek és flekkenek. Steigi eközben körbejárt a fényképezőgéppel, hogy a lerögzített pillanatképek megmaradjanak az utókornak és emlékeinknek. A gyermekek nagyon örvendtek a közeli patakocska jelenlétének, ahol békát is fogtak. Közben Katinka felállította a fodrászműhelyt egy távolabbi kősziklán: az árva gyermekek megszépülve jöttek elő, bemutatva új frizurájukat. Mint alma a fán, úgy csüngtek a kisebbek a nevelő néniken és Katinkán. A foci után kifáradva és leégve nagy örömmel állt neki a társaság a falatozásnak. A pihenőben körbejárt kérdéseivel a Hangoló is, majd spontán beszélgetésekbe merültünk. A jókedvünket és a pikniket csak az esőfelhők zavarták meg délután. Langer Csabi volt az taxisbácsi, hazaszállította a gyermekeket az eső elől. Köszönet mindenkinek mindenért. Hálát adva a szép, együtt töltött napért, szedelőzködni kezdtünk azzal az elhatározással, ha egészségünk engedi: jövőre veletek, ugyanitt!
A Családi Ház gyerekeivel közösen kaptuk a meghívást, mely május 21-re szólt. Napokkal azelőtt készültek gyerekeink a találkozóra, izgultak, hogy ne essen az eső. Gyönyörű napra ébredtünk, és kalandra készen indultunk útnak, annyira igyekeztünk, hogy sikerült elsőknek érkezni a találkozó helyre.
Örömmel köszöntöttük egymást, majd elfoglaltuk táborozó helyünket. Kipakolás után előkészítettük a helyet, hálát adni Istennek, azért a sok szép jóért melynek részeseivé válhatunk nap, mint nap. Ebben a hálaadásban Ottó atya volt segítségünkre, Isten templomává avatva kiránduló helyünket. A mise alatt részeseivé válhattunk az Isten által alkotott természetnek, dicsőítő énekünket madárdal kísérte. Jó volt látni-hallani gyerekeink áhítattól átszellemült arcát, énekét. Szívünk teljes odaszánásával vettünk részt az eukarisztia kiszolgáltatásának fogadásában. A mise végén láttunk hozzá az ünnep megszenteléséhez, a lakoma elkészítéséhez, mely a közösbe rakott finomságok megsütéséből állt. Ezt a nemes feladatot Hajdu Bandi vállalta magára. Gyerekeink önfeledten játszottak, békát simogattak. A nagyobbakra is átragadt a játék öröme, igaz ismerkedős játékokkal közeledtünk egymáshoz. Evés után foci mérkőzés következett.
Családias hangulatú, nagyon szép napunk volt. Hálás szívvel köszönjük Istennek és a szervezőknek, hogy részeseivé válhattunk. Kívánjuk, hogy Isten segítségével jövőre is ilyen szép számban összegyűljünk és együtt dicsőíthessük az Urat. Ámen.
A Háló Kárpátaljai Megyei Katolikus Egyesület szervezésében került sor az Ugocsai Kerületi Háló Találkozóra, amelynek az idén a tiszaújlaki Szécsenyi István középiskola adott otthont. Losák István beregdédai plébános és Weinrauch Márió atya ferences előadása és kiscsoportos beszélgetések után kárpátaljai civil segélyszervezetek mutatkoztak be: a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete, a Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat és a beregdédai Arany János nyugdíjasklub. A találkozó szentmisével zárult, Weinrauch Márió plébános celebrálásával.
Bővebb írás a karpatalja.ma hírportálon
Kedden délután autóba szálltunk néhányan, és elindultunk Aradra meglátogatni Hálós barátainkat. Az aradi hálósok nagy örömmel fogadták csapatunkat a Minorita templomhoz tartozó plébánia területén. Találkoztunk régi és új arcokkal egyaránt.
Jó pár év telt el, amióta nem láttuk egymást. Jó volt újra egymás szemébe nézni! "Szeretet áradjon köztünk" - énekeltük közösen és már éreztük, hogy tartalmas délután elé nézünk! A talentumokról szóló szentírási részt olvasva vettük fel a gondolat fonalát egy fonott zsinór képében, amit kézből-kézbe, körbe adva tapinthattuk bizonyítékként, hogy vékony cérnaszálból válhatunk egyenként, de együtt erős kötéllé! Ez a nagyszerű módszer színes kendők, érdekes kütyük és egy Jézus-arc ikonábrázolása segítségével vezetett minket egyre mélyebben lelkünk értékeink forrásához. Énekkel kísértük a Jézus-arc útját, amíg minden jelenlévő társunk megtapasztalhatta az Úr közelségét. "Mert Te Uram fenséges vagy a Földön, és felmagasztaltattál minden isten fölött!"
Olyan szépen megnyíltak az emberek, szívesen megosztották gondolataikat, élettapasztalataikat, vágyaikat, terveiket és a pillanat hatalmával döbbentek rá egymás értékeire, újból egymás szemébe néztek szeretettel.
A foglalkozás végén felvetettük a kérdést: Hogyan tovább? Isten közreműködésével megalakult a csapat, akik majd Aradon tovább viszik a közös hálós munka gondolatát. Lelkes fiatalok is együtt gondolkodtak velünk ezen a nagyszerű délutánon. Velük is sikerült megtalálni a közös hangot. "A tábori viszontlátásig!" - köszöntünk el egymástól.
Öröm volt számomra, hogy újból együtt dolgozhattam a váradi csapattal! Öröm volt Aradon újra emlékezni az első Hálós találkozómra, a megszólításomra és a lelkes emberekre, akik akkor nyitott szívükbe fogadtak és én azóta is lelkes hálós lehetek!
Jakab Johanna
Kosztura Erzsébet képei (Fb) >>
A szlovákiai görögkatolikus esperesi kerület kérte meg a Hálót, hogy tartson egy képzést azok számára, akik szeretnék jobban "csinálni" az egyházközségi életet. Az első alkalommal mintegy húsz érdeklődő ember jelent meg Szőlőske fölött, Hatfán, az esperesség csodaszép táborhelyén. Az igen aktív közös nap témája ez volt: Az életem az Egyházban, az Egyház az életemben. Kerestük azokat a pontokat, ahol segíteni tudunk egymásnak. A játékokkal, műhelyekkel, beszélgetésekkel mozgalmassá tett nap végén igen hangsúlyosan jelent meg a résztvevőkben a hála, hogy végre közösségi élményben volt részük. Az itt szerzett tapasztalatok alapján készíti a Közösségi Műhely a következő képzési alkalom forgatókönyvét.
Bayer Robi
Április 23-án, szombaton zajlott a VI. Partiumi Regionális Ifi Találkozó, a Háló fiataljainak szervezésében. Reggeltől késő délutánig különböző érdekes előadások és játékok szórakoztatták a fiatalokat. A találkozó a "Merre tovább?" címet kapta és mottója Eleanor Roosevelt híres mondata: "A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében."
Az előadást Ft. Istvánfi Szilárd a szatmárnémeti Szent Család Plébánia segédlelkésze tartotta. A fiatalos hangvételű előadásban a remény és a helyes jövőkép kialakulásának fontosságáról beszélt. Az előadás kellemes tavaszi hangulatban zajlott a Múzeumkerti amfiteátrumban.
Az ízletes ebéd után a kiscsoportos beszélgetés következet. A korcsoportokra osztott fiatalok az előadásról elmélkedtek majd játékokkal színezték a hangulatot. Azt követően egy közös játékban mérhették össze ügyességüket a csoportok. Majd zárásként kiértékelték a napot és egy közős énekléssel búcsúztak.
Az egyik fiatal szervező, Veres Bernadett személyes véleménye a találkozóról: "Mint szervező öröm volt látni ennyi fiatal mosolyát, és részese lenni egy ilyen találkozónak. Öröm volt megismerni őket, hisz csodás emberkék."
A rendezvényt a Communitas alapítvány támogatta.
Veres Bernadett és Rejtő Regina
