Kosztura Erzsébet képei (Fb) >>
A szlovákiai görögkatolikus esperesi kerület kérte meg a Hálót, hogy tartson egy képzést azok számára, akik szeretnék jobban "csinálni" az egyházközségi életet. Az első alkalommal mintegy húsz érdeklődő ember jelent meg Szőlőske fölött, Hatfán, az esperesség csodaszép táborhelyén. Az igen aktív közös nap témája ez volt: Az életem az Egyházban, az Egyház az életemben. Kerestük azokat a pontokat, ahol segíteni tudunk egymásnak. A játékokkal, műhelyekkel, beszélgetésekkel mozgalmassá tett nap végén igen hangsúlyosan jelent meg a résztvevőkben a hála, hogy végre közösségi élményben volt részük. Az itt szerzett tapasztalatok alapján készíti a Közösségi Műhely a következő képzési alkalom forgatókönyvét.
Bayer Robi
Április 23-án, szombaton zajlott a VI. Partiumi Regionális Ifi Találkozó, a Háló fiataljainak szervezésében. Reggeltől késő délutánig különböző érdekes előadások és játékok szórakoztatták a fiatalokat. A találkozó a "Merre tovább?" címet kapta és mottója Eleanor Roosevelt híres mondata: "A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében."
Az előadást Ft. Istvánfi Szilárd a szatmárnémeti Szent Család Plébánia segédlelkésze tartotta. A fiatalos hangvételű előadásban a remény és a helyes jövőkép kialakulásának fontosságáról beszélt. Az előadás kellemes tavaszi hangulatban zajlott a Múzeumkerti amfiteátrumban.
Az ízletes ebéd után a kiscsoportos beszélgetés következet. A korcsoportokra osztott fiatalok az előadásról elmélkedtek majd játékokkal színezték a hangulatot. Azt követően egy közös játékban mérhették össze ügyességüket a csoportok. Majd zárásként kiértékelték a napot és egy közős énekléssel búcsúztak.
Az egyik fiatal szervező, Veres Bernadett személyes véleménye a találkozóról: "Mint szervező öröm volt látni ennyi fiatal mosolyát, és részese lenni egy ilyen találkozónak. Öröm volt megismerni őket, hisz csodás emberkék."
A rendezvényt a Communitas alapítvány támogatta.
Veres Bernadett és Rejtő Regina
Bogdán Tibor, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasa, Konrád Katalin, a Háló partiumi regióvezetője (Kárpát-medencei Háló vezető Nagyváradról) és Vida Noémi, a nagybányai RMDSZ elnöke, városi tanácsosa voltak vendégei annak a nagybányai beszélgetésnek amelynek témája a szórvány volt.
Írás: nagybanya.ro, szatmariegyhazmegye.ro, magyarkurir.hu
A Sziget TV - Máramarosi visszhang tudósítása >>
...csak engedem, hogy szeressen az Isten!
A lelkigyakorlat témája "Úton az emmauszi tanítványokkal" volt. Együtt imádkozásunkat és elmélkedéseinket, melyeknek a ferencesek temploma adott méltó helyet, budapesti barátaink a Bayer házaspár, Mari és Robi vezették.
Vasárnap a Szent Teréz székesegyházban a hívő közösséggel együtt vettünk részt a szentmise áldozaton, ahol az evangéliumban újra Jézus a Tibériás tavánál szentírási részletet hallottuk, még tovább folytatva a történetet a Péteri küldetéssel. Mélyen megérintett ez az egybeesés a lelki gyakorlat témájával. Találkozásunkon volt kiscsoportos megbeszélés és közös megosztás is, de alapjában az elcsendesedésé és befelé fordulásé volt a fő szerep.
Vezetőink minden foglalkozást egy nagyon ide illő vers idézettel kezdtek, Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem - című versével, amelyet szeretettel ajánlok zárásul minden olvasónak, mert gondjaink megoldására van egy biztos gyógyszer: "ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten".
A lekigyakorlatnak és a szombat esti hangversenynek helyet adó Szent Mihály arkangyal ferences templom a mellé épült rendházzal
Szívből jövő hímes tojás a Ferences templom előtt
A kétméteres nagy húsvéti tojás horvát művészek alkotása, a horvátországi Kapronca-Körös megyei Idegenforgalmi Közösség ajándéka Szabadka városának
Szombat este a szabadkai Pro Musica kórus hangversenyt adott a tiszteletünkre
A hangverseny végén a kórussal közösen énekeltük el Kodály Esti dalát
Íme a hangverseny kézíratos programja
A város főtere
Raichle-palota
Vasárnapi szentmise az Avilai Szent Terézről elnevezett katedrálisban
Szobor Szép Ferenc (1809-1856) szabadkai papköltő, a Honunk állapota című hetilap alapítójának az emlékére a katedrális előtt
Újra alkalmunk nyílt a találkozásra. Ilyenkor nyitott szívvel, kíváncsisággal vágyunk arra, hogy újra láthassuk egymást, meséljünk, beszélgessünk, ölelkezzünk és dolgozzunk. Egy kedves ráhangoló est keretén belül teltek a találkozásunk első közös percei. Kicsit megpihentettük a testünket, lelkünket, hogy feltöltekezve fogadjuk a Szentlelket, és engedjük, hogy dolgozzon bennünk és általunk. A csodás töltekezés estéjét egy munkás nap követte. Nagyon sok gazdag ötlet sziporkázott a levegőben, amiket papírra is vetettünk. Ilyenek voltak a nagytábor szervezéséhez és a régiónk fellendítéséhez kapcsolódó ötletek. Mindkét témában ötleteltünk, nagyon szép gondolataink születtek. Persze két ötletelés között jutott időnk egymásnak örülni, meglátni Jézust, rácsodálkozni a Szentírásra és újra értelmezni azt. Sőt ez idő alatt megleptük egy kedves hálós társunkat születésnapja alkalmából. Nagy örömet és meglepetést okozva ezzel. Úgy gondolom egy nagyon jó és áldott hétvégét tudhatunk magunk mögött, ahol a Szentlélek igazán dolgozott. Isten áldásával legyen még sok ilyen hétvégében részünk: közös együttléttel, csodás ötletekkel, és Istenben való töltekezéssel.
Bajusz Beáta
Elcsendesült lélekkel hallgattam Isten igéjét. Előzőleg volt egy "megegyezésem" az Úrral. Szerettem volna, ha az amit olvasok igazi üzenet lenne a számomra. Tényleg nekem szólna. Amíg vártam, hogy rám kerüljön a sor az olvasásban néha a tudásomra hagyatkozva hallgattam az ismert történeteket. Néha elmélyültem a hallottakban. Érdekes volt, ahogy mindenki "magáévá tette" az egyes fejezetek történeteit, különböző hangsúllyal olvasva, kiemelve részeket, amikre talán eddig nem figyeltem fel. Amikor én következtem az olvasás folytatásban nyitott szívvel álltam a Szentírás elé, várva mit üzen nekem Isten az Ő igéjén keresztül. Hihetetlen volt, hogy tényleg nekem szólt, küldetésről, megerősítésről, Isten körülölelő szeretetéről. Vártam a következő alkalmat, 10 percig olvastunk felváltva, mikor olvashatok, mikor újra figyelhetek, kaphatok, hallhatok. Köszönöm azoknak akik lehetővé tették ezt az alkalmat. Nagyon várom a következő lehetőséget. Adja Isten, hogy minél többen átéljék milyen csodás ajándék Isten igéjét olvasni.
A zsögödi Római-Katolikus Plébánia partnerségben a Háló Egyesülettel programsorozatot szervez olyan párkapcsolatban élőknek, akik szeretnének tenni kapcsolatuk mélyítéséért, fejlődéséért. Az első alkalomra március 3-án került sor, ahol Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános tartott előadást a jelenlévőknek. Az előadást kötetlen beszélgetés és borozás követte. Ízelítőként közreadunk néhány fotót és az előadás hanganyagát.
Fényképek >>
Ilyés Zsolt előadása >>
Együtt gondolkodás és tervezés Nyírszőlősön
Hofher József jezsuita szerzetes lelkesítő előadása >>
Az idén Nyírszőlősön került sor a Háló Kárpát-medencei vezetőségi találkozójára. Az egykor önálló település 1973 óta Nyíregyházához tartozik. Erről a vidékről így ír a Nyíregyháza másik szélén született Váci Mihály:
mennyekbe vándorló
jegenyék fasorát,
s amivel fiadat te megáldod:
a porfelleg-glóriát.
...
Ez a táj tanított
szeretni Hazát!
Ez a por mutatott
arányaidra - világ!
Itt lett rokonom
a Három-Milliárd!
Az idézett vers írásakor még nem hétmilliárdnyi volt a Föld lakossága, és nem volt lehetősége a zarándokoknak itt a Mária-úton olyan komfortos zarándokházban lakni, mint amilyenben lakhatunk. Ha ilyenkor, február vége felé zarándokként vagy turistaként jöttünk volna, bizony nem porfelleg-glória, hanem sártenger-glória lett volna osztályrészünk.
A vezetőségi találkozó helyett a mostani együttlétet pontosabb volna vezetőség+ találkozónak nevezni, ez a Háló olyan kivételes eseménye, ami nem nyílt, jelentkezésen és regisztráción, hanem meghíváson alapul. A vezetőség hív meg olyanokat, akikre az elmúlt évben (években) legjobban tudott támaszkodni, és a meghívásnál figyelmébe vesz olyan szempontokat is, hogy minden régió, minden korosztály képviselve legyen, továbbá mindig legyenek olyanok is, akik eddig ilyen találkozón még nem vettek részt.
Plenáris ülésen és kiscsoportokban többek között a következő témákról beszélgettünk:
- Mit és hogyan, kinek és hol mutathat meg kisközösségi értékeiből, működési formájából, módszereiből a Háló?
- Mi a Háló ereje, értéke? Mitől egységes és közös a Háló?
- Mik a nehézségek a régiókban és a régiók között?
- Mit lehetne jobban csinálni?
A Háló ereje kapcsán az elmúlt év eseményeiből 2 dolgot emelnék ki. Az egyik: a borsodszentgyörgyi Háló-táborocska, ahol külön támogatás nélkül, önszerveződéssel, minden hálós régiót képviselve 1:10 méretarányban (táborocska: tábor) családos tábort szerveztek. A másik: a nyári kárpátaljai utazás, amikor a gyűjtésünkből származó pénzadományt vittünk. Igaz az utazáson a vártnál kevesebben vettek részt, de sokan adtak és így jelentős összeget tudtunk átadni.
A régiók képviselői rövid beszámolókat tartottak és szóba kerültek a 2016. évi programok is.
Rövid időre meglátogatott minket Szócska Ábel a nyíregyházi egyházmegye apostoli adminisztrátora, Keresztes László a helyi egyházközség plébánosa, a Kosztura házaspár a felvidéki Zemplénből és megismerhettük Gaga Zsuzsa szüleit is.
Nem szokásunk, hogy találkozóinkon névnapot vagy születésnapot, pláne nem kereket, ünnepeljünk. Most Gaga Zsuzsa névnapja és Ocskay Márti születésnapja alkalmából mégis kivételt tettünk. Ők éveken át önzetlenül, nagy szeretettel sokat dolgoztak a Hálóért. Mindketten nehéz évet tudtak maguk mögött, ezért is örültünk, hogy ismét köztünk vannak.
Margitfalvy György
A gyergyószenmiklósi kerületi Háló-találkozón Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános tartott előadást (Hallgasd meg itt!)
Jó ideje érezzük már, hogy szükség van a bogozó társainkkal való személyes kapcsolat felelevenítésére. Több hónapja terveztük a nagyváradi hálósokkal, hogy autóba ülünk, elindulunk szerte Partiumban és felkeressük a többieket. Az ok, hogy miért nem lett mégsem belőle semmi, az ismert akadály: nem volt rá idő, mindig közbejött valami.
Az utolsó lökés, ami átbillentett minket a tervezgetésből a tettek mezejére, az volt, amikor meg szerettük volna osztani bogozó barátainkkal is az adventi hangulatban átélt élményeinket, szerettük volna, ha a többiek is eljönnének Nagyváradra és velünk töltekezhetnének azokból a gondolatokból, amikből mi is, de sajnos nem sikerült találkoznunk. Ennek a szándékunknak a meghiúsulása végül is elhatározásra késztetett bennünket. Eldöntöttük, hogy nem másoktól várjuk el, hogy győzzék le az adódó akadályokat, hanem mi tesszük meg ezt.
Pár nap múlva, január 15-én már az autóban ültünk útban Nagykároly felé. Kedves és lelkes csapat fogadott bennünket. Jól esett újra találkozni személyesen és beszélgetni. Úgy tűnt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára. Majd Kornád Kati vezetett le Kett-módszerrel egy foglalkozást, melynek témája a példabeszéd volt a magvetőről. Mély és szép gondolatok születtek. Mindenki pozitívan és építően állt hozzá a beszélgetéshez. A találkozásunk kerek volt, a lelkesedés egyre fokozódott. Abban maradtunk, hogy ennek még folytatása kell legyen.
Január 21-én a kitűzött célunk Szatmárnémeti volt. Szeretettel fogadott minket a rég nem látott baráti kör. A találkozás öröme végig kísérte azt a pár órát, amit ott töltöttünk. A Kett-foglalkozás témája a talentumok voltak. Mindenki saját talentumait vette számba: szimbolikusan a kezében tartotta, valójában pedig a fejében forgatta. Nagyon gyorsan telt el az idő. Pár gondolatot megosztottunk egymással, sajnáltuk, hogy eltelt az idő, amikor eljöttünk, de a találkozás során megmutatkozott sok értékes ötlet, amire építeni lehet a jövőben.
Február 2-án a nagyszalontai portyánk alkalmával kellemes meglepetésben volt részünk. A hálós csapathoz csatlakoztak nevelők, akiknek bár új volt ez a Hálós-baráti találkozás, mégis aktívan vettek részt. A egymás és Isten megismerése köré épült ez az együttlét. Azzal a gondolattal jöttünk el, hogy sikerült egy pozitív benyomást tenni, lendületet adni és egy olyan utat mutatni, ami Jézus felé vezet és amit szeretnénk együtt járni.
Az eddigi három portyánkkal, egy impulzust szerettünk volna adni és ezt elindítani a hálósok, a bogozók körében. Felelevenedett az az érzés, hogy milyen jó is találkoznunk egymással, hogy összetartozunk, hiszen több hónap, talán év után is úgy tudtunk beszélgetni egymással, mintha egy pár perce abbahagyott párbeszédet folytatnánk. Nagyon kevésnek éreztük azt a pár órát, amit látogatóban töltöttünk, de úgy érzem, hogy ismét megéreztük a Hálós találkozások hangulatát, örömét, békéjét, jókedvét, stb.
Nagyon fontosnak tartjuk az egymás közti személyes kapcsolatok ápolását, hiszen erről szól a Háló: minden város, kerület, régió kedves arcokat és szép emlékeket juttatnak eszünkbe.
Baumann Anikó
