Találkozás, kapcsolat, közösség


Sokféleség és egység - a 25 éves Háló ünneplése

Isten éltessen kedves Háló!

Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát levélben üdvözölte a 25 éves Hálót

Idén 25 éve, hogy útjára indult a Háló mozgalom. Az eleinte csak néhány, nagyot álmodó alapító fejében megfogalmazódott ötlet, kicsiny mustármagként negyed század alatt Kárpát-medence méretű terebélyes fává nőtte ki magát. Ennek a fejlődésnek kísérője és részese volt, Várszegi Asztrik főapát, Hálós körökben sokszor csak Asztrik atya, aki számos találkozó és tábor résztvevőjeként tanácsaival, meglátásaival gyakran segítette, egyengette a közösség útját. A jubileum alkalmából a főpásztor személyes hangvételű levélben megköszönte a Hálónak mindazt, amit a mozgalom az elmúlt 25 évben, Krisztus nyomába szegődve, a Kárpát-medencében élő magyarok egységért és önazonosságáért, illetve a társadalom alakításáért tett. A nyílt üzenetben, melyet teljes terjedelmében is közlünk, az egyházfő külön értékként kiemelte a találkozókon és táborokban résztvevők sokszínűségét, biztosította a közösséget további támogatásáról és Isten áldását kérte a Háló további munkálkodásra. Az üdvözlő levelet, a közösség saját jubileumi ünnepsége keretében a máriabesnyői Kárpát-medencei Háló bogozói találkozón nyilvánosan is felolvasták.
Tamás Dániel


Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát üdvözlő levele
a Háló 25. születésnapjára

Kedves ünneplő Hálósok!

Isten éltessen Benneteket, amikor most együtt az elmúlt 25 esztendőre emlékeztek. Imádkozom is értetek, hogy Isten, minden ajándék Atyja, áldjon meg Benneteket és a továbbiakban is, vezessen Benneteket az úton!

Jézus tanítványai "hálójukba", az egyház közösségébe fogták azokat, akik éhezték és szomjúhozták Isten országának örömhírét, igazságosságát és békéjét. Késői tanítványként mi is nyomába szegődtünk 25 évvel ezelőtt, hogy a Kárpát- medence katolikus közösségeit hálóként összekössük, hogy összefogó kapocs legyünk keresztény testvéreink kisközösségei és általuk minden kereső embertársunk számára.

A Háló - Katolikus Közösségek Hálózata - az elmúlt negyed század táboraiban, találkozóin számos testvért gyűjtött össze a Kárpát-medence minden tájegységéről. Egyszerre élhettük meg az egyházi és a nemzeti egység közösségi élményét. Ez úgy történt, ahogyan Jézus köré gyűltek az emberek. Kicsinyek és nagyok, megfáradtak és fiatalok, gondterheltek és reménykedők találkoztak egymással.

A közös élmények megtanítottak bennünket keresztény szemmel nézni a Kárpát-medencében élő testvéreinket. Felismertük, hogy olyan harmóniára kell törekednünk, amit csak megerősödött önazonossággal érhetünk el. Ezt a belülről jövő, megszenvedett harmóniát Istenhez mind szorosabban kapcsolódva akartuk megvalósítani.

A XXI. században a keresztény embereknek növekszik a felelőssége a társadalom alakításáért. Ahhoz, hogy megfelelhessünk a kor kihívásainak, fejlődnünk kell hitünkben és erkölcsi szilárdságunkban. A Háló alkalmai eredményének tekintjük azt a felismerést, hogy Jézus ma is arra tanítja a sokszínű tömeget, hogy szeretettel fogadjuk el egymást és tiszteljük mások hagyományait. Tovább kell fejlesztenünk egyházunk krisztusi közösségét, amihez a Háló egy eszköz, a cél maga az Isten országa.

A Háló-találkozók tapasztalatai és élményei arra indítanak mindnyájunkat, hogy a továbbiakban is olyan közösségeket alkossunk, amelyek egyaránt nyitottak a Szentlélek indításaira és a társadalom kihívásaira.

Kedves Hálósok! Egyéni küldetésünk tudatában adunk hálát Istennek az elmúlt 25 évért. A Szentlélek adta lendülettel haladjunk együtt tovább az úton. Isten, aki elkezdte bennünk a jót, tegye azt teljessé Jézus Krisztus napjára.

Testvéri szeretettel köszöntelek Benneteket Szent Márton Hegyéről.

Asztrik főapát sk.

Pannonhalma, 2014. október 17.




Isten országában mindenki főszereplő

Thuroczy György ünnepi gondolatai a bogozói találkozón


Aszalós János barátunkat idézte a címben szereplő gondolattal Puchard Zoltán a bogozói hétvégén: "Isten országában mindenki főszereplő."

Úgy gondolom, a legnagyobb élmény számunkra a bogozói találkozón az volt, hogy saját bőrünkön éreztük: a Háló közöttünk, bennünk születik meg. Közösen gondolkozunk a Háló lényeges üzenetein, ahol mindenki hozzáteheti a saját meglátásait. Nem egyszerű, és nem nyílegyenes út ez. Próbáljuk valóságosan megélni, hogy a közösség nem csak a kiváltságosoké a fiataloké, értelmiségieké. A közösségbe tartozás nem amolyan "úri huncutság", hanem mindenkinek "jár", alanyi, mondhatni egyházi jogon. Sokan csodálkoznak rajtunk és "nevetik a durvaorrú parasztot, aki trágyásszekerével elindul, hogy kenyérré kovászolja a földet." írja József Attila.

Hát így indultunk annak idején, így haladunk most is: egyszerűen, eszközök nélkül, csendesen, alulról, hogy mélyszántást végezzünk és megmutassuk az egyház gyönyörű közösségi arcát.

Szerencsére a Jóisten, féltő módon gyakran elrejti előlünk a jövőt. Csak homályosan látunk előre, mindig annyit, amennyit elbírunk. Sokan közületek, akiket megszólítottunk jobban bíztatok bennünk, mint ahogyan mi saját magunkban bíztunk. És fordítva is igaz: mi is nagyon bízunk mindnyájatokban. Egymás Istenbe vetett hitével tudtunk és tudunk a jövőben is bármit elvégezni. Nem mérlegeljük, hogy amibe belefogtunk sok, vagy kevés. Egyesek szerint sok, mások szerint jelentéktelen. Nem méricskéltünk és nem is fogunk soha.

Egyetlen ember megerősödött hitéért, közösségbe találásáért már bizonyosan megérte.



"Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak."
(Pilinszky János)



Ezzel a mottóval indult útnak szeptember 27-én, szombaton a X. Háló találkozó Nagykárolyban. Az eseménynek a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum adott otthont, ahol a szervezők már a regisztráció alkalmával süteménnyel, teával és apró ajándékokkal várták a vendégeket. Ezt követően szentmisére került sor a Kalazanci Szent József Templomban, majd a nagykárolyi Háló egyesület jelenlegi vezetője, Miklósi Roland köszöntötte a vendégeket. Köszönetet mondott Pakulár Juditnak odaadó munkájáért, amivel az elmúlt tíz évben dolgozott a Háló sikerért, majd minden bogozónak, illetve minden segítő kéznek, akik támogatták a találkozók létrejöttét. Ezután visszatekintés következett az elmúlt tíz év jelentős mozzanataira, vidám pillanataira, átélt eseményeire, amiket képek is illusztráltak.

Konrád Katalin, a partiumi Háló vezetőjének köszöntő szavai után Ft. Illyés Csaba főesperes előadását hallgathatták meg a kedves jelenlévők Pozitív életképek címmel. Az előadás során olyan emberek életébe nyerhettünk betekintést, mint Szent Pál, Loyolai Szent Ignác vagy Eugenio Zolli. Mi indíthat el változást, megtérést egy ember életében? Mit tudunk mi tenni, hogy hitet közvetítsünk az emberek felé? Mit jelent a mai ifjúság számára a hit? Ezekkel a kérdésekkel zárta az atya előadását, melyek kiscsoportos beszélgetések során kerültek megbeszélésre.

A közös ebédet követően szavalatokat hallhattunk az őszről, majd dr. Gindele Róbet történész, régész előadására került sor Kereszténység a Kárpát-medencében címmel.  Az előadás a Kárpát-medencében élő keresztények történetéről számolt be a kezdetektől, Krisztustól egészen a magyar állam kereszténnyé válásáig. Rávilágított a történelem sokarcúságára, és képekkel bizonyította a témához kapcsolódó régészeti leletek gazdagságát, illetve fontosságát.

Ezután a vendégek munkacsoportokban dolgoztak, ahol kipróbálhatták a bútorfestés rejtelmeit, szókincsfejlesztő játékokon vehettek részt, illetve közös imádságban merülhettek el. A találkozó záró mozzanatára az udvaron került sor, ahol a szervezők a Háló színeit jelző fehér és kék léggömbök eregetésével köszönték meg a Szűzanyának az elmúlt tíz évet.

A szervezők továbbra is szeretettel várnak mindenkit a nagykárolyi Háló programjaira, ha szeretnének pozitív, jóérzésű emberekkel együtt lenni, hitről és hovatartozásról beszélgetni, hagyományokról megemlékezni, vagy egyszerűen együtt imádkozni.
Miklósi Roland



A találkozó témája a pozitív életképek voltak.

A találkozót a már megszokott helyszíneken a Kalazanci Szent József Római Katolikus Liceumban és a Kalazanci Szent József Templomban tartották.

A regisztráción a névkártya mellé egy kék színű szalagot is kaptunk, melyen a X. Háló találkozó jubileuma szerepelt. A találkozón Nagyváradról, Debrecenből, Nagyszalontáról, Nagybányáról, Budapestről és természetesen Nagykárolyból voltak résztvevők.
A regisztráció után a közeli Kalazanci Szent József Templomban szentmisén vettek részt a találkozó résztvevői. A szentmisét és utána az előadást ugyancsak a templomban Ft. Illés Csaba főesperes tartotta. A szentmise végén a magyar nemzeti szalaggal átkötött nemzet kenyerét az alábbi szavakkal áldotta meg:

Testének erőt, lelkének üdvösséget adjon, aki ebből a kenyérből eszik.

Az Ároni áldás eléneklése után a találkozó főszervezője Miklósi Roland vetített képekkel az elmúlt 10 év főbb nagykárolyi hálós eseményeit mutatta be. Záró szavaiban hangsúlyozta, hogy Istenért, a magyarságért és értünk teszik, amit tettek és tesznek.
Majd meglepetésként a frissen született nagykárolyi hálós himnuszt énekelte a hálós énekkar gitár kísérettel, melyből két részlet:

Tíz éve egy kis csapat
Bogozgatja hálóját
A partiumi Károlyban.
Több buktatón átesett
De mentette az értéket
Ápolva a hagyományt.

Refr.:
Ó édes Szűzanyám
Imádkozva tekints rám,
Öleld át gyermekedet.
Hirdetjük az imádást
Szeretetet, bocsájtást.
A Bibliára esküszünk,
Mert különben elveszünk.

Ezután a résztvevők bemutatására került sor majd Konrád Katalin a partiumi Háló vezetője szólt a jelenlévőkhöz. Az együttlét fontosságáról beszélt, mellyel a hitünket, magyarság tudatunkat is erősítjük. Hangsúlyozta, hogy legyünk egymásnak még fontosabbak és találjuk meg az Istennek tetsző szórakoztató közösségi rendezvényeket, elfoglaltságokat. Konrád Katalin befejező szavaiban a csapatnak erőt és kitartást kívánt a további munkákhoz.

Néhány gondolattal hozzászóltam én is a témához, melyben az együttlét és az egymás hitének erősítésének fontosságát hangsúlyoztam, a tavalyi nagykárolyi Háló találkozóból idézve: A hit elvisz a célig! Végül a rendezvény másik helyszínén egy osztályteremben olvasott idézettel zártam gondolataimat: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.

A továbbiakban a főesperes úr előadásában pozitív életképekként szentek életéről, tanúbizonyságáról beszélt.
Az előadás elméleti részében a megtérésről beszélt. Két fontos gondolatot idézek:
A megtérés nem más, mint a kárhozat felé haladó ember megfordulása Isten felé.
Nem csak az elmének, a szívnek is meg kell térni.

Az előadás gyakorlati részében Szent Pál, Loyolai Szent Ignác valamint Eugenio Zolli római főrabbiról beszélt, aki II. világháború során a pápával való találkozás és együttműködés után Krisztus követő lett.
A rendkívül tartalmas délelőtti program után a finom vendéglői ebéd, majd kiscsoportos foglalkozások következtek a nap témájához kapcsolódóan.

A kiscsoport után kulturális műsor következett, melynek három iskolás: Mester A. Boglárka, Jobbágy Beáta és László István volt a szereplője. A szépen hangsúlyozott, hibátlanul elmondott, nagy sikert aratott, szavalatokban Kányádi Sándor, Arany János és Petőfi Sándor verseket hallhattunk.

Ezután Gindele Róbert történész tartott előadást a Kereszténység a Kárpát-medencében címmel.
Végül a munkacsoportok programja a példaképek jegyében folyt le. Ennek érdekessége, hogy a mintegy 10-12 fős munkacsoportból többségében a szülők voltak a példaképek. Ezzel a hitvallással a csoport a család fontosságát jelképezte, amit a mai világban rendkívül fontos.

Személy szerint ezúton is köszönöm a segítséget és a lehetőséget a főszervezőnek, szervezőknek a találkozón való részvételhez.
További sikeres munkát kívánok a nagykárolyi hálós csapatnak.
Gyöngyössy Lajos

Képek a találkozóról >>

Törökfalu első alkalommal szervezett Háló találkozót szeptember 20-án, a Közép-bácskai tanyavilág kellős közepén. Nagy örömünkre szolgált, amikor ft. Kormányos Zoltán lehetőséget adott arra, hogy ismét egy új közösségnek mutassuk be ezt a Kárpát-medence szerte a már 25 éve eredményesen működő mozgalmat. Cserébe a Hálósok is megcsodálhatták ezt a tiszamenti tanyavilág középpontjában megbúvó kis települést. Megismerhették az ott élő embereket, szokásaikat, életmódjukat és problémáikat.
A búskomor reggel, csepergő esővel, kissé elszomorította a lelkes szervező csapatot, ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy minden gördülékenyen menjen. Mire megérkeztek az első vendégek, minden készen állt a fogadásukra, és a nap is előbújt rejtekéből. Az érkezők, miután megkóstolták a hagyományos zsíros kenyeret és egy kicsit fölfrissültek, érdeklődve várták a folytatást. A délelőtt komoly munkával telt el.

Ráhangolódásként Mécs László: Alázat című versét hallhattuk, utána pedig msgr. Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános beszélt az ember  Istenhez való viszonyáról. Elmélkedését Máté evangéliuma 11. Versének 28. sora: ? Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket? ? köré fonta.

A mintegy 85 résztvevő érdeklődve hallgatta. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések is eredményesen folytak. A Délvidéken, rendhagyó módon, a gyermekek számára külön foglalkozást biztosítottak a szervezők az előadás és a kiscsoportos beszélgetések idejére, így azok is, akik magukkal hozták gyermeküket, aktívan részt tudtak venni a munkában. Reméljük, ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik, és így még több fiatal család csatlakozik majd a Hálóhoz.

A bográcsban főtt finom ebéd után - ami a helyi asszonyok keze munkáját dicsérte - megismerhettük Törökfalu történelmét és életét, majd bemutatkozott Király Csaba hattagú családja, Törökbecséről. A szülők és a gyerekek egyaránt a nagycsalád előnyeit, szépségét és nehézségeit ecsetelték a jelenlevőknek. Érdekes téma, egy csökkenő népességű faluban.

Természetesen a kultúrműsor sem maradhatott el. A népviseletbe öltözött, népi-gyermektáncokat bemutató kisiskolásokat a közönség visszatapsolta, éppúgy, mint a Százszorszép művelődési egyesület asszonykórusát. A szünetekben a régi barátságok erősödtek, és újak köttettek. Nagy örömünkre szolgált megismerni a törökfalusi embereket, akik a betakarítási munkák sokasága ellenére fontosnak találták és időt szakítottak arra, hogy vendégül lássanak minket és barátkozzanak velünk.  A személyes találkozások mellett lelki feltöltődésre is volt alkalom a szentgyónásban és a találkozót záró szentmisében.
Köszönet ezért a szép napért Zoltán atyának, aki a szervező csapat élén lehetővé tette és megvalósította ezt a találkozót, a Százszorszép művelődési egyesületnek, hogy helyet adott neki, mindenkinek, aki akár áldozatos munkájával, akár imáival segített minket, és végül, de nem utolsó sorban a támogatásért, Ada Község  Önkormányzata, a törökfalusi helyi közösség tanácsa, az adai II. helyi közösség és a Bethlen Gábor Alap részéről.

Somoskövi Hermina
Szeptember 20-án, a Közép-bácskai tanyavilág kellős közepén,


Egy évvel a budapesti után, a miskolci Kattárson is találkozhattak az ide látogatók a Háló sátorával és lelkes hálósokkal. A környékbeli kb. 40 egyházi intézmény és civil szervezet között mi is helyet kaptunk. Budapesti barátainktól kapott tanácsokkal a tarsolyunkban indultunk neki ennek a hétvégének. Jelenlétükkel ózdi Hálósok is erősíttetek minket, így a nap folyamán 3-6 emberrel vártuk sátrunknál az érdeklődőket. A csaknem egész napos eső ellenére sokan megfordultak nálunk. A régi ismerősökkel is jó volt találkozni, de voltak olyanok is, akiknek valóban most kellett bemutatni a Hálót. Érdekes színfolt volt számunkra hogy pl. Vácról, Pécsről, Budapestről érkezetteknek is elsőként itt, Miskolcon beszélhettünk a Hálóról. Ez a hétvége természetesen egy kis munkával és felelősséggel is járt, de mindenképp megérte, mert egy fontos és szép rendezvényen képviselhettük a Hálót. Ez nem kis dolog, de az sem elhanyagolható, hogy a kis bogozói csapatunk is sokat erősödött.
Salai Gábor


{youtube}YZiIpCh8EqA{/youtube}


Hála az Úrnak, növekszik és erősödik a Háló mozgalom Délvidéken, egyre több találkozó kerül megrendezésre vidékünkön, Háló találkozót rendeztünk immár Törökkanizsán is.

Az egész napot végigkísérte a szép idő, valamint a jó hangulat. Az előadást Ft. Juhász György kúlai plébános tartotta. Tanítása Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra címmel igényesen kidolgozott és mesterien felépített volt. A mottót Weöres Sándor Szembefordított tükrök című verséből merítette:

Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz
úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad
a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

A létráról beszélt nekünk, ahogy mondotta volt, az a földről és az égről is szól. A létra által közeledünk Istenhez, ahogy ő is közeledik felénk, hogy megossza velünk boldogságát és mi is a miénket ővele. Az ember mindvégig valamilyen boldogságra vágyik és lehet úgy hal meg, hogy nem is élt igazi boldogságot. A szeretettel is ugyanez a helyzet. Lehet, hogy sokan szeretnek bennünket, mi is szeretjük a hozzánk közel állókat, de legmélyebb és legértékesebb szeretetet még nem éltük meg. Kimondott az atya egy nagyon fontos életbölcsességet: Nem az erő, a hatalom a vagyon, hanem csak az egymás iránt érzett szeretet adhat értelmet az életemnek! A mi létránknak három tartóoszlopa kell, hogy legyen: a hit, remény, szeretet. Mint ahogy a fenyőfa létének sincsértelme a közepe nélkül, úgy a mi életünknek, hitünknek is kell, hogy legyen közepe, Jézus Krisztus. Ha ez nincs bennünk, akkor nőnek a vadhajtások, életünk hamis értékei. A létra fokai pedig hitünk gyakorlása: az ima, amelyben tanújelét mutatjuk az iránta érzett bizalomnak, a Biblia, a szentmise, a karitatív tevékenységek stb.

Ezzel a tanítással felvértezve vághattunk bele a kiscsoportos munkába. Arról beszélgettünk, hogy hogyan tudunk tanúságot tenni a mindennapi életben, hogy ez néha igen nehéz, és bizony ezt néha nem tesszük meg. Sokszor magukat vallásosnak mondó emberek élnek világi életet, akikről a külvilág nem is tudja, hogy templomba járó és esetleg még közösségi tag is. Viszont olyan karizmatikus emberek is élnek közöttünk, akik lényükkel magukkal tudják ragadni még a legádázabb ateistát is. Nagyon jó kis beszélgetések voltak, egymásra hangolódva, testvérekként éltük meg a hálós létet, ami engem is rabul ejtett már sok-sok évvel ezelőtt.

Az ebéd után Márti sétával egybekötött előadást tartott Törökkanizsa történelméről. A múltban élt gazdag és befolyásos nemesi családok kastélyait mutatta meg, valamint a híres világutazó vadász, Tallián Emil emlékszobrát. Ezzel egy időben mintegy húsz idősebb testvérünkkel, akik nem bírtak részt venni a sétán, egy nagyon tartalmas beszélgetést folytattunk, amelyben a Háló által kiadott Hangoló kártya volt a segítségünkre. Mindenki kapott a Hangolóból két-két kérdést, ami érdekes módon majdnem mindenkinek telitalálat, vagyis testhezálló volt és nagy örömmel tudtak válaszolni a feltett kérdésekre. Számukra, Szavaik szerint, ez a délutáni beszélgetés volt számukra a nap csúcspontja.

Az íjászatra ez alkalommal is sok érdeklődő akadt, sőt a mostani tevékenységünket még a rendőrség is figyelemmel követte a távolból, mivel a város központjában elhelyezkedő parkban íjászkodtunk.

A jóleső mozgás után szellem táplálékot fogyaszthattunk, ugyanis az Ablak Színház Egyesület előadása által verseket hallhattunk a törökkanizsai gyermekektől. A találkozót méltó módon szentmise zárta.

Először volt Háló találkozó Törökkanizsán, ennek ellenére a szervezők nagy ügyességről tettek tanúbizonyságot, mintha már sok éve csinálnák ezt. Isten áldja őket ezért a sok munkáért és áldozatvállalásért. Köszönöm, hogy ilyen szép és lélekemelő napot tölthettem testvéreimmel.

Jablonszki Sándor



Képek a találkozóról >>


{youtube}0Enwd4VG6fA{/youtube}
Az Újvidéki TV szeptember 22-i adása

Temerin - a világ közepe

Szeptember 6-án, szombaton ifjúsági Háló találkozót tartottak Temerinben. A számos helybélin kívül érkeztek vendégek Budapestről, Győrből, Újvidékről, Topolyáról, Zentáról, Óbecséről. A közel 50 résztvevő előtt ft. Pósa László óbecsei plébános tartott előadást a párkapcsolatokról, Szeretni boldogság címmel. Az eseményen íjászbemutatót tartott a temerini Hunor Íjászegyesület és bemutatkoztak a temerini cserkészek is. A rendezvény az Ébredés zenekar koncertjével zárult.

Nagy Judit (Topolya), Kurilla Timea (Temerin), Kanyó Anikó (Topolya), Csorba Éva (Temerin), Király Csilla (Újvidék) és Schön Bálint (Budapest) élményei

Bővebben...




Kicsit félve a hosszú úttól és naptól, de kíváncsian ültem autóba szombat hajnalban, amikor is két autóval indultunk Nagyváradról a második temesvári Háló találkozóra. Kíváncsi voltam, mert várandós kismamaként egyre aktuálisabb lesz a mindennapjaimban a találkozó témájának a megélése: keresztény nevelés a családban és az iskolában. Épp ezért most elvárásokkal érkeztem a találkozóra, amelyek teljesültek is a hazaindulásig. Minél több gondolattal és tapasztalattal akartam gazdagodni, hogy legyen miből merítsek a későbbiekben, hogy majd minél jobban, hatékonyabban, és (talán) minél kevesebb bonyodalommal nevelhessem, nevelhessük már kicsi koruktól keresztény hitbe a gyermekeinket.

Sok olyan megosztást hallhattam a kiscsoportban is, és mindennap látok olyan helyzeteket, amikor a szülők, nagyszülők próbálkoztak, és próbálkoznak, de valamiért mégsem sikerül átadniuk mindazt, amit ők kaptak, és én szeretném, ha a kicsi(k) hamar és maradandóan megéreznék, átélnék Jézus szeretetét és közelségét, és Mellette, Vele maradnának majd a későbbiekben is.

Számomra Ft. Kocsik Zoltán atya előadása is nagyon bíztató volt, és végül a pozitív élmények is, amelyeket beszélgetőtársaim megosztottak a kiscsoportos beszélgetés során. Nagyon jó élmény volt az is, hogy bár a legfiatalabb voltam a kiscsoportban, a csoportvezető (Ft. Szilvágyi Zsolt) hangsúlyt fektetett, hogy a másik ifi barátommal együtt mi is megosszuk gondolatainkat a témával kapcsolatban, holott nekünk még nem volt túl sok esélyünk tapasztalatot szerezni e téren. Mégis a már régebb óta fiatal csoporttársaink nagyon nyitottak voltak a mi irányunkba is, pedig eleinte egy kicsit tartottunk tőlük, és szóba került, hogy mi hol látjuk a problémát, és hogyan próbálnánk azt megoldani.

Sajnálatos módon nem tudtunk a váradiakkal a találkozó végéig maradni, de én ezért is nagyon hálás vagyok! Hiányzott már, hogy Háló találkozón vegyek részt, hogy egy napért ilyen sokat utazzunk és hazaérkezzünk! Köszönöm a szervezőknek is a színvonalas programot, és hogy bemutatták nekünk a gyönyörű Erzsébetvárosi Jézus Szíve Római Katolikus Plébániatemplomot is!

Konrád Evelyn


 

Jézus kisközössége - az apostolok


A Háló Egyesület huszonöt éve foglalkozik katolikus közösségekkel és katolikus emberek közötti kapcsolatok erősítésével. Mindezt a munkát a Kárpát-medencében végzi. Idén augusztus 3. és 10. között 350 fő részvételével rendezték meg a Háló szokásos nyári táborát, melynek témája az apostolok mint Jézus közössége volt.

A MTV Katolikus Krónika 2014. augusztus 24-i adása >>

 


A tábor mottója: Légy Te a Tizenharmadik!

A szervezők a közösségi lét jelentőségének és szépségének bemutatását és megélését tűzték ki célul erre a hétre. A tábor előtt a táborozók régiónként feladatokat kaptak a táborra. Az egyik feladat egy-egy apostolhoz kapcsolódott, másik feladatként pedig a magyar festészet egy-egy ismert alkotását kellett élőképként megjeleníteni. A táborozók érkezésükkor megkapták a Háló Közösségi Mühelyének újonnan megjelent Saru nélkül - 12 kisközösségi összejövetel az apostolokról című kiadványát.

 

 

András, Jakab, Péter, Judás, János és Tamás


A tábor témája az apostolok közössége volt, így hat apostol részletesebben is szóba került. A régiók dolga volt, hogy bemutasson, megjelenítsen egy-egy apostolt. Egy facsoport áll a tábor egyik szegletében, ebben az egyik fát kellett az adott apostolként felöltöztetni. Tekinthették a fát egy szobornak, vagy faliújságnak, lehetett rá plakátot tenni, lehetett jelmezt aggatni rá, lehetett a fa 1 méteres környezetét is használni. Az "apostol-állítás"-ra régionként kb. 20 perc jutott. Lehetett ez bemutató, zene, mini-színdarab, kiselőadás, vers, gondolat-ébresztő, stb.
A téma megközelítésére a tábor szervezői még a következőt javasolták:
- különlegessége, amit sokan nem tudnak róla
- jelképek, attributumok
- információk, történet, érdekességek, képek
- mit üzen a számomra? mit jelent nekem?
András apostolt Partium, Jakabot Felvidék, Pétert Erdély, Judást Magyarország, Jánost Délvidék, Tamást pedig Kárpátalja kapta feladatul.


Egy kiállítás képei


Megjelenítendő festménynek Partium Csontváry Kosztka Tivadar Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című alkotását, Felvidék Székely Bertalan Az egri nők-jét, Erdély Csontváry Kosztka Tivadar Mária Kútja Názáretben című képét, Magyarország Jankó János A népdal születését, Délvidék Szinyei Merse Pál Majálisát, Kárpátalja pedig Barabás Miklós A mennyasszony érkezését kapta feladatául.




Thuróczy György táborzáró gondolatai


Valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi Sándor)


15 évvel ezelőtt Homoródfürdőn ugyanilyen gyönyörű fenyők között az első Háló tábor végén olvastam fel ezt a Kányádi idézetet. Az volt az első Háló tábor, ott indultak a Háló táborok. Ahogyan akkor is, most is, azt hiszem megéreztétek, hogy Valaki járt közöttünk ezen a héten. Valaki, aki úr minden porszemen, de én tovább mennék. Ti jártatok itt, Ti voltatok a remény egymás számára. Figyeltem az arcokat a tábor elején és a végén. Az elején a félelem, a szorongás, a végén a mosoly a nyitottság maga a remény. Magam nagy erőt mertettem a kiscsoportomban lévőktől. Ha ők olyan hihetetlenül nehéz sorsokkal ekkora kegyelmet kaptak az Istentől, akkor talán számomra is van remény.

Valaki jár a fák hegyén.

Gondolkoztam azon, szabad-e egyáltalán feljönni veletek a Tábor hegyre. Szabad-e tábort szervezni egyáltalán? Mi lesz ezután a színeváltozás hete után? Valaki azt mondta a kiscsoportban: jó, hogy itt voltunk 6 napig, de mi van a többi 359 nappal? Hogyan élem meg a hétköznapokat a színeváltozás jelenléte nélkül? Ezt fogom várni egy évig?
Úgy gondolom, hogy azok, akik velünk voltatok ezen a héten, azért voltunk együtt, hogy lejöjjünk a hegyről és ezt a csodát megteremtsük szerte a Kárpát-medencében, a helyi találkozóinkon, a találkozók közötti időszakban. Erre hívlak, erre bíztatlak benneteket.

Valaki jár a fák hegyén..., csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott.

Hol vagyok otthon? Valaki ezt mondta a tábor alatt: nem is tudom itt a táborban, hol is vagyok egyáltalán? Azt látom, hogy itt az egész Kárpát-medence, tehát itt vagyok otthon. Igen, ott vagyok otthon, ahol a közösségem van. A család, a testvéreim, az egyházi közösségem, a kisközösségem. Ezért szól a Hálóban nagyon sok minden a közösségről. Olyan közösségről, ami Istenhez visz közel, ami személyes, ami rólad szól, és félve mondom ki, ami őszinte és nem képmutató. Mert ha közösséged nincs, akkor otthonod sincs. És ha otthonod nincs, gyökereid sincsenek.

Valaki jár a fák hegyén, mondják úr minden porszemen.

25 éve indult a Háló. Porszemként.
A kiscsoportban készítettünk a saját életünkről egy élettérképet. Sokunk számára megrendítő volt rátekinteni.
Érdemes lesz visszatekinteni a Háló 25 éves élettérképére. Mi is történt velünk? Mikor, hol voltak a fontos döntéseink, hol és mikor voltak a kegyelmi pillanataink, mikor és hol áradt a kegyelem, az áldás a Hálóra?
Ezért köszönetet kell mondani az Úrnak, egyenként és közösen is. Már csak azért is, hogy a jövőre nézve ne veszítsük el érzékenységünket az idők jeleire.
Imádkozzatok a közösségekért, a Hálóért, az egész magyar egyházért, a Kárpát-medencei magyarságért!
Köszönöm, hogy együtt élhettem meg Veletek ezt a hetet!

_____________________________________________



Az idei Kárpát-medencei Háló tábort 2014. augusztus 3-tól 10-ig Magyarországon, Sátoraljaújhelyen a Várhegy Üdülőben rendezték meg 350 fő részvételével. A táborlakók öt altáborra oszlottak életkoruk szerint: felnőtt, ifi, tini, gyermek és ovis altáborra.

Délvidékről 58-an utaztunk egy busszal és két személygépkocsival. Az utazás izgalma már hajnalban elkezdődött, ugyanis buszunk reggel 5 óra körül indult Moholról és egy nagy kört leírva bejárta Bácska és Bánság számos helységét, ahonnan összeszedte a táborba indulókat. Jó kedvünket még a négy órás várakozás sem szegte meg a határátkelésre. Sajnos az esti tábornyitó szentmisét lekéstük, és a tokaji táj szépségében sem sokat gyönyörködhettünk útközben, mivel gyorsan besötétedett.

A táborba érkezésünkkor sok régi szeretett ismerős köszöntött bennünket, ezzel feledtetve velünk az utazás fáradalmait.

A tábor mottója: Légy Te a Tizenharmadik. A szervezők a közösségi lét jelentőségének és szépségének bemutatását és megélését tűzték ki célul erre a hétre. A Krisztust követő első kisközösséget az apostolok képezték. A tábor felépítésében minden nap egy-egy ismertebb apostol: András, Jakab, Péter, Júdás, János és Tamás bemutatása foglalt helyet, és egyben a közösségbe hívásuk, szerepük, vágyaik, kísértéseik, döntéseik, Jézussal megélt szeretetközösségük és küldetésük. Délelőttönként ismert előadók felvezető előadását hallgattuk, majd kiscsoportos beszélgetéseinkben szűkebb és tágabb közösségeinkben (család, kisközösség, munkahely?) megélt szerepünkről, vágyainkról és küldetéseinkről vallottunk. Számtalan mély, megrázó tanulságos élettapasztalattal gazdagodtunk és ajándékoztuk meg egymást és új igazi barátokra tettünk szert.

Délutánonként a szabad foglalkozás keretén belül sportolhattunk, kézműveskedhettünk, vagy szabadon választott előadásokon és beszélgetéseken vehettünk részt. Esténként kulturális programok, komolyzenei koncert, népdalfeldolgozás, színi előadás, vetélkedő és táncház megrendezésére került sor. Ezeken a tábor apraja, nagyja részt vett.

Régióként, két feladatot is kaptunk a szervezőktől. Minden régió egy apostolt kellett bemutasson a táborlakóknak. Mi Délvidékiek pénteken, János apostolt, a szeretett tanítványt mutattuk be. A produkciónk pörgős, változatos volt, mert szívvel lélekkel készítettük el és minden résztvevő, narrátor, szavaló és énekes igazi közösségként vett részt benne. A másik régiós feladatunk egy magyar festő festményének bemutatása volt élőkép formájában tárlatvezető szövegével. Szinyei Merse Pál Majális című festményét kellett bemutatnunk. Nagy élmény volt számomra a szöveg megírása, amelyre vállalkoztam és az élő kép beállítása a fiatal szereplőkkel. Megelégedésünkre az eredeti és ötletes élőképet és a humoros szöveget nagy tapssal jutalmazták a nézők.

Szombat este közössen imádkoztunk mi Kárpát-medencei hálósok a táborzáró szentmisén és megfogadtuk, hogy teljes odaadással munkálkodunk ezután is közösségeink, hitünk és magyarságunk megőrzésén munkálkodunk. Küldetésünket önzetlenül teljesítjük Krisztusban bízva, mint az apostolok, mert aki Istenben bízik, annak semmi sem lehetetlen.

Az ifiknek és tiniknek saját programjaik voltak délelőttönként. Az ifik élményeit Burány Bogi és Kiss Juli írták meg.

 

Halmai Ági



Hétfő reggel. Hosszú, fehér vászoncsík, festékek és ecsetek hevernek a focipályán. Hamarosan az összes táborlakóval együtt, levetve saruinkat, mezítláb tipegünk végig a fehér anyagon.  Minden bizonnyal, elég vicces látványt nyújthattunk egy kívülálló számára, főleg, amikor görnyedezve azon ügyeskedtünk  - nullától száz évesig - hogy a színes festékek segítségével minél szebb talplenyomatot hagyjunk magunk után.

Légy Te a Tizenharmadik! - szólt hozzánk az idei Háló tábor mottója, s ezzel a színes lenyomattal jeleztük, hogy itt és most, Sátoraljaújhelyen, mind a háromszázötvenen az apostolokhoz csatlakozunk, és velük együtt, mi is Krisztushoz szegődünk!

A hét elején egy kerekasztal - beszélgetésen vehettünk részt. Manapság sokan választják a házasság helyett az élettársi kapcsolatot. Az első körben, egy fiatal házaspár, Kollárik Krisztina és Róbert beszéltek az egyházi házasság értékeiről, fontosságáról. Majd Dancs Gyuri kárpátaljai Hálóst kérték föl egy rövid beszélgetésre. Mesélt arról, hogy reformátusként hogyan került a Hálóba. Szóba jött az ukrajnai helyzet, és az is, hogy szerinte érdemes-e otthon maradni. Elmondása szerint az ő fejében is megfordult már az, hogy Magyarországon telepedjen le, de ha én elmegyek, akkor ki marad alapon, ő mégis azért küzd, hogy helyt álljon ott, kárpátaljai magyarként, ahova őt a Jóisten teremtette.

Polgáriné Kondás Dorottya, görög katolikus papnét figyelmesen hallgattuk, amikor arról mesélt, hogy mielőtt férjével, Bencével összeházasodtak, 5 évig távkapcsolatban éltek. Ugyanis, Bence Rómában tanult. Egy könyvet írhatnánk arról, hogy ez idő alatt milyen praktikákat vetettünk be a kapcsolat fenntartásáért - jegyezte meg Dotti. Mindenkit, aki ilyen helyzetben van, arra bátorított, hogy megéri kitartani, hiszen aztán sokkal jobb lesz!

Este különböző ügyességi feladatokban mérhették össze erejüket a rómaiak és a keresztények csapata (mivel az apostolok korában jártunk egész héten, így találóak voltak az elnevezések). Az est fénypontja az volt, amikor a két csapat versenyzőinek az Orosz lányok karmai közül kellett megmenekülni. Az aréna lelkes szurkolóit csak a közelgő vihar zavarta szét.

A szerencsés túlélők elmondása szerint nagy élmény volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy az embernek semmi esélye az Orosz lányokkal szemben.

Egyik délután, ifi altáborozóként Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök atyát köszönthettük körünkben. A döntésekről beszélgettünk. Mint kiderült, római katolikus kispapként indult, de láthatjuk, hogy Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek.

A hét közepén, egy szituációs játék keretében, ízelítőt kaptunk milyen megoldásra váró problémákkal szembesülhetünk egy párkapcsolat folyamán. Igyekeztünk minél frappánsabb ötletekkel előrukkolni olyan esetekben, mint például: hogyan vegyük rá a barátunkat, hogy eljöjjön velünk shoppingolni, vagy hogyan mondjuk meg neki, hogy egy színházi előadáson nem melegítőben illik megjelenni,  illetve a fiúk olyan barátnővel akadtak össze, aki már két hét járás után a gyermekvállalás témát feszegette. Minden helyzetet egy ellentétes nemű társunkkal kellet kettesben megbeszélni, és ez alkalom volt arra, hogy mindenkivel váltsunk néhány szót, hogy jobban megismerjük egymást.

Ha Sátoraljaújhely, azaz Tokaji borvidék, akkor már a borkóstolás sem maradhatott el! Sőt, maga a Várhegy Üdülő tulajdonosa, Ignácz András kalauzolt el bennünket a tokaji borok világába. Ezek után, azt hiszem, egyikünk sem kételkedik a mondás igazvoltában, miszerint a tokaji bor a királyok bora, a borok királya.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek, hiszen az ötletes programokkal testi felüdülésünket és lelki gazdagodásunkat is biztosították!

Burány Boglárka és Kiss Júlia  (Délvidék)



Hálós majális az augusztusi esőben

Az esős augusztus a szabadtérre tervezett tábori tárlatból zárttermi kiállítást csinált. A tetőtéri ablakokkal teli nagy előadóterem az eredeti festmények fényviszonyaihoz képest egészen más fényviszonyokat produkált. Minden csapat használt egy-egy narrátort. A Csontváry festmények élőképei nagy szereplő gárdával, és sok mozgással keltek életre. A partiumiak embergúlás cédrusa a teremben a gerendákig ért. Narrátoruk a zarándoklatról beszélt, a célhoz már elértékről és a célhoz még nem elértekről.
Ahol kút van, ott élet is van. A víz, a kút közösséget is teremt. Jézus az élő víz forrása, aki életet ad mindenkinek - mondta az erdélyiek képviselője és idézte Jn 4,14-t (aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.) és Mt 11,28-t (Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket). Az erdélyiek az élőképüket Máriát köszöntve a Gyergyó felől jön egy fekete felhő című népdallal fejezték be.
A magyarországiak Az érik a vessző, hajlik a vessző című népdalt furulyázták és dudolták eleinte csak bizonytalanul, majd egyre jobban, jelezvén a népdal születését és érését. A kárpátaljaiak menyasszonyos-vőlegényes képénél a népdal már a mulatozás eleme volt. A felvidékiek  narrátora nem az esztétikára, hanem a küzdelemre helyezte a hangsúlyt, bizonyára nem akart Tinódi Lantos Sebestyén epigon lenni, ezért kommentálhatta úgy az egri ostromot mint egy izgalmas kupameccset. A nagyszerű kiállításon talán a délvidékiek aratták a legnagyobb sikert, ezért idézem teljes egészében kommentátorukat,  még akkor is, ha nekem nagyon megfelel az eddigi Háló logó.
Szinyei Merse Pál Majális című festményén, kedves tárlatlátogatók, a festő a kiscsoport-beszélgetések kezdeteit tárja elénk. A hat főből álló kiscsoport a májusi napsütésben kirándulásukon az élet legfontosabb kérdéseire keres választ. A boldogságról, a szerelemről, az ifjúságról és a jövőről ábrándoznak. A vidám kis társaság még nem igazán ismeri a kiscsoport-beszélgetés alapszabályát, azt, hogy egyszerre csak egy személy beszél, és mindenki őt hallgatja. De valljuk be, hogy ezt néha mi gyakorlott hálósok is elfelejtjük. Az egymásra hangolódáskor a majálisozók finom ételt és ital fogyasztanak ima vagy ének helyett, de ezt sem kell a szemükre hánynunk, mert az esti közösségépítő beszélgetéseknél mi hálósok is bőven fogyasztunk zsíros kenyér alapra szívderítő nedűt kisüsti formájában. A hangulatot a festő a figurák testközelségével és a színek merész árnyalatával tárja elénk. A pázsit meleg zöld árnyalatai, az izzó bordó és lángoló piros takaró, a fiatal lányok fodros szűzies fehér és ábrándozó érzéki rózsaszín ruhája, az ifjak villogó aranybarna, megigéző lila, bordó és ünnepélyes fekete kabátkái mind-mind egy hangulatot, érzelmet sugall, mely ott remeg a légben. Szinte megtapinthatjuk a sors Háló fonalát, amint összefűzi a társaság tagjait, és érzékelhetjük a csomópontokat, bogokat, melyek biztos kiinduló pontok és összefogó kapocsként jelennek meg jövendő életükben. E látnoki festményt a Háló mozgalom alapítói bizonyára nagyra értékelik, mert nézegetése közben született meg a Háló piknik ötlete, és az első Háló tábor megszervezésének terve.
Az utóbbi hónapokban a Háló vezetősége új Háló logót tervez. Ajánljuk tiszta szívvel ezt a festményt logóként, hiszen minden fellelhető rajta, ami a Hálót jellemzi. Katolikus, mivel a rózsaszín ruhás hölgy nyakában keresztet hord, magyar, Szinyei belelopta a magyar nemzeti színt festményébe, a piros pokróc, a fehér abrosz és a zöld föveny formájában, közösségi, ez a képet nézve nyilvánvaló, és a találkozás életre szóló barátságokat, új közösségek és családok alapítását eredményezi.

Margitfalvy György


 
A felvidéki Simonné Klenovics Krisztina tizedik tábora

Idén tizedik alkalommal vettem részt a Háló-táborban. Ahogy minden évben, idén is színes, változatos és nagyon színvonalas programot állítottak össze számunkra a szervezők. Köszönet nekik érte! Jó volt belekóstolni az apostolok életébe, magunkra ismerni egy-egy reakciójukban, Jézusnak tett kijelentésükben, vagy épp levetni a tarisznyánkat, sarunkat, ahogy ők is tették. Én most mégis a kiscsoportos beszélgetések pillanatait szeretném felidézni és megosztani Veletek.

Az évek folyamán úgy alakult, hogy kipróbálhattam, milyen élményeket tartogat az ifi csoport, a felnőtt csoport és idén másodszor lehettem tagja a baba-mama-papa kiscsoportnak. Emlékszem, ifiként majd összetörtem magam, hogy minden tábori programon ott lehessek, minden kézműves foglalkozást kipróbálhassak. Felnőttként élveztem az előadásokat és a délután lazaságát az ifi-altáborhoz képest. A kiscsoportban néha mély és őszinte beszélgetésre került sor, néha meg alig vártam, hogy vége legyen. Amióta baba-mama-papa csoportba tartozom, másként élem meg a tábort.

Mivel kisgyermekes anyaként az előadásokon, szentmiséken, kötelező programokon, esti kultúrműsorokon nem sikerül teljes mértékben részt vennünk, a kiscsoport az a hely, ahol a leginkább meg tudjuk élni a tábor közösségi létét. Itt félmondatokból is értjük egymást, mert hasonló cipőben járunk. Nem baj, ha nem hallottuk az egész előadást, meg kisgyermekek mellett ritka is az ilyen, az az egy-két mondat, amit elcsíptünk a hallottakból, bőven elég ahhoz, hogy elinduljon a beszélgetés. Nem baj, ha a gyereket hintáztatva szólok hozzá a kérdéskörhöz. Nem baj, ha épp szoptatni, pelenkázni, hisztit oldani, nyugtatni kell, nem nézik rossz szemmel a többiek, mert mindenki más is ezt teszi. Az se baj, ha csak félidőben érkezem, mert addig aludt a kicsi, mert így is be tudok kapcsolódni a beszélgetésbe. Az ima is valahogy jobban megy, mert anyaként érzékenyebben reagálunk a világ borzalmaira, háborúira, szenvedéseire. Így mindig van miért, kiért imádkoznunk.

Kisgyermekes szülőként talán sok mindenről lemaradunk a táborban (fáj is ez néha!), mégis minden nap van egy-két óra, amikor azt érezzük, hogy mi is a nagy Háló-család teljeskörű tagjai vagyunk. Pár év, néhány következő gyerkőc után újra nyugodt szívvel tudunk majd részt venni a programokon, de addigis nagy segítség számunkra, ha fogalmazhatok mások nevében is, hogy úgy vagyunk részesei a kiscsoportos beszélgetéseknek és ezáltal a közösségi életnek, hogy közben a többieket nem zavarjuk gyereksírással, fegyelmezéssel, mocorgással. Azt gondolom, jó döntés volt a szervezők részéről, hogy életre hívták a baba-mama-papa kiscsoportot. Megkönnyítették vele az anyukák tábori életét és elejét vették a fölösleges kritikának azok részéről, akik teljes jelenlétükkel szeretnék végighallgatni a társaikat vagy elmondani saját véleményüket a kiscsoportban.

Szép élményekkel gazdagodva, lelkileg feltöltődve és Istenre hangolódva, új barátságokat kötve és a régieket megerősítve tértünk haza Sátoraljaújhelyről, hogy ismét belecsöppenjünk a hétköznapok mókuskerekébe. Bízom benne, hogy hozzám hasonlóan mások is kicsit jobban, kicsit önzetlenebbül, kicsit bátrabban, elszántabban, türelmesebben vetik bele magukat a feladatokba, mert az egy hét alatt megtelt lelki tarisznyáinkból bőven van mit merítenünk.


Bándy Katalin beszámolója (Felvidék)

A Kárpát-medence minden csücskéből érkeztek magyarok Sátoraljaújhelyre augusztus 3. és 9. között.

Izgalmas volt szemtől-szembe találkozni, beszélgetni határon túli magyar testvéreinkkel. A tábor vége felé néha már csak a megszólalás alapján is tudtam melyik országba soroljam az illetőt.

Bátorság kellett, hogy részt vegyünk ezen a rendezvényen, hiszen 450 Km-t kellett autóznunk 3 kisgyerekkel. A 6 és 3 éveseink mondhatni egy nyikkanás nélkül bírták az utat, de a majdnem félévesünk bajosabban. Pedig a kedvéért hajnal 3 órakor indultunk oda és vissza is. Érdemes volt. Nagyon színvonalas volt a szervezés, rengeteg programból válogathattunk a hét minden napján. Minden nap személyesen is találkozhatott az, aki akart Szentségi Jézussal görög, vagy római katolikus szertartáson. A tábor címe Saru nélkül, avagy: Te légy a 13. apostol. Így már a tábor elején arra buzdítottak, hogy még a lábbelinket is letéve ( amúgy minden otthonról hozott gubancot, gondot, fölösleget...letéve) vegyünk részt a programokon.

Szépen felírtuk egy papirosra mindazt, amit leveszünk és bizonyságul meztelen lábfejünk nyomát hagytuk egy kb.100 m-es lepedőn. Gyerekeink ezt szívesen ki is színezték.

Meglepődtem, hogy 0-80 éves korig minden korosztállyal találkozhattunk, illetve, hogy mindenki találhatott számára megfelelő programot.

A legkisebbek (3 éves korig) a baba-mama-papa csoportban ficánkoltak. Az óvodás korúakkal hivatásos óvónénik foglalkoztak 9:00-től 13:00-ig. Mi csak erdei ovinak hívtuk, hiszen a hegytetőn, erdőtől övezett volt a szálláshelyünk. De nemcsak a friss levegő volt garantálva, hanem a jó időnek köszönhetően többször a medencében is frissülhettünk. Igen ízletes volt minden étel, a szállás is kitűnő, a hely gyönyörű, a résztvevők barátságosak, segítőkészek voltak.

A nyitó szabadtéri szentmise már csak a hegytetői kilátás miatt is felejthetetlen maradt. A felújított barakkok között számtalan hintapad, és egyéb kinti játék örvendeztette a táborlakókat.

Nagy örömmel lett kihasználva a focipálya, az amfiteátrum, a nagyterem, az ebédlő, annak terasza, a kemence és környéke lelki és szórakoztató programokra.

A táborhelyen kápolna is volt, ahol naponta volt zsolozsma. A programban volt íjászkodás, borkóstolás, kinti kovásztalan lepénysütés, könyvbörze, képkiállítás, koncertek, színi előadások, körasztal beszélgetések, sok előadás, kiscsoportos beszélgetések, kézműveskedés.

A résztvevők a Tábor hegyén érezhették magukat s megtapasztalhatták Jézus isteni dicsőségét.

Minden napnak központjában egy-egy apostol állt és minden nap volt "apostolállítás" is, amely abból állt, hogy az egyik régió résztvevői kiválasztottak egy kápolna előtti fát s azt feldíszítették olyan jellegzetességekkel, melyek valamiképp a bizonyos apostolt mutatták be.

András apostolról szóló nap azt vittem el, hogy András apostol Jézushoz vezette embertársait, arra tanított, hogy a másságot is elfogadjam és tiszteljem, hogy békességben éljek a más nemzetiségűekkel. Szó volt többek közt arról, hogy mennyire fontos ismernünk magunkat, fölfedezni, tudatosítani vágyainkat, melyeket valójában Isten helyez belénk és kegyelmet is ad ahhoz, hogy azokat elérjük, megvalósítsuk. Hogy bátrak legyünk, hogy bátran felvállaljuk, hogy mindegyikünk egyetlen Isten számára. Ő nem az elért eredményeinkért, teljesítéseinkért szeret, hanem csak azért, mert vagyunk. A kisbabát sem azért szeretik, mert hű mennyi mindenre képes, hanem azért, mert van... Továbbá a közösségbe való tartozás fontosságáról is sok szó esett, miért jó a közösség, stb. stb. Még van élményem, de akkor másról sem olvashatnátok, mint az élményeimről.

Csak egyvalami árnyékolta be a szép nyári kirándulásunkat. Néhány kárpátaljai apuka a tábor ideje alatt kapta meg behívóját a háborúba. Elmondhatatlan és borzasztó ez a tudat, hogy a szomszédságunkban magyar testvéreink mekkora keresztet kell, hogy a vállukra vegyenek. Ez úton is kérlek Benneteket testvéreim, hogy esti imáinkban mindannyian imádkozzunk értük és a BÉKÉért. A családdal elhatároztuk, hogy ha csak tehetjük, ezentúl minden évben részt veszünk a Kárpát-medencei Háló táborban. Köszönetünket ez úton is kifejezzük a szervezőknek és Gyögyőnek is, aki felhívta figyelmünket, hogy van ez a lehetőség!

Isten áldását kívánom minden olvasóra: Bándy Kati



23. oldal / 67

Kárpát-medencei programjaink

2020. október 30-31.
Délvidéki régiós Háló-találkozó Muzslyán,
ami egyben évzáró találkozó is

Kattints a térképre!


Tarsoly 2020. június

Támogatóink:

A 2019-es jövedelemadója civilszervezetnek felajánlható 1%-ával 36 személy összesen 303318 forinttal támogatta Hálót.

Köszönjük.

Háló Közösségi és
Kulturális Központ - S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
+36 20 351 5375, iroda&halo.hu

S4 facebook

terkep kicsi

Kedves látogatóink!
Három hónap kényszerű zárva tartás után 2020. június 15-tól megnyitjuk a Kolta Galériát, és Háló S4 termeiben újraindítjuk a programjainkat, a mindenkori előírásoknak megfelelően.

S4 programok

.

Feliratkozás programajánló hírlevelünkre

 

Kolta Galéria nyitva

Á.Tóth József
Moszkvától délnyugatra,
de csak egy kicsit
című fotókiállítása

A Kolta Galéria korábbi kiállitásai >>

A kiállítás 2020. november 20.-ig hétköznap 14 és 18 óra között tekinthető meg.

 

2020.11.03. 17:00 Társasjátékklub

Részletek facebookon >>

 

2020.11.03. 17:30 Ösi örökségünk 7/4

Szeibert Andrásnak,
a Háló egyik alapítőjának hétrészes előadássorozata

Részletek fb >>

 

2020.11.04. 10:00 Rummikub klub

Részletek fb >>

 

2020.11.04. 17:30 Dúdoló

Dúdoló Navratil Andreával

Népdaléneklés Navratil Andrea népdalénekessel kéthetenként
A dalok jellemzően az évkör ünnepeihez, jeles napjaihoz kapcsolódnak. A Dúdoló nem merül ki a daltanulásban, Andrea ismerteti a dalok néprajzi hátterét, mesél az "adatközlő" mesterekről. A tanulás nyomtatott dalszövegek segítségével hallás után történik.

Ezer Ft részvételi hozzájárulást adomány formájában szívesen elfogadunk.

facebook esemény >>

 

2020.11.04. 19:00 Szépszerével - moldvai táncház

Gyulai Farkas (hegedű, ének), Sámsondi Gergely (koboz, cimbalom), Boromissza Gábor (hegedű) Boskó András (kontra) és barátaik. Minden generációnak. Táncot tanít: Boros András.

Részletek fb >>

 

2020.11.05. 10:00 Kulturális klub

Részletek fb >>

 

2020.11.06. 17:30 Körtáncok az ösök tiszteletére

Részletek fb >>

 

2020.11.07. 16:30 Élek tovább, de nem én...

Teréz Anya
Elmélkedések az egyszerű ösvényről

c. zsebkönyvének bemutatója.
Előadók:
Dr. Martos Levente Balázs atya
Attila atya, pálos rendi szerzetes
Jármi Zoltán atya, parókus
Pilinszky J., Bereményi G., Cseh Tamás és József Attila
megzenésített verseinek előadásában közreműködnek:
Alexa - ének
Hoppál Mihály - gitár, cselló
Fogolyán Kristóf - fuvola
Szervező, moderátor:
Andrási Zoltán, filozófus
A belépés ingyenes.

Részletek fb >>

 

2020.11.11. 17:00 Szinbád kör

Énekelt versek baráti társasága

Dinnyés József daltulajdonos várja a műfaj művelőit, hangszereikkel

Riport a Magyar Nemzetben >>

Részletek fb >>

 

Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 | Cím: 1052 Budapest, Semmelweis u. 4. | Telefon: +36 20 351 5375 | E-mail: iroda&halo.hu | Beszámolók