A tábort támogatta a
2016. július 31-től augusztus 7-ig tartott a XV. Kárpát-medencei Háló tábor, amelynek megszervezését a Partiumi Régió önkéntesei vállalták, Konrád Katalin vezetésével. Közel háromszázan jöttek össze hat országból, kb. ötven helységből, ismét a sátoraljaújhelyi Várhegy Üdülőben. A legfiatalabb résztvevő két hónapos, a legidősebb 87 éves volt. A tábor témája az apostolok meghívása és küldetése volt (Lk 5,1-11). Az egy hetes együttlét egyik nagy közös élménye két táborlakó állampolgársági fogadalomtétele volt, Sátoraljaújhely város polgármesterének Szamosvölgyi Péternek és a Szent Korona másolatának jelenlétében.
Egy boldogabb világról álmodni, és tenni is érte
Egy év kihagyása után újra Kárpát-medencei tábort szerveztek Sátoraljaújhelyen a hálósok, július 31-től augusztus 7-ig. Ezen a jubiláris XV. Háló-táboron mintegy 300-an jöttünk össze a Kárpát-medence 6 régiójának (Magyarország, Erdély, Partium, Kárpátalja, Felvidék és Délvidék) kb. 50 helységéből. Életkorunktól függően felnőtt, ifjúsági, gyermek, ovis és baba-mama altáborba kerültünk, ahol különböző foglalkozások vártak ránk. E családos táborban a legfiatalabb résztvevő 2 hónapos a legidősebb 87 éves volt. Délvidékről 32-en utaztunk, Bácskából, Bánátból és nagy örömünkre egy résztvevő a horvátországi Baranyából is.
Az idei együttlétünk szervezését a partiumi régió hálósai vállalták, melynek a mottója:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (János 15-16)
A hét folyamán a csodálatos halfogásról szóló evangéliumi tanítás egy-egy mozzanatát elmélkedtük át az előadásokon, a szentmiséken, majd mély kiscsoportos beszélgetések formájában a délelőttökön. Délután szabad foglalkozások közül választhattunk: volt kézműves foglalkozás, filmvetítés, ismeretterjesztő előadás, meseelemzés és sportvetélkedő is.
A festői szépségű Tokaj borvidéken levő Várhegy üdülő medencéjében naponta felfrissülhettünk. A szerda délután emlékezetes marad mindenki számára, ugyanis két erdélyi barátunk - apa és lánya - állampolgársági fogadalmat tett a Szent Korona hiteles másolatának jelenlétében. A megható eseményen megtapasztaltuk a nemzeti összetartozás felemelő érzését. Esténként kulturális programok vidítottak fel bennünket: népdaléneklés, táncház tánctanítással, versmondás, mesemondás, filmvetítés, egy színi előadás megtekintése a városban, és az elmaradhatatlan, éjszakába nyúló barátkozások és gitáros éneklések.
Minden napnak egy-egy régió volt a felelőse-házigazdája. Így segítettek a partiumiaknak a zökkenőmentes szervezésben. Mi délvidékiek a pénteki napon voltunk a táborlakók házigazdái. Ez a nap rendhagyóan az elcsendesedés, a magunkba fordulás és a bűnbánat napja volt. Az előadás, a kiscsoportos beszélgetés, a szentgyónás, a szentmise, a szentségimádás és a keresztútjárás is mély lelki élményt nyújtott számunkra. Átéltük Isten mérhetetlen irgalmát, aki minden hibánk, esendőségünk, emberi gyarlóságunk ellenére is végtelenül szeret minket. Feladatokkal, küldetéssel bíz meg bennünket, hogy mi is ?emberhalászokká? váljunk, mint egykor az apostolok. A szombati nap már a táborzárásról szólt. A biztató és bátorító előadás után lelkileg feltöltődve vettünk részt a táborzáró szentmisén, a táborzárási programon és az esti gasztro programon, ahol minden régió étel és ital jellegzetességeit ízlelhettük meg. A nap fergeteges táncházzal és karaokéval zárult.
A vasárnap reggeli szentmise után szomorú szívvel búcsúztunk régi és új barátainktól, akikkel együtt oly sok lelki, nemzeti és közösségi élményben osztoztunk. De bátorított bennünket az a tudat, hogy jövőre újra találkozunk Erdélyben a XVI. Kárpát-medencei Háló-táborban.
A buszban hazafelé a Háló himnuszának sorait dúdoltam (Sillye Jenő szerzeménye):
Múlnak az évek. Mi egyet újra lépünk már.
Lehull a hó, de tudjuk, eljön majd a nyár.
Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk,
s egy boldogabb világról álmodunk.
Remélem nemcsak álmodunk, de teszünk is érte.
Az írás a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján is megjelent.
Halmai Ágnes
Mindig a találkozás hozza a csodát
Az első olyan táborom volt, ahol egyetlen családtagom sem volt velem. Így aki a szüleimmel vagy a testvéreimmel váltott volna pár szót, nem tudott. Nem maradt más választása, mint velem beszélgetni. Sok ilyen volt. Így történt, hogy akikről évek óta tudom, hogy kicsoda, de sosem beszélgettünk, most olyanokkal is sikerült. Sok kedves, és két rendkívüli élményt őrzök a 2016-os Háló táborból. Az egyik a fél Timár család állampolgári esküje. Csodálatos volt. Nem szoktam sírni. Most sírtam. Nincsenek szavak... Ezt csak az tudja, aki érezte. A másik a csütörtök esti városi program, ahová kocsival mentünk le. Ezúton köszönöm az útitársaimnak a bulit, amit az icipici Opel Corsában csináltunk. Aki látta, tudja, miért. Szeretek hálós lenni.
Orosz Sára
Kicsi mennyország - ünnepi beszéd a fogadalomtétel alkalmából
Kedves hálósok, barátaim, tisztelt polgármester úr, tisztelt egyházi méltóságok, kedves vendégek!
Életemben kétszer esküdtem: Először 23 évvel ezelőtt, augusztus 7-én örök hűséget esküdtem drága feleségemnek Gyergyószentmiklóson. Másodszor pedig a tavaly áprilisban magyar állampolgársági esküt tettem a csíkszeredai Magyar Konzulátuson, nagyobb családommal, 13 személy társaságában.
Megkérdezem tőled Tímár Sándor, ki vagy te és rögtön magamtól is, ki vagyok én Szabó Lóránt, hogy még egyszer esküt tehetünk? A Szent koronára, a Magyar Alkotmányra, deresed? fejjel, tudva és akarva, magyarul! Én akkor visszakaptam valamit! Bocsánat! Visszakaptam hivatalosan is mindent! Hazát és reményt! Ezért nagyon hálás vagyok és köszönöm! Mondom, nagyon szépen köszönöm!
Sándor! Valami nagyot akar tőlünk a Jóisten! Kaptunk még egy esélyt! Van nekem erről a dologról egy elméletem, hogy miért vagyunk mi most otthon Székelyföldön ilyen helyzetben?! Koncepciós perek, letartóztatások, megfélelmítések, zászlóperek...vagy hogy én 18 évesen magyar anyanyelvű kiskatona miért voltam munkaszolgálaton a Duna csatornánál egy kerek esztendeig, nem is sorolom. Gusztustalan!
Mondom az elméletem: Ha egy háziasszony befőzéskor tartósan, biztonságosan, jó minőségben el akar tenni valamit, akkor azt dunsztba teszi. Mert amikor sok idő mulva előveszi, az jó kell legyen, nem lehet rothadt vagy penészes! Minőségi kell legyen a legkedvesebb vendégeinek, családjának. Mi most otthon dunsztban vagyunk és a Jóisten amikor benéz a népek kamrájába akkor mosolyog, mert a dunsztot jól megcsinálta! Csak alkalmas időben veszi majd elé! Alkalmas embereket, nem sehonnai bitangokat, csüg-büg szekelyeket!
Nekünk a gyökereink jók, jó erősek! Megboldogult dédnagyapám 1911 ben koronaőr volt, úgy hívták Rokaly Ferenc. Benne van a gyergyócsomafalvi monográfiában, címeres, koronás fényképe ott van édesanyám szobája falán, egyszer az enyém lesz! És én most, 2016 ban, 105 év múltán itt állhatok őfelsége a Szent Korona! Leírhatatlanul megtisztelő és felemelő számomra!
Végigjártam a keleti határt, a Kárpátok keleti gerincét. Láttam az omladozó határőr kaszárnyákat Máramarosban, Gyergyóbékásban, Tölgyesben, Gyímesbükkben. Ma a szentmisében azt énekeltük, hogy szállj dalom, szállj a Hargitáig szállj...
Ti tudjátok, hogy a Hargitán is van Szent István templom és Gyergyószentmiklóson is van ereklyés Szent István templom, Szent Koronával az oltárán, 500 kilóméterre innen? Minden nap imádkozhatok ebben a templomban az Élet Urához, hittel, reménnyel teszem! Méghogy határokon túl? Hogy Magyarországot keresztre feszítették? Igen! És feldarabolták? Igen! S most akkor Nagypénteket ülünk? Nem! Mi már tudunk valamit! A Mestert, a legjobbtól! Eljön húsvét reggele! Van feltámadás! Dúlt itt tatár, hódított a török, de én tudom, hogy trianon sem lehet örök! Én erre tettem esküt! Isten engem úgy segéljen! És ezt itt a Hálóban érzem és átélem. Évről évre!
Minden magyar terület itt van! Itt és most! Kicsi mennyország! Sokszor mondom itt egység van! És ez nem lehet emberi, hanem cskis Isteni sugallat! Én ebben visszakaptam mindent! Isten áldja meg a Magyart! Mély hittel, reménnyel!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Szeretettel, mint akkor es! Ölellek mindannyiótokat!
a nagyváradi PKE tanársegédjével
Az idén Sátoraljaújhelyen Konrád Tamás hálós társunk kezdeményezésére együtt táboroztunk kb. háromszázan hálósok és a nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes fiataljai: 31 táncos, énekes és muzsikus. Csillagocskáék napközben a saját programjaikat élték, esténként pedig több alkalommal nekünk muzsikáltak, táncoltak, énekeltek. Ez tánctanítással folytatódott, majd közös tánccal, énekléssel fejeződött be.
Hogyan kezdődött, mióta létezik a Csillagocska?
Marosvásárhelyen születtem, Nagyváradra azért kerültem 1996-ban, mert az akkori Sulyok István Református Főiskolán (ma Partiumi Keresztény Egyetem) először itt lehetett Romániában magyar nyelven zenepedagógia szakon tanulni. Váradon régóta igény volt magyar népzenét játszó zenekarra az addig lemezjátszóról szóló táncházban. 1997-ben Molnár Szabolcs prímás, Pálfi József főiskolai lelkész, dr. Szenik Ilona népzenekutató buzdítására, Benedek Árpád vezetésével beindult a gyerektáncház. 2001-ben a Nagyvárad-Réti református gyülekezet alapítványt hozott létre, a Csillagocska Alapítványt, ami lehetővé tette azt is, hogy pályázatokon indulhassunk. Dr. Pálfi József, az akkori Sulyok István főiskola lelkipásztora vezetésével saját erőforrásból olyan közeget teremtettek, ami magja lett a református zenei óvodának. Ebbe az óvodába 4 csoportba 80-90 gyerek jár. A néptáncos csoportok 5 korosztályra tagozódnak. A zenekart is saját magunk neveltük ki, a mostani már a harmadik generáció. Az Alapítvány keretében a szülőknek külön néptánccsoportja van. Hét évvel ezelőtt, a farsanggal kezdődött, hogy összeálltak a szülők titokban énekelni. Akkor azt mondtuk a gyerekeknek, hogy egy nagyon híres kórus jön hozzánk díszvendégként. Ők még mindig együtt énekelnek, ez lett a Csillagfény kórus, Márkus Zoltán a réti gyülekezet kántora a vezető karnagyuk, sőt már van Váradi Dalnok nevű férfikórusunk és Búzavirág nevű asszonykórusunk is. Az óvodánkban, ahol minden csoportban minden nap van félórás zenei oktatás, a zenei nevelés összefogója Benedek Árpád. Kislányom ide jár óvodába, szeptembertől februárig 60 gyerekdalt tanultak meg. A Csillagocskánál a népi ének oktatás a feladatom, a táncosokkal Benedek Árpád mellett Konrád Tamás és a férjem, Brugós Sándor is foglalkozik, továbbá Tolnai Tímea és a saját nevelésű Szőcs Brigitta másodéves egyetemista is. A zenészeket Benedek Árpád, Dallos Levente, Bartalis Botond képezi. Konrád Tamás is nálunk kezdett táncolni, de mostanra az Alapítványnál van alkalmazásban: pályázatokat ír, szervez és segít a tánctanításban. Sikerült elérni, hogy a pályázatok révén önfenntartók vagyunk.
Tamástól pár évvel ezelőtt hallottam, együtt táncoltak török táncosokkal. Ez hogy volt? Sikerült eljutni egy törökországi fesztiválra?
Nem, a törökök jöttek Váradra. 2008 a Biblia éve volt Magyarországon és a Kárpát-medencében. Elhatároztuk, hogy megemlékezünk a Váradi Bibliáról, amelynek a nyomtatása 1657-ben tízezer példányban kezdődött városunkban. Az Újszövetség 1660-ban el is készült. Közben a török támadás a vár és a város elestével fenyegetett. 1660-ban a vár feladásának egyik feltétele az volt, hogy a már kinyomtatott példányokat, a nyomtatáshoz szükséges papírt és a nyomdai felszerelést épségben kiengedik a törökök a várból. Ezt a feltételt elfogadták: így jutottak ki Váradról a nyomdászok és minden, ami a Biblia nyomtatásához szükséges volt. Ezt a Bibliát Váradinak nevezik, mert a munka ott indult el. Ezt a történetet táncoltuk el László Csaba koreográfus rendezésében, aki a Pipacsok Néptáncegyüttes megálmodója, megalkotója volt. Az akkori felkészülésben Dimény Levente társrendező (a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja) színésztréninggel segített a gyerekeknek. Erre a hatalmas feladatra a Csillagocska nem is volt elég, az előadásban részt vett a borsi Galagonya, az érmihályfalvi Nyíló Akác néptáncegyüttes, az érsemjéni Ezüstperje néptánccsoport, a váradi Miora román tánccsoport, az Ankarai Táncművészeti Főiskola 8 táncospárral és 4 archaikus török népzenét játszó zenésszel.
Mit tanulnak, miből áll a táncosok a repertoárja?
Nagyrészt erdélyi táncokat tanítunk. Korosztálynak megfelelően: moldvait és fel-csíkit az első évben, aztán sóvidékit, mezőségit, Küküllő-mentit, Maros-mentit és kalotaszegit is, de nem áll messze tőlünk a szatmári és sárréti anyag sem. A nyári "edzőtáboraink" eddig mindig a Székelyföldön voltak. Most jó volt együtt lenni a hálósokkal: például a lányok képesek voltak 6-kor felkelni, íjászkodni és futni fel a hegyre, hogy részt vegyenek a hálós tábori olimpia pontszerző versenyén.
A szervezők előzetesen azt kérték a régióktól, hogy a szombati gasztro-estre a saját régiójukra jellemző ételeikkel készüljenek. Mivel a tábor központi képe a halászat volt, többen is halas étellel mutatkoztak be. A magyarországiak és a délvidékiek közösen főztek egy jó nagy kondér tiszai halászlevet pontyból és filézett csukából. A magyarországiak ez mellé törkölypálinkát és zweigelt, kékfrankos, merlot, valamint cabernet sauvignon harmonikus keverékéből alkotott szekszárdi száraz háziasított cuveét kínáltak. A délvidékiek még házi füstölt szalonnát, töpörtyűt és barackpálinkát, saját kertben termett paprikát, paradicsomot, lilahagymát, uborkát, erőspaprikát, pepperonit hoztak csirke-, máj- és disznó kenőpástétomokkal. Kárpátalja állt elő a legszélesebb kínálattal. Láthattunk és kóstolhattunk náluk gyöngyölt fűszeres szalonnát, sós fonott füstölt sajtot, különböző fákon füstölt különböző szalonnákat, parázsban sült halat, halvát, kövérkével dísztett sajtkrémet. Desszertnek cukormentes ciberelekvárt, aszalt gyümölcsöket, üstön főzött szilva és málnalekvárt, inni forrásból ásvány vizet és háromféle kvaszt kínáltak. Megtudtuk tőlük, hogy a kövérke (portulaca oleracea) omega-3 zsírsavakban, C- és E-vitaminban, valamint béta-karotinban, glutationban és antioxidánsokban gazdag gyógynövény. A felvidékiek asztalánál sajtos tócsnit, fokhagymás krémet és sajtos pogácsát ehettünk és ehhez fehér bort és becherovkát ihattunk. A partiumiak főként Szentjobb környéki különlegességeket hoztak. Odavalósi krumplis hurkát, mangalica szalonnát, frissen füstölt tepertőt, fehérbort, diós kalácsot. Készültek még párolt zempléni gombával, dinnyével és gazdag pálinkaválasztékkal: barack, körte és szilva. Az erdélyiek is a halat tették a fókuszba. Kétféle halsalátájuk volt, tonhalból, illetve patakból fogott halból. Alkalmam volt a fokhagymás musdéjukat is megismerni. A musdé tört fokhagyma, só, olaj kikavarva és hozzáadva tejföl. Innivalóik Csíkból érkeztek: ferences recept szerinti fehér Salvator likőr és Igazi Csíki sör.
Írás a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Sóskopó a Tisza délvidéki szakaszának egyik ősi mederága, a folyó egykori szabályozásának kezdetén vesztette el kapcsolatát annak főágával, vált holtággá. A vízzel borított terület nagysága az év során sokat változik, a víz só tartalma tízszerese a normál édesvizek sótartalmának, ezért a part közelében csak sótűrő növények élnek. Ennek a tájnak nemzetközi jelentőségű vizes élőhely státusa van, ezt a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség vörös listáján szerepelő általánosan veszélyeztetett fajok jelenlétének köszönheti. Kora tavasztól késő őszig nagyon sok fajta vízimadár vonul erre és pihen meg, több ezres vagy tízezres tömegekben, jó néhány madárfaj itt költi ki fiókáit és röpül el délre a nyár végén, és jó néhány madárfaj jön ide Észak-Európából itt tölteni a telet.
Sóskopó Törökbecséről észak-keletre található, bejáratát délről a 117-es úton közelítettük meg autóval. Az út első felében Gergely József biológus, madarász, természetfotós volt a túravezetők. Mi is használhattunk a nagyon nagy felbontású speciális madarászlátcsővét. Láttunk vele szélkiáltót, amit pólingnak is neveznek, pajzsos cankót, gulipánt, bíbicet és gólyatöcsöt.
Egy kis ligetes területen levő vadászházban tartottunk déli pihenőt. Amíg a törökbecsei asszonyok ebédet készítettek, addig Gergely József vetített képes előadást tartott a környéken készült természetfotóiból. A fotókon a madarak közül láthattunk zöldikét, cinegét, kócsagot, gémet, darut, partfutót, dolmányos varjút, nagyliliket, szalakótát, vadkacsát és tőkésrécét. A ragadozó madarak közül parlagi sast, réti sast, kerecsensólymot, a csak téli vendég fekete sast és az Észak-Erdélyből visszatelepült égerészölyvet. Az emlősök közül rókát, hódot, aranysakált (amit nádi farkas vagy toportyánféreg nevén is ismernek) és az utóbbi időben nagyon elszaporodott borzot. Az előadó beszélt az aktív tervezett természetvédelemről. Ennek eredménye, hogy Szerbiában már 100, Magyarországon pedig már 300 rétisas pár él, és Magyarországon 100 év után ismét költött daru.
Az út végén, visszaérve a természetvédelmi terület bejáratához szentmisén vettünk részt. Az alkalmi oltárt Sóskopón szedett, nem védett sóvirággal díszítettük. A szentmisét Dr. Horváth László bácsföldvári és Vreckó Ferenc zentai plébános celebrálta. Horváth László prédikációjában a természetes és a mű viszonyáról beszélt. Áldás előtt az alábbi mondattal búcsúzott: A természetes ember természetesen keresi az Istennel a kapcsolatot.
A szentmisén Schön György volt az alkalmi kántorunk. Vezetésével és furulya kíséretével a Kájoni János-féle 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből énekeltünk. A mise után ugyanezen dallamokra énekelve emlékeztünk arra, hogy előző nap ünnepeltük a nándorfehérvári győzelem 560. évfordulóját. Az énekelt szöveg Nagybáncsai Mátyás műve, aki Nagyszombaton volt protestáns tanító és lelkész. 1560-ban Thuróczy János és Bonfini latin nyelvű történeti munkája és Székely István protestáns szemléletű Világkrónikája alapján a végvári vitézek buzdítására 107 versszakos műben örökítette meg Hunyadi János életét és hadi tetteit. Műve 1574-ben Debrecenben jelent meg. Belgrádi születési kántorunk a históriából 9 versszakot szokott elénekelni, valahányszor a szülővárosában a várfalakon az emléktáblánál jár, mi is ezt a 9 versszakot (36 sort) énekeltük.
Margitfalvy György
2016. július 9-én a zentai Kis Szent Teréz plébánia templomban és hittantermében Háló-találkozót szerveztek a zentai bogozók. A találkozóra, melynek a mottója ez a mondat volt - Irgalmas leszek az önzés helyett - 75-en érkeztünk Bácska és Bánát 14 helységéből. Bevezető elmélkedést Ft. Balcsák Szilárd tartott: Az Irgalmasság ideje címmel.
Előadásában idézte Ferenc pápa gondolatait, melyeket az irgalmasság évében több alkalommal lelkünkre helyezett, mint például: Isten neve az irgalom; Ha találkozom Istennel, teljesen megváltozom, belátom hibáimat és úgy tudok szeretni mint Ő.
A szegények és betegek a mi legnagyobb jótevőink, mert szembesítenek bennünket azzal, hogy milyen kevés bennünk az irgalmas szeretet. Ha szembesülünk kudarcainkkal, akkor találkozunk Istennel. A csendes szentségimádás alatt válhat ez valóra, mondta Szilárd atya, ezért az elmélkedés után szentségimádás következett. A kiscsoportos beszélgetések során őszinte megosztásokkal gazdagítottuk egymást.
A szentmisén hálát adtunk Istenünk végtelen irgalmasságáért és minden ajándékáért, amellyel ezen a találkozón elhalmozott bennünket. Segítségét kértük, hogy életünk során mi is irgalmasak tudjunk lenni embertársaink iránt.
19 évvel ezelőtt, 1997-ben Zentán szervezték meg az első Háló-találkozót a Délvidéken!
Júl. 1-én este találkoztunk Marosfőn, itt volt két éjszaka a szállásunk. Megérkezéskor csak üdvözölni tudtuk egymást, Csobot Szabi már sietett a kórházba meglátogatni feleségét és újszülött kislányát. Korábban a Magyarország-Wales foci EB nyolcaddöntős közös szurkolást terveztük induló programnak, ehelyett ismert okok miatt Igazi Csíki sör mellett csupán a Wales-Belgium meccset nézhettük meg.
Másnap reggel az egykor rézbányájáról híres Balánbányáról a Kovács patak mellől vágtunk neki a jelentős szintkülönbséggel járó turistaútnak. Az Öcsém-tető és az Ördögmalom alatt elhaladva értünk fel az 1504 méter magasan levő Egyeskő turistaházhoz. Az erdélyi Háló nagy mesemondójától megismertük az Ördögmalom legendáját. Rövid pihenő után öten nekivágtak és megmászták a 1608 m magas, kereszttel megjelölt csúcsot. Mire visszaértek a turistaházhoz már elkezdett esni. Mihelyst szelidült az eső a társaság visszaindult Balánbányára. Az eső csak a visszaút felére állt el. Balánbányáról átautóztunk Csikszentdomonkosra megnézni a helyi iskola épületében működő Márton Áron emlékmúzeumot. A vacsora után Marosfőn elsétáltunk ahhoz a házikóhoz, ahol egykor kényszerszámüzetésben élt a kommunista titkosszolgálat által 1989. december 26-án meggyilkolt Ebner Jenő lazarista szerzetes. Mire hazaértünk a kislányok "Misi! Mesét!" kiabálással követelték Tófalvi Misitől, hogy mondjon mesét. Misi meséin, mivel még ráadást kellett adnia, nemcsak a gyerekek, hanem mi felnőttek is nagyokat nevettünk.
Vasárnap délelőtt az erdélyi hálósoknak volt egy megbeszélése, majd a marosfői plébániatemplomban déli szentmisével zárult a program.
Margitfalvy György
Útban felfelé
Öcsém-tető
Egyeskő - közelednek a felhők
A nap hősei 1 (1608 m) - Akik megmászták a csúcsot
A nap hősei 2 (1504 m) - Edina, Erika, Sarolta és Zselyke
Útban lefelé
Márton Áron szobra Szervátiusz Tibor alkotása
Márton Áron szülei házának és gazdaságának makettje a múzeumban
Egyéves a Keresztény Sziget. Az Érmeháló tavalyi kezdeményezése után az idén is volt Keresztény Sziget a Margitszigeten. Mi hálósok is meghívást kaptunk, néhányan jelen is voltunk. A tavalyihoz képest még gazdagabb lett a program. A Magyar Kurir és az Érmeháló már beszámolt róla, így ezeket a személyes élményeimmel és a saját fotóimmal tudom kiegészíteni.
Egy nagy sátorban és három kisebb sátorban párhuzamosan mentek a programok. Így voltak olyan előadások és azokat követő beszélgetések, amiket módom volt végighallgatni és voltak olyanok, amiknek csak egy részén lehettem jelen. A Sziget jó alkalom a beszélgetésekre, új kapcsolatok, ismerettségek teremtésére és a meglevő kapcsolatok ápolására is. Kiváló egyházi és világi előadók egész sorát lehetett hallgatni, akik az előadások után türelmesen válaszoltak kérdéseinkre.
Dr. Baritz Sarolta Laura Domonkos-rendi szerzetes és közgazdász az emberközpontú gazdaságról tartott előadást. Előadásában a gazdaságról, mint struktúráról és az ember viszonyáról beszélve feltette a kérdést. Mi az elsőleges: a struktúra vagy az ember? Az ember szabadságát a struktúra nem veheti el. Ha a belső motiváció működik, az képes a strukturát megváltoztatni. A profit nem cél, hanem eszköz a közjó szolgálatára, ahhoz, hogy az ember emberségében egyénileg és közösségileg kiteljesedjék.
Hazai és külföldi példákat említett, ahol sikerült ezt a gyakorlatban megvalósítani. Elmondta, hogy már nemcsak néhány egyetemen, de már néhány középiskolában is tanítják az emberközpontú gazdaságot.
Blanckenstein Miklós, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora az új helyzetben megnyíló evangelizációs lehetőségekről tartott előadást. Szó volt Európa újraevengalizálásáról, a cigánypasztorációról és a korábbi Szinódusról.
Balczó András tízszeres világbajnok és háromszoros olimpiai bajnok öttusázó arról beszélt, hogy hogyan lett öttusázó, majd világ és olimpiai bajnok. Két éve rendszeresen futok, ezért egy mondata külön is megragadott. "A jó kedvvel végzett futás a test imája."
Az Eclectica együttes ír és kelta népzenei feldolgozásokat játszott, illetve Robert Burns és Sík Sándor általuk megzenésített verseit adta elő
Mióta bezárt az Áldos bolt, ide járok lekvárt venni
Ügyességpróba nemcsak gyerekeknek
Zarándokutak a térképen
A gyerekprogramok keretében bemutatkozott a hagyományörző rendöri egység
Kép és szöveg Margitfalvy György
Steigerwald Tibor képei (Fb) >>
A tavalyi évhez hasonlóan, Hajdu Bandi és Laura idén is megszervezte a sepsiszentgyörgyi bogozók és barátaik természetbeli kirándulását a Büdös-kúthoz közeli kirándulóhelyen.
Még pénteken esős időnek ígérkezett, május 21-én, szombaton gyönyörű napsütésre ébredtünk, így vidáman pakoltuk be a hátizsákba a kellékeket, elemózsiát. Örömünk duplázódott azért is, mert a tavaly nem lehettünk jelen a pikniken, most alig vártuk, hogy újra találkozzunk a régi barátokkal, ismerősökkel.
A találkozóhely a városszéli Büdös-kútnál volt, ahol már vártak az árva gyermekek. Tavaly olyan jól érezték magukat, idén már ők kérdezték, hogy mikor jöhetnek... Megtöltöttük a pillepalackokat finom borvízzel, majd elsétáltunk a tavalyi kirándulóhelyre. A zöld erdő közt kis dombocska és tisztás napos is, árnyékos is, pont megfelelő az ottlétre.
Csíkzsögödből Sebestyén Ottó, az erdélyi Háló vezetője is megtisztelte jelenlétével csapatunkat. Meghitt hangulatú szentmisét mutatott be Isten legnagyobb templomában, a természetben. A napi evangéliumot Aczél Cecília olvasta fel, az árva gyermekek is hozzájárultak a liturgia szebbé tételéhez. Ottó atya a prédikációban arról beszélt, hogy vegyük észre a jó Isten jelenlétét a természetben, de keressük lelkünk templomában is, hogy jelenlétével betöltsön, megerősítsen, életünket bőségben és egészségben éljük. Ne a hiányosságainkra figyeljünk, hanem adjunk hálát azért, amink van, engedjük, hogy Isten fényessége beragyogja lelkünk árnyékosabba részeit, mert Ő mindent át tud alakítani. A jelenlevőket meghívta az őszi zsögödi erdélyi találkozóra.
A szentmise után a gyermekek és a férfiak nekifogtak a kedvenc focijátéknak, a társaság egy része elment gyógynövényt gyűjteni, mivel a közeli dombocskán vadcsombor és menta kínálta magát leszedésre. Bandi pedig nekiállt a tűzrakásnak, hogy előkészítse a helyszínt a sütésre. Látszott, hogy nem először készít ilyesmit, mert a keze alatt csak úgy forogtak, sültek a miccsek és flekkenek. Steigi eközben körbejárt a fényképezőgéppel, hogy a lerögzített pillanatképek megmaradjanak az utókornak és emlékeinknek. A gyermekek nagyon örvendtek a közeli patakocska jelenlétének, ahol békát is fogtak. Közben Katinka felállította a fodrászműhelyt egy távolabbi kősziklán: az árva gyermekek megszépülve jöttek elő, bemutatva új frizurájukat. Mint alma a fán, úgy csüngtek a kisebbek a nevelő néniken és Katinkán. A foci után kifáradva és leégve nagy örömmel állt neki a társaság a falatozásnak. A pihenőben körbejárt kérdéseivel a Hangoló is, majd spontán beszélgetésekbe merültünk. A jókedvünket és a pikniket csak az esőfelhők zavarták meg délután. Langer Csabi volt az taxisbácsi, hazaszállította a gyermekeket az eső elől. Köszönet mindenkinek mindenért. Hálát adva a szép, együtt töltött napért, szedelőzködni kezdtünk azzal az elhatározással, ha egészségünk engedi: jövőre veletek, ugyanitt!
A Családi Ház gyerekeivel közösen kaptuk a meghívást, mely május 21-re szólt. Napokkal azelőtt készültek gyerekeink a találkozóra, izgultak, hogy ne essen az eső. Gyönyörű napra ébredtünk, és kalandra készen indultunk útnak, annyira igyekeztünk, hogy sikerült elsőknek érkezni a találkozó helyre.
Örömmel köszöntöttük egymást, majd elfoglaltuk táborozó helyünket. Kipakolás után előkészítettük a helyet, hálát adni Istennek, azért a sok szép jóért melynek részeseivé válhatunk nap, mint nap. Ebben a hálaadásban Ottó atya volt segítségünkre, Isten templomává avatva kiránduló helyünket. A mise alatt részeseivé válhattunk az Isten által alkotott természetnek, dicsőítő énekünket madárdal kísérte. Jó volt látni-hallani gyerekeink áhítattól átszellemült arcát, énekét. Szívünk teljes odaszánásával vettünk részt az eukarisztia kiszolgáltatásának fogadásában. A mise végén láttunk hozzá az ünnep megszenteléséhez, a lakoma elkészítéséhez, mely a közösbe rakott finomságok megsütéséből állt. Ezt a nemes feladatot Hajdu Bandi vállalta magára. Gyerekeink önfeledten játszottak, békát simogattak. A nagyobbakra is átragadt a játék öröme, igaz ismerkedős játékokkal közeledtünk egymáshoz. Evés után foci mérkőzés következett.
Családias hangulatú, nagyon szép napunk volt. Hálás szívvel köszönjük Istennek és a szervezőknek, hogy részeseivé válhattunk. Kívánjuk, hogy Isten segítségével jövőre is ilyen szép számban összegyűljünk és együtt dicsőíthessük az Urat. Ámen.
A Háló Kárpátaljai Megyei Katolikus Egyesület szervezésében került sor az Ugocsai Kerületi Háló Találkozóra, amelynek az idén a tiszaújlaki Szécsenyi István középiskola adott otthont. Losák István beregdédai plébános és Weinrauch Márió atya ferences előadása és kiscsoportos beszélgetések után kárpátaljai civil segélyszervezetek mutatkoztak be: a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete, a Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat és a beregdédai Arany János nyugdíjasklub. A találkozó szentmisével zárult, Weinrauch Márió plébános celebrálásával.
Bővebb írás a karpatalja.ma hírportálon
Kedden délután autóba szálltunk néhányan, és elindultunk Aradra meglátogatni Hálós barátainkat. Az aradi hálósok nagy örömmel fogadták csapatunkat a Minorita templomhoz tartozó plébánia területén. Találkoztunk régi és új arcokkal egyaránt.
Jó pár év telt el, amióta nem láttuk egymást. Jó volt újra egymás szemébe nézni! "Szeretet áradjon köztünk" - énekeltük közösen és már éreztük, hogy tartalmas délután elé nézünk! A talentumokról szóló szentírási részt olvasva vettük fel a gondolat fonalát egy fonott zsinór képében, amit kézből-kézbe, körbe adva tapinthattuk bizonyítékként, hogy vékony cérnaszálból válhatunk egyenként, de együtt erős kötéllé! Ez a nagyszerű módszer színes kendők, érdekes kütyük és egy Jézus-arc ikonábrázolása segítségével vezetett minket egyre mélyebben lelkünk értékeink forrásához. Énekkel kísértük a Jézus-arc útját, amíg minden jelenlévő társunk megtapasztalhatta az Úr közelségét. "Mert Te Uram fenséges vagy a Földön, és felmagasztaltattál minden isten fölött!"
Olyan szépen megnyíltak az emberek, szívesen megosztották gondolataikat, élettapasztalataikat, vágyaikat, terveiket és a pillanat hatalmával döbbentek rá egymás értékeire, újból egymás szemébe néztek szeretettel.
A foglalkozás végén felvetettük a kérdést: Hogyan tovább? Isten közreműködésével megalakult a csapat, akik majd Aradon tovább viszik a közös hálós munka gondolatát. Lelkes fiatalok is együtt gondolkodtak velünk ezen a nagyszerű délutánon. Velük is sikerült megtalálni a közös hangot. "A tábori viszontlátásig!" - köszöntünk el egymástól.
Öröm volt számomra, hogy újból együtt dolgozhattam a váradi csapattal! Öröm volt Aradon újra emlékezni az első Hálós találkozómra, a megszólításomra és a lelkes emberekre, akik akkor nyitott szívükbe fogadtak és én azóta is lelkes hálós lehetek!
Jakab Johanna
