Találkozás, kapcsolat, közösség

 

Jézus kisközössége - az apostolok


A Háló Egyesület huszonöt éve foglalkozik katolikus közösségekkel és katolikus emberek közötti kapcsolatok erősítésével. Mindezt a munkát a Kárpát-medencében végzi. Idén augusztus 3. és 10. között 350 fő részvételével rendezték meg a Háló szokásos nyári táborát, melynek témája az apostolok mint Jézus közössége volt.

A MTV Katolikus Krónika 2014. augusztus 24-i adása >>

 


A tábor mottója: Légy Te a Tizenharmadik!

A szervezők a közösségi lét jelentőségének és szépségének bemutatását és megélését tűzték ki célul erre a hétre. A tábor előtt a táborozók régiónként feladatokat kaptak a táborra. Az egyik feladat egy-egy apostolhoz kapcsolódott, másik feladatként pedig a magyar festészet egy-egy ismert alkotását kellett élőképként megjeleníteni. A táborozók érkezésükkor megkapták a Háló Közösségi Mühelyének újonnan megjelent Saru nélkül - 12 kisközösségi összejövetel az apostolokról című kiadványát.

 

 

András, Jakab, Péter, Judás, János és Tamás


A tábor témája az apostolok közössége volt, így hat apostol részletesebben is szóba került. A régiók dolga volt, hogy bemutasson, megjelenítsen egy-egy apostolt. Egy facsoport áll a tábor egyik szegletében, ebben az egyik fát kellett az adott apostolként felöltöztetni. Tekinthették a fát egy szobornak, vagy faliújságnak, lehetett rá plakátot tenni, lehetett jelmezt aggatni rá, lehetett a fa 1 méteres környezetét is használni. Az "apostol-állítás"-ra régionként kb. 20 perc jutott. Lehetett ez bemutató, zene, mini-színdarab, kiselőadás, vers, gondolat-ébresztő, stb.
A téma megközelítésére a tábor szervezői még a következőt javasolták:
- különlegessége, amit sokan nem tudnak róla
- jelképek, attributumok
- információk, történet, érdekességek, képek
- mit üzen a számomra? mit jelent nekem?
András apostolt Partium, Jakabot Felvidék, Pétert Erdély, Judást Magyarország, Jánost Délvidék, Tamást pedig Kárpátalja kapta feladatul.


Egy kiállítás képei


Megjelenítendő festménynek Partium Csontváry Kosztka Tivadar Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című alkotását, Felvidék Székely Bertalan Az egri nők-jét, Erdély Csontváry Kosztka Tivadar Mária Kútja Názáretben című képét, Magyarország Jankó János A népdal születését, Délvidék Szinyei Merse Pál Majálisát, Kárpátalja pedig Barabás Miklós A mennyasszony érkezését kapta feladatául.




Thuróczy György táborzáró gondolatai


Valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi Sándor)


15 évvel ezelőtt Homoródfürdőn ugyanilyen gyönyörű fenyők között az első Háló tábor végén olvastam fel ezt a Kányádi idézetet. Az volt az első Háló tábor, ott indultak a Háló táborok. Ahogyan akkor is, most is, azt hiszem megéreztétek, hogy Valaki járt közöttünk ezen a héten. Valaki, aki úr minden porszemen, de én tovább mennék. Ti jártatok itt, Ti voltatok a remény egymás számára. Figyeltem az arcokat a tábor elején és a végén. Az elején a félelem, a szorongás, a végén a mosoly a nyitottság maga a remény. Magam nagy erőt mertettem a kiscsoportomban lévőktől. Ha ők olyan hihetetlenül nehéz sorsokkal ekkora kegyelmet kaptak az Istentől, akkor talán számomra is van remény.

Valaki jár a fák hegyén.

Gondolkoztam azon, szabad-e egyáltalán feljönni veletek a Tábor hegyre. Szabad-e tábort szervezni egyáltalán? Mi lesz ezután a színeváltozás hete után? Valaki azt mondta a kiscsoportban: jó, hogy itt voltunk 6 napig, de mi van a többi 359 nappal? Hogyan élem meg a hétköznapokat a színeváltozás jelenléte nélkül? Ezt fogom várni egy évig?
Úgy gondolom, hogy azok, akik velünk voltatok ezen a héten, azért voltunk együtt, hogy lejöjjünk a hegyről és ezt a csodát megteremtsük szerte a Kárpát-medencében, a helyi találkozóinkon, a találkozók közötti időszakban. Erre hívlak, erre bíztatlak benneteket.

Valaki jár a fák hegyén..., csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott.

Hol vagyok otthon? Valaki ezt mondta a tábor alatt: nem is tudom itt a táborban, hol is vagyok egyáltalán? Azt látom, hogy itt az egész Kárpát-medence, tehát itt vagyok otthon. Igen, ott vagyok otthon, ahol a közösségem van. A család, a testvéreim, az egyházi közösségem, a kisközösségem. Ezért szól a Hálóban nagyon sok minden a közösségről. Olyan közösségről, ami Istenhez visz közel, ami személyes, ami rólad szól, és félve mondom ki, ami őszinte és nem képmutató. Mert ha közösséged nincs, akkor otthonod sincs. És ha otthonod nincs, gyökereid sincsenek.

Valaki jár a fák hegyén, mondják úr minden porszemen.

25 éve indult a Háló. Porszemként.
A kiscsoportban készítettünk a saját életünkről egy élettérképet. Sokunk számára megrendítő volt rátekinteni.
Érdemes lesz visszatekinteni a Háló 25 éves élettérképére. Mi is történt velünk? Mikor, hol voltak a fontos döntéseink, hol és mikor voltak a kegyelmi pillanataink, mikor és hol áradt a kegyelem, az áldás a Hálóra?
Ezért köszönetet kell mondani az Úrnak, egyenként és közösen is. Már csak azért is, hogy a jövőre nézve ne veszítsük el érzékenységünket az idők jeleire.
Imádkozzatok a közösségekért, a Hálóért, az egész magyar egyházért, a Kárpát-medencei magyarságért!
Köszönöm, hogy együtt élhettem meg Veletek ezt a hetet!

_____________________________________________



Az idei Kárpát-medencei Háló tábort 2014. augusztus 3-tól 10-ig Magyarországon, Sátoraljaújhelyen a Várhegy Üdülőben rendezték meg 350 fő részvételével. A táborlakók öt altáborra oszlottak életkoruk szerint: felnőtt, ifi, tini, gyermek és ovis altáborra.

Délvidékről 58-an utaztunk egy busszal és két személygépkocsival. Az utazás izgalma már hajnalban elkezdődött, ugyanis buszunk reggel 5 óra körül indult Moholról és egy nagy kört leírva bejárta Bácska és Bánság számos helységét, ahonnan összeszedte a táborba indulókat. Jó kedvünket még a négy órás várakozás sem szegte meg a határátkelésre. Sajnos az esti tábornyitó szentmisét lekéstük, és a tokaji táj szépségében sem sokat gyönyörködhettünk útközben, mivel gyorsan besötétedett.

A táborba érkezésünkkor sok régi szeretett ismerős köszöntött bennünket, ezzel feledtetve velünk az utazás fáradalmait.

A tábor mottója: Légy Te a Tizenharmadik. A szervezők a közösségi lét jelentőségének és szépségének bemutatását és megélését tűzték ki célul erre a hétre. A Krisztust követő első kisközösséget az apostolok képezték. A tábor felépítésében minden nap egy-egy ismertebb apostol: András, Jakab, Péter, Júdás, János és Tamás bemutatása foglalt helyet, és egyben a közösségbe hívásuk, szerepük, vágyaik, kísértéseik, döntéseik, Jézussal megélt szeretetközösségük és küldetésük. Délelőttönként ismert előadók felvezető előadását hallgattuk, majd kiscsoportos beszélgetéseinkben szűkebb és tágabb közösségeinkben (család, kisközösség, munkahely?) megélt szerepünkről, vágyainkról és küldetéseinkről vallottunk. Számtalan mély, megrázó tanulságos élettapasztalattal gazdagodtunk és ajándékoztuk meg egymást és új igazi barátokra tettünk szert.

Délutánonként a szabad foglalkozás keretén belül sportolhattunk, kézműveskedhettünk, vagy szabadon választott előadásokon és beszélgetéseken vehettünk részt. Esténként kulturális programok, komolyzenei koncert, népdalfeldolgozás, színi előadás, vetélkedő és táncház megrendezésére került sor. Ezeken a tábor apraja, nagyja részt vett.

Régióként, két feladatot is kaptunk a szervezőktől. Minden régió egy apostolt kellett bemutasson a táborlakóknak. Mi Délvidékiek pénteken, János apostolt, a szeretett tanítványt mutattuk be. A produkciónk pörgős, változatos volt, mert szívvel lélekkel készítettük el és minden résztvevő, narrátor, szavaló és énekes igazi közösségként vett részt benne. A másik régiós feladatunk egy magyar festő festményének bemutatása volt élőkép formájában tárlatvezető szövegével. Szinyei Merse Pál Majális című festményét kellett bemutatnunk. Nagy élmény volt számomra a szöveg megírása, amelyre vállalkoztam és az élő kép beállítása a fiatal szereplőkkel. Megelégedésünkre az eredeti és ötletes élőképet és a humoros szöveget nagy tapssal jutalmazták a nézők.

Szombat este közössen imádkoztunk mi Kárpát-medencei hálósok a táborzáró szentmisén és megfogadtuk, hogy teljes odaadással munkálkodunk ezután is közösségeink, hitünk és magyarságunk megőrzésén munkálkodunk. Küldetésünket önzetlenül teljesítjük Krisztusban bízva, mint az apostolok, mert aki Istenben bízik, annak semmi sem lehetetlen.

Az ifiknek és tiniknek saját programjaik voltak délelőttönként. Az ifik élményeit Burány Bogi és Kiss Juli írták meg.

 

Halmai Ági



Hétfő reggel. Hosszú, fehér vászoncsík, festékek és ecsetek hevernek a focipályán. Hamarosan az összes táborlakóval együtt, levetve saruinkat, mezítláb tipegünk végig a fehér anyagon.  Minden bizonnyal, elég vicces látványt nyújthattunk egy kívülálló számára, főleg, amikor görnyedezve azon ügyeskedtünk  - nullától száz évesig - hogy a színes festékek segítségével minél szebb talplenyomatot hagyjunk magunk után.

Légy Te a Tizenharmadik! - szólt hozzánk az idei Háló tábor mottója, s ezzel a színes lenyomattal jeleztük, hogy itt és most, Sátoraljaújhelyen, mind a háromszázötvenen az apostolokhoz csatlakozunk, és velük együtt, mi is Krisztushoz szegődünk!

A hét elején egy kerekasztal - beszélgetésen vehettünk részt. Manapság sokan választják a házasság helyett az élettársi kapcsolatot. Az első körben, egy fiatal házaspár, Kollárik Krisztina és Róbert beszéltek az egyházi házasság értékeiről, fontosságáról. Majd Dancs Gyuri kárpátaljai Hálóst kérték föl egy rövid beszélgetésre. Mesélt arról, hogy reformátusként hogyan került a Hálóba. Szóba jött az ukrajnai helyzet, és az is, hogy szerinte érdemes-e otthon maradni. Elmondása szerint az ő fejében is megfordult már az, hogy Magyarországon telepedjen le, de ha én elmegyek, akkor ki marad alapon, ő mégis azért küzd, hogy helyt álljon ott, kárpátaljai magyarként, ahova őt a Jóisten teremtette.

Polgáriné Kondás Dorottya, görög katolikus papnét figyelmesen hallgattuk, amikor arról mesélt, hogy mielőtt férjével, Bencével összeházasodtak, 5 évig távkapcsolatban éltek. Ugyanis, Bence Rómában tanult. Egy könyvet írhatnánk arról, hogy ez idő alatt milyen praktikákat vetettünk be a kapcsolat fenntartásáért - jegyezte meg Dotti. Mindenkit, aki ilyen helyzetben van, arra bátorított, hogy megéri kitartani, hiszen aztán sokkal jobb lesz!

Este különböző ügyességi feladatokban mérhették össze erejüket a rómaiak és a keresztények csapata (mivel az apostolok korában jártunk egész héten, így találóak voltak az elnevezések). Az est fénypontja az volt, amikor a két csapat versenyzőinek az Orosz lányok karmai közül kellett megmenekülni. Az aréna lelkes szurkolóit csak a közelgő vihar zavarta szét.

A szerencsés túlélők elmondása szerint nagy élmény volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy az embernek semmi esélye az Orosz lányokkal szemben.

Egyik délután, ifi altáborozóként Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök atyát köszönthettük körünkben. A döntésekről beszélgettünk. Mint kiderült, római katolikus kispapként indult, de láthatjuk, hogy Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek.

A hét közepén, egy szituációs játék keretében, ízelítőt kaptunk milyen megoldásra váró problémákkal szembesülhetünk egy párkapcsolat folyamán. Igyekeztünk minél frappánsabb ötletekkel előrukkolni olyan esetekben, mint például: hogyan vegyük rá a barátunkat, hogy eljöjjön velünk shoppingolni, vagy hogyan mondjuk meg neki, hogy egy színházi előadáson nem melegítőben illik megjelenni,  illetve a fiúk olyan barátnővel akadtak össze, aki már két hét járás után a gyermekvállalás témát feszegette. Minden helyzetet egy ellentétes nemű társunkkal kellet kettesben megbeszélni, és ez alkalom volt arra, hogy mindenkivel váltsunk néhány szót, hogy jobban megismerjük egymást.

Ha Sátoraljaújhely, azaz Tokaji borvidék, akkor már a borkóstolás sem maradhatott el! Sőt, maga a Várhegy Üdülő tulajdonosa, Ignácz András kalauzolt el bennünket a tokaji borok világába. Ezek után, azt hiszem, egyikünk sem kételkedik a mondás igazvoltában, miszerint a tokaji bor a királyok bora, a borok királya.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek, hiszen az ötletes programokkal testi felüdülésünket és lelki gazdagodásunkat is biztosították!

Burány Boglárka és Kiss Júlia  (Délvidék)



Hálós majális az augusztusi esőben

Az esős augusztus a szabadtérre tervezett tábori tárlatból zárttermi kiállítást csinált. A tetőtéri ablakokkal teli nagy előadóterem az eredeti festmények fényviszonyaihoz képest egészen más fényviszonyokat produkált. Minden csapat használt egy-egy narrátort. A Csontváry festmények élőképei nagy szereplő gárdával, és sok mozgással keltek életre. A partiumiak embergúlás cédrusa a teremben a gerendákig ért. Narrátoruk a zarándoklatról beszélt, a célhoz már elértékről és a célhoz még nem elértekről.
Ahol kút van, ott élet is van. A víz, a kút közösséget is teremt. Jézus az élő víz forrása, aki életet ad mindenkinek - mondta az erdélyiek képviselője és idézte Jn 4,14-t (aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.) és Mt 11,28-t (Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket). Az erdélyiek az élőképüket Máriát köszöntve a Gyergyó felől jön egy fekete felhő című népdallal fejezték be.
A magyarországiak Az érik a vessző, hajlik a vessző című népdalt furulyázták és dudolták eleinte csak bizonytalanul, majd egyre jobban, jelezvén a népdal születését és érését. A kárpátaljaiak menyasszonyos-vőlegényes képénél a népdal már a mulatozás eleme volt. A felvidékiek  narrátora nem az esztétikára, hanem a küzdelemre helyezte a hangsúlyt, bizonyára nem akart Tinódi Lantos Sebestyén epigon lenni, ezért kommentálhatta úgy az egri ostromot mint egy izgalmas kupameccset. A nagyszerű kiállításon talán a délvidékiek aratták a legnagyobb sikert, ezért idézem teljes egészében kommentátorukat,  még akkor is, ha nekem nagyon megfelel az eddigi Háló logó.
Szinyei Merse Pál Majális című festményén, kedves tárlatlátogatók, a festő a kiscsoport-beszélgetések kezdeteit tárja elénk. A hat főből álló kiscsoport a májusi napsütésben kirándulásukon az élet legfontosabb kérdéseire keres választ. A boldogságról, a szerelemről, az ifjúságról és a jövőről ábrándoznak. A vidám kis társaság még nem igazán ismeri a kiscsoport-beszélgetés alapszabályát, azt, hogy egyszerre csak egy személy beszél, és mindenki őt hallgatja. De valljuk be, hogy ezt néha mi gyakorlott hálósok is elfelejtjük. Az egymásra hangolódáskor a majálisozók finom ételt és ital fogyasztanak ima vagy ének helyett, de ezt sem kell a szemükre hánynunk, mert az esti közösségépítő beszélgetéseknél mi hálósok is bőven fogyasztunk zsíros kenyér alapra szívderítő nedűt kisüsti formájában. A hangulatot a festő a figurák testközelségével és a színek merész árnyalatával tárja elénk. A pázsit meleg zöld árnyalatai, az izzó bordó és lángoló piros takaró, a fiatal lányok fodros szűzies fehér és ábrándozó érzéki rózsaszín ruhája, az ifjak villogó aranybarna, megigéző lila, bordó és ünnepélyes fekete kabátkái mind-mind egy hangulatot, érzelmet sugall, mely ott remeg a légben. Szinte megtapinthatjuk a sors Háló fonalát, amint összefűzi a társaság tagjait, és érzékelhetjük a csomópontokat, bogokat, melyek biztos kiinduló pontok és összefogó kapocsként jelennek meg jövendő életükben. E látnoki festményt a Háló mozgalom alapítói bizonyára nagyra értékelik, mert nézegetése közben született meg a Háló piknik ötlete, és az első Háló tábor megszervezésének terve.
Az utóbbi hónapokban a Háló vezetősége új Háló logót tervez. Ajánljuk tiszta szívvel ezt a festményt logóként, hiszen minden fellelhető rajta, ami a Hálót jellemzi. Katolikus, mivel a rózsaszín ruhás hölgy nyakában keresztet hord, magyar, Szinyei belelopta a magyar nemzeti színt festményébe, a piros pokróc, a fehér abrosz és a zöld föveny formájában, közösségi, ez a képet nézve nyilvánvaló, és a találkozás életre szóló barátságokat, új közösségek és családok alapítását eredményezi.

Margitfalvy György


 
A felvidéki Simonné Klenovics Krisztina tizedik tábora

Idén tizedik alkalommal vettem részt a Háló-táborban. Ahogy minden évben, idén is színes, változatos és nagyon színvonalas programot állítottak össze számunkra a szervezők. Köszönet nekik érte! Jó volt belekóstolni az apostolok életébe, magunkra ismerni egy-egy reakciójukban, Jézusnak tett kijelentésükben, vagy épp levetni a tarisznyánkat, sarunkat, ahogy ők is tették. Én most mégis a kiscsoportos beszélgetések pillanatait szeretném felidézni és megosztani Veletek.

Az évek folyamán úgy alakult, hogy kipróbálhattam, milyen élményeket tartogat az ifi csoport, a felnőtt csoport és idén másodszor lehettem tagja a baba-mama-papa kiscsoportnak. Emlékszem, ifiként majd összetörtem magam, hogy minden tábori programon ott lehessek, minden kézműves foglalkozást kipróbálhassak. Felnőttként élveztem az előadásokat és a délután lazaságát az ifi-altáborhoz képest. A kiscsoportban néha mély és őszinte beszélgetésre került sor, néha meg alig vártam, hogy vége legyen. Amióta baba-mama-papa csoportba tartozom, másként élem meg a tábort.

Mivel kisgyermekes anyaként az előadásokon, szentmiséken, kötelező programokon, esti kultúrműsorokon nem sikerül teljes mértékben részt vennünk, a kiscsoport az a hely, ahol a leginkább meg tudjuk élni a tábor közösségi létét. Itt félmondatokból is értjük egymást, mert hasonló cipőben járunk. Nem baj, ha nem hallottuk az egész előadást, meg kisgyermekek mellett ritka is az ilyen, az az egy-két mondat, amit elcsíptünk a hallottakból, bőven elég ahhoz, hogy elinduljon a beszélgetés. Nem baj, ha a gyereket hintáztatva szólok hozzá a kérdéskörhöz. Nem baj, ha épp szoptatni, pelenkázni, hisztit oldani, nyugtatni kell, nem nézik rossz szemmel a többiek, mert mindenki más is ezt teszi. Az se baj, ha csak félidőben érkezem, mert addig aludt a kicsi, mert így is be tudok kapcsolódni a beszélgetésbe. Az ima is valahogy jobban megy, mert anyaként érzékenyebben reagálunk a világ borzalmaira, háborúira, szenvedéseire. Így mindig van miért, kiért imádkoznunk.

Kisgyermekes szülőként talán sok mindenről lemaradunk a táborban (fáj is ez néha!), mégis minden nap van egy-két óra, amikor azt érezzük, hogy mi is a nagy Háló-család teljeskörű tagjai vagyunk. Pár év, néhány következő gyerkőc után újra nyugodt szívvel tudunk majd részt venni a programokon, de addigis nagy segítség számunkra, ha fogalmazhatok mások nevében is, hogy úgy vagyunk részesei a kiscsoportos beszélgetéseknek és ezáltal a közösségi életnek, hogy közben a többieket nem zavarjuk gyereksírással, fegyelmezéssel, mocorgással. Azt gondolom, jó döntés volt a szervezők részéről, hogy életre hívták a baba-mama-papa kiscsoportot. Megkönnyítették vele az anyukák tábori életét és elejét vették a fölösleges kritikának azok részéről, akik teljes jelenlétükkel szeretnék végighallgatni a társaikat vagy elmondani saját véleményüket a kiscsoportban.

Szép élményekkel gazdagodva, lelkileg feltöltődve és Istenre hangolódva, új barátságokat kötve és a régieket megerősítve tértünk haza Sátoraljaújhelyről, hogy ismét belecsöppenjünk a hétköznapok mókuskerekébe. Bízom benne, hogy hozzám hasonlóan mások is kicsit jobban, kicsit önzetlenebbül, kicsit bátrabban, elszántabban, türelmesebben vetik bele magukat a feladatokba, mert az egy hét alatt megtelt lelki tarisznyáinkból bőven van mit merítenünk.


Bándy Katalin beszámolója (Felvidék)

A Kárpát-medence minden csücskéből érkeztek magyarok Sátoraljaújhelyre augusztus 3. és 9. között.

Izgalmas volt szemtől-szembe találkozni, beszélgetni határon túli magyar testvéreinkkel. A tábor vége felé néha már csak a megszólalás alapján is tudtam melyik országba soroljam az illetőt.

Bátorság kellett, hogy részt vegyünk ezen a rendezvényen, hiszen 450 Km-t kellett autóznunk 3 kisgyerekkel. A 6 és 3 éveseink mondhatni egy nyikkanás nélkül bírták az utat, de a majdnem félévesünk bajosabban. Pedig a kedvéért hajnal 3 órakor indultunk oda és vissza is. Érdemes volt. Nagyon színvonalas volt a szervezés, rengeteg programból válogathattunk a hét minden napján. Minden nap személyesen is találkozhatott az, aki akart Szentségi Jézussal görög, vagy római katolikus szertartáson. A tábor címe Saru nélkül, avagy: Te légy a 13. apostol. Így már a tábor elején arra buzdítottak, hogy még a lábbelinket is letéve ( amúgy minden otthonról hozott gubancot, gondot, fölösleget...letéve) vegyünk részt a programokon.

Szépen felírtuk egy papirosra mindazt, amit leveszünk és bizonyságul meztelen lábfejünk nyomát hagytuk egy kb.100 m-es lepedőn. Gyerekeink ezt szívesen ki is színezték.

Meglepődtem, hogy 0-80 éves korig minden korosztállyal találkozhattunk, illetve, hogy mindenki találhatott számára megfelelő programot.

A legkisebbek (3 éves korig) a baba-mama-papa csoportban ficánkoltak. Az óvodás korúakkal hivatásos óvónénik foglalkoztak 9:00-től 13:00-ig. Mi csak erdei ovinak hívtuk, hiszen a hegytetőn, erdőtől övezett volt a szálláshelyünk. De nemcsak a friss levegő volt garantálva, hanem a jó időnek köszönhetően többször a medencében is frissülhettünk. Igen ízletes volt minden étel, a szállás is kitűnő, a hely gyönyörű, a résztvevők barátságosak, segítőkészek voltak.

A nyitó szabadtéri szentmise már csak a hegytetői kilátás miatt is felejthetetlen maradt. A felújított barakkok között számtalan hintapad, és egyéb kinti játék örvendeztette a táborlakókat.

Nagy örömmel lett kihasználva a focipálya, az amfiteátrum, a nagyterem, az ebédlő, annak terasza, a kemence és környéke lelki és szórakoztató programokra.

A táborhelyen kápolna is volt, ahol naponta volt zsolozsma. A programban volt íjászkodás, borkóstolás, kinti kovásztalan lepénysütés, könyvbörze, képkiállítás, koncertek, színi előadások, körasztal beszélgetések, sok előadás, kiscsoportos beszélgetések, kézműveskedés.

A résztvevők a Tábor hegyén érezhették magukat s megtapasztalhatták Jézus isteni dicsőségét.

Minden napnak központjában egy-egy apostol állt és minden nap volt "apostolállítás" is, amely abból állt, hogy az egyik régió résztvevői kiválasztottak egy kápolna előtti fát s azt feldíszítették olyan jellegzetességekkel, melyek valamiképp a bizonyos apostolt mutatták be.

András apostolról szóló nap azt vittem el, hogy András apostol Jézushoz vezette embertársait, arra tanított, hogy a másságot is elfogadjam és tiszteljem, hogy békességben éljek a más nemzetiségűekkel. Szó volt többek közt arról, hogy mennyire fontos ismernünk magunkat, fölfedezni, tudatosítani vágyainkat, melyeket valójában Isten helyez belénk és kegyelmet is ad ahhoz, hogy azokat elérjük, megvalósítsuk. Hogy bátrak legyünk, hogy bátran felvállaljuk, hogy mindegyikünk egyetlen Isten számára. Ő nem az elért eredményeinkért, teljesítéseinkért szeret, hanem csak azért, mert vagyunk. A kisbabát sem azért szeretik, mert hű mennyi mindenre képes, hanem azért, mert van... Továbbá a közösségbe való tartozás fontosságáról is sok szó esett, miért jó a közösség, stb. stb. Még van élményem, de akkor másról sem olvashatnátok, mint az élményeimről.

Csak egyvalami árnyékolta be a szép nyári kirándulásunkat. Néhány kárpátaljai apuka a tábor ideje alatt kapta meg behívóját a háborúba. Elmondhatatlan és borzasztó ez a tudat, hogy a szomszédságunkban magyar testvéreink mekkora keresztet kell, hogy a vállukra vegyenek. Ez úton is kérlek Benneteket testvéreim, hogy esti imáinkban mindannyian imádkozzunk értük és a BÉKÉért. A családdal elhatároztuk, hogy ha csak tehetjük, ezentúl minden évben részt veszünk a Kárpát-medencei Háló táborban. Köszönetünket ez úton is kifejezzük a szervezőknek és Gyögyőnek is, aki felhívta figyelmünket, hogy van ez a lehetőség!

Isten áldását kívánom minden olvasóra: Bándy Kati




Egy darab a Hálóból - fiatalok szemével

Az idén július 19-én került megrendezésre a nagykikindai ifjúsági Háló találkozó, a helyi református templomban. A fiatalok túlnyomórészt a bánáti magyar szórványtelepülésekről gyűltek össze. Az alábbiakban öt résztvevő írása olvasható



Képek a találkozóról >>


Fúró Andor (Temerin):

A regisztráció, a játékos ismerkedés és a játékok után kezdetét vette az előadás. Az idén a karrier és a család közötti egyensúly témáját boncolgatta az előadó, Utcai Róbert csantavéri plébános. Az előadó számos időszerű kérdést vetett föl, amelyek leginkább foglalkoztatnak bennünket, fiatalokat: Érdemes-e elhagyni a szülőföldet a rossz anyagi körülmények miatt? Menni vagy maradni? Mit veszíthet, és mit nyerhet a család egy ilyen döntéssel? Sorolhatnám. Az előadás során Róbert atya több példát is felhozott, amely a szülőföldön maradás és a család mellett szólt, és biztatott bennünket, hogy nyugodtan bízzuk magunkat a gondviselő Istenre. Az előadás után az ebéd következett, majd kezdetét vették a kiscsoportos beszélgetések. A beszélgetések nagyon őszintének és építő jellegűnek bizonyultak, hiszen a csoporttársak sok tapasztalatot és meglátást osztottak meg egymással. A kiscsoportok ezután egy-egy rögtönzött szerepjátékkal mutatták be azokat az előnyöket és értékeket, amelyeket a nagycsalád biztosít. A vidám hangulatú ,,színielőadások? után további játékok következtek, végül pedig egy nagyon találó és ötletes, de egyben szimbolikus jellegű elbúcsúzási formát választottak a szervezők, Nyári Krisztina és Ludányi Leontina. Egy piros fonalgombolyagot adtunk tovább egymásnak. Akihez a gombolyag került, az a fonallal körbecsavarta a karját, majd megosztotta gondolatait, érzéseit, benyomásait a találkozóval kapcsolatban, és ezután továbbadta a fonalat a következőnek. Ily módon a résztvevők végeredményképp egy kis hálót ,,szőttek", majd elvágva a szálakat, mindenki megtarthatta a piros fonalból készült kis ,,karkötőjét".

A papi áldás után élményekkel gazdagodva, új ismerősökre szert téve indultam haza. A karkötőre tekintve ezentúl mindig örömmel fog eltölteni a tudat, hogy megtarthattam egy darabot a Hálóból.



Talpai Rita
(Kisorosz):
Kicsit tartottam ettől a Haló találkozótól. Féltem, hogy nem fogok senkit sem ismerni és én amilyen szégyenlős vagyok, majd nem találom fel magam. Viszont amikor odaértünk és megláttam az ismerős arcokat máris megkönnyebbültem. A regisztrációt követő ismerkedő játékkal pedig mind jobban felszabadultam. Az előadás témája - Egyensúly a család és a karrier között - amelyet Utcai Róbert csantavéri plébános tartott. Elgondolkodtató történeteket mesélt és az előadás nagyon tetszett, de legjobban a békás történet. Azután kis csoportos beszélgetésekben megbeszéltük az előadásban elhangzottakat. Mindenki kifejtette saját véleményét, hogy ő mit gondol a témáról. A beszélgetés befejezéseképp egy olyan feladatot kaptunk, hogy készítsünk reklámot melyben arra biztatjuk a szülőket, hogy miért ne egy, hanem több gyereket vállaljanak. A szereplésre való felkészülésünk vidámsággal telt, sokat nevettünk és még jobban összekovácsolódott a csapatunk. Rájöttünk arra, hogy közös erővel nagyon rövid idő alatt is összehozható egy élménydús produkció. Élvezetes volt az utolsó játék is. A székekkel egy kört alakítottunk. A játékot Krisztina kezdte. Egy pamutgombolyagot rákötött a kezére majd elmondta mi tetszett neki a mai napon és továbbdobta másnak. Ahogy így dobáltuk a pamutot egy háló rajzolódott ki. A végén elvágtuk, és amit rákötöttünk a kezünkre az emlékként megmaradt nekünk. Krisztina és Leontina remek szervezők, nagyon jól megszervezték ezt a mai napot. Jól éreztem magam, sokat nevettem és vidáman, tele élménnyel tértem haza.


Nyári Enikő
(Kisorosz):
Nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy Nagykikindán is megrendezésre kerül az Ifjúsági Háló találkozó. Egyértelműnek tűnt, hogy részt fogok rajta venni. Az ilyen találkozók számomra nagyon sokat jelentenek, hiszen mindig valami újat tanulok, és új barátokra tehetek szert. A nap folyamán sokat játszottunk, beszélgettünk és barátkoztunk. Egy tanulságos előadást hallgathattunk, ami nagy hatással volt rám. Olyan dolgokon gondolkodhattam el, amin a mindennapokban nem igazán szoktam. A nap végére a kis csapat is nagyon összekovácsolódott, remélhetőleg olyan erősre, hogy a következő találkozóra csak bővülni fog a létszám. Jó volt ennyi vidám, kedves és őszinte ember közt lenni, hiszen az ember szeretettel töltődik fel és nyugalom árasztja el. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a szép napnak. Boldogan és feltöltődve tértem haza.


Fazekas Andrea
(Kisorosz):
Első alkalommal vettem részt Háló találkozón, ahol jól éreztem magam. Új ismerősöket szereztem. A plébános úr előadása is nagyon tetszett. Mivel hasznos dolgokról beszélt, amit az élet folyamán tapasztalni fogunk majd. Hiszem nincsen fontosabb dolog a családnál és a karriernél, ha meg tudjuk találni az egyensúlyt a kettő között. Remélem, hogy jövőre is lesz Nagykikindán ifi Háló találkozó.


Krékus Julianna:
Mindig szép emlékek fognak fűzni ehhez a találkozóhoz. Nagyon jól éreztem magam. Minden gördülékenyen és lendületesen ment. Nyugodt, családi hangulat volt, ami nagyon jól esett. Az előadás fantasztikus volt és a többi programok is tetszettek. Máskor is részt szeretnék venni ilyen találkozón.



"A magam részéről kimondhatatlanul örülök annak, hogy egy ilyen értékes mozgalom és közösség tagja lehetek, mint a Háló."

A Kárpát-medencei Háló a jubileumi 25. évéhez érkezett. Itt a Délvidéken 1996-ban indult a sikertörténet, Zentán. Azóta egyre több Hálós esemény kerül megrendezésre határainkon belül. Tehát kedves kis városunkban július 5-én 18. alkalommal találkozhattunk és válhattunk eggyé testvérként. Mintegy kilencvenen jöttünk össze Zentáról és a vidékről, a szélrózsa minden irányából.



Képek a találkozóról >>

Marcsók Vilma képriportja (FB) >>



A szervező és kivitelező csapat, amelynek oroszlánrészét a Caritasban összekovácsolódott hívő emberek teszik ki, olajozottan és teljes nyugalommal végezte el a feladatokat, és a visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy sikeresen is.

Vendégünk és fő előadónk, Boros Gyevi Ottília meghívásban való közvetítésével, msgr. Gyulay Endre nyugalmazott Szeged-csanádi megyéspüspök volt. Nagy öröm és nagy megtiszteltetésként éltük meg, hogy elfogadta meghívásunkat. Ráhangolódásképp szentségimádást vezetett, és csak utána adta elő a tanítását. A nap mottójául "Isten a reményteleneknek is Atyja" című jelmondatot választotta.

A püspök atya mesteri előadó, az előadását igényesen kidolgozta, versekkel és zenével színesítette, amit kivetítőn élvezhettünk. Beszélt és lelkesített minket. Egyebek mellett arról, hogy úgy mint a gyermek a szüleire, úgy támaszkodhatunk mi az Istenre. Isten folyamatosan gondol rank. Ő nem a büntetés Istene, hanem Krisztust küldte értünk! Nyugodt lélekkel építhetek rá, ha feladom a büszkeségemet, mert a felé vezető utat csak Ő ismeri tökéletesen. A mi gondolataink sokszor helytelenek, mégha szilárdan meg is vagyunk győződve az ellenkezőjéről. Hisz Isten tökéletes, nekünk pedig tökéletesednünk kell. Reméljük tiszta szívvel, hogy hazajutunk az Úrhoz. Ehhez nagyon fontos feltétel, hogy helyes Istenképünk legyen. Előadónk szavai belénk ivódtak, és megkaptuk a töltetet a hétköznapokra, rövid távon pedig a csoportmunkára. Fontosnak tartjuk, hogy testközelbe hozzunk minden kisközösséget és megosszuk egymás között a kincseinket.

Az idén a Házas Hétvége közösség bemutatására gondoltunk. Erről az igen aktív közösségről Pásztor Rozika és Béla, hétgyermekes családanya és apa beszélt a hallgatóságnak. A bemutatkozásukból szó szerint idézek egy részt: "...a közösség tudatosan segíti az egyén fejlődését és a Rozikával való kapcsolatom a végtelenre válik egyre nyitottabbá azáltal, hogy a legszorosabb egység felé halad." Beszéltek még a Házas Hétvégéről mint lelkiségről, programjairól, történetéről, és céljairól. A cél pedig az, hogy ne úgy éljenek, mint két párhuzamos vonal, egymástól függetlenül, hanem együtt és szentségi házasságban. Elmondták, hogy mindenki megtalálhatja a helyét köreikben: papok, nővérek, fiatalok, jegyesek, fiatal, középkorú és idősödő házaspárok is. Előadásuk és mindkettőjük sugárzó lénye erősítette mindnyájunk meggyőződéstét, hogy a teljes vallásosság és hitgyakorlás több mint a vasárnapi misék látogatása.A szentmisére gyónással készülhettünk fel.

A találkozó méltó lezárása volt a szentmise, amelynek a főcelebránsa a püspök atya volt. Vele együtt miséztek Mellár József törökbecsei, Kormányos Zoltán törökfalusi, és Vreckó Ferenc zentai plébános, akit 25 éves papsága kapcsán is köszönthettünk.

Ha a találkozó minden résztvevője csak egy téglát tudott beépíteni lelkének templomába, amellyel gazdagabb lett, akkor nem dolgoztunk hiába. A körülmények mindenesetre adottak voltak, támogatóink a BGA és a StarCopy jóvoltából, és ha az Úr is úgy akarja, a jövőben is adottak leszek.

A magam részéről kimondhatatlanul örülök annak, hogy egy ilyen értékes mozgalom és közösség tagja lehetek, mint a Háló.

Jablonszki Sándor


Torontáltordán másodízben szervezték meg a Háló találkozót, melyen 89 résztvevő gyűlt össze 14 településről. 11-en érkeztek Bánát partiumi részéből, a szép Temesvárról.


Így hitbéli és nemzeti összetartozásunkat élhettük meg, hisz 900 évig a Csanádi egyházmegyéhez tagjai voltunk mindannyian, mondta vendégünk Ft. Szilvágyi Zsolt Temesvár Józsefvárosának plébánosa, akinek Könyörgés az örömért c. előadását nagy figyelemmel kísértük. Lelkileg megerősödtünk, feltöltődtünk. Sok útravalót is kaptunk. >>

Bővebben...


2014. július 16.

"tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű" Mt 11,29b

A szelíd ember tisztelettel néz az emberre és a körülötte lévő világra. Az alapvető tiszteletteljes magatartás megtanítja arra, hogy biztonságosan mozogjon ebben a világban, és barátságos érzéssel közeledjen az ismeretlen dolgok felé is. A szelíd ember, hacsak nem bárgyú, vonzza az embereket, mert nincs benne görcs és hátsó szándék. Az alázatos lelkület pedig megtanít arra, hogy megtaláljam a helyem a teremtett világban, és ezáltal megbéküljek önmagammal. Aki hamisságok nélkül alázatos, az határozottan tudja képviselni önmagát, de ugyanakkor érzékeny mások igazságára is. Aki igazán alázatos, az lassan ráérez Isten akaratára, és ez a tapasztalat átvezeti őt életének minden nehézségén.


2014. július 15.

"Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot:" Mt 11,20

Jézus igehirdetésében visszatérő kulcsszóként szerepel a bűnbánatra való felhívás. Időnként nem tudjuk, hogy mit kezdjünk ezzel a felhívással. Nem vagyunk vámosok, nem vagyunk részvét nélküli dúsgazdagok, sem utcanők, talán még farizeusok sem. Úgy hisszük, hogy Jézus ennek az erkölcsileg nyilvánosan megpecsételt kategóriának szánta a bűnbánatra való felszólítását. Pedig ha a saját portánk előtt körül nézünk, akadnak, talán túl gyakran is, olyan megnyilvánulások, amelyekkel leginkább azokat bántjuk, akiket szeretünk. Őket merjük bántani, mert tudjuk, hogy úgy is megbocsájtanak, mivel szeretnek bennünket. Ha idegenekkel viselkednénk, beszélnénk hasonló módon, azonnal eltávolodnának tőlünk. Ha én is érintve érzem magam, mert vannak hasonló megnyilvánulásaim, akkor elérkezett számomra is a tudatos bűnbánat ideje.


2014. július 10.

"Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki." Oz 11,4b

Ozeás próféta gyönyörű szép istenképet tár elénk. Ez a kép előre jelzi, hogy Istennek a megértése és a Vele való kapcsolatunk csak akkor mélyül és fejlődik, ha a szív legmeghittebb érzéseivel fordulunk feléje. Ahogyan a legnagyobb és legfontosabb titkokat nem tudjuk feltörni a racionalitásunkkal, ugyanúgy az Istennel való kapcsolatunkban is mozgósítani kell a mély érzéseinket. Sajnos, ez a dimenzió elérhetetlen az akarat számára. A szív legmélyebb és legtisztább vágyait kell mozgásba hoznunk ahhoz, hogy az Istennel való meghitt terünk feltöltődjön.


2014. július 9.

"Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!" Mt 10,7

Ezekkel a szavakkal bocsájtja útjukra Jézus apostolait, jelezve a legfontosabb irányt az apostoli misszióban. A mennyek országa közelségének az örömhíre megérintette az emberek szívét és elkezdődött Isten országának az építése a földön. A teológia tudománya akkor kezdett meggyengülni és veszített átütő erejéből, amikor az Isten országát kezdte áthelyezni a halál utáni állapotba. Az apostoli küldetés kiemelten fontos feladata, hogy a mennyek országába száműzött Isten országát meg tudják jeleníteni már itt a földön. Ez a téma elsősorban az apostoli utódokat, a püspököket és papokat érinti érzékenyen, de mint Krisztus tanítványai mi is belevonódunk annak a felelősségébe, hogy életünkben hogyan jelenítjük meg Isten országának elkezdődött valóságát, mely hitünk szerint az örök hazában teljesedik ki. Lehet, hogy míg a paragrafusok egyházát építgetjük, nem vesszük észre azokat a spirituális erőket melyek ott buzognak bennünk és egyházunk évszázados tapasztalataiban.


2014. július 8.

"Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült." Mt 9,36

Civilizációnk egyik következménye, hogy a posztmodern ember elveszítette kapcsolatát a hagyományokkal. A hagyományoknak értékközvetítő hatása volt, jól bevált és stabil viselkedési formákat és megélhetési kereteket biztosítottak a kor emberének. Ezzel együtt járt az érzelmi stabilitás, a közösség igénylése, a gyökerek megtartó erejének a megélése. A hagyományok fellazulásával beindult a gyökérvesztés és az irányvesztés folyamata. Rengeteg ?hamis próféta? lépett fel, akik szabadságot és boldogságot ígértek, valójában modern rabszolgaságba taszították az embert. Mindezt úgy tették, hogy személyes arcukat elrejtették, a pénz és hatalom világa mögé rejtőzködve, manipulálták a névtelenség és személyes értékvesztés fele az emberek tömegeit. Sajnos, Jézus ugyanazokat a szavakat ma is elmondhatná, melyeket Máté evangélista feljegyzett. Szavaira a tanítványok kis közössége összefogott, és Mesterük segítségével átírták a világ térképét. Nagy kihívás lenne számunkra, ha elkezdenénk keresni azokat a Krisztus tanítványokat, akik hisznek abban és tesznek azért, hogy ismét átírják a világ térképét. Azért legalább tizenkettőt biztosan találnánk!


2014. július 7.

"Jézus megfordult, ránézett és így szólt: Bízzál leányom, a hited meggyógyított." Mt 9,22

Két kulcsszó kellene, hogy az Istennel való kapcsolatunkba mélyen beleivódjon lelkünkbe: a bizalom és a hit. A bizalom sokkal több, mint amire általában gondolunk. A bizalom, ráhagyatkozás arra a bennünk működő isteni áramlásra, mely újabb értelmet és váratlan fordulatokat hozhat, emberi eszközökkel nehezen orvosolható élethelyzetekben is. A hit pedig integráló erő, mely mozgásba hozza a lélek elraktározott erőforrásait is. Ez a belső mozgás időnként felülírhat természetes emberi léthelyzeteket, feloldhat emberi korlátokat, és a transzcendens dimenzióteremtő erejét, egészen közel hozhatja emberi sorsunkhoz.


2014. július 4.

"Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Mt 9,13a

A törzsi istenek vérszomjasak voltak és emberi áldozatokat követeltek. A primitív törzsek gondolkodása gyakran ezzel a barbár tulajdonsággal ruházta fel isteneiket. Az önmagát kinyilatkoztató Isten végképp felszámolta ezt a szörny istenképet. Sajnos a keresztény hívek mentalitásában, imitt-amott, más formákban elő jön az áldozatot követelő isten gondolata. Amikor az irgalmasság helyett a rosszindulatú epés megjegyzéseket választjuk, és a korlátolt gondolkodásunkhoz hozzá nem simuló embereket kiközösítjük, akkor komolyan el kell gondolkoznunk azon, hogy az irgalmas Isten, vagy az áldozatokat követelő istenek hívei vagyunk.


2014. július 3.

"Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." Jn 20,25b

A materialista világnézet óriási károkat okozott az emberi szellem világában. Erőszakosan eltakarta az ember szellemi dimenzióját, s ennek következményeként alakult ki a ma emberének a pénzközpontú profilja. A materialista ideológia olyan lavinát indított el, amely mára kicsúszott az ember ésszerű kontrollja alól és emberi civilizációkat és értékes kultúrákat semmisít meg. Az önmagát civilizáltnak és műveltnek nevező posztmodern ember a lehető legprimitívebb szintre süllyedt le azzal, hogy megalkotta a pénzközpontú és fogyasztói társadalom világát. A kommunikációs csatornákon keresztül áradnak a reklámok agymosó, hazug üzenetei, és a jól kitalált csalafintasággal szinte kénytelenek vagyunk ezeket tehetetlenül nézni. Kiképezett szakemberek tömege azért kapja a fizetést, hogy egy hamis anyagi világ tetszetős koncepcióját felépítse, mely a dúsgazdagok malmára hajtsa a vizet. Az anyagi világban is mélyen megtalálható az Isten. De csak akkor, ha tisztelettel bánunk vele, és a materiális világot nem cseréljük fel az Istennel. Tamás apostol a Test érintésén keresztül, felismerte a feltámadt Krisztust.


2014. július 2.

"Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" Lk 1,45

Ha tisztelettel tudunk figyelni a bennünk zajló folyamatokra, akkor időközönként rá érezhetünk egy belső üzenetre. Ez az üzenet mindig nagyon mélyről érkezik felénk, a belső tartalma pedig arról szól, hogy úton vagyunk a beteljesülés fele. Ez életünk legfontosabb alapüzenete, amely az oltalmazottság állapotához kalauzolja lelkünket. Ez a tapasztalat többnyire megrendítő, mert általa nagyon közel kerülök a létem valóságához. Ezért, bár megdolgoz és megvisel, ami a felszínen történik, mégis, könnyebben tudom életem minden történését értelmezni és megélni az oltalmazottság állapotából.


2014. júniusi morzsák


Isten áldásával 2014. június 21-én Aknaszlatinán tartottuk meg a Felső-Tisza-vidéki Háló találkozónkat, amelynek a "Legyetek tanúim" mottóját adtuk. Rendezvényünknek a helyi ukrán tannyelvű iskola adott otthont. Béres István atya helyi plébános volt a vendéglátónk, aki tárt karokkal fogadta a Hálót.



Sikerült sok meglepetést és egy szeretetben gazdag napot ajándékoznunk vendégeinknek, a régióban élő keresztény embereknek, akik nagy örömmel jöttek el és nyitott szívvel, nagy érdeklődéssel fogadták programunkat. Megérkezéskor barátságos mosollyal és kávéval, sütivel fogadtuk vendégeinket, akik főként Aknaszlatináról, Nagybocskóról, Gyertyánligetről és Husztról érkeztek.

A regisztrációt követően mindenki saját kezűleg készíthette el a hálós logóval ellátott mézeskalácsot, kipróbálhatta magát dekopázsolásban és kézzel festett mécses készítésben. A találkozón lehetőség volt könyvvásáron is részt venni, amellyel éltek is a résztvevők.

Kalló Józsi üdvözlő szavai után Míra domonkos nővér csodálatos előadását élvezhettük az Evangélium öröméről, a szeretet-kapcsolatokról, a szeretetről, a megbocsátásról. Ki-ki meríthetett maga számára az életére vonatkozó gondolatokat, amelyek közelebb viszik Istenhez. Közös imával és elmélkedéssel zártuk az előadást.

Nagy élményt jelentet kiscsoportokban megismerni egymást, megosztani gondolatainkat, érzéseinket, amit az előadás váltott ki mindnyájunkban.  Tanúságtévőinknek, Míra nővérnek és Miskolci Lászlónak köszönhetően - hallhattuk megható élettörténetüket, nem könnyű útjukat, amely elvezette őket Jézushoz, megváltó szeretetéhez. Délutáni programunkban a résztvevők nagy örömmel fogadták a Kokas bandát, amely hangulatos, vidám magyar zenével és táncházzal szórakoztatott bennünket.

Hálaadó szentmisével zártuk találkozónkat az aknaszlatinai római katolikus templomban.  A helybéli fiatalokból álló gitáros együttes gyönyörű dicsőítő dalaikkal színesítették a szentmisét.  Együtt adtunk hálát az Úrnak a találkozóért, az egybegyűltekért, imádkoztunk a Háló közösségért, a békéért, a szegényekért és rászorulókért. Lelkileg feltöltődve, hitben megerősödve, a résztvevők és szervezők magukkal vihették Isten áldását, a testvéri szeretetet.

Hajlik Katalin
{youtube}wM8AtJc2dOQ{/youtube}

Az Echo TV Civil Összefogás c. műsorának vendége volt a Háló.



2014. május 23.-án pénteken ismét találkozhattak a nagybányai hálósok a fernezelyi templom hittantermében egy Háló klub erejéig. Előadó Frasin Krisztina referens volt, aki "Szociális nehézségek napjainkban" címmel tartott előadást. Érdeklődve figyelte az összegyűlt kis társaság, hogy mit is jelent napjainkban a Caritas Szervezetének missziója.



Tudósítás Nagybánya város honlapján

Az őskeresztény egyházközségek életét Jézus Krisztus életének példáját követve teljesen átszőtte az elesettek megsegítése. Igy van ez napjainkban is, mondta az előadó, hiszen ma is célként tűzte maga elé a szükséget szenvedő személyek támogatását keresztény szellemben, nemzeti, vallási, faji, nemi vagy politikai megkülönböztetés nélkül, figyelembe véve a katolikus keresztény elveket.
Több példa mutatta meg, hogy az egyházi szegénygondozás önerőből is bámulatra méltó eredményeket tud létrehozni és képes megújulni de ha a különböző csoportok összefognak, hálózatba szerveződve eredményesebben tudják elvégezni ezt a munkát.
Az előadó rámutatott arra, hogy négy tevékenységi területen dolgoznak: 1. szociális programok 2. oktatási programok 3. idős gondozási programok 4. fogyatékkal élő személyek és családtagjaik számára szervezett programok. Az előadás folyamán tudatosult minden résztvevőben, hogy ezek a tevékenységek önkéntes alapon működnek s valóban magukba foglalják az élet minden területét. Segítséget nyújtanak a hatrányos helyzetben élőknek, a természeti csapások károsultjainak, a családon belüli erőszak áldozatainak, ugyanakkor különböző szolgáltatásokat is nyújtanak, mint például a gyermekek iskolán kívüli felkészítése, nappali foglalkoztatása, tanácsadás, tanfolyamok, étkeztetés, házi beteggondozás, klubtevékenységek időseknek.
Az est második felében bemutatkozott a helyi kisközösség, a Rózsafűzér Társulat Horváth Veronika vezető segítségével. Elmondta, hogy bár kevesen vannak, de mégis nagyon sok tevékenységet szerveznek, mint például szegény családok ellátása fával, önkéntes munkát végeznek egy alapítványnál, csomagot készítenek karácsonyra, húsvétra, gyermeknapra. Kellemes hangulatú délután volt, melyet átjárt a jószándékú emberek önkéntes segítő munkáját jellemző hangulat. Alapvető következtetést fogalmaztunk meg, hogy a karitász korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segít a rászorulókon.

Laurán Angéla (Felsőbánya)

Az Új Ember 2014.évi június 8. számában is megjelent kép és írás



A hálós szó és fogalomkészletet nem ismerő kedves olvasó számára a bogozó szónak egy a május 31-i bogozói napon elhangzott, és korábban még soha nem halott meghatározásával kezdem beszámolómat. Bogozó az, aki a Háló megszállottja.
A Háló magyarországi bogozói az alábbi felhívást kapták a régió vezetőségtől kb. 80 nappal ezelőtt.


Az ókorban a csillagászok voltak a tájékozódás nagymesterei: a csillagok állásából tudták az irányokat meghatározni. Így jutottak el a napkeleti bölcsek a Kisdedhez Betlehembe. Később, az iránytű elterjedése hatalmas vívmány volt: segítségével lehetőség nyílt a távolabbi célpontok behajózására. Manapság, a GPS-ek korszakában a távoli műholdak segítségével tudunk precízen tájékozódni a világunkban. A különféle technikákban az a közös vonás, hogy egy nagyságrenddel távolabbra kell lépni ahhoz, hogy kicsiny világunkban kiigazodjunk: az égitestek távolsága, vagy a földünk mágneses erőtere szükséges ahhoz, hogy itt a földön utat találjunk. A lelkiekkel sem vagyunk másképp: ha hivatásunk vagy kapcsolataink útvesztőjében szeretnénk tisztán látni, hátrébb kell lépnünk, és egy másik nagyságrend, a Szent segítségével tekinteni magunkra és környezetünkre. Időről időre szükség van ellenőrizni, hogy helyes-e az útirány; jó tudni, hogy mennyi utat tettünk meg eddig, és mennyi van még előttünk. Hátralépve végiggondolhatjuk a terepviszonyokat, vagy választhatunk hosszabb, ám lankásabb ösvényt. Az idei bogozói napon szeretnénk közösen lépni az útra, amit sokszor egyedül kell megtennünk, hogy aztán feltöltekezve közös élményekkel, azzal a tudással folytassunk életünket, hogy rajtunk kívül sokan mennek hasonló irányba. Sokfélék vagyunk, de van valami közös mindannyiunkban: az Irány, a Cél, a végtelenül szerető Isten.



A felhívástól eltelt idő alatt a felhívás közel 80 címzettje írhatott egy blogba arról, hogy mit tart saját útjának a Hálóban. A bogozói napot megelőző estére egy közös bowlingozásra is meghívót kaptunk.
Másnap reggel az egykori Háló Közösségi Központnak is otthont adó épület pincéjében levő Taizé-i Katakombában kezdődött az érdemi programunk. Felolvastuk az emmauszi tanítványokról szóló részt Lukács evangéliumából (Lk 24,13-35) és az utazók litániáját. Ezután átsétáltunk a Semmelweis utcába, a pesti hálósok között csak S4-ként emlegetett leendő Háló Közösségi Központba.
Itt először Thuróczy Gyurinak Visszafelé Emmauszból, a személyességről a Hálóban címmel tartott gondolatébresztő előadását hallgattuk meg. Ő alapítása óta tagja a Háló vezetőségének. Bevezetőjében elmondta, hogy bár az alapításkori elképzelésekhez képest sokban másként fejlődtünk, de az egykori elképzelés, az egy arcokkal teli Kárpát-medence kép most is alapeleme a Hálónak. Hét pontban foglalta össze, hogy mit jelent a személyesség az emberi kapcsolatainkban, az Istennel való kapcsolatban és ezeket hogyan értelmezzük a Háló életében.
Az első a személyes istenkapcsolat megéléséhez való segítség. Minden találkozónk egy kicsit emmauszi is lehetne, visszafelé a találkozás és a felismerés örömével, boldogságával telve.
A második lenni valakié! Ez az ember legbensőbb vágya. Ezért keressük a másikat, ezért leszünk szerelmesek, kötünk házasságot, ezért keressük a közösséget.
A harmadik a személyesség megélésében a megnyílás lehetősége. Csak akkor látjuk önmagunkat, ha valaki felé meg merünk nyílni. Találkozóinkon, abban segítjük a résztvevőket, hogy ne a törvények és a paragrafusok Istenével, hanem a sebzettségeinkben is működő, életünk minden realitásában jelen levő Isten fele fordíthassák lelküket.
A negyedik a személyes figyelemmel és elfogadással történő megajándékozás a lelkileg elesettek, a vétkezők, az egyházból már távolodó, vagy oda szorongó léptekkel közeledő emberek felé. A tékozló fiú befogadása igazán jézusivá teheti a Hálót. Tamás Jézus érintése, személyes megtapasztalása is közösségben történik.
Az ötödik az ember megnyitása önmaga elfogadásáért, felismerni azt, ahogyan az ő személye Isten tervében szerepel.
A hatodik a személyhez szólás a gyógyítás. Meg kell találni mindenkihez azt a szót, ami azt a másikat felemeli, kimozdítja, gyógyítja.
A hetedik Te magad légy! (József Attila)




És volna még valami. Végtelen az a mondanivaló, amit egymásnak, egymásról elmondhatnánk. Ezért a személyesség, a másik felé való megnyílás határtalan. Mindig volna még mit mondanunk a másiknak. Személyesen. Ezért találkozunk, ezért neveztük a találkozást a nyolcadik szentségnek annak idején. Ennek a ráadáspontnak a fejtegetésénél Kányádi Sándor Volna még című versével zárta Gyuri az előadását.
A kiscsoportos beszélgetés felvezetésében kérdéseket kaptunk. Meddig tud a Háló személyes maradni? Végső soron kicsi vagy nagy Hálót képzelünk el? Az otthon-egyház modellt vagy egy széles mozgalmi modellt választunk inkább? Lelkiségi mozgalom leszünk vagy egy széles bázison alapuló katolikus szervezet? Mi megy a személyesség rovására? Mikor, meddig és hogyan őrizhetjük meg a személyességet a Háló életében? A műhelymunka során arról beszélgettünk, hogy milyen javaslataink és feladataink vannak a jövőre nézve és ezek megvalósításához milyen hosszú út van előttünk. Ezeket emlékeztetőnek címszavakkal és szimbolikus km jelzéssel egy útjelző oszlopra ragasztottuk. A végén volt még kártyajáték (dixie), hálós társasjáték és énekes gitáros búcsúzkodás.
Margitfalvy György



Személyesség. Ízlelgettük ezt a szót. Kerestük, mit is jelent a számunkra. Miért olyan nagy élmény ez a Hálóban? S ha ez az, ami számunkra ennyire fontos, akkor merre tovább? Hogyan győzzük a személyességet kellő nyitottsággal? Hogy tölthető meg az új Háló központ, élettel, nyitottsággal és személyességgel?
Jó volt együtt, jó volt ilyenekről beszélgetni.
Tamás Magdi

 

Most láttam először az S4-et. Késve tudtam csak menni, de vártatok rám, jólesett. A környezet meglehetős lepusztultsága és a lelkesen beszélgető emberek ellentéte meglepett. A kiscsoportban kaptam az útravalót: tanuságot arról, hogy a Szentlélek nem a mi észjárásunk szerint, de kézzelfoghatóan működik az életünkben, merjük rábízni magunkat.
Juhász Mária

 

A legerősebb bennem a zárókép: a színes fonalak kúpja, tele érzéssel, érzelemmel, velünk. Jó társaságban telt az ebéd törökülésben, és megerősített, hogy a kapcsolatok miatt érdemes csinálni mindazt, amit csinálunk. Nem adtam fel a kisközösségekbe vetett hitemet, akkor sem, ha a Hálóba vezető út a személyességen át hozott. Jó lenne valóban összeszednünk rendesen az Angyali kar idei témáit, mert úgy érzem, a személyességről a következőkben még sok szó lesz a Hálón belül. Akkor is, és akkor még inkább, ha néhány évvel ezelőtt erről a szóról még egyebet gondoltunk, és pár év múlva megint mást fogunk róla gondolni.
Bayer Robi

 

Még mindig tudunk újabb és újabb oldalról közelíteni, és más-más perspektívából szemlélni hálós létünket. A legemlékezetesebb pillanat, mikor felhúztuk a színes szalagos madzagot, és közösen elénekeltük a "Háló-himnuszt". Jó volt találkozni rég látott ismerősökkel, akikkel jókat lehet beszélgetni. Én a beszélgetések örömét/élményét hoztam haza.
Bayer Kinga

 









<br />

2014. június 30.

"Jézus azonban ezt felelte: Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!" Mt 8,22

Életminőségünk egyik nagy kihívása a jelen pillanatainknak a minél teljesebb megélése. Előfordul, hogy saját múltunk akadályoz abban, hogy feladatainkat jókedvűen végezzük és a jelen örömeit maradéktalanul megéljük. Sok minden nem úgy sikerül és nem úgy történik életünkben, ahogyan azt mi szerettük volna. Ez néha nagyon fájdalmas tapasztalat lehet. Amikor azt észlelem, hogy leragadok múltam fájdalmas emlékeinél, ettől a pillanattól az a felelősségem, hogy bármi is történt, azt lassan beépítsem életembe, és meg tanuljam életem részeként tekinteni. Így a lefele húzó negatív energia, átalakulhat életerővé, és szabaddá válok arra, hogy Krisztus hívó szavát tisztán meghalljam és elinduljak az Ő tudatosabb követésére.


2014. június 27.

Bővebben...

24. oldal / 67

Kárpát-medencei programjaink

Kattints a térképre!


Tarsoly 2020. október

Támogatóink:

A 2019-es jövedelemadója civilszervezetnek felajánlható 1%-ával 36 személy összesen 303318 forinttal támogatta Hálót.

Köszönjük.

Háló Közösségi és
Kulturális Központ - S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
+36 20 351 5375, iroda&halo.hu

S4 facebook

terkep kicsi

Kedves látogatóink!
Három hónap kényszerű zárva tartás után 2020. június 15-tól megnyitjuk a Kolta Galériát, és Háló S4 termeiben újraindítjuk a programjainkat, a mindenkori előírásoknak megfelelően.

S4 programok

.

Feliratkozás programajánló hírlevelünkre

 

2020.11.28. 19:00 Hölgyszirom Művészeti Munkacsoport estje

Konyvbemutatók és árnygrafikai könyvillusztrációk kiállítása

Erdődi Maya Az élet színpadán
és
Lovas Zsuzsanna Lux ... És a kovácsoltvas kerítés

című könyvek bemutatója

Kiállítók: P. Dányi Gabriella, Csurgai Éva, Váradi Klára, Bartók Éva-Mária, Szabó Ágnes Erzsébet, Fábián Franciska.

Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 | Cím: 1052 Budapest, Semmelweis u. 4. | Telefon: +36 20 351 5375 | E-mail: iroda&halo.hu | Beszámolók