2013. január 31.
"Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson. Semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék!" Mk 4,22-23
Az érett személyiséghez hozzátartozik élete történetének a teljes mértékben való elfogadása. Aki élete történetéből lehasít vagy elrejt valamit, az a lélek mélyén megfossza Isten fényétől a lelkileg megterhelő tapasztalatait. Ezeket a titkosan becsomagolt és önmagamtól is elrejtett megéléseket ellenségeimmé teszem. Az emberi élet egyik legszebb és leghitelesebb magatartása az Isten előtti átjárhatóság. Ahová az Isten behatol fényével, ott minden történésem, még a legfájdalmasabb is, életem és a megváltás aktív részévé válik. Az Isten előtti transzparencia a jól működő életemnek egyik alapfeltétele. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a transzparencia csak akkor működhet, ha segítséget kérek olyan emberektől, akik a biztonságos belső fórumot meg tudják teremteni számomra. Az ilyen találkozások életem szakrális dimenziójának útját nyitják meg.
2013. január 30.
A termőföld a mi lelkünk. Úgy kellene befogadnunk a kinyilatkoztatás szavát, hogy általa kapcsolatba kerüljünk mélyebb erőforrásainkkal. Akinek a lelkében kisarjad az Isten igéje, az érzékenyebb lesz a világ csodájára. A hiteles tapasztalatok világa nyílik meg előtte. Az erőlködést átveszi a könnyedség. A kétkedés helyét lassan feltölti a bizalom. Amikor ez az áramlás átjárja a lelket, a világ kitágul, s a lélek földjében a termés el kezd lassan beérni.
2013. január 29.
"Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám." Mk3,35
Jézusnak a fenti kijelentése arra enged következtetnünk, hogy a Mennyei Atya akaratának a teljesítése, különleges közelségi kapcsolatot hoz létre köztem és Jézus között. Mindannyian vágyakozunk erre a kapcsolatra. De honnan tudom, hogy mi az Isten akarata az én életemben? Ha túl sokszor teszem fel ezt a kérdést, ez lehet annak is a jele, hogy nem találom a helyemet az életben. Isten akaratának a kényszeres keresése helyett talán célszerűbb lenne önmagam fele fordulni és önmagamtól megkérdezni, hogy milyen döntések tennének igazán boldoggá? Ha valamilyen döntés felszabadít, kiteljesíti az életemet és boldoggá tesz, abban minden bizonnyal benne van az Isten akarata. De minden bizonnyal benne van azokban az életállapotokban is, amelyek lehet, hogy rendkívül nehezek, de megtalálom bennük a mélyebb értéket és értelmet.
2013. január 28.
"Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erőszakkal magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét." Mk 3,21
Időnként előfordul minden jószándékú emberrel, hogy félre ismerik, esetleg a becsületébe beletaposnak. Rendkívül nehezen viseljük az ilyen kereszteket, hiszen nemes indítékaink rosszra való átfordítása nagyon fáj. Ezt a keresztet azonban nem tudjuk kivédeni, mert időközönként az érdekek kereszttüzébe kerülök, máskor pedig az egyszerű létem vagy betöltött tisztségem elég ahhoz, hogy rengeteg mindent kivetítsenek rám az emberek.
Úgy néz ki, hogy lassan hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az igazságtalan vádakat és rossz szándékú félreértéseket békével és méltósággal viseljük. Az Isten előtti tisztán állás az önbecsülésünk legmélyebb forrása. Jézus tevékenysége az eszeveszett durva váddal kezdődött, és földi tevékenységének vége az istenkáromlás vádjával fejeződött be. Ő az igazságtalan vádakat is előbb-útobb a győzelem forrásává tette.
"Azután így szólt hozzájuk: menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot, minden teremtménynek." Mk 16,15
Jézus missziós parancsa meglep bennünket. Voltak és vannak akik szó szerint veszik ezt a jézusi felszólítást. Ők a klasszikus értelemben vett misszionáriusok, akik ott hagyták hazájukat és idegen népek között hirdették, hirdetik az evangéliumot.
Az evangélium örömhírt jelent, és az örömhír hirdetése mindenkinek a feladata. Az örömhír továbbadásában csupán két nehézséget szeretnék kiemelni. Az egyik nehézség, az örömhír megtapasztalásának a hiánya. Aki Jézusnak az életet felszabadító valóságát nem tapasztalta meg, az nehezen érzi hivatásának az evangélium továbbadását. Ebben az esetben az Isten utáni őszinte vágyódást kell bensőnkben keresni és megtalálni. A másik nehézség a túlbuzgóság, amely többnyire személyi éretlenséggel párosul. Ebben a stádiumban a piaci árusokhoz hasonlítunk, akik mindenáron el akarják adni portékájukat. Az evangélium hiteles hirdetése, sok empátiát, tiszteletet, és önzetlen személyközpontú figyelmet igényel.
2012. január 24.
"Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse" Mk 3,10
Minden Isten fele nyitott embernek az egyik legmélyebb vágya, az istenközelségnek a megtapasztalása. Az istenközelség gyógyít. Az Isten fele megnyíló és Isten előtt időzni tudó ember, Isten csöndes sugárzásában él. Azok az emberek, akik megtanulják az istenközelség útját járni, a lelkük fokozatos gyógyulását és általa testük gyógyulását is tapasztalják. A lélek gyógyulása hatással van az egész személyiség gyógyulására. Ha tiszta tekintettel és csöndesen figyelem önmagamat, megtalálom benne az Isten közelség vágyát és hívását.
2012. január 23.
"Jézus megszólította a béna kezű embert. Állj ide középre. Aztán megkérdezte tőlük: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni." Mk 3,2
A teológiának az alapvető küldetése, Istennek a megváltói szeretetét tolmácsolni az emberek fele. Ezért a hiteles teológia mindig szem előtt tartja Isten végtelen szeretetét és az ember üdvösségre való vágyódását. Hamis az a teológia, mely eltávolodott a redemptív, az embert felszabadító üzenetnek a képviselésétől. A teológia feladata a falak lebontása és a távolságok feloldása Isten és ember, ember és ember között. Ezért az a fajta teológia, mely inkább szögesdrótokat húz, kétes értékű. Szerintem mindenkinek, aki a teológiát műveli és a vallásos életet segíti, elsőrendű feladata Isten egyetemes megváltói üzenetét és szándékát szem előtt tartani és azt képviselni.
"A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért. Az ember fia Ura a szombatnak is." Mk 2,27
Rendkívül fontosak a hagyományaink és törvényeink. Hagyományaink kultúrát teremtenek, törvényeink az emberi együttélés és civilizáció alapjait rakják le. Ellenben néha vannak olyan hagyományok és törvények is, amelyek megkövesednek és elveszítik funkcionalitásukat. Ebben az esetben nevetségessé és emberellenessé válhatnak, ha továbbra is erőltetjük őket. Ennek egyik legtöbbet mondó példája Saint-Exupery lámpaoltógatója a Kis Herceg regényében.
A vallás keretein belül létrejött hagyományok és törvények azért születtek, hogy segítsék az embert az Istenközelség kialakításában. Ha ez a rendeltetésük megszűnt és tovább erőltetjük létjogosultságukat, többé nem segítséget, hanem akadályt jelentenek istenkeresésünk útján.
A megkülönböztetés adománya rendkívül fontos: milyen törvények, hagyományok, szokások segítik vallásos életem elmélyülését, és vannak-e olyanok, amelyek akadályozzák?
Beszámoló a táborról a Felvidékről érkezett KatiCZától.
Visszagondolván, én bárhová inkább és nagyobb örömmel szerettem volna menni, mint Tatára, Háló táborba, de hát hagytam magam rábeszélni... A nénik, akik a nevemet keresték a névsorban meg is jegyezték, hogy biztosan nem időben jelentkeztem be, mert hogy nem találták, de szerencsére felismertek, hogy én vagyok az a bizonyos CZ-s Katicza. (Hírnevem megelőzött, ahogy megtapasztaltam.) Tehát így kezdődött a tábori létem. A régi ismerősök beviharzásával meg is kezdődött a traccsparti, hogy ki?, mit?, mióta és hogyan? és megint? és még mindig? és mért is ne?... alapkérdésekkel. És persze az aggodalom is egyre fokozódott bennem a kiscsopikra gondolva. Vajon kikkel fognak összerakni és mennyire lesz uncsi vagy épp még rosszabb. És amikor kijelentették a kiscsopinkat másnap, az érzés nem múlott el... Ne már, hogy UP lesz a vezetőnk gondoltam, de legalább a korosztály stimmelt... A biztonság kedvéért az első kiscsoportos akción magunkra is hagyott minket, bár a hüle töris kérdéseknél jól jött volna, de nélküle is jól megvoltunk. Azt hiszem, hogy akkor rázódott össze a mi kis 5. számú csapatunk, a tó körüli próbatételek közben, és csak hogy a főnök büszke legyen ránk, a 3. helyet el is nyertük, és az indulót is elénekeltük... Ő pedig érezte, hogy igen, ez egy jó kis vidám bagázs lesz... :)
A kedd rémes volt, túrázásra szólított az ébresztő, Timi hangja. Hosszú az út míg a hálós a körtemplomhoz ér... vagyis csak érne, mert én egy igazi templomot vártam, de ehelyett csak egy romot és Oroszék (Pista és Rita) előadását láttam. Aztán hazafelé egy hiperszuper légkondis vonattal zakatoltunk egészen 3 percet, amit igazán nem értettem... Ha már x km-t legyalogoltunk minek kellett oda az a vonat... De hát Ambrus tuti jobban tudta ezt, mint én, hisz ő szervezte.
Szerda, szerda, szerda... semmi túra nem várt ránk, hanem két előadás és kiscsoportok, ami egészen meglepő volt, hogy jó előadások és túl gyorsan eltelő kiscsoportok voltak ezek... Én élveztem, főleg a Csermák-papa egyik kérdésére a válaszokat: Milyen reklámfilm lennél te...? És úgy amúgy is vidámak voltunk és sokat nevettünk, amit a környező felnőtt kiscsoportok már kevésbé díjaztak. :)
Csütörtök gyorsan elszállt... Arra sem emlékszem, hogy mit is csináltunk. A péntek ugyanúgy, bár Polgári Bence apukájának az előadása nagyon tetszett, és a frappáns színjátszó betét is Mola és Bence előadásában.
Aztán jött a szombat, de nekem és a 20. házikó lakóinak úgy tűnt, hogy még csak most érkeztünk, bár a szobánkban a háborús körülmények nem erről tanúskodtak. :) A csodálatos sült hekk és fehér kenyér szaporítás nagyon tetszett. Engem meg is lepett ez a jó ötlet! Ha szombat akkor Háló focibajnokság döntő. Sajnos nem Felvidék-Kárpátalja meccsel, pedig mi Orosz Matyival és a kis védencemmel, Dancs Gyurival biztosra vettük csütörtök éjjel egy padon ülve. De hát nem így lett, Erdély lett a győztes, szerintem meglepetés szerűen, és mi ismét a második helyezettek, de majd jövőre megmutatjuk, hogy a Felvidék többre is képes!!!! A buszban hazafelé döcögve pedig rájöttem, hogy mért az erdélyiek nyertek... Mert olyan szexi szurkoló csapatuk volt, hogy olyan férfiak figyelmét, mint, Orosz Pista, Matyi, UP, Bandi, Mokki stb. is el tudták terelni arról a bizonyos formás és fontos gömbölyded dologról, a labdáról. :) És hát a Ki mit tud... az tényleg fergeteges volt! Nekem végem volt... azt hittem, hogy majd unalmas lesz... de kicsit sem neveztem volna annak... Aztán jött volna a buli... Igen, jött volna, mert hát nem igazán akart megérkezni a buli-hangulat... és a bulis zene... De volt helyette népdal és néptánc dögivel, mint minden este. Semmi gond a hagyományőrzéssel, de ha záró buli, akkor nem táncház... És főleg akkor nem, ha minden este a héten táncház volt: a változatosság szépít és felpezsdít. :) Tehát ahogy CD-ről ment a zene meg is szaporodtunk és egészen a ?hazazavarásig? táncoltunk és énekeltünk, és nekem alig maradt a hangomból. :)
Vagyis én elhatároztam, hogy ezentúl minden hálós rendezvényre majd ?nem akarok elmenni? hangulatban indulok el? Ha ez ennyire jól sikerült... Persze nem utolsó sorban a legeslegjobb kiscsoportomnak köszönhetően és a szervezőknek... És magának a szép környezetnek és helynek is... És a büfés néni kávéjának... És a sok jó fej emberkének, akikkel találkoztam, ha már találkozásokról szólt az egész hét. És hát találkoztunk, majd búcsúztunk?. De egy év múlva majd ismét találkozunk, és búcsúzunk... És találkozunk és búcsúzunk... Örökös háló-körforgás ez, jó hálótársak között!!!
Délvidéki ifjúsági élménybeszámolók
Takács Tamara Ürményházáról és Kiss Mária Torontáltordáról
Örömmel tölt el mindkettőnket, hogy részt vehettünk Tatán az idei Háló táborban. Nagyon jól éreztük magunkat, és kár, hogy ez a hét gyorsan elrepült. Találkoztunk a régi ismerőseinkkel, és gazdagabbak lettünk néhány új baráttal. A tábor jól szervezett volt, tartalmas, érdekes programokban bővelkedett. Az előadók felhívták érdeklődésünket az aznap feldolgozott témák iránt. Különösen az Orosz házaspár, István és Rita előadása volt számunkra felejthetetlen, akik az aznapi bibliai találkozást érdekes emberi szemszögből mutatták be nekünk. Ez az előadás felüdülésként hatott a fárasztó csütörtöki egész napos kirándulás szünetében. Kiscsoportjainkban olyan barátokkal beszélgethettünk, akikkel megoszthattuk problémáinkat és boldog pillanatainkat. A tatai olimpia, a táncház és a ?ki mit tud? szombat esti program még jobban feldobták az ifi altábor hangulatát. Reméljük jövőre is találkozunk.
Sári Orsolya Torontáltordáról
Jártam már Háló találkozón, de táborban még sosem. Nem tudtam, mit várhatok csak azt, hogy biztos jó lesz. Nem csalódtam.
A kiváló szervezés lehetővé tette a programok zavartalan lefolyását. Fantasztikus előadásokat hallhattunk, magvas gondolatokat, melyek arra késztetik az embert, hogy elgondolkodjon az életén, felülvizsgáljon dolgokat. A kiscsoportos beszélgetések által új embereket, sorsokat ismerhettünk meg, ami szintén tanulságos volt.
Sport terén is kipróbálhattuk magunkat, ami gondolom, sokunkat rádöbbentett arra, hogy többet kellene mozognunk.
Az esténként megszervezett táncház, azon kívül, hogy jól megizzasztott mindenkit, vidám hangulatot teremtett, szinte ragyogtak az arcok.
Szabadidőnkben ott voltak a közös kávézások, beszélgetések, találkozások. A városban is sétáltunk valamennyit. Megnéztük a tatai várat, annak múzeumát, a parkot, sétálhattunk a tó partján, stb.
Mégis, a legszebb élmény számomra és lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül, a péntek esti bűnbánati liturgia és a szombati tóparti ebéd volt.
A hazaindulás kérdése azért már nehezebb, még a Pannonhalmi apátságban tett látogatás mellett is. Egy hétig együtt lenni annyi emberrel, kiknek arcát naponta láttad a reggeli imánál, az előadásokon, a kiscsoporton, az ebédért való sorbaálláskor, a zuhanyzóban, az esti táncházak alkalmával, stb. különleges élmény. Most már tudom, miért várták annyira a többiek a táborba való érkezést: hiányoztak nekik a tavaly vagy korábban megismert barátok.
Hazaértem. Az élmények még frissek. Kell hozzá idő, hogy feldolgozzam őket, de az biztos, hogy hálós barátaimhoz hasonlóan én is még ma elkezdem várni a következő tábort.
Gyarmati Dénes Nagykikindáról
Idén voltam először HÁLÓ táborban. Nagyon megtetszett, és ezért már kíváncsi vagyok a jövő évi programra. Az előadók, a szervezők és mindenek előtt a társaság maradandó emlékeket hagytak bennem. Nagyon sok új és régi baráttal találkoztam. Az előadások közül a legjobban a tó parti tetszett. Előtte egy szabadtéri programot szerveztünk, melyből az összes régió kivette a részét, és amelyre a tataiakat is meghívtuk. Közben különböző kiállításokat lehetett megtekinteni. Különösen megkapott a palóc nyelv rövid, de mulatságos bemutatása. Ez után a tavon egy középkori hadihajó közelítette meg a partot, amelyről Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát püspök tartott rövid előadást. Ezután ebéd következett, amelyet a tóparton fogyasztottunk el. Ez a délelőtt feledhetetlen élmény volt számomra, a szervezők igazán kitettek önmagukért.
Csányi Éva Szabadkáról
Megvallom, pár hete még kételkedve fordultam a vallás felé, mondván: annyi rossz van a világon, a vallásnak itt már szükségszerűen gyengülnie kell. Szinte biztos voltam benne, hogy nem léteznek igaz hitű emberek, csupán olyanok, akik kötelességből és műveltségből mondják magukra, hogy én hivő ember vagyok. Emlékszem: nagy büszkén mondtam, hogy én oda nem megyek el, nekem már senki nem mutat újat a hittel kapcsolatban, hiszen számomra úgyis a halálán van. Később kíváncsiságom mégis erőt vett rajtam, hitetlenül, de nekivágtam az útnak. Valami számomra ismeretlen erő kerített hatalmába. Valami behálózott. Megérkeztem, majd egy hét után visszaindultam. Számomra ez az utazás korántsem a kilométereket és az ott töltött időt jelentette. Kimondtam, amit soha nem gondoltam volna: Hiszek egy Istenben és mindenható Fiában. A hatalom, ami annyi embert összekötött lenyűgözte látásmódomat. A szeretet, amit a hétköznapok elvesznek a rohanó embertől, ott újra megerősödik és erőt ad a visszatéréshez. Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: találkozunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein áthaladva, a történelem korszakain áthaladva, eljutva oda, ahol Ő csak Ő, ahol Ő a teljes tér, idő és világegyetem. Megtalálni azt a szót, amit keresünk, megszólítani büntetlenül, határok és nyelvi különbségek nélkül. Őt, aki annyi mindent lerombolt és újraépített már a világon.
Határok, korkülönbségek omlottak össze, szinte pillanatok alatt. Megtanultam hogyan találhatom meg az utat nem csupán a hithez, hanem a valláshoz is. Az ottani emberek talán észre sem vették, de engem karon fogtak és elvezettek egy egészen más út felé. A rég keresett megnyugváshoz. Amelyet eddig hol a szerelemben, hol a munkában kerestem kisebb-nagyobb sikerekkel, de az érzés nem változott, pontosan tudtam, hogy Valaki, valami nagyon hiányzik az életemből.
Büszkén jelenthetem ki, hogy még ha nem is a teljesség igényével, de megtaláltam, láttam, tapasztaltam és éreztem Isten közelségét. Én a hitetlen éreztem, amit manapság kevesen éreznek. Ott a messzi Tatán egy Hálóba én is beletartoztam, közöttük éltem, az ő hitüket hoztam magammal haza a hasonlóan elveszetteknek, mint amilyen én voltam. A Háló számomra Gabriel Garcia Márquez szavait jelenti: Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.
Hazaérkezik a Kárpát medence >>
Képek a pásztorbükki kirándulásról >>
Hálós régiók a táborban
Facsemeték
Sajnos az elöbbi hangfelvételen nincs rajta a magyarországi régió által hozott facsemete bemutatása. Amig elő nem kerül a hangfelvételnek ez a része Bayer Robi hangjával, addig írásban közöljük azt.
Nyárfa
"Elsősorban ártéri fajta és nem hegyi, de a színpadra éppen nyárfák néznek be. A nyárfa nem véletlenül rezgő nyár: jelzi a szelet, a legkisebbet is. A szél pedig ott fúj, ahol akar. A Háló táborokban szokott fújni, szoktuk érezni a Szentlélek jelenlétét, így aztán a táborban a nyárfa a Szentlélek szelének jelzésére szolgálhat."
És ráadásként mogyoróbokor
"Több, mint egy évtizedig vezettünk a feleségemmel egy ifjúsági kisközösséget, amelynek Mókus őrs volt a neve. Egy alkalommal a gyerekek szüleinek rendeztünk (anyák napi) vetélkedőt a kiscsoport életével kapcsolatban. A kérdésekre adott helyes válaszért egy-egy szem mogyoró vagy dió volt a jutalom - a közösség nevének megfelelően.
A mogyoró termése igen jóízű, de kemény héj határolja. Olyan, mint egy emberi kapcsolat: küzdj meg érte, hogy láthasd, szerethesd és élvezhesd belül is. Akkor is szerethető, ha elsőre keménynek és ellenállónak tűnik."
Utalva Diófa, hamisciprus, lucfenyő, felvidéki fűz hangfelvétel bevezetőjére, minden régió a tábor szervezőitől már a tábor előtt feladatban kapta, hogy készüljenek fel egy-egy híres ember bemutatására. Délvidék Hunyadi János, Felvidék gróf Eszterházy János, Partium Pázmány Péter, Erdély Márton Áron, az Anyaország pedig Boldog Batthyány-Strattmann László életét, egyéniségét mutatta be a saját régiós napján. Kárpátalja Zrinyi Ilonáról készített összeállítását az elöbbi hangfelvételen említett okból személyesen nem tudta előadni, ők anyagukat elektronikus formában küldték el, amit a tábor erdélyi szervezői mutattak be. Reméljük a kárpátaljai facsemete is előbb-utóbb eljut Erdélybe és elültetik a társai közelébe.
Foci műfűvön
Képek a férfi focibajnokságról, a pályáról, a pályamenti lelkes szurkolókról és a "díszpáholy" közönségéről. A fotókon vörös mezben az Erdélyi Háló A csapata, világos mezben a Magyarországi Háló, kék mezben az Erdélyi Háló B, sárgában a Partiumi Háló csapata.
Az első idén sorrendben negyedszer, a 2008 augusztus eleje óta veretlen Erdélyi Háló A nyerte bajnokságot. A gólkirályok Orosz Mátyás (Magyarországi Háló) és Esztány Ede (Erdélyi Háló A) 7-7 góllal, a legjobb kapus címet Péter Szabolcs (Erdélyi Háló A), a legjobb játékos Schön Bálint (Magyarországi Háló) kapta. A lányok focibajnokságát a Délvidéki Háló csapata nyerte.
Kárpát-medencei Háló-táborok
2023 - Ágota Falva ("Isten és az öt szeretetnyelv")
2022 - Nagykágya ("Ne félj, mert megváltottalak")
2021 - Békés-Dánfok ("Találkozás, kapcsolat, közösség")
2020 - Karántábor egyszerre 4 helyen (Budapest , Erdély, Kárpátalja, Partium)
2019 - Tata ("Keresztény nagykorúság")
2018 - Vép ("Laudato Si' - Harmóniában a teremtéssel")
2017 - Csíksomlyó ("Emmauszi úton")
2016 - Sátoraljaújhely ("Az apostolok meghívása és küldetése")
2014 - Sátoraljaújhely ("Jézus kisközössége - az apostolok")
2013 - Balatonkenese ("Jézus példabeszédei, és ahogyan ma hallgatják őket")
2012 - Baja ("Együtt könnyebb, mint egyedül")
2011 - Marosfő ("Kereszténység és magyarság")
2010 - Debrecen ("Tiszteld a múltat és add tovább!")
2009 - Sátoraljaújhely ("Emelkedjünk felül!")
2008 - Tata ("Az életünket meghatározó találkozások")
2007 - Csopak
2006 - Sátoraljaújhely
2005 - Marosfő
2004 - Rózsaszállás
2003 - Bükkszék
2002 - Zánka ("Gyökereink és gyümölcseink")
1999 - Homoródfürdő
Háló tinitáborok
2019 - Háló tinitábor Zsögödfürdő
2018 - Intenzív román kommunikációs nyelvtábor Zsögöd
2018 - Erdélyi tinitábor, Úz-völgye ("Székely határőrök nyomában")
2016 - Csemetekert-Csíkszentgyörgy
2014 - Csemetekert-Csíkszentgyörgy
2013 - Adorjánfürdő, Csikbánfalva
Háló gyerektáborok
2024 - Napközis Háló Szentjánosbogár gyermektábor, Nagyvárad
2023 - Háló Szentjánosbogár gyerektábor Nagykágya
2023 - Háló Szentjánosbogár gyerektábor Nagyvárad
2022 - Háló Szentjánosbogár gyerektábor Nagykágya
2022 - Háló Szentjánosbogár gyerektábor Székelyhíd
2021 - Háló Szentjánosbogár gyerektábor Nagyvárad
2021 - Háló Szentjánosbogár gyerektábor Székelyhíd
2020 - Háló Szentjánosbogár gyerektábor Nagyvárad-Palotakert
2019 - Partiumi őszi vakációs Háló gyerektábor Nagyvárad
2019 - Háló-Szentjánosbogár gyerektábor Gyula
2018 - Partiumi őszi vakációs Háló gyerektábor Nagyvárad
2018 - Háló-Szentjánosbogár gyermektábor Tata
2018 - Erdélyi Háló gyerektábor, Kászonfeltíz
2017 - Partiumi őszi vakációs Háló gyerektábor Nagyvárad
2017 - Erdélyi Háló gyerektábor Kászonfeltíz
2017 - Háló-Szentjánosbogár gyerektábor Tata
2016 - Erdélyi Háló gyerektábor Kászonfeltíz
2016 - Háló-Szentjánosbogár gyerektábor Balatonszemes
2015 - Háló őszi napközi gyerektábor Nagyvárad
2014 - Partiumi Háló-Szentjánosbogár gyerektábor Szentjobb
2014 - Háló gyerektábor Kászonaltíz
2013 - Háló gyerektábor Kászonaltíz
2013 - Partiumi Háló-Szentjánosbogár gyerektábor Szentjobb
2012 - Kárpát-medencei Háló-Szentjánosbogár tábor Debrecen
2012 - Erdélyi gyerektábor Kászonfeltíz
2011 - Kárpát-medencei Háló-Szentjánosbogár gyerektábor Debrecen
2011 - Erdélyi gyerektábor Katrosa
2010 - Erdélyi gyerektábor Katrosa
2009 - Erdélyi gyerektábor Katrosa
2009 - Partiumi gyerektábor Szentjobb
2008 - Partiumi gyerektábor Szentjobb
2007 - Partiumi gyerektábor Szentjobb
2006 - Partiumi gyerektábor Szentjobb
2005 - Partiumi gyerektábor Marosfő
2004 - Partiumi gyerektábor Marosfő
2004 - Partiumi gyerektábor Bélfenyér
2003 - Partiumi gyerektábor Tasnádszántó
2002 - Partiumi gyerektábor Tasnádszántó
2001 - Partiumi gyerektábor Rézbánya
2000 - Partiumi gyerektábor Rézbánya
1999 - Partiumi gyerektábor Bélfenyér
1998 - Partiumi gyerektábor Szentjobb
1997 - Partiumi gyerektábor Nagyvárad
"A találkozó a találkozásról szólt"
December hetedikén este került sor az idei utolsó budapesti Háló találkozóra. A szervező csapatnak előzetesen rengeteg ötlete volt, végül azonban nem sikerült mindegyiket beletennünk a sűrű délutánba.
?A Hálóba kapcsolódva egy nagy közös utazás részesévé válsz. Az utak és utazók időnként összefutnak. E találkozásokból életre szóló barátságok, új közösségek, és néha útvonal-módosítások születnek. A személyes és közösségi együttlétek adják a Háló lényegét..."
Krisztus hálójában - Józsa Zsuzsanna írása a Vasárnap katolikus hetilap honlapján >>
Közben persze a folyamat hosszabb volt: ölben kényeztetett babák, kérdések és megosztások, érzelmi vehemencia és ötletparádé. Kiderült a beszámolókból, hogy a Hálóra a környezetünknek is szüksége van, hogy sok városban a helyi civil és önkormányzati meg egyházi élet fontos eleme a Háló, hogy van mondanivalónk a ma emberei számára. Kiderült, hogy a beszélgetés, a találkozás is misszió, hiszen ezek olyan dolgok, amiket kezdünk elfelejteni. Az is világos lett, hogy jó dolog együtt dolgoznunk: számíthatunk és figyelhetünk egymásra, és örülhetünk a megnyílásoknak. Szünetben a nyirkos város is párosával látott minket, hiszen a munka mellett találkoznunk is kellett. Marad dolga az irodának bőven: feldolgozni a rengeteg múltbéli programot és jövőre mutató ötletet, és engedni vagy serkenteni a tettvágyat. Szerencsére az öleléseket csak a személyes tárakban kell dokumentálnunk, és talán mégis ezek voltak a legfontosabbak.
