2013. április 30.
"amikor megtörténik, higgyetek" Jn 14,30b
Senki sem ismeri a jövőjét. Csak találgatni és jósolni, esetleg következtetni lehet arra, ami történni fog velünk. Valószínű, sokkal jobb, ha nem ismerjük jövőnket. Jézus arra biztat, hogy ne féljünk semmitől, hisz minden ember sorsa az Ő kezében van. Sokkal célszerűbb a jelent élni és bizalommal a jövő fele tekinteni, mint jövő sorsunkkal találgatásokba bocsátkozni. A krisztusi lelkiség egyik fő üzenete az: bármi történik velünk, Isten mindent a javunkra, lelkünk javára tud fordítani.
2013. április 29.
"Az én igám édes, az én terhem könnyű." Mt 11,3
Ellentmondásosnak tűnő kijelentés. Hogyan lehet a teher és az iga ?édes?? A természet íratlan törvényei szerint, minden embernek föl kell vállalnia a szenvedés ránk eső részét. Aki ezt a valóságot le akarja tagadni, és a szenvedés rá eső részét ki akarja iktatni az életéből, előbb-utóbb zsákutcába torkol az élete. A Krisztus lelkiségében elmélyült lélek nemcsak tudja, hanem érzi is, hogy ha a szenvedés van, akkor ennek mélyebb értelme kell, hogy legyen. Az elfogadott és felvállalt terhek, az integrált krisztusi embert művelik ki bennünk.
2013. április 26.
"Ne nyugtalankodjék szívetek!" Jn 14,1a
Az ember nyugtalansága legtöbbször szorongással párosul, a szorongás pedig, ha túl sok jut belőle, rendkívül kártékony az ember szervezetére, testi-lelki egészségére. Egy külön szakma van kibontakozóban, amely a stressz és az ezzel összefonódó szorongás csökkenését hivatott kezelni. A szorongások metafizikai eredetét azonban semmiféle autogén tréning sem tudja megszüntetni. Az ember szellemi dimenziójából adódó szorongást, mely összefügg az élet értelmével, csak a hiteles vallásos hit és tapasztalat tudja feloldani.
2013. április 25.
"Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot?" Mk 16,15
Az evangélium hirdetése minden kereszténynek feladata. Csak azt lehet meggyőződéssel hirdetni, aminek az igazságában hiszünk, és ami nagyon fontos valóság a mi számunkra. Ahhoz, hogy az evangélium ilyen fontos igazsággá váljon a mi életünkben is, előbb meg kell tapasztalnunk életet alakító erejét. Ha az evangélium üzenete kellő mélységbe behatol személyiségünk mélyebb rétegeibe, akkor ebben az esetben megtalálom az evangélium érett formáinak a hirdetését.
2013. április 24.
"hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot." Jn 12,47b
A rossznak a fogalma rendkívül bonyolult, hiszen a világ nem osztható fehérre és feketére. Amikor ezt tesszük, rendkívül veszélyes játékba kezdünk. Keresztény világképünkbe talán toleránsak tudunk lenni, és azok kellene legyünk, azzal a rosszal, ami emberi gyengeségből fakad, de ledöbbennünk és érthetetlenül állunk a rosszindulatú emberek szándékosan rossz megnyilvánulásaival szemben. Jézus túllépi ezeket a korlátokat is. Ő nemcsak a jókat, hanem a rosszakat is szereti.
2013. április 23.
"Az én juhaim hallgatnak szavamra" Jn 10,27-28
A mi Istenünk beszélő Isten, aki önmagát közli az emberrel. Az egész kinyilatkoztatás Isten önközléséről szól. Minél inkább megértjük Isten önközlését, annál inkább személyes résztvevőivé válunk üdvösségünk történetének. Ebben az értelemben ?értelmileg gazdag? az, aki megérti és befogadja, és ?értelmileg szegény? az, aki elzárkózik a kinyilatkoztatás befogadásától. Sajnos minket inkább arra tanítottak, hogy beszéljünk a Jó Istennel. Pedig Istenre csak akkor tudunk ráérezni, ha meg tanuljuk hallgatni őt.
2013. április 22.
"Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen." Jn 10,10b
Jézusnak ezeket a szavait, az emberiség történetének egyik legszebb kijelentésének tartom. Keresztény életünk, csak akkor válhat teljessé, ha megértjük, hogy Isten az életünk szolgálatában áll, és mindent megtesz azért, hogy az élet ízével ne veszítsük el az eleven kapcsolatunkat. A bennünk levő élet lüktetése, a Jó Pásztorral való hiteles kapcsolatunk kifejezése is lehet. Ha azonban az életerő nagyon leterhelődik bennünk a különféle krízisek hatására, a Jó Pásztor akkor is megtalálja a módját, hogy átsegítsen életünk sötétnek megélt időszakain is. Ezeket az időszakokat is, az élet forrásává alakítja át bennünk.
2013. április 19.
"Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" Jn6,52b
Minden nagyobb vallásban a szent jelenléte rendkívül fontos. Az ember alapvető igénye, hogy abba az irányba nézzen, ahol a szent jelenléte föllelhető. Ennek az iránynak a megtalálása, lecsillapítja az ember lelkét és nyugalmat kölcsönöz. A katolikus egyházban az Oltáriszentség jeleníti meg látható formában a szent jelenvalóságát. Az Eucharisztiának az egyszerű szemlélése nagy mélységeket nyithat meg a kontempláló lélek előtt. Jézus testének a tisztelete és magunkhoz vétele, az Ő személyével való egyesülésének az izlelgetése.
2013. április 18.
"Aki hisz bennem, annak örök élete van" Jn 6,47b
A sikeresen és szépen megélt élethez, hozzátartozik a célirányosság. Életünk tervezésénél, rendkívül fontos szerepe kellene, hogy legyen a hosszú távú céloknak. Ebben a távlatban, az örök élet perspektívája pótolhatatlan. Akinek az életébe beépül az örök élet távlata, annak nagy esélye van arra, hogy rövid távú céljait is helyesen tudja megfogalmazni és megvalósítani. Az örök élet távlatának a hitelessége abban nyilvánul meg, hogy a két cél (rövid és hosszú távú), bennünk összhangra talál.
2013. április 17.
"Aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha." Jn 6,35b
Úgy néz ki, hogy az embernek nagyon sok mindenre van szüksége ahhoz, hogy önmagát megvalósítsa: biztonságra, elismerésre, állandó visszajelzésekre. Amíg mindez abban segít, hogy a helyünket jobban megtaláljuk és céltudatosan éljünk, dolgozzunk, addig minden rendben is lenne. A zsákutca akkor kezdődik, amikor a biztonságra, az elismerésre való törekvés túl nagy helyet foglal el az életünkben, és egyfajta függőség alakul ki, melynek következtében sérül a szabadságunk. A zsákutcás irányt akkor fogjuk a legbiztosabban elkerülni, ha Istenben megtapasztaljuk azt az Ősbizalmat, melynek következtében a különféle függőségek, nem találnak termő talajra bennünk.
2013. április 16.
"Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret" Jn 6,33b
Vallásos életünk egyik nagy kísértése a boldogság mítosz. Úgy gondoljuk, hogy az Isten, azért mert jók vagyunk és megtartjuk parancsait, köteles bennünket boldoggá tenni. S közben nem is vesszük észre, hogy nem is az Isten a fontos, hanem önmagunk körül forgunk. Ebben a folyamatban lassan rá kell ébrednünk arra, hogy motívumunk önző, mert nem az Isten fele, hanem saját érdekeink fele irányítjuk figyelmünket. Amikor az Istent önmagáért szeretjük, érdekek nélkül, akkor ennek gyümölcseként megjelenik a boldogság érzése is.
2013. április 15.
"Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre." Jn 6,27
Az ember testből és lélekből áll, sőt, a lelkünknek van egy olyan része, amelyben az örökké létező Isten, örök jelenléte lelhető fel. Ez a bennünk lévő örök isteni jelenlét, kitörölhetetlen és legyőzhetetlen, amely segít abban, hogy "az egyéni tragédiát, győzelemmé tudjuk átalakítani."(Viktor Frankl) Emberi természetünkből adódóan azon kell dolgoznunk, hogy az átjárhatóságot a földi és a örök lét között biztosítsuk. Amikor ezt az átjárhatóságot érzékeljük, akkor ezt az állapotot egy fajta áramlásnak, vallásos szóval, kegyelemnek éljük meg.
2013. április 12.
"Van itt egy fiú, öt árpakenyérrel és két hallal." Jn 6,9
Így kezdődött, az az emlékezetes étkezés, amely ötezer férfi táplálásával fejeződött be. Néha érdemes lenne az Úr előtt elidőzni, és emlékezetünkbe idézni, mindazokat az élethelyzeteket, ahol természetes emberi készletünk csak morzsákkal rendelkezett, de mi ennek ellenére hittünk abban, hogy a morzsák, kenyérré tudnak átváltozni. Mi kellett hozzá: egy mély hiteles vágy, egy önzetlen jó ügy, és természetesen Krisztus, aki életünk minden pillanatának a hűséges kísérője és megélője.
2013. április 11.
"Aki a földről való, az földies és földiekről beszél" Jn 3,31
Számunkra nagyon fontos a föld és mindaz, ami földi világunkhoz tartozik. Világunk nem ?siralom völgye?, mely alkalmatlan arra, hogy a lelkiekre figyeljünk, hanem sokkal inkább Isten teremtett világa, melyet az Isten azért, hívott létre, hogy az ember otthonra találjon benne. Csak akkor találunk benne otthonra, ha nem feledkezünk meg az égi dimenzióról sem. Ha az örök élet távlatát lehasítjuk a lelkünkről, egyfajta ?tudathasadásban? szenvedő emberek leszünk. Csak akkor tudunk teljes életet élni, ha hiszünk abban, hogy a földön megélt pillanatok, örökre megőrződnek számunkra.
2013. április 10.
"Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot" Jn 3,19
Jónak lenni jó. Ezért érthetetlen, hogy az emberek néha a jó helyett a rosszat teszik. Ha a jó helyett a rosszat választjuk, ezzel nemcsak másoknak ártunk, hanem megterheljük lelki világunkat. Minél többször válasszuk a jó helyett a rosszat, annál jobban megterheljük életünket és látásunk is egyre sötétebbé válik. Ellenben minél inkább a jót és a jóságot választjuk, annál inkább megszilárdul életünkben a világosság.
2013. április 9.
"Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újraszületnetek." Jn 3,7
A Krisztus követés spirituális dimenziója állandó újjászületést igényel, gondolkodásban, mentalitásban, szemléletben. A krisztusi életközösség egy fejlődő, dinamikus kapcsolat, mely a stabilitása mellett a folyamatosan mélyülő perspektívát hordozza magában. Ezért életünk minden újszerű és nagyobb horderejű tapasztalatát, a krisztusi távlatba is be kell emelni. Személyes élettapasztalataink arra késztetnek bennünket, hogy spirituális szemléletünk is, az újjászületés folyamatában megtisztuljon.
2013. április 8.
"Az Úr szolgálólánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." Lk 1,38
Mária ezzel a válaszával indítja be üdvösségtörténetünk legfontosabb részét: a Krisztus eseményt. Csupán egy egyszerű kijelentő mondat, amelyben rengeteg mélység van: bizalom Isten művében, Isten korlátlan hatalmának az elismerése, személyes ráhagyatkozás és aktív együttműködés az Ő tervével, hit az élet mélyebb értékében és értelmében. Mária nem csalatkozott: minden veszélyen és tragédián túl, a Krisztus esemény, amelynek aktív megélője volt, a feltámadásban csúcsosodott ki.
2013. április 5.
"Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton?" Jn 21,4
Egyetlen olyan pillanat sincs az életünkben, amikor az Isten hiányozna belőle. Amikor a világ éjszakába rejtőzködik, és az álom elnyom bennünket, Isten gyógyító jelenléte álmainkban jelentkezik, hogy az Ő segítségével álmainkon keresztül megvívhassuk azokat a küzdelmeket, amelyek nappal meglepnek bennünket. S ha netalán álmatlanság kínoz, tudatosítsuk ilyenkor a bensőnkben lévő csendes erőt, mely Isten örök jelenlétének a megnyilvánulása. Mikor megvirrad, ott áll életünk partján a Feltámadt Krisztus, aki arra hív meg, hogy az Ő társaságában belemenjünk a nap minden tapasztalatába, amely ránk vár?
2013. április 4.
"Békesség nektek! Én vagyok ne féljetek." Lk 24,36
A boldogság alapja a béke. Ez a kijelentés az emberi közösségekre és az egyénekre is egyaránt vonatkozik. A békének az egyik legádázabb ellensége a túlméretezett félelem. A félelmet gerjesztheti a fenyegetettség érzése vagy a vesztesség veszélye. A félelem érzését meg kell tanulnunk kezelni, hisz egész életünk nemcsak a befogadásról, hanem a vesztességek sorozatáról is szól. Vesztességeinket és az ebből fakadó félelmeinket akkor tanuljuk meg hatásosan kezelni, ha életünket beleépítjük a feltámadt Jézus legyőzhetetlen valóságába. Az Ő közelsége feloldja a félelmet, és minden veszély ellenére a békét hordozza számunkra.
2013. április 3.
"Erre megnyílt a szemük és fölismerték2 Lk 24,31
A legmélyebb Istenismeret akkor születik meg bennünk, amikor Isten önmagát közli velünk. Amikor Isten önközlését megértjük, akkor megszületik bennünk a belső evidencia, nyilvánvalóság. Ettől a pillanattól kezdve tudni fogjuk, hogy az Isten van. Ez a tapasztalat egyszerűbbé teszi látásunkat, az élet szeretetét erősíti bennünk, és a bizalom megerősítéséhez segít bennünket. Ha ezek a gyümölcsök hiányoznak az Istentapasztalatból, akkor a tapasztalat hitelessége megkérdőjelezhető.
2013. április 2.
"Láttam az Urat!" Jn 20,18
Akkor tudunk hiteles, hosszú távú üzenetet megfogalmazni embertársainknak, ha Mária Magdolnához hasonlóan, bennünk is izzik a Feltámadottal való tapasztalatunk. A spirituális dimenzió tapasztalatának a hiánya, megfoszt attól, hogy a világot és a benne lévő embert teljes egészében tudjuk látni. Ennek a látásnak a hiányában, mondanivalónk elerőtlenedik, és csekély értékűvé válik. Ha azonban a spirituális dimenzió és a benne rejlő távlatok könnyen elérhetők számunkra, mondanivalónk vagy akár hallgatásunk, - ha ez kellő intelligenciával párosul - érdekfeszítővé válik.
2013. márciusi morzsák