Háló Ózdon, pedig nem is HálÓzd! Közösség alakul, ami független egy projekt nyitó és záró rendezvényétől.
Több mint negyvenen voltunk, 10:30-kor buszra szálltunk, (busz tele is lett), kb. félórás volt az utazás. Pogácsa, tea, pálinka, Németh Gyusziék és a többi szentgyörgyi hálós barátunk várt ránk. Fél 12-kor indultunk a hegyen át a Vanyics tanyára. Ez kicsivel hosszabbra sikeredett, mint terveztük. Egyrészt, mert sokan voltunk, másrészt, mert egy helyen (mintha, de a világért sem sérteném meg) elbizonytalanodott a túravezetőnk. Két óra helyett olyan fél 4 felé érkeztünk meg. Szalonnasütés, jókedv, Bárdos Viki szívélyes vendéglátása, iszogatás, stb. Majd ? aktuálisan ? így ősszel: gyümölcseinkről beszélgetés kiscsoportokban (6 csoportot alakítottunk, 7-8 fős volt mind), előtte István atyánk felolvasta a Szentírásból a Lélek gyümölcseit (emlékeim szerint az I. Korintusi levélből), Bárdos Ákos pedig a természetről, ill. arról a tájról és jellegzetességeiről, ahol barangoltunk, állított össze egy kis tesztet. Ez azért is jó, mert alibi összegyűlni ismét eredményhirdetésre.
Négy új család kapcsolódott be, aminek-akiknek szintén örülünk. Mindenki, aki magáénak érzi a Háló alapelveit, jóformán automatikusan apostolkodik is. Nem mellékesen ez biztatás a többiek részére.
Ez a program nem a HálÓzd! kötelező eleme. Mindnyájunk igénye, és a Bárdos és a Németh család kezdeményezésére alakult ki. A táborozás közös élménye generálta, ahogyan ezen kívül már több más együttlétünket is. (pl. 23 ózdi vett részt a füleki /Felvidék/ Háló találkozón).
Ezért újra meg újra megköszönjük nektek, hogy ott lehettünk Balatonkenesén, hogy a Háló vezetése felvállalta ezt a pályázatot és külön, hogy a tábort is, ebben a formában.
Orosz Rita
Palkovics Sándor képei >>
Írás a Magyar Kurír katolikus hírportálon >>
Tímár Gábor: Ilyenkor közös lelki otthont építünk
A Kárpát-medence katolikus közösségeinek találkoztatásán, közös élmények és a baráti összetartozás elősegítésén munkálkodó Háló mozgalom 2013. október 18. és 20. között napfényes időben és lelkülettel időzött ez alkalommal Szabadkán, Halmai Tibor, a Háló Délvidéki Régiójának vezetője és munkatársai szervezésében.
A halászoknak minden bizonnyal Jézus is segített, hiszen a helyi, ?halacskákon? kívül máshonnan is jöttek, sőt, a Kárpát- medence szinte minden magyar lakta régiója képviseltette magát a bájos város székesegyházában. 38 helyiségből érkeztek 130-an, köztük sokan a legdélebbi magyar szórványból (a Dél-bánsági Székelykevéről, Versecről, Udvarszállásról, de a partiumi Resicabányáról is). Megható volt belegondolni, hogy kicsiben bár, de egyek lettünk, mostani felparcellázott magyarok.
Péntek este a fenséges Nagy Szent Teréz Székesegyház falai és hitünk szerint Atyánk a Mennyben hallhatták bűnbánati liturgiánkat, mely ráhangolt minket a Sándor István szalézi vértanú életéről készült film mély átélésére, és hogy miért nevezhetünk valakit boldognak, ha alászállt a poklokra.
Szombaton Schön György, a Háló vezetőségi tagja szólt múlt-jelen-jövő céljairól, melynek legfontosabbja: együtt látni az össz ?magyarság hívő és ténykedő tagjait, ahogy egymásnak örvendünk találkozóinkon és nyári táborainkban már majd? 25 éve. Ezt az álhatatos szorgoskodást idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lukács Móric-díjjal honorálta.
Pálfai Zoltán makói plébános vezette az összejövetel fő vallási témáját: Te a jobbik részt választod? Szabadok vagyunk, választhatunk, de mikor választjuk a helyes utakat, a helyes megodásokat. Biacsi Mária szabadkai szociológus a harmonikus életvezetés alakítására okosított minket.
Az ilyen ráhangoló előadások után pezsgő kiscsoportos beszélgetések indulnak, melyek sokak számára a legvonzóbbak.
Kinek mondjam el, amit szeretnék elmondani? Mióta már, nincs kihez szóljak. Segítség nélkül vonszolódnak a napjaim?
És itt az alkalom. Más is mondja, van ki hallgassa, van, ki vígasztalja, van ki együtt örüljön vele. Ilyenkor közös lelki otthont építünk, igaz, csak órákra, de az egymásra figyelés gyönyörűségesen tartalmas óráiban.
Az Ébredés zenekar imádkozással felérő dalai után Micsik Béla tekerős és népzenész társai, a csantavéri Mendicus tamburaegyüttes késő estig húzta, pengette és tekerőzte a vidám talp alá valót.
Vasárnap délutánra véget ért a várva várt együttlét, de nem kell sokat időznünk a következőkig: még az idén nyolc másik Háló találkozó hívogat minket szerte a Kárpát-medencében (Szatmárnémetiben, Brassóban, Nagyberegben, Debrecenben..), hogy barátkozzunk és erősítsük ennek a hálónak a kötelékét.
Írás a Magyar Kurír katolikus hírportálon >>
Tímár Gábor: Ilyenkor közös lelki otthont építünk
A Kárpát-medence katolikus közösségeinek találkoztatásán, közös élmények és a baráti összetartozás elősegítésén munkálkodó Háló mozgalom 2013. október 18. és 20. között napfényes időben és lelkülettel időzött ez alkalommal Szabadkán, Halmai Tibor, a Háló Délvidéki Régiójának vezetője és munkatársai szervezésében.
A halászoknak minden bizonnyal Jézus is segített, hiszen a helyi, ?halacskákon? kívül máshonnan is jöttek, sőt, a Kárpát- medence szinte minden magyar lakta régiója képviseltette magát a bájos város székesegyházában. 38 helyiségből érkeztek 130-an, köztük sokan a legdélebbi magyar szórványból (a Dél-bánsági Székelykevéről, Versecről, Udvarszállásról, de a partiumi Resicabányáról is). Megható volt belegondolni, hogy kicsiben bár, de egyek lettünk, mostani felparcellázott magyarok.
Péntek este a fenséges Nagy Szent Teréz Székesegyház falai és hitünk szerint Atyánk a Mennyben hallhatták bűnbánati liturgiánkat, mely ráhangolt minket a Sándor István szalézi vértanú életéről készült film mély átélésére, és hogy miért nevezhetünk valakit boldognak, ha alászállt a poklokra.
Szombaton Schön György, a Háló vezetőségi tagja szólt múlt-jelen-jövő céljairól, melynek legfontosabbja: együtt látni az össz ?magyarság hívő és ténykedő tagjait, ahogy egymásnak örvendünk találkozóinkon és nyári táborainkban már majd? 25 éve. Ezt az álhatatos szorgoskodást idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lukács Móric-díjjal honorálta.
Pálfai Zoltán makói plébános vezette az összejövetel fő vallási témáját: Te a jobbik részt választod? Szabadok vagyunk, választhatunk, de mikor választjuk a helyes utakat, a helyes megodásokat. Biacsi Mária szabadkai szociológus a harmonikus életvezetés alakítására okosított minket.
Az ilyen ráhangoló előadások után pezsgő kiscsoportos beszélgetések indulnak, melyek sokak számára a legvonzóbbak.
Kinek mondjam el, amit szeretnék elmondani? Mióta már, nincs kihez szóljak. Segítség nélkül vonszolódnak a napjaim?
És itt az alkalom. Más is mondja, van ki hallgassa, van, ki vígasztalja, van ki együtt örüljön vele. Ilyenkor közös lelki otthont építünk, igaz, csak órákra, de az egymásra figyelés gyönyörűségesen tartalmas óráiban.
Az Ébredés zenekar imádkozással felérő dalai után Micsik Béla tekerős és népzenész társai, a csantavéri Mendicus tamburaegyüttes késő estig húzta, pengette és tekerőzte a vidám talp alá valót.
Vasárnap délutánra véget ért a várva várt együttlét, de nem kell sokat időznünk a következőkig: még az idén nyolc másik Háló találkozó hívogat minket szerte a Kárpát-medencében (Szatmárnémetiben, Brassóban, Nagyberegben, Debrecenben..), hogy barátkozzunk és erősítsük ennek a hálónak a kötelékét.
Marcsók Vilma: Az együvé tartozás öröme
A XII. Délvidéki Háló találkozót Szabadkán tartották meg október 18-20-a között.
A Találkozó számomra többszörösen is megújulást hozó Találkozó volt. A hagyományos regionális jelleget kinőve interregionálissá vált, hisz a 38 helységből jövő 130 résztvevő hat egyházmegyéből (név szerint: Nagyvárad, Temesvár, Budapest-Esztergom, Szeged, Szabadka, Nagybecskerek) érkezett.
A másik újdonságnak ötletgazdája és megvalósítója Bajkó Károly, Jánoshalmáról. Neki köszönhetjük a Szórvány expresszt, a szórványt összekötő buszt, mely Makóról indult, átlépve a magyar-román határt, Aradon, Temesváron keresztül Resicabányáig végigjárta a Partiumot, majd átkelve a román-szerb határon Versec- Homokszil (Uljma)- Pancsova- Nagybecskerek érintésével utasai, ők ötvenen jutottak Szabadkára.
A három napra kiterjedő program Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetőjének köszöntése után játékos ismerkedéssel kezdődött, ahol mindenkire aktív szerep várt. Ez volt a Találkozó kezdőakkordja.
A fizikai éhet, szomjat oltó vacsora után jött a lélek tápláléka, a bűnbánati liturgia a Szt. Teréz székesegyházban Ft. Balcsák Szilárd szabadkai káplán elmélkedésével. A zenei kíséretet a zentai Kis Szt. Teréz dicsőítő csoport szolgáltatta. Szentgyónási lehetőséget is biztosítottak a szervezők.
A péntek estét filmvetítéssel zártuk, melyre Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatása alkalmából került sor.
A szombati napot közös imával indítottuk. Következett a Háló vezetőségének tagja, Schön György Gondolatok a Hálóról c. bevezetőjével. Elmondta Sík Sándor Ments meg uram versét is, mely mindannyiunk ars poétikája lehet (4. szakasz)
"Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál."
Ft. Pálfai Zoltán makói plébános tartotta meg a találkozó témáját adó Te a jobbik részt választod? c. előadást. A közkedvelt kiscsoportos beszélgetéseken nyílt alkalom a hallottak továbbgondolására. Szerencsésnek tartom magam, hogy a kiscsoportomban pillanatok alatt rendhagyó találkozásokra került sor. Egymás mellett ült bánáti, partiumi és budapesti hálós. Mi, akik előző nap találkoztunk először, perceken belül megéltük az összetartozást. Megnyíltak a szívek, megnyíltak a lelkek. Ilyen vallomások is elhangzottak:? az ember itt nyugodtan elmondhatja a titkait is, vagy ? itt az ember elfelejti minden búját, baját. Ezek a kijelentések, átélések is a találkozó kincsei közé tartoznak!
Az ebéd már nem csak az ínycsiklandozó étkekről szólt, hanem rólunk. Mosolyok, szavak, mondatok adták meg a finom ebéd mellé a Találkozó lényegét.
Érdeklődve vártam Biacsi Mária szabadkai szociológus Élni vagy éldegélni? című előadását. Hálával gondolok a hallottakra. Máriának köszönhetjük az újdonságot, hogy a kiscsoportos beszélgetés közös alkotótevékenységgé vált, melynek végeztével az együttgondolkozás eredményét megismertettük a többiekkel is. Örvendetes volt, hogy nagy lendülettel, hévvel igyekeztek a kiscsoporton belül közös nevezőre jutni, amit később mindannyian eredményesnek minősítettünk.
Az esti program az Ébredés zenekar koncertjével kezdődött, s a táncházzal folytatódott. Közreműködött a csantavéri Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara és Micsik Béla törökbecsei népzenész valamint Szulovszki Szilvia és Rumenjaković Karlo táncoktatók. Jókedv, förgeteg, ének, tánc az utolsó csepp erőig?
A Szt. Teréz székesegyházban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A mise után ott készült a közös emlékfotó is. A hálós barátaimnak itt felolvashattam Szabadka szülöttjének, a mi Kosztolányinknak Pacsirta c. regényéből azt a néhány sort, mely épp a Székesegyházhoz és a szagos miséhez kötődik.
Az Úr kegyelméből ez az októberi vasárnap, melegével, napsütésével vetekedhetett szeptember elejével. Így Búcsú Ottó hálós barátunk vezetésével fényárban tekinthettük meg Szabadka nevezetességeit. A városháza, a neobarokk könyvtár, a főtér, a gimnázium és a Kosztolányi-emlékek vártak bennünket?
Ahogy közeledett a találkozó vége, úgy gyorsult fel az idő. Utolsó fotók, ölelések, búcsú. Indult a Szórvány expressz. Integettünk még akkor is, amikor a busz befordult a sarkon. Szívemben, lelkemben még visszhangoznak a zárógondolatok: egyek vagyunk hitben, nyelvben. Egy tőről fakadunk, több határon jöttünk át, de ezt én nem éreztem. Szívemben, lelkemben csodálom a résztvevőket és köszönöm, hogy ilyen vidáman szőttük a hálónkat.
A fizikai éhet, szomjat oltó vacsora után jött a lélek tápláléka, a bűnbánati liturgia a Szt. Teréz székesegyházban Ft. Balcsák Szilárd szabadkai káplán elmélkedésével. A zenei kíséretet a zentai Kis Szt. Teréz dicsőítő csoport szolgáltatta. Szentgyónási lehetőséget is biztosítottak a szervezők.
A péntek estét filmvetítéssel zártuk, melyre Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatása alkalmából került sor.
A szombati napot közös imával indítottuk. Következett a Háló vezetőségének tagja, Schön György Gondolatok a Hálóról c. bevezetőjével. Elmondta Sík Sándor Ments meg uram versét is, mely mindannyiunk ars poétikája lehet (4. szakasz)
"Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál."
Ft. Pálfai Zoltán makói plébános tartotta meg a találkozó témáját adó Te a jobbik részt választod? c. előadást. A közkedvelt kiscsoportos beszélgetéseken nyílt alkalom a hallottak továbbgondolására. Szerencsésnek tartom magam, hogy a kiscsoportomban pillanatok alatt rendhagyó találkozásokra került sor. Egymás mellett ült bánáti, partiumi és budapesti hálós. Mi, akik előző nap találkoztunk először, perceken belül megéltük az összetartozást. Megnyíltak a szívek, megnyíltak a lelkek. Ilyen vallomások is elhangzottak:? az ember itt nyugodtan elmondhatja a titkait is, vagy ? itt az ember elfelejti minden búját, baját. Ezek a kijelentések, átélések is a találkozó kincsei közé tartoznak!
Az ebéd már nem csak az ínycsiklandozó étkekről szólt, hanem rólunk. Mosolyok, szavak, mondatok adták meg a finom ebéd mellé a Találkozó lényegét.
Érdeklődve vártam Biacsi Mária szabadkai szociológus Élni vagy éldegélni? című előadását. Hálával gondolok a hallottakra. Máriának köszönhetjük az újdonságot, hogy a kiscsoportos beszélgetés közös alkotótevékenységgé vált, melynek végeztével az együttgondolkozás eredményét megismertettük a többiekkel is. Örvendetes volt, hogy nagy lendülettel, hévvel igyekeztek a kiscsoporton belül közös nevezőre jutni, amit később mindannyian eredményesnek minősítettünk.
Az esti program az Ébredés zenekar koncertjével kezdődött, s a táncházzal folytatódott. Közreműködött a csantavéri Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara és Micsik Béla törökbecsei népzenész valamint Szulovszki Szilvia és Rumenjaković Karlo táncoktatók. Jókedv, förgeteg, ének, tánc az utolsó csepp erőig?
A Szt. Teréz székesegyházban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A mise után ott készült a közös emlékfotó is. A hálós barátaimnak itt felolvashattam Szabadka szülöttjének, a mi Kosztolányinknak Pacsirta c. regényéből azt a néhány sort, mely épp a Székesegyházhoz és a szagos miséhez kötődik.
Az Úr kegyelméből ez az októberi vasárnap, melegével, napsütésével vetekedhetett szeptember elejével. Így Búcsú Ottó hálós barátunk vezetésével fényárban tekinthettük meg Szabadka nevezetességeit. A városháza, a neobarokk könyvtár, a főtér, a gimnázium és a Kosztolányi-emlékek vártak bennünket?
Ahogy közeledett a találkozó vége, úgy gyorsult fel az idő. Utolsó fotók, ölelések, búcsú. Indult a Szórvány expressz. Integettünk még akkor is, amikor a busz befordult a sarkon. Szívemben, lelkemben még visszhangoznak a zárógondolatok: egyek vagyunk hitben, nyelvben. Egy tőről fakadunk, több határon jöttünk át, de ezt én nem éreztem. Szívemben, lelkemben csodálom a résztvevőket és köszönöm, hogy ilyen vidáman szőttük a hálónkat.
Kovács Ági kedves derűje, a balatonkenesei tábor máig ható lelki emléke és a kokavai lelkigyakorlat töltete szedte össze az embereket a Háló füleki találkozójára, a ferences templomba. Kedves, barátságos, szóba-állós volt a légkör az ebéd utáni kezdéstől a vacsora előtti befejezésig. Orosz Pisti kemény leckét adott a kiscsoportoknak a családtagokkal, környezetünkkel való kiengesztelődésről beszélve. Ez sok csoportnak segített is a megnyílásban, őszinteségben. Ági pedig a szentmise végén megköszönhette, hogy ismét együtt voltunk Isten nagyobb dicsőségére. Így is volt.
Hacsak külön nem jelezzük a Szentírásnak a Szent István Társulat által kiadott fordítását használjuk.
2013. október 31.
Az érett felnőtt ember életéhez lényegesen hozzátartozik az értékek megkeresése. Értékek nélkül, nincs, mi mozgassa az életünket. Nincs szomorúbb látvány, mint az önmagával meghasonlott, érték-vesztett ember. Ha értékeink rangsorát megtaláltuk, folyamatos döntéseinkkel meg kell, hogy tisztítsuk és szilárdítsuk értékeink mentén alakuló életstílusunkat. Ezek a döntések kezdetben erőfeszítést kívánnak tőlünk, következetességünk azonban készségekké alakítja át törekvéseinket. Kár lenne, ha az adott pillanatokban elmulasztott döntéseink következtében, becsukódna előttünk a szűk kapu.
2013. október 30.
"Igyekezzetek a szűk kapun bejutni" Lk 13,24a
Az érett felnőtt ember életéhez lényegesen hozzátartozik az értékek megkeresése. Értékek nélkül, nincs, mi mozgassa az életünket. Nincs szomorúbb látvány, mint az önmagával meghasonlott, érték-vesztett ember. Ha értékeink rangsorát megtaláltuk, folyamatos döntéseinkkel meg kell, hogy tisztítsuk és szilárdítsuk értékeink mentén alakuló életstílusunkat. Ezek a döntések kezdetben erőfeszítést kívánnak tőlünk, következetességünk azonban készségekké alakítja át törekvéseinket. Kár lenne, ha az adott pillanatokban elmulasztott döntéseink következtében, becsukódna előttünk a szűk kapu.
2013. október 29.
"Aztán így szólt: Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam?" Lk 13,18
Jézus a mustármaghoz és a kovászhoz hasonlítja, az Isten országát. A két hasonlatot, a bennünk lévő istenképséget juttatja eszünkbe. Isten kitörölhetetlenül, megbetegítetlenül és tönkretehetetlenül örökre beleírta lelkünkbe önmagát. Ezért a bennünk lévő isteni csíra, a hiteles énünkkel arányosan fejlődik. Minél közelebb kerülünk személyiségünk legbensőbb magvához, annál inkább Isten országának a békessége és integrált látása átöleli énünket.
2013. október 28.
"Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt" Lk 6,13a
Emberi életünk Istentől indul, és Istenhez érkezik vissza. Az Ő teremtő szeretetében születünk, és az Ő véget nem érő szeretetközösségébe folytatódik átváltozott életünk. Földi életünk szakasza e két végpont között zajlik, annak a tudásnak a birtokában, hogy az Isten akart bennünket, és arra választott ki, hogy ezen a földön megéljünk és megjelenítsünk egy kis részt az Ő jóságából és szeretetéből. Ha ezt hivatástudattal tudjuk tenni, a boldogság lassan beköltözik a szívünkbe.
2013. október 25.
"Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen." Lk 12,58
Időnként drámai módon éljük át, a bensőnkben rejtőzködő ellenségeinknek követelőzéseit. Benső ellenségeink lehetnek az elfojtott érzelmeink, lehasított részeink, melyeket letiltottunk énünk működésében. Életünk letiltott részeit sajnos nem győzhetjük le. Minél erőszakosabb velük szemben az elutasításunk, annál inkább fenyegetővé és követelőzővé válnak. Minél előbb behívjuk a tudatunkba és életünk integrált részeiként ismerjük el, annál kevesebb reménytelen harcot kell vívnunk, lelkünk fóruma előtt.A tűznek nélkülözhetetlenül fontos tulajdonságai vannak: fényt hoz a sötétbe, fölmelegíti életterünket, segítségével ízessé válik táplálékunk. Jézus vágya, hogy az ember szívében is szimbolikusan megjelenjen a tűz hatása. Azoknak az embereknek a jelenlétében érezzük jól magunkat, akiknek jelenlétük nem a sötétséggel, hanem a fénnyel hoz kapcsolatba, akiknek sugárzásában nem lefagynak, hanem fölmelegednek az emberi érzések, akiknek a közelsége abban segít, hogy ízesebbé, élvezhetőbbé váljon az életünk.
2013. október 24.
"Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!" Lk 12,49
A tűznek nélkülözhetetlenül fontos tulajdonságai vannak: fényt hoz a sötétbe, fölmelegíti életterünket, segítségével ízessé válik táplálékunk. Jézus vágya, hogy az ember szívében is szimbolikusan megjelenjen a tűz hatása. Azoknak az embereknek a jelenlétében érezzük jól magunkat, akiknek jelenlétük nem a sötétséggel, hanem a fénnyel hoz kapcsolatba, akiknek sugárzásában nem lefagynak, hanem fölmelegednek az emberi érzések, akiknek a közelsége abban segít, hogy ízesebbé, élvezhetőbbé váljon az életünk.
2013. október 23.
"Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja." Lk 12,43
Kezdjük el, tudatos sétáinkat a természetben. Próbáljunk meg ezekben a sétákban, mimnél többet látni, hallani, észrevenni, észlelni. Minél többet tudunk ebben a természetre rácsodálkozó állapotban lenni, annál inkább megtapasztalhatjuk a Létnek egy mélyebb tiszteletét. Nemcsak a természetben, hanem életünk minden realitásában, ha befogadó, nyitott, érdeklődő, a Léttel, tisztelettel bánó emberekké válunk, annál inkább ráhangolódunk arra az éberségre, amely egyéni történelmünk minden idejében, Isten érkezését tudja felfedezni.
2013. október 22.
"Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok." Lk 12,35
Amikor a keresztény éberségről beszélünk, időnként nagyon nehezen fogalmazunk, és az ezzel kapcsolatos üzeneteink is néha megterhelőek lehetnek. Megerőltetést kívánó virrasztás, feszült figyelem, megterhelő összpontosítás, valamint ehhez hasonló szavakat csatolhatunk az éberség fogalmához. Pedig az éberség a legegyszerűbb emberi funkció: jelenlét a valóságban. Ha a jelen valóságot érzékelni tudjuk, akkor elmerülhetünk már itt a földön az öröklét pillanataiban.
2013. október 21.
"Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jó!" Lk 12,19
Ekképpen biztatta magát a dúsgazdag, miután begyűjtötte a bőséges termést. De nem számolt azzal, hogy még az éjjel számon kérik lelkét.Az élet élvezete szervesen hozzátartozik az életünkhöz. Akik elfelejtik az életet élvezni, azok lassan leszegényednek érzelmileg, és a kiégés veszélyével kell, hogy szembe nézzenek. Azonban semmiféle élvezet nem lehet teljes, a lélek békéje nélkül. Ezért fontos, hogy időnként Isten előtt megálljunk, és az Ő szakrális terében, ahol nem hazudhatunk, eléje tárjuk élvezeteinket és gyötrődéseinket egyaránt. Az Ő fóruma előtt, könnyen rájövünk, hogy melyek azok a gyötrődések, amelyek hamisak, és melyek azok az élvezetek, amelyek életünket széppé és gazdaggá teszik.
2013. október 17.
"Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok." Lk 11,52
A vallásos tudás legfőbb célja, az emberek Istenhez való segítése. Ezért az Istenről szóló tanítás nagy felelősséggel jár. Időnként ledöbbenek, amikor az egyházak hivatalos képviselői egymás ellen uszítanak, vagy szögesdrót teológiát képviselnek. Aki az Istenről beszél, az következetesen kell ellenőrizze önmagát, hogy feldolgozatlan konfliktusai, ne kerüljenek be teológiai tanításába. Ugyanakkor állandóan képeznie kell önmagát, hogy teológiája amelyet képvisel, szakszerű és hiteles legyen.
2013. október 16.
"Jaj nektek, farizeusok!" Lk 11,43a
Jézus jajkiáltása, annak a farizeus csoportnak szól, akik a külső, vallásos törvény megtartását nagyon fontosnak tartották, de a szép, hiteles és bensőséges vallásosságról nagyon keveset tudtak. Sőt, mint a vallásos elit képviselői, másokat is a törvények megtartására kényszerítettek, így a vallásosság felszabadító jellege helyet, terhet raktak az emberek lelkére. Az emberek egyháztól való eltávolodásának egyik fő oka ma is ebben a jelenségben keresendő. A külső vallásos gyakorlatokra és törvényekre épített vallásosság nem éri el az ember lelkét, ha azt nem töltjük fel hiteles életérzésekkel.
2013. október 15.
"Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött." Lk 11,38
Az éretlen vallásos ember könnyen megbotránkozik. Botránkozásának egyik fő oka az, hogy túlságosan ideális képet fest a vallásról és a vallásos emberekről. Amikor az emberek nem felelnek meg a benne lévő éretlen képnek, akkor megbotránkozik. A botránkozás másik oka, a benne lévő nem tudatosított félelmek és feldolgozatlan konfliktusok. Amikor valaki kitör egy szokványos vallásos keretből, akkor ?az éretlen vallásos ember-, inkább megtámadja ezt a megnyilvánulást, minthogy szembe nézne a benne lévő elfojtott problémákkal.
2013. október 14.
"Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét." Lk 11,29b
Egész életünk tele van Isten szeretetének jelével. Ezt különösön akkor tapasztalhatjuk meg, ha elkezdünk az életünkkel imádkozni. Helyezzük magunkat Isten jelenlétébe, és az Ő szerető kíséretében jelenítsük meg életünket. Isten jelenlétében és az Ő szerető figyelmében, rengeteg olyan történést fedezhetünk fel, amiért mélyen hálásak lehetünk az Istennek. Ez egy olyan belső felfedezéssel gazdagíthat bennünket, amely elégséges lesz ahhoz, hogy életünk nehéz pillanataiban is megőrizhessük reményünket és Istennel való bensőséges kapcsolatunkat.
2013. október 11.
"Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik." Lk 11,17b
A történelemből tudjuk, hogy azok a rendszerek, amelyek a hazugságra épültek, mind összeomlottak. Ez lesz a sorsa a mai hamis ideológiákra épülő rendszereknek is. A meghasonlottságnak azonban egyéni dimenziója is van. Aki hamis világot alakít ki és eltávolodik lelkétől, saját érzéseitől, az lassan meghasonlik önmagával és az igazi életérzések lefagynak benne. Sajnos olyanok is vannak, akik saját hibájukon kívül, sok érzelmi szenvedésen mennek keresztül. Az ilyenek gyakran nagy erőfeszítéseket tesznek az Isten és önmaguk keresésében. Minden szenvedésük mélyen feljegyeztetik az Élet Könyvében, és előbb-utóbb szenvedéseik igaz gyöngyökké fognak átalakulni.
2013. október 10.
"Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak." Lk 11,10
Mi az, ami nagyon fontos számomra? Mi az, amiről azt gondolom, hogy lényegesen hozzátartozik az életemhez? Ha ilyen kéréseket fogalmazok meg, akkor ennek nagyon jó hatása lehet. Megtanít látni és szétválasztani a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Lassan átrendezi gondolataimat és érzéseimet és felerősödik életemben a lényegesnek a jelenléte. Isten előtt egyszerűbbé és bizakodóbbá válok. Ilyen letisztult állapotból, a kéréseimnek sokkal nagyobb ereje van.
2013. október 9.
"Uram, taníts meg minket imádkozni!" Lk 11,1b
Nagyon sok mindent tanulhatunk emberektől az imádsággal kapcsolatban. Azonban igazán imádkozni, egyedül az Isten tud megtanítani bennünket. Az Isten előtt eltöltött csendes idő, lassan kifejleszti bennünk azt a készséget, hogy ráérezzünk az önmagát kinyilatkoztató Istenre. Az Isten által közölt ismeretek, a legmélyebb tudást jelentik a lélek számára. Istennek ezt az önközlését, elsősorban az Isten utáni vágyódásban, az iránta tanúsított érdeklődésben és éber-érdeklődő kíváncsiságban tapasztaljuk meg.
2013. október 8.
"Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!" Lk 1,28b
Mária az angyal köszöntése által megtapasztalja az Isten közelségét. Isten angyalán keresztül közli az Ő valóságát. Ez olyan tapasztalat, amely Máriát képessé teszi arra, hogy a fenyegető veszélyek és a rendkívül nehéz élethelyzetek súlya alatt ne roppanjon össze. Az Úr közelségének tudata betölti az értelmét, érzelmeit és belehatol személyiségének legmélyebb rétegeibe. Ezért a kereszt alatt is kapcsolatba tud maradni az Élet Istenével. Isten az Ő valóságát velünk is közli. A tartalmas élet egyik legfontosabb tapasztalata, ha Istennek ezt az üzenetét és közelségét be tudjuk engedni a szívünkbe.
2013. október 7.
"Kit tekintsek felebarátomnak?" Lk 10,29b
Ha kapcsolatainkat el kezdjük elemezni, könnyen rájövünk arra, hogy kapcsolataink nagy része, érdekkapcsolat. Azokba az emberekbe fektetünk be igazán, akik valamilyen formában visszatérítik ezt nekünk. Időnként ledöbbenve szemléljük, milyen gusztustalanul hagynak cserbe barátokat, ha megszűnik az érdek a kapcsolatban. Jézus azt jelöli meg felebarátnak az irgalmas szamaritánus történetében, aki rászorul segítségünkre, és aki lehet, hogy nem fogja tudni viszonozni semmilyen formában ezt nekünk. Az ilyen felebarátba mégis érdemes befektetni, mert valószínű, hogy ők fognak képviselni bennünket az Isten országában.
2013. október 4.
"Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna ezek a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot." Lk 10,13
Nap mint nap, az élet ezerfajta csodája köszönt ránk. Sajnos legtöbbször ezt nem érzékeljük, mert olyan életszemléletet és stílust alakítunk ki, ami visszafejleszti az élet csodálatát. A kontempláló (szemlélődő) ember egyik legnagyobb ajándéka, hogy saját lelki világában, a másik ember valóságában, az élet zajlásában, apró csodákat tud felfedezni. A párkapcsolatot is nagyon széppé tudná tenni, ha időnként egymás csodálatába elmélyülnénk. Talán sietnem kellene, hogy életemet úgy rendezzem be, nehogy a csoda lehetősége teljesen elpárologjon belőle.
2013. október 2.
"Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára." Lk 9,62
Ennek a jézusi kijelentésnek a klasszikus értelmezése szerint, aki elszánta magát a Krisztus követésre, az járja töretlen hűséggel ezt az utat, anélkül, hogy jobbra vagy balra kacsintgatna. Az elköteleződés pillanata pedig legyen szent, és sose bánja meg ezt a döntését. Jól hangzik, csak az a veszélye, hogy az ilyen kijelentések, nincsenek eléggé megalapozva, ezért zsákutcába kergethetnek bennünket. Én egy lélektani síkot céloznék meg az értelmezésben: aki túl sokszor a múltja fele fordul, az elfelejt a jelenben élni. Isten országát pedig a jelen pillanat megélésén keresztül lehet megélni és átélni.
2013. október 1.
"mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse." Lk 9,56 (A Magyar Bibliatársulat Alapítványának változatában)
Aki elindult Jézussal az úton, az mindig számíthat rá. Jézus nem ismeri a jogrendszernek azokat a finom atrocitásait, amellyel embereket meg lehet bélyegezni. Számára a feléje nyitott és őszinte szív a legfontosabb. A bajbajutott emberek hangját meghallja lefagyasztott érzéseken keresztül is. Mindaz aki az életért kiállt, annak a szívében benne van az Élet Istene.
2013. szeptemberi morzsák
Még soha nem volt a zsögödieknek saját focipályájuk. Ez mától megváltozott ? hangzott el az Erdélyi Háló Találkozó keretében megtartott ünnepségen, amelynek során a csíkzsögödi plébánia udvarán létrehozott közösségi teret avatták szombaton.
?A többi jó földbe hullott és termést hozott??
Józsa Zsuzsanna írása a Vasárnap katolikus hetilapban >>
Reggel 9 órakor kezdődött a regisztráció, majd ez után a közeli Kalazanci Szent József templomba vonultak át a résztvevők a 10 órakor kezdődött szentmisére és az utána következő előadásra. A Szentmise előtt Pakulár Judit köszöntötte a jelenlévőket.
Bevezetőjében az első találkozóra emlékezett vissza, melyen püspöki részvétel is volt. Elmondta, hogy a Háló hátterét a bogozók adják. Az ő munkájuk, lelkesedésük teszi lehetővé egy ilyen nagyszabású találkozó létrejöttét. Bemutatta a találkozó résztvevőit: szinte az egész Partium képviseltette magát, ami - a rossz közlekedési viszonyokat tekintetbe véve - nagyon örömteli volt.
Ezután Konrád Katalin mondta el köszöntő szavaiban, hogy szívesen jött Nagyváradról Nagykárolyba. A ?Hit évében? Nagyváradon konferenciát szerveztek ?Hitferencia? címmel, melyben a témája: ?A hit a családban? volt. Köztünk élő szentek közül, öt Hálós házaspárt is megszólítottak.
A szentmisét megelőzően egy programon kívüli de örömteli esemény is volt a templomban ? egy kisfiú, Balázs megkeresztelése. Éljen sokáig hitben, egészségben a kis Balázs!
A szentmise homíliájában is a hit volt a fő téma. A Háló találkozó a kassai vértanúk emléknapjára esett, az ő erős hitüket, tanúságtételüket gondolhattuk át.
A katolikus hit behálózza a világot, melyben hitünk megnyilvánulása a tanúságtevés, Krisztus hiteles tanúiként. Egy-egy Háló találkozó pedig újabb kötelékeket szőhet egymás erősítésére. Ezután a Budapestről érkezett nemzeti szalaggal átkötött kenyérnek, az összetartozás szimbólumának megáldása következett, majd a Szentatya kérésére a békéért imádkoztak a hívők.
Gyöngyössy Lajos
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere idén első alkalommal adta át a Lukács Móric-díjakat, amely azoknak a magánszemélyeknek és civil szervezeteknek adományozható, akik közösségszervező tevékenységükkel kiemelkedőt alkottak, munkájukkal az adományozás kultúrájának fejlődését segítették elő. Az elismerést a Háló - Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata, Szabó Sándor, a Nyilas Misi Alapítvány kuratóriumának elnöke és Szigetvári József néptáncos kapta.
A Háló - Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata olyan magyar keresztény közösségi hálózat, amely elsősorban a felnőtt katolikus hívőket szólítja meg, de nyitott más keresztény felekezetek felé is. A Háló azt a célt tűzte ki, hogy az egész Kárpát-medencét tekinti működési területének, ami egyedülálló teljesítményt jelent a magyar civil szervezetek között.
A Háló - Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata olyan magyar keresztény közösségi hálózat, amely elsősorban a felnőtt katolikus hívőket szólítja meg, de nyitott más keresztény felekezetek felé is. A Háló azt a célt tűzte ki, hogy az egész Kárpát-medencét tekinti működési területének, ami egyedülálló teljesítményt jelent a magyar civil szervezetek között.
Szeptember 14-én zajlott le a felsőbányai kápolnában, a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe. Ez az ünnep búcsúnak is adott otthont. Az időjárás nem kedvezett a zarándokoknak. Zord, hideg paplanokkal takart be minket a délelőtt, lelkünkben viszont "égett a mécses". Legbelsőnk Isten szavaira áhított. Megkaptuk a mennyei táplálékot Ft. Rácz Gábriel István atya (szinérváraljai plébános), egyszerű, de nagy igazságokat tartalmazó beszéde által. Kell-e ennél több egy kereszténynek Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepnapján? Megértettük, Krisztusért hordoznunk kell keresztünket, amely könnyű Jézus keresztjéhez képest, bár mi olyan nehéznek tartjuk. Isten nem ad nekünk nagyobb keresztet, mint amilyet hordozni tudunk.
Az orgonánál a klub főszervezője, Laurán Angéla lopta bensőnkbe a zene és a szöveg együttes mondanivalóját. A kápolna külső falaira a keresztút stációit festette meg a kortárs művész, a szentmise ennek a keresztútnak a végigjárásával zárult. A szentmise után a hálósok (és mások) az elmúlt öt év Háló-táborait felelevenítő képekre voltak kíváncsiak, ez alkalommal szervezték az első Háló klubot Felsőbányán. A számítógép segítségével történt ez a nosztalgia-előadás a főszervező, Laurán Angéla bogozó által. A kellemes emlékek felvillanyozták az egykori résztvevők szívét. Néhány szót szóljunk ezekről a "vakációkról".
2009-ben Sátoraljaújhelyen zajlott le az esemény, ahol az előadások a lelki felemelkedésről szóltak, míg ügyes kézművesek azt mutatták be, miként kell bánni az anyaggal. A népszerű tv-egyéniség, Süveges Gergő is ott volt Sátoraljaújhelyen, és szó esett a magyar kálváriáról is.
2010-ben Debrecen adott otthont a rendezvénynek. A rendezvény mottóját Kőrösi Csoma Sándortól kölcsönözték: "Tiszteld a múltat és add tovább", ugyanakkor felemelő érzés volt a Szentkorona, a jogar és az országalma megtekintése. A nagyszalontaiak szalmából font koronával virtuskodtak, míg a nagyváradiak egy lakodalmat adtak elő.
A 2011-es Háló tábort Marosfőn szervezték. Az egyik fő attrakció egy Ludas Matyi feldolgozás volt, amelyet tánccal, de szöveg nélkül adtak elő. Az X-faktor mintájára H-faktor (H mint-háló) várta azokat, akik tehetségüket akarták csillogtatni. Többek között a mi kerületünkből is nagy sikerrel: Sárga Angéla (Felsőbányáról), Balla Rita, Gorga Mária, Fenyák Ágota, Kert Richárd és Stanek Mária (Nagybányáról).
A 2012-es bajai Háló-tábor szlogenje a magány leküzdését vette célba; "Együtt könnyebb, mint egyedül", így hangzott a csatakiáltás. Baján is Krisztust, mint szellemi mecénást akarták követni, vízen próbáltak járni, persze kevés sikerrel.
2013-ban, Baján hattyúk köszöntötték a reggelt. Az idén is nagyon sok programmal kedveskedtek a szervezők. Volt gyöngyfűzés, gyerekszentmise, búzaszentelés, vason sült pogácsa, amiből áldoztak is, az irgalmas szamaritánus történetét pedig a gyermekek dolgoztak egy kis előadás erejéig. A táborban ház is épült.
Számomra a Háló öröm, de kötelezettség is, mert itt egy olyan közösséget találok, amelyben otthon vagyok. Köszönet és elismerés a szervezőknek!
Varga Gábor (Nagybánya)
