Háló ifjúsági vezetők találkoztak Nagyváradon. A Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában nyilatkozott Konrád Csongor Nagyváradról, Pázmán Kató Gyergyószentmiklósról és Orosz Sára Ózdról.




A tavasz kezdetével találkoztunk az ifi bogozókkal Nagyváradon. Nagyon kellemes, sokoldalú és hasznos volt. Elsősorban kellemesnek tartom azért, mert a rég nem látott barátaimmal találkozhattam, ami minden alkalommal egy élmény.

A sokoldalúsága abban rejlik, hogy tulajdonképpen műhely volt, ahol eleinte igyekeztünk tisztázni különböző Hálós dolgokat: Mi a Háló? Miért szeretjük? Ki a bogozó? Mi bogozók vagyunk-e? Van-e helyünk a Hálóban, mint Háló ifi? (hát persze, hogy van!:) ).

Mindenki őszintén kifejtette a véleményét, egyetértett valakivel, vagy megcáfolt valamit. Gondoltam közben magamban, hogy: ?Ez igen, hejj! Összhang a sokféleségben, jó kedv és béke. Nekem itt a helyem!?. Az idő teltével az addigi lelkesedésem egyre csak nőtt. Szombat estefele, amikor kicsit konkrétabban kezdünk beszélgetni arról, hogy milyen feladatink vannak/lesznek és hogy ki vagy kik lesznek azon személyek, akik felelősséget vállalnak a végkifejletekért, már megérett bennem a gondolat, hogy én szívesen leszek az, aki vállal... több mindent... sokat.

Végül négyen voltunk, akik úgy láttunk, hogy kezünkbe vesszük magunkat: Orosz Sára, Tamás Luca, Pázmán Lehel és én. Nagyon megnyugtatott az, hogy a kör többi tagjának nem volt semmi ellenvetése, és azért tartom hasznosnak, mivel egy olyan döntést sikerült meghoznunk, amivel mindenki egyetértett.

Köszönöm Istenem, hogy a megújító tavaszi szeleddel összegyűjtöttél minket és lendületet adtál nekünk, kérlek, maradj velünk továbbra is!?

"Itt nincsenek idegenek, csak olyan barátok, akiket még nem ismerünk."

A Szenci Molnár Albert Klub (SZMAK) e mottójával kezdte Sebők György a klub vezetője a 136. klubestet. A bevezetőben röviden értékelte az elmúlt év klubestjeit, majd rámutatott a közösségbe tartozás fontosságára. A Háló zászló segítségével szemléltette, érzékeltette a személyes kötődéseket, kapcsolatokat, valamint a háló még nem bebogozott fonalain keresztül a lehetőséget, hogy a Hálóban mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb kisközösséget.

A nagyszámú résztvevő, ezután Matus János karmester, zenetanár orgona kíséretével, eleinte a kivetítőn megjelenített énekszövegek segítségével, majd spontán módon mulató és operett dalokat énekelve szórakozott. Az estet megtisztelték jelenlétükkel a Szenc környéki falvakból jött nótázni szerető barátaink is. A jókedvhez hozzájárult a zsíros kenyér hagymával és a tepertős pogácsa, mint jó alap a borfogyasztáshoz. A szünetekben a kivetítőn az eddigi 135 klubest válogatott képein nosztalgiáztunk. A székely és a magyar himnusz eléneklésével záródott a sikeres klubest.

Bővebben...

"Adjunk hálát a múltért, éljük szenvedéllyel a jelent,
és tekintsünk bizalommal a jövő felé." (Boldog II. János Pál Pápa)

A nagybányai Háló egész évben programokkal készül.

Ózdon tartotta évi vezetőségi találkozóját a Háló. A nagyon intenzív, munka jellegű találkozó végére szervezett záró szentmisén és az utána következő vidám, farsangi batyusbálon alkalom nyílt a HálÓzd program munkatársaival és résztvevőivel is újra találkozni.

2014. február 28.

"Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy." Mk 10,7-8

Mindannyian érezzük, hogy túlságosan naiv az elképzelés, mely szerint azok a párok, akik egyházi esküvőben részesülnek sikeres és boldog házasok lesznek, mert az Isten megáldja egy életen át kapcsolatukat. Isten valóban megáldja a házasságot, de ez koránt sem jelenti azt, hogy önmagától fog mélyülni a kapcsolatuk és kiteljesedik az életük. A házasoknak el kell hagyniuk apjukat, anyjukat, vagyis le kell válniuk a régi családról, hogy egymásra találhassanak az új kapcsolatban. De nem csak szüleiket kell elhagyniuk, hanem minden olyan dolgot, amely akadályozza a párokat abban, hogy az egymás szívéhez vezető utat megtalálják. Rengeteg mindent el kell hagyniuk és ennek az elhagyásnak úgy kell történnie, hogy egyik sem veszteségként éli meg amit elhagyott társáért és nem lép be az áldozat szerepébe. Az önzetlen elhagyás és ragaszkodás, szabadságot és beteljesült érzést hoz a társak életébe.


2014. február 27.

"Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék." Mk 9,42

Vajon kikre gondolt Jézus, amikor ilyen kemény kijelentést tett? Talán azokra, akik elszakítják Tőle azokat, akik Benne hisznek. Ennek következtében hamis útra sodródnak. A hamisság pedig mindig, egy idő után fájdalmasan megbosszulja magát. Így az Istentől, az igaz hit forrásától elszakított hívek a hamisság áldozataivá válnak. Az bizonyos, hogy a bűn életidegenséget, torz szemléletet és érzéseket, egyszóval sok fájdalmat okoz a bűnbe esett személynek és a körülötte élőknek is.


2014. február 26.

"Ekkor János szólalt meg: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk." Mk 9,38

Vannak olyan hívő emberek, akik hajlamosak azt gondolni, hogy Isten műveinek az építésére csak a vallásos ember képes. A hiteles vallásosság valóban nagy hozadék lehet Isten országának az építésében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyházakhoz nem tartozók és vallásos hittel nem rendelkezők nem alkalmasak Isten országának az építésére. A teremtés hajnalán, Isten megteremtette az embert a saját képére és hasonlatosságára. Ezért minden olyan ember, akinek az Istentől kapott szellemi szikra föllobban a lelkében, akkor is, ha az általunk ismert vallásos jegyeket nem hordozza, képessé válhat arra, hogy Isten műveit építse a világban. Így aztán a kereszténységnek egyik nagy feladata, hogy az önmaga körül való forgásból nyisson a világ fele, és együttműködjön minden jóakaratú emberrel, az emberséget érintő nagy problémák orvoslásában.


2014. február 25.

?Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük.? Mk 9,34

A gőgős, öntelt embert mindenki elkerüli, kivéve azok, akiket valamilyen érdek fűz személyéhez. Ha az érdek megszűnik, a kapcsolat is befejeződik. A gőgős ember lelke mélyén magányos ember, mert felsőbbrendűségi érzése miatt nem tud őszinte kapcsolatokat létesíteni. Jézus követőjének az egyik legfontosabb ismertetőjegye az alázatosság. Az alázatos embert azonban ne tévesszük össze a giccses lelkiségi irodalom ?bárgyú szentjével?. Az alázatos ember ismeri képességeit és korlátait egyaránt. Jó kapcsolatban van önmagával, mert nincs szüksége arra, hogy többnek bizonyuljon, mint ami valójában. Az alázatos ember békességet és elfogadást sugároz maga körül, mert kibékült önmagával. Ezért másokkal is könnyen ki tud békülni.


2014. február 24.

"Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök." Jn 15,11

A keresztre feszített Krisztus, különösen a Katolikus Egyháznak egyik legmélyebb és legelterjedtebb szimbóluma. Ezért sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a kereszténységből hiányzik az öröm. Pedig Jézusnak minden szava örömhír. Ha mélységében akarom megérteni az evangéliumot, ez csak akkor válik lehetségessé, ha Jézus minden szavát, történetét személyes örömhírként értelmezem. A mi Urunknak kifejezett szándéka is az, hogy az öröm hordozóivá váljunk, mert Ő nem csak a szenvedést élte át mélyen, hanem az öröm is kitörölhetetlenül hozzá tartozik. Ígérete szerint, az Őt követőket és értőket olyan örömökbe vezeti be, amely minden emberi viszontagság ellenére teljesé teszi életüket.


2014. február 21.

"Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?" Mk 8,37

Jézus az emberi lét legfontosabb kérdését fogalmazza meg, amelyre a hívő ember egyértelműen azt feleli, hogy: ?semmit?. Nincs ugyanis olyan érték vagy érdek, amely egy rangsorba állítható a lelkünkkel. Mégis, úgy van felépítve a társadalom, hogy nem fektet hangsúlyt a lélek fejlődésére. Személyes életemben is, gyakran az utolsó helyre kerül a lelkemmel való törődés. Rengeteg idő telik el az életemből anélkül, hogy a lelkemmel bensőséges kapcsolatban lennék. Aztán a sivár, örömtelen tapasztalatok sorozata megérleli bennem a vágyat, hogy irányt váltsak, és lassan ? lassan kezdjek el befele fordulni a legértékesebb irányába.


2014. február 20.

"Erre megkérdezte tőlük: Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Mk 8,29a

Méltóságunkat és önbecsülésünket legmélyebben az a képességünk hordozza, hogy életünk folyamán egyre mélyebben érzünk rá Megváltónkra, Jézus Krisztusra, és egyre letisztultabb válaszokat tudunk adni az Ő létére. Életünk különféle időszakaiban bonyolultan látunk sok mindent és nehezen tudunk eligazodni benne. Bölcsességünk növekedésével azonban sok minden leegyszerűsödik bennünk, és Jézus Krisztus nevének a megvallása életünket hordozó és fenntartó valóságunkká válik.


2014. február 19.

?Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.? Mk 8,25

A filozófus keresi az ember helyét a világban, a társadalomtudós az emberi magatartások összefüggéseit figyeli, a vallás a lelki folyamatok fele fordítja a figyelmet. Az összefüggéseket kereső tudományok nagy szolgálatot tesznek az emberiségnek. Azt a látást azonban, amelyre rá lehet építeni az életet, és amely segítségével ?élesen látok mindent?, egyedül Jézus kezének érintése tudja megadni. Valószínű, hogy sokszor ráteszi kezét a szemünkre, amelynek következtében ? amikor a kegyelem óráját éljük -, el kezdjük látni az igazán lényeges dolgokat, amiért érdemes élni és meghalni.


2014. február 18.

"Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?" Mk 8,17b-18a

A teológia szerint Isten léte a teremtett világból felismerhető. A világban lévő rend egy végtelenül nagy Értelmes Rendezőre utal. Látásunkat nemcsak azért teremtette Isten, hogy eligazodjunk általa a világ dolgaiban, hanem azért is, hogy fölfedezzük Isten titokzatos nyomait a világ rendjében. Látásunk arra is hivatott, hogy Istent a saját világunkban és a benne zajló eseményekben is megtaláljuk. Hallásunkat sem azért kaptuk csupán, hogy információkat meghalljunk, hanem különösképpen azért, hogy az Istentől jövő üzeneteket megértsük és szívünk érzékeny részeibe befogadjuk, hogy örökre megőrződjenek számunkra, vagy ha úgy tetszik, hogy örökre megőrizzenek bennünket az Isten számára.


2014. február 17.

"Lelke mélyéből felsóhajtott: Miért akar jelet ez a nemzedék? mondta (Jézus)." Mk 8,12a

Életünk létfontosságú döntéseiben néha előfordul, hogy egy konkrét jelet kérünk az Úrtól. Ez a jelkérés azonban távol áll a megrögzött hitetlenségtől, amellyel a farizeusok kísértették Jézust. Egyébként egész életünk üdvösségtörténet, amely Isten és az ember kapcsolatáról szól. Az érzékeny és kifinomult lélek időnként rácsodálkozik azokra a jelekre, amelyeket az Isten mutat életében. Ezekben a felismeréseinkben az ég és a föld összeölelkezik, megcsillan Isten személyes szeretete és csodája életünkben.


2014. február 14.

"Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra." Lk 10,2

A kihívások rendkívül nagyok társadalmunkban. A giccs, a hamis és az értéktelen dolgok nemcsak a tárgyakban, hanem az emberek lelkében is hemzsegnek. Elképesztő a bábeli nyelvzavar, mely a ma emberének a vállaira nehezedik. Sokan úgy védekeznek ellene, hogy szkeptikussá válnak mindennel szemben, mások pedig könnyen az ?arctalan ellenség? manipulációjának az áldozataivá válnak. Az arctalan álpróféták korában különösen átérezzük, hogy milyen kevés az önzetlen, bátor és másokért élő ember. Jézus ma is tanítványokat toboroz. Nem olyanokat, akik felsőbbrendűségi érzéssel moralizálnak, hanem igazi tanítványokat, akiknek értelmükbe és érzésvilágukba átáramlik Jézus gondolkodásmódja és érzésvilága.


2014. február 13.

"Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult." Mk 7,25

Az Isten előtt való leborulás az ember legmélyebb gesztusa Teremtője felé. Leginkább azok az emberek képesek teljesen odaborulni az Isten elé, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, és egyre kevesebb az eszközük arra, hogy megoldják problémájukat. Az emberi probléma-megoldás csökkenésével, a kegyelem segítségével arányosan nő az Istenhez való fordulás ereje és bizalma. Így, bár furcsának tűnik, de azokban az élethelyzetekben, ahol a hívő ember a legnehezebb egzisztenciális csatáit vívja nagy veszteségekkel, ugyanazok a vesztességek válhatnak a hit dimenziójában, legnagyobb győzelmévé.


2014. február 12.

"Ami azonban az emberből ered, folytatta (Jézus), az teszi tisztátalanná az embert." Mk 7,20

Jézus a törvény forrását az ember szívébe helyezte. Ezzel egyértelműen jelezte, hogy a tiszta életnek az etikája is a szívben keresendő, még akkor is, ha bizonyos helyzetekben, az emberi törvények a képmutatást favorizálják. Néha emberek kénytelenek belső meghasonlottságban élni, mert ami számukra tiszta és szép, azt a társadalom egy része megbélyegzi, esetleg bünteti. Sok példa van erre. Ezek az emberek regényt íratnának megaláztatásaikról és személyes fájdalmaikról. Sürgeti az idő az egyházakat, hogy elmozduljanak ítélkező és büntető magatartásformájukról. Ezt azért is meg kellene tenniük, mert Jézus a szív tisztaságát tekintette etikusnak.


2014. február 11.

"Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?" Mk 7,5b

Az ősök hagyományának rendkívüli ereje van. Szakemberek szerint, az emberi életben jelenlévő káosz egyik fő oka, a hagyományainkkal, gyökereinkkel való szakítás. A hagyományok kérdésében azonban külön figyelmet érdemelnek a valláshoz kapcsolódó hagyományok. Előfordulhat, hogy ezek egy része a fejlődő világban elveszíti funkcionalitását és akadályt jelentenek a léleknek az Isten fele vezető útján. Ezekben az esetekben Istenre kell hallgatni, mint legbensőbb és legfontosabb lelkiismereti fórumra.


2014. február 10.

"Aki csak megérintette, meggyógyult." Mk 6,56b

Mindannyian, valamilyen szinten sérültek vagyunk és vágyunk Isten gyógyító erejére. Ezért azok a vallásos csoportok, amelyek látványos gyógyulást ígérnek a híveiknek, valószínű, hogy a tagok létszámában gyarapodni fognak. Sajnos nem biztos, hogy az ilyen ?reklám ígéretekért? felelősséget is tudnak vállalni. A gyógyulás legtöbbször nem látványtevékenység, hanem többnyire Istennek és embernek mély, meghitt és titokzatos folyamata. Jézusnak az érintését gyakran számtalan feléje közeledő lépések előzik meg. Ezért a léleknek minden olyan vágya, mely Jézus közelséget hozza mozgásba, gyógyító jellegű. Még egy fontos szempont: a gyógyulás gyakran az ingyenes, érdekek nélküli istenszeretetnek a következménye.


2014. február 7.

"János támadt fel, akit lefejeztettem." Mk 6,16b

Fontos megkülönböztetnünk kétféle bűntudatot: a hamis és a jogos bűntudat. Hamis bűntudatról akkor beszélünk, amikor a morális törvények az irreális felettes én következményeként, aránytalanul nagy bűntudatot okoznak bennünk. Ebben az esetben, a kiegyensúlyozottan működő lelkiismeret helyét, átveszik az önkínzó, lelkiismereti sorompók. A jogos bűntudat pedig kiegyenlítésre, jóvátételre törekszik az isteni törvény rendjében. Ha ezt a bennünk lévő, jóvátételre törekvő belső hangot elfojtjuk vagy lehasítjuk, egy idő után rendkívül kellemetlen jelenségek jelennek meg fantázia, érzelmi és gondolati világunkban. Heródes, aki kivégeztette Keresztelő Jánost, nem véletlenül véli Jézusban megjelenni azt, akit lefejeztetett.


2014. február 6.

"Végigjárta a falvakat és tanított." Mk 6,7a

A tanítás a népnevelésnek egyik legfontosabb eszköze. Nem véletlen, hogy a diktatúrák mindig az oktatás monopóliumára vágytak. Az sem véletlen, hogy a politikai pártok nagy erőbevetéssel próbálják megszerezni maguknak az oktatási minisztériumokat. Aki oktat, az mindig valamilyen szinten kulcspozícióba kerül. Az oktatás nemcsak kiemelkedő és megtisztelő feladat, hanem különleges felelősséggel jár. Jézus nem véletlenül szállt szembe a hamis tanítókkal, akik a vallás nevében, éppen az Istentől fosztották meg a népet, vagy legalábbis életidegen törvényeikkel eltorlaszolták a feléje vezető utat. Vajon ma Jézus kiket nevezne hamis tanítóknak és kikkel szállna ismét szembe? Jézus tanítása rendet teremtett az emberek fejében, békét hozott és fényt gyújtott a szívekben.


2014. február 5.

"S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel." Mk 6,5

Az Isten fele nyitott lélek előtt a világ százféle csodája nyílik meg. Aki ráérez Isten létére, az különleges kapcsolatba kerül az élet titkával. Az Isten előtt bezárult ember azonban megfossza önmagát a létezés csodájától, és bezárult lelkivilágának szegénységébe száműzi magát. Ellenben a lét titkát tisztelettel megélő ember, folyamatosan részesül Isten csodájának gazdagságában és sokszínűségében. Ebben az állapotban, a kifejezett ima nélkül is, lelke az élet imájába rejtőzködve él.


2014. február 4.

"(a vérfolyásos asszony) Hallott Jézusról,  azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját." Mk 5,27

Azokat a tapasztalatokat és tanításokat, amelyek formálták az egyház életét, dogmákba és törvényekbe foglalták, hogy az áthagyományozott utak és ösvények, segítsék az intézmény működését, valamint a hívő emberek üdvösség keresését megkönnyítsék. Az istentapasztalat egyedisége és személyes szintje azonban egyéni bevállalást igényel. Az ilyen egyéni dinamikák, néha fölrúgnak minden konvenciót. Egyedül csak az egyén tudja meghozni azokat a döntéseket, amikor azt érzi, hogy most itt az ő órája és ?keresztül kell furakodnia a tömegen?, hogy Jézust megérinthesse.


2014. február 3.

"Menj haza a tieidhez - mondta neki, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad!" Mk 5,19b

Annak a tanúságtételnek van a legnagyobb ereje, amelyben azt mondhatjuk el, hogy milyen nagy dolgokat művelt velünk az Úr. Ez a tanúságtétel legtöbbször testi-lelki gyógyulásunkkal függ össze. A geráziai megszállott, aki meggyógyult rendkívül súlyos állapotából, azt a megbízást kapja Jézustól, hogy övéinek mondja el, hogyan könyörült meg az Isten rajta. Ez a szempont egy személyes dimenziót biztosít a tanúságtételnek, és megóvja a missziót teljesítőt attól, hogy ne hasonlítson a piacon a portékáit árusítóhoz.


2014. januári morzsák

Több éves hagyomány az arad-belvárosi plébánián, hogy advent idején a Háló szervezésében vasárnap esténként, miután együtt meggyújtják az adventi gyertyát, meghívott lelkészek közreműködésével elmélkedést tartanak.
Vasárnap, a 18 órakor kezdődött elmélkedést ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, kanonok tartotta. Miután a 70-nél több résztvevő társaságában Serendan Gréti, a Háló aradi vezetője meggyújtotta a két adventi gyertyát, a jelen lévők nevében köszöntötte az előadót, majd közösen imádkoztak.
Amint bevezetőjében ft. Szilvágyi Zsolt elmondta, ilyenkor, adventi időszakban, egy-egy témáról elmélkedve közelebb próbálunk jutni a Jóistenhez, aki ebben az időszakban meghív mindnyájunkat, hogy a lelkünkre figyeljünk. Előadásának témájául az örömöt választotta, melynek során az öröm forrásának a keresését, illetve minden rosszban valami jónak a megtalálási esélyeit járta körbe. Fontos, hogy magunkban felfedezhessünk egy belső örömöt, ami sokkal több, mint a vidámság. Az egyfajta lelki béke, lelki megnyugvás, mindenben megtalálni az értelmet.
Mert az adventi időszak valóban az örömnek az ideje, amire Szent Pál is rávilágít a filippieknek írt levélben, ami tele van biztatással, noha azt Szent Pál fogságban írta. Halála előtt több évig fogságban volt, mégis az örömöt hirdette, mert "az Úr közel van".
Az adventi várakozásban Isten jobban közeledik felénk, értelmet akar adni az életünknek, ezért örülhetünk. Már az Ószövetségben is a Messiás eljövetelét az örömmel társították: amikor Jézus megszületik, az angyal örömhírt visz a pásztoroknak; ahol Jézus jelen volt, ott megváltozott, örömteli lett az emberek élete, noha nem volt könnyű sorsuk. Még a kereszthalála előtti búcsúbeszédének is öröm volt a kicsengése, megígérte tanítványainak a Szentlelket.
A boldogtalanságra hajlamos embernek szüksége van Istenre, aki segíti a boldogságra, illetve az embertársaira, akik Istenre mernek hagyatkozni. Az előadó bemutatta az Életleckék című kötetet, amit két amerikai pszichológus írt a haldoklóktól szerzett információk alapján. Szerintük a legboldogabb emberek azok, akik a legkevésbé önelégültek, a nagy egóval rendelkezők általában boldogtalanok. Mindannyian a szenvedés iskolájában tanuljuk meg nagy életleckéinket, a szenvedések formálnak igazán érző szívű emberré. Mert a szenvedésre Isten oltóvesszőjeként kell tekintenünk, amivel nemesebb tulajdonságokat óhajt belénk oltani. Boldog az az ember, aki nem elégszik meg csupán az anyagi dolgokkal, mert azok úgysem fogják teljesen betölteni az életét. Többre van szükségünk, mint pénz, a jólét és az anyagi dolgok. Boldogok az irgalmasok, mert az irgalmasság a szeretet erényének egyik megnyilvánulása. Mindez azonban nem lehetséges megtisztulás nélkül, amire a katolikusoknak igen jó módszere a gyónás. Ez által megkönnyebbülünk, mert a bűneinket, a gondjainkat megosztottuk valakivel, tehát nem egyedül kell megküzdenünk velük. Az Életleckékben azt írják: Te határozod meg a boldogságodat, nem pedig az, ami körülötted van. A boldogság nem azon múlik, mi történik, hanem azon, hogyan fogadjuk azt, ami történik. A boldogság vagy a boldogtalanság nem egy eseményben, dologban van, hanem abban, hogyan tudom azt önmagamban feldolgozni. Ha ez sikerül a bajban is megtalálod az örömre okot adó dolgot, s ha nem, akkor körülötted minden tökéletes lehet, úgy is okot találsz a boldogtalanságra. Előadását több, súlyos szenvedésben élő, boldog emberrel kapcsolatos élményeivel fűszerezte. Mindent összevetve, a boldogsághoz egy kisugárzó lelki béke, kibékülés az életünkkel, egyfajta megelégedettség szükséges azzal, amink van. A vidámságnál az öröm sokkal több, az Úr ajándéka, felülről tölt el bennünket a Szentlélek balzsama. Az öröm az a bizonyosság, hogy Jézus velünk van. Advent idején arra törekedjünk, hogy az öröm jobban betöltse az életünket, újranyithassuk szívünket az örömre. Az öröm tízparancsolata: minden reggel bőségesen kérd Istentől az örömet; mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetekben is; szívből ismételgesd, Istenem aki szeret engem, mindig velem van; szüntelenül törekedj arra, hogy a jó dolgokat lásd az emberekben; könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot; kerüld a felesleges panaszkodást és kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb; munkádat örömmel és vidáman végezzed; a látogatókat jó szívvel, szívesen fogadd; vigasztald meg a szenvedőkert, mindenütt az örömet terjesszed, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz; ha örömet szerzel, örömet kapsz - fejezte be előadást ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, kanonok, akinek Serendan Gréti köszönetet mondott a magvas, alaposan dokumentált elmélkedésért. A részt vevőket meghívta a jövő vasárnapi előadásra.

2014. január 31.

"Utána, (a magot vető ember) akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan" Mk 4,27

A minket körülvevő valóságunknak a létalapját emberi kultúránkban Istennek hívjuk. Ő az, aki saját képmására teremtette az embert, örökre elrejtve benne az isteni lételvet. Minél inkább kapcsolatba kerülünk a bennünk lévő "mély én"-el (Jung), annál érettebben és teljesebben tudunk viszonyulni önmagunkhoz, s a bennünket körülvevő világhoz. Ha befele figyelő és a belső csöndet szerető emberré tudunk válni, a bennünk lévő isteni titok, nap mint nap mélyebbé és értelmesebbé teszi életünket.


2014. január 30.

"Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna." Mk 4,22

Az elfojtott és lehasított élményeink egy idő után, nagyon sok kellemetlen és fájdalmas időszakot okoznak. Az ilyen élményeinknek, bár magunk elől is gondosan elrejtjük, megőrzi energiáját, és érzésvilágunkban, fantáziánkban, sok furcsa és számunkra érthetetlen dolgot művel. Mindez sok szenvedéssel jár. A fenti jelenségek elűzése, még nagyobb erőt kölcsönöz nekik. Lassan-lassan, bármennyire is furcsák és ijesztőek, be kell emelnünk tudatunkba és érzésvilágunkba, meg kell értenünk keletkezésük okát, ki kell engesztelődnünk velük és az őket létrehozó okokkal és körülményekkel, és életünk részévé kell tennünk őket. Máskülönben belső szétszakítottságban fogunk élni.


2014. január 29.

"De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat." Mk 4,8

A megvetőről szóló példabeszédben a föld az ember lelkét jelképezi. Az emberi lélek őrzi és hordozza azokat a készségeket, amely nélkül az élet nem tud kiteljesedni. A magvető az Isten, aki a jó magot elhinti a lélekbe. Az elhintett magok közül, talán a befogadás az egyik legfontosabb készség. A befogadás által megtermékenyül a lelkünk. Tisztelettel és bizalommal kell lelkünk fele fordulnunk, amely Isten ajándékait hordozza. Gondoskodó, türelmes és gyöngéd szeretetünkkel pedig végig kell kísérnünk az ?isteni magok? beérésének minden fázisát.


2014. január 28.

"Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám" Mk 3,35

Megnyugtató, hogy Jézus lelki rokonságához tartozunk, ha teljesítjük a mennyei Atya akaratát. De honnan tudom, hogy mi az Ő akarata? A keresztény egyházak nagy tapasztalattal rendelkeznek, évszázados tapasztalataikat törvényekbe és hagyományokba öntötték. Ezek pontos megtartása jó egyháztaggá tehetnek bennünket, a hit dimenziójának azonban túl kevés. Isten akaratának megtalálása a személyes életemben aktív dialógust kíván köztem és Isten között. Ha rátaláltam valamire, valakire, aki az életemet harmonikusabbá, teljesebbé teszi, minden bizonnyal számíthatok az Isten megerősítésére is.


2014. január 26.

"Tartsatok bűnbánatot ? hirdette ?, mert közel van a mennyek országa!" Mt 4,17b

Jézus a bűnbánat meghirdetésével kezdi meg Isten országának az építését. Kora társadalma, akár csak a mai, tele volt korrupcióval és igazságtalansággal. A törvényt és a jogot a hatalmasok és a gazdagok hozták. A szegény népréteg megalázott volt és kiszolgáltatott. Egy ilyen társadalomban csak az őszinte bűnbánat tudja megváltoztatni a lelkeket. Sokan voltak akik meghallották a felhívást és beálltak a bűnbánók sorába. Így kezdődött el, és így folytatódik Isten országának az építése. A bűnbánatra való felhívás lefordítva így hangzik: mi az, amin változtatnom kellene, hogy mások boldogabbak legyenek mellettem?


2014. január 24.

?Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek.? Mk 3,13

Jézus egy hegyre hívja övéit. A hegy magassága, annak az egészséges távolságvételnek és felülemelkedésnek a szimbóluma, amely a hívő embert abban segíti, hogy időnként, a világ és a saját dolgaira Jézus szemszögéből nézzen rá. Hajlamosak vagyunk arra, hogy összekeveredjünk az éppen sorra kerülő eseményekkel. Egészséges távolságvétel hiányában könnyen függő viszonyba kerülünk a körülöttünk és bennünk zajló történésekkel. Az Isten közelségében történő figyelés segít abban, hogy meglássuk mi a lényeges és mi a kevésbé lényeges életünkben és a körülöttünk zajló világban.


2014. január 23.

"Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze." Mk 3,11

Legdrámaibban azokat a pillanatainkat éljük meg, amikor életünk valamelyik eseményére rátelepszik az értelmetlenség érzése és gondolata. Pillanataink drámaiságát az is fokozhatja, hogy a lélek csendjéből nem megnyugvás, hanem ezzel ellentétes erők telepszenek rá énünk elernyedt részeire, és mi kiszolgáltatottan és eszköztelenül éljük meg ezt az időt. Ilyen és ehhez hasonló lelkiállapotunkban óriási szerepe van a személyes hitnek, valamint az Istenre való tudatos ráhagyatkozásunknak. Személyes hitünk, önmagunkkal való munkánk segítenek abban, hogy a feltámadás fénye lassan megvilágítsa ezeket a sötét részeinket is, amelyek már integrált énünk részeként csatlakoznak ünnepélyes, értelemmel teli hitvallásunkhoz: "Te vagy az Isten fia."


2014. január 22.

"Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze." Mk 3,5b

Amikor az ember összhangban van önmagával és az őt körülvevő világgal, kreativitása és életminősége megnő. Ha azonban énje széttöredezett, lebénul a benne áramló energiák egy része és nehezebben tudja ellátni azokat a funkciókat, amelyek énje kibontakozását segítik. Az én kiteljesedésének az egyik eszköze az alkotás, melynek része a kreativitás. Ennek a legkifejezőbb szimbóluma a kéz. Amikor Jézus meggyógyítja az ember lebénult karját, ez azt is jelenti, hogy leblokkolt életenergiái ismét áramlani kezdenek, elindítván őt az önálló alkotás és kreativitás irányába. Vallásos kifejezéssel az életenergiák harmonikus áramlását kegyelmi állapotnak, istenközelségnek nevezzük.


2014. január 21.

"A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért." Mk 2,27b

A kereszténység történetében kezdetektől fogva szemtanúi vagyunk a karizma és az intézmény közti feszültségnek. Jézus egyik ?nagy bűne? az volt, hogy tükröt tartott a korabeli zsidó vallásos intézménynek. Ez a tükörtartás annyira élesre sikerült, hogy Jézust éppen a vallás vezetők hurcolták a keresztre. Az intézményes keretek arra hívatottak, hogy védjék a lelket, a lelkiséget. Időközben azonban az intézmények működéséhez sok emberi érdek tapad. Ezek az érdekek, ha túl nagy táptalajt kapnak, összezsugoríthatják és visszafejleszthetik a karizmát.


2014. január 20.

"Az új bor új tömlőbe való." Mk 2,22b

Számtalan tapasztalatunk van arról az állapotról, amikor a vallás csupán a lelkünk felszínét érinti, s így a kereszténység megváltói üzenete nem hatol be a személyiség mélyebb rétegeibe. Az istenközelség állapota nem változtatja meg természetünket, ellenben olyan erővel képes feltölteni bennünket, amely életünk legdrámaibb pillanataiban is erőforrásunkká válik. Ehhez azonban az szükséges, hogy a csupán "agyunkba zárt Istent", engedjük kiszabadulni a racionalitás szűk világából, és hagyjuk behatolni fényével és értelmével személyiségünk legeldugottabb zugaiba. Ha ezt a "befele való utat" felszabadítjuk az Isten számára, megvalósulhat integrált, új identitásunk.


2014. január 17.

"Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" Mk 2,11

A szétesettség állapotában könnyen az önsajnálatba menekülünk, és gyakran állapotunkért másokat okolunk. Ilyenkor a bénaság lelki állapota rátelepszik életünkre és nehezen tudjuk azt az értelmes okok köré rendezni. Olyanok vagyunk, mint az a madár, amely nem akar kirepülni fészkéből, ezért azt ketrecként éli meg. De ha kirepül fészkéből, rengeteg dolgot fedezhet fel, amely az élet gazdagságának az élményével tölti el. A lebénult lelki állapotainkban, Jézus arra hív meg bennünket, hogy az Ő segítségével kezdjünk el újból járni. Ebben az esetben mi is képessé válunk terheinket vállunkra venni, és azt Isten segítségével hordozni tudjuk, mint a béna az ágyát.


2014. január 15.

"Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és az ördögtől megszállottakat." Mk 1,32

Napnyugta után, amikor az éj közeledik, könnyen felerősödnek mindenféle lelki fájdalmaink. A csönd beálltakor, fájdalmaink árnyai ijesztőbbé válnak. A csönd beálltakor azonban felerősödik Jézus Krisztus jelenléte is. Ezért, ha napnyugta után, a sötétség üli meg a lelkünket, tudhatjuk, hihetjük, hogy Jézus erőt, értelmet adó fényessége is a közelünkben van. Paradox módon, a sötétben válnak világossá lelkünk azon részei, amelyek gyógyulásra szorulnak.


2014. január 14.

"Hallgass és menj ki belőle!" Mk 1,25b

Márk evangélista egy tisztátalan lélek kiűzéséről számol be. Jézus hatalommal szól. Ő az egyedüli, aki ezt meg teheti, hiszen az egyház hite szerint Jézus Nagypénteken ?alászállt a poklokra?. Ő az élet és halál egyetlen Ura, és az alvilág sötétsége is engedelmeskedik neki. Időnként mi is kerülhetünk a tisztátalan lélektől megszállott ember helyzetébe. Előfordulhat az is, hogy ebben az állapotban kiszolgáltatottak és eszköztelenek vagyunk. Ilyenkor egyetlen erőforrásunk a Jézus Krisztusba vetett hitünk, aki ismeri a mi poklaink sötétségét is, és erősebb azoknál.


2013. decemberi morzsák

Budapest, Párbeszéd Háza

A találkozó témája az őszinteség volt. Sándor atya humoros, de komoly tartalmú bevezető gondolatai után három körben beszélgethettünk az őszinteség különböző oldalairól. Megvizsgáltuk, hogyan vagyunk őszinték önmagunkkal, például imáinkban, vagy viselkedésünkben. Aztán kapcsolatainkra és az őszinteségre fókuszáltunk: mi az őszinteség szerepe például otthon a családunkban, vagy munkahelyen? Van-e kapcsolat az őszinteség és az intimitás között? A harmadik beszélgető kör témája az őszinteség és szerepeink. Szabaddá tesz-e az őszinteség? Vannak-e olyan helyzetek, amikor nem vagyok/nem lehetek őszinte szeretetteimmel? Mi gátol, illetve mi segít ahhoz, hogy őszinte legyek? Nagyon örültem a találkozónak, mert alkalom nyílt beszélgetni, együtt lenni, megtapasztalni, hogy hasonló helyzetben van más is rajtam kívül. Úgy érzem, lehetőség nyílt feltölteni lelkünket a közelgő ünnepekre, hogy tudatosabban éljük meg az imáinkat, a kapcsolatainkat legközelebb álló szeretteinkkel is. A beszélgetések során rá kellett ébrednem, hogy sokszor bizony hiányzik belőlem az őszinteség, és ez fájdalmas felismerés volt.
Nem utolsó sorban, kicsit más emberként értem haza a találkozó után. Elhatározások születtek, hogy tudatosabban figyelek a helyes, őszinte viselkedésre, gondolkodásra életem különböző területein. Ahogy a nyitó előadásban hallottuk: vannak helyzetek, amikor nem kell őszintének lenni, és vannak helyzetek, amikor nem kell az igazságot mondani. Szülőként, tanárként azt gondolom, nagyon fontos, hogy hogyan adjuk át gyermekeinknek a helyes viselkedést és gondolkodást. Nagy felelősség ez, de Sándor atya szavai visszhangoztak fülemben: A szeretet parancsa felülírja az őszinteséget! Nagyon tetszett, hogy minden beszélgetést egy-egy beépített ember vezetett, segített mederben tartani a beszélgetőket. Nagyon jól megszervezett találkozó volt, és sokat adott lelkemnek a záró adventi vesperás éneklése is. Köszönet a szervezőknek, és a sok segítőnek egyaránt! Isten áldja fáradozásotokat!



Advent közepén, egy pénteki késő délutánon mintegy 50 résztvevő gyűlt össze, hogy megossza gondolatait "Smink nélkül" - Az őszinteség témáját körüljárva. A találkozót Szeibert Andrea csodálatos ének hangja nyitotta meg, majd Koncz András felvezetésével Thuróczi György, a Háló mozgalom elnöke köszöntötte az egybegyűlteket szavaival. Szót kapott Ft. Kárpáti Sándor atya is, aki adott egy kis indító lendületet a beszélgetésekhez. Három különböző helyen is megfordultak a résztvevők, kisebb megszakításokkal. Szünetekben kötetlenebb beszélgetések is kialakultak. Találkozónkat egy közös zsolozsma zárta, illetve Szeibert András invitáló, baráti szavai. Külön öröm számomra, hogy sokan voltunk fiatalok. Köszönöm a szervezők belefektetett munkáját és szeretetét, valamint a találkozón részt vettek idejét, őszinteségét.

2013. december 20.

"Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Lk 1,38a

Csak akkor tudunk értelmesen és szépen élni, ha iránytűnk lassan-lassan beállítódik az Istenre. Ha ilyen beállítódásunk nem alakul ki, vitorla nélküli hajóhoz fog hasonlítani életünk. Az egzisztenciális űr ott fog tátongani bennünk, még akkor is, ha nagyon sok pénzünk lesz. Az életet megpróbáló nehéz időszakok is, csak akkor válhatnak értelmessé, ha fölfedezzük bennük is, Isten akaratának a működését. Ha Isten akaratára ráhangolódunk, életünk minden eseménye és történése, kitágulhat az Isten felé.


2013. december 19.

"Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni." Lk 1,13b

A szívből jövő mély vágyak és könyörgések, meghallgatásra találnak. Lehet, hogy nem abban a formában teljesedik be kérésünk, ahogyan mi azt elképzeltük, de kitartó és őszinte kérésünkből valamilyen fontos érték születik meg a mi számunkra. Zakariás kegyelmet talált az Úrnál: gyermekért esedezett és öreg kora ellenére gyermeket kap ajándékba a Jóistentől. Az egész környezete vele együtt örül és magasztalja az Istent nagy tettéért. A gyermek, Isten rendkívül nagy ajándéka. Tanuljunk meg örülni azokkal, akik gyermeket várnak.


2013. december 18.

"József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta." Mt 1,24

Előfordulhat velünk is, hogy vívódunk és tanácstalanok vagyunk döntéseink előtt. Józsefhez hasonló helyzetbe kerülhetünk mi is, amikor szembehelyezkedik egymással a törvény és a szeretet, vagy pedig a törvény és Isten mélyebb akarata. Ilyenkor van, aki egyből ráérez a hitelesebb választásra, akad azonban olyan is, akinek hosszú időre van szüksége arra, hogy Istenért, szembe merjen helyezkedni az élettelen törvénnyel. Azok a legteljesebb pillanataink, amikor Isten egy ?angyalt? küld, hogy fölébresszen álmunkból, és mi hajlandók vagyunk felébredni, és az égi üzenetet követni.


2013. december 17.

"Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét"  Mt 1,16b

Józsefet csak kevés szóval emlegeti az evangélium, de így is egyértelmű az üdvösségtörténetben betöltött rendkívül fontos szerepe. Mária mellé áll, életének legkritikusabb időszakában. Fölvállalja őt, védelmet biztosít számára, és megteremti azt az érzelmi stabilitást, amelynek légkörében Mária békésen tudja vállalni gyermekének születését. Minden kismamának Istentől kapott áldott joga, hogy békés, nyugodt körülmények között világra hozhassa gyermekét. Küldj Uram, igazi Józsefeket, akik a legnagyobb veszélyek esetén is, önzetlen és védelmet biztosító szeretettel, odaállnak Máriájuk mellé.


2013. december 16.

"Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket." Mt 21,27b

Jézus elzárkózik a farizeusok követelőző válassza elől. Magatartása érthető, hiszen az ember nem közeledhet úgy az Istenhez, hogy közben teremtményi korlátait átlépi. Ugyanaz a Jézus azonban megható őszinteséggel közli önmagát tanítványainak, és azoknak, akik nyitottsággal és vággyal közelednek feléje. Isten önközlése akkor válik áttetszővé, ha a lélek sok tapintattal, kitartással és tisztelettel kopogtat a Lét titkainak kapui előtt. Az ember minden olyan magatartása, amely teljesítménnyel, birtoklással, öntörvényűséggel van átszőve, még szorosabbra zárja előtte a Lét kapuinak titkait.


2013. december 13.

"Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja." Mt 11,19a

Civilizációnk lejtőn való csúszásának egyik legszembetűnőbb jele az emberek, csoportok, intézmények becsületébe való kíméletlen belegázolás. Mások lejáratásának a stílustalan és gátlástalan megnyilvánulásai, sajnos a legmagasabb fórumokon nyernek legalitást. Ledöbbenünk, amikor azt látjuk, hogy az ártatlanból bűnös, a bűnösből ártatlan lesz, a semmitmondó és korrupt emberekből pedig sztárokat és hősöket kreálnak. Mi pedig kénytelenek vagyunk időnként mindezt tehetetlenül szemlélni. A lejáratási kampány és a szándékos félreértések sorozata Jézust sem kímélte. Ő azonban hitével, tiszta lelkületével, minden rosszindulatot, a megváltás győzelmévé tudott átfordítani. Tanuljunk tőle, mert az említett jelenség, a hívő emberek között valamint az egyházi intézményeken belül is fellelhető.


2013. december 12.

"A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg." Mt 11,12

Az Isten útján való haladás igénybe veszi a teljes embert. Nem lehet csak a lelkünkkel az Isten fele fordulni, mert az Ő valóságának egész életkultúránkat át kell járnia. Máskülönben csak bizonyos részeinkkel közeledünk Teremtőnkhöz, s ez megakadályoz abban, hogy a vallásos érzések beépüljenek életünk egészébe. A vallásos készségeink kialakulása összefügg éberségünkkel, amellyel őrködünk jó és rossz szokásaink kialakulásánál. Ez az éberség tesz képessé bennünket arra, hogy meghozzuk azokat a rendszeres döntéseinket, amelyekkel jó szokásaink erénnyé alakulását segítjük. Ha az adott pillanatban nem tudjuk következetesen és ?erőszakosan?megvédeni a jó szokásaink kialakulását és megerősödését, rossz hajlamaink elburjánozhatnak életünkben.


2013. december 11.

"Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem!" Mt 11,29a

Terheink, amelyeket az élettel együtt vállalnunk kell, akkor válnak erőforrásainkká, ha megbarátkozunk velük és egészen közel engedjük magunkhoz őket. Jézusnak az áldozatai, mélyen motiváltak voltak. Mindent azért tett, mert a mennyei Atya akaratát teljesítette, és mert nagyon szerette az embert, valamint a világot, amelyben élt. Életének legszörnyűbb pillanatai sem tudták megszüntetni szeretetkapcsolatát az Atyával és az emberekkel. Csak akkor tudjuk igáinkat tartással vállalni és hordozni, ha sorsközösséget vállalunk Krisztussal, és eltanuljuk tőle az áldozatvállalás értékét és mélyebb értelmét. Minden más áldozatvállalás, amelyet nem hat át a krisztusi motiváltság, hamis "vértanúvá" tesz bennünket.


2013. december 10.

"Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül." Mt 18,14

Isten nem csak megbocsájt, hanem kimondhatatlan örömmel éli meg távolságomból való hazatérésem. "Távolságomat" képezheti az érzéseimtől, önmagamtól, embertársaimtól, lelkemtől, Istentől való eltávolodásom. Ahhoz, hogy az életem szép, tiszta és hiteles lehessen, vissza kell találnom mindezekhez. Amikor kisebb, vagy hosszabb "elidegenüléseimből" hazatalálok, Isten az égben angyalaival együtt engem ünnepel. Kár, hogy gyakran nem érzek rá az égiek ünneplésére.


2013. december 9.

"Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.." Lk 1,30b

Csak akkor tudunk sérülés nélkül szembenézni félelmeinkkel és átmenni rajtuk, ha az oltalmazottság állapotában élünk. Sőt, az oltalmazottság állapota egy olyan mély érzéssel hozhat kapcsolatba bennünket, amelynek segítségével a félelmekből és a veszélyekből győztesen kerülhet ki a lélek. Máriát nem roppantották össze a rá leselkedő veszélyek, hanem általuk Isten kegyelméből még inkább ?áldottá? vált.


2013. december 6.

"Erre megérintette a szemüket, és így szólt: "Legyen hitetek szerint!" Nyomban megnyílt a szemük." Mt 9,29-30a

Látásunk akkor homályosodik el a leginkább, amikor krízisbe kerül életünk. Ebben az állapotban, a krízis nyomásával arányosan, egyre jobban leszűkül a látásunk: minél inkább túlterhelődünk, annál inkább zárul a látószögünk. Ezekben az időszakokban különösképpen felértékelődik a hit, hiszen odavonzza Jézust a problémák sűrűjébe. Jézus közelségében a lélek ismét megerősödik, és a személyiség mélyebb rétegeiben szunnyadó erőforrásaink mozgásba jönnek. Jézus érintése nyomán a problémák fojtogató súlyáról lehullnak a béklyók, és a hit dimenziójában ismét felerősödik a bennünk lévő életerőt mozgásba hozó látásunk.


2013. december 5.

"Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát." Mt 7,24

Loyolai szent Ignác nyomán, azokat az embereket, akik spirituális megújulásra vágynak, a jezsuiták négy hetes lelkigyakorlatra, azaz négy lelki folyamat elkísérésére várják. Az első hét a fundamentum, amelyben a lelkigyakorlatozó Isten szeretetét kell, hogy megtapasztalja. Ez az idő addig tart, amíg a kísérő meggyőződik arról, hogy a kísért személy elégséges módon ráérzett Isten ingyenes és feltétel nélküli személyes szeretetére. A jezsuiták szerint, és ebben minden tapasztalt lelki vezető egyetért, az első hét elégséges tapasztalata nélkül nem lehetséges a stabil és hosszú távú spirituális megújulás.


2013. december 4.

"Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek." Mt 15,37

Jézus kenyérszaporításának csodáját ma is gyakran tapasztalhatjuk. A legszembetűnőbb módon akkor nyilvánul meg csodája, amikor az Istent szerető emberek közösbe rakják a "kenyerüket és néhány apró halukat." Az ilyen együttlétek nemcsak a táplálkozás élvezetével, hanem a közösség és a találkozás örömével gazdagítanak bennünket. Ha egy ilyen találkozás után, fölleltározzuk a kapott ajándékokat, akkor vesszük észre, hogy még legalább "hét kosárral" maradt, amit szétoszthatunk másoknak. Amíg a megszaporított ajándékok szétosztásával foglalkozunk, a lelkünk könnyen észreveheti, hogy ajándékaink nem fogynak, hanem szaporodnak.


2013. december 3.

"Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok." Lk 10,23b

Jézus a boldogság receptjét adja meg számunkra. Az Ő tanítványai látták Isten üdvözítő tevékenységét saját és mások életében. Ha sikerül ráhangolódnunk nekünk is Isten üdvözítő tevékenységének a látására, akkor Jézus ígérete szerint, mi is észlelhetjük a boldogságot. Ehhez viszont sok érzékenységre, finomságra és tiszteletre van szükségünk, hogy az életünkben, az életben működő Krisztus eseményre ráérezhessünk.


2013. december 2.

"Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet.." Mt 8,10b

Jézus értékrendjében nagyon fontos helyet foglalt el a hit világa. A legtöbb gyógyítása előtt a személyes hit magvallását kérte, mert a vallásos hit, mélyen összekapcsolja az embert az ő Teremtőjével. Aki ráhangolódik hitében az Istenre, az egy adott kegyelmi pillanatban képessé válhat arra, hogy szétfeszítse emberi korlátait és felülmúlja önmagát. Ez történt a kafarnaumi százados esetében is, ezért részesíti őt a legnagyobb dicséretben.


2013. novemberi morzsák