Tizennégy helységből több mint nyolcvan személy vett részt szeptember 30-án, Tordán a Délvidéki Háló-találkozón. Tíz évvel ezelőtt volt az első, ez pedig a negyedik Háló-találkozó Tordán. A Háló a katolikus egyházhoz kötődő civil kezdeményezés, amely a kapcsolatok fontosságát hirdeti. A vezérmottója: találkozás, kapcsolat, közösség, ezért különböző találkozásokat szervez, ahol a résztvevők megosszák egymással gondolataikat, és tanúságot tehetnek életükről, ezzel segítik egymás lelki, szellemi és hitbeli növekedését. A különféle, általában kulturális programokban, a résztvevők közelebb kerülnek egymáshoz és lelki feltöltődéssel közelebb kerülnek Istenhez. A tordai találkozó fő mottója a Példabeszédekből való: „Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz”, lerövidítve Bízzál az Úrban. E témát egy világi és egy egyházi személy próbálta a résztvevők számára érthetővé, valóságszerűvé tenni. A vendégeket Korom Zsuzsanna, a tordai találkozó fő szervezője nyitotta meg, majd Mezei Zsuzsanna, mint a tordai egyházközség tanácsának tagja és a Tordaiak Klubjának az elnöke röviden bemutatta Tordát, valamit Halmai Tibor, a Délvidéki régió vezetője beszédében kihangsúlyozta a Háló-találkozók jelentőségét, szerepét a közösség építésében.
Az első előadó Dr. Burány Lehel a Zentai Kórház általános sebész szakorvosa, háromgyermekes apa, az orvos szemszögéből próbálta megközelíteni az Istenbe vetett bizalom kérdését. Az orvos gyakran találkozik olyan betegekkel, akiken a mai orvostudomány nem tud segíteni. Ilyen helyzetben az orvosra nehéz feladat hárul, segítenie kell a betegen az utolsó pillanatig. Az egyetemi évek alatt erre a feladatra is felkészítik a jövendőbeli orvosokat. A tankönyvek és az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint: Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya. Az orvos segít a testi jólét elérésében, a társadalomnak a feladata a szociális jólét biztosítása. A lelki jólétet az egyház, a vallás tanításai segíthetik. Ekkor kerül előtérbe az Istenbe vetett bizalom kérdése. Nehéz egy halálos betegséggel küzdő embernek eljutnia addig, hogy elfogadja betegséget. Az ilyen emberek öt fázison mennek keresztül. Az első a tagadás és az izoláció. Nem tudja elfogadni a betegségét. Ezt követi a harag, amikor felmerül benne a kérdés, miért éppen őt sújtja az élet egy ilyen betegséggel, haragban van a világgal, ha vallásos, az Istennel. Az alkudozás a következő fázis, amikor felmerül, hogy biztos nem jól állapították meg a betegséget, másik orvoshoz fordul, újabb kivizsgálásokhoz folyamodik a beteg. Amikor bebizonyosodott, hogy valóban olyan betegségben szenved, ami nem gyógyítható, akkor jön a depresszió. Sokan megrekednek ebben a fázisban, de ha sikerül kijutniuk, akkor következik be az elfogadás. Sokkal könnyebben megy azoknak, akik bíznak az Úrban és rá hagyatkoznak, hogy minden meghatározott céllal történik vele az életben. A betegeket látogató papok sokat segíthetnek az elkerülhetetlen elfogadásában, a lelki megnyugvás elérésében.
Ft. Masa Tamás tordai plébános a Katolikus lexikon definíciójával kezdte meg az előadását, miszerint „a bizalom a remény alapja, hit a másik fél jóindulatában. Akiben bízunk, arról szilárdan hisszük, hogy kész és tud is rajtunk segíteni, föltárt gyengeségünkkel nem fog visszaélni.” Bár az Istenben való bizalom kezdetben könnyűnek tűnhet, előfordulhat, hogy a nehéz életszakaszok próbára tesznek minket. A próba általában abból indul ki, hogy bízom-e Istenben az adott helyzetben, vagy sem. Három módja van annak, ahogy Istenben bízva megváltozik az életed, folytatta Masa atya: 1. A bizalom az Istentől való függést is tanítja – bár szabad választásunk van, nem azért lettünk teremtve, hogy függetlenek legyünk Istentől, mert ő sohasem hagy magunkra, nem kell a problémáinkat egyedül megoldanunk. 2. A bizalom biztonságérzetet nyújt – utadon teljesen nyugodtan járhatsz, tudva, hogy Ő törődik veled. 3. A bizalom segít, hogy békés kapcsolatot teremtsünk Vele – mennyivel könnyebb lesz annak az élete, ha átadja az Istennek azokat a dolgokat, amelyek a szívére nehezednek, és bízunk benne, rá hagyatkozunk, hogy megoldja őket. Az Istenben való bizalom tanulható. Nem bízhatunk valakiben, akit nem ismerünk, tehát meg kell ismernünk Őt, tanításait, igéjét. Minél jobban megtapasztaljuk irgalmát, hűségét, annál jobban bízunk benne. Magunkban, másokban nem bízhatunk annyira, mert mindannyian esendőek, korlátozottak vagyunk, sokszor rossz döntéseket hozunk, Istennél ez nem történik meg.
Az előadások után mind a két előadó kiragadott néhány gondolat, amelyeket a kiscsoportos beszélgetések alapját képezték.
A hat kiscsoportban mindenki elmondhatta véleményét, személyes tapasztalatát a témáról. Kötetlenül, felszabadultan beszélgettek egymással a résztvevők. Voltak olyanok, akik először vettek részt Háló találkozón, és megtapasztalhatták, milyen felemelő érzés olyan közösség tagjának lenni, akik hasonlóan gondolkodnak és éreznek.
A délelőtti programot egy kiadós ebéddel zárták a résztvevők. Ezután kívánság szerint néhányan ellátogattak a falu tajházába, amit tavaly nyitott meg a Tordaiak Klubja.
Délután a templomban volt a művelődési műsor, amelyen a fiatalok mutatkoztak be. Rác Kornélia, Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem című versét szavalta, majd a tordai Kincsünk leánykórus moholi dalokkal mutatkozott be. Ezután Tereza és Fodor Marianna kalotaszegi dalokat adtak elő. Kovács Andrea egy Vass Albert idézettel zárta az összeállítást.
Csíkos Alexander, Detári Apollóni elektromos orgona kíséretével, trombitán az Áve Máriával fokozta a hangulatot. A trombitából kicsalt hangok ámulatba ejtették a hallgatóságot. A Detári család tagjai gitáros és taizé-i énekekkel zárták a műsort. A hallgatóság kitörő tapssal jutalmazta a fellépőket.
Az egész napos Háló-találkozó szentmisével zárult, amelyet a helybeli plébános Ft. Masa Tamás és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán szolgáltatták. A templom újra hangolt orgonáján Détári Apollónia biztosította a zenei szolgálatot.
A résztvevők nagy megelégedéssel nyugtázták, hogy a tordaiak kitűnő házigazdák voltak, és ők hasznosan és kellemesen töltötték el ezt a napsugaras őszi szombatot.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Mezei Zusza
Mezei Zsuzsa írása és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Helyszín: Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
A Belvárosi Művészeti Napok és az Ars Sacra Fesztivál programjai ingyenesek!
Adományokat köszönettel elfogadunk.
Fesztivál programjaink az ARS SACRA FESZTIVÁL honlapján is elérhetők részletes ismertetővel egy kattintással.
Az Albinoni Kamarazenekar szeptember 17.-i koncertjének részletes programja >>
Kommandón, festői környezetben és nagyon jó körülmények között szervezték meg szeptember 8–10. között az erdélyi Háló-találkozót Csobot-Györgydeák Szabolcs vezetésével Szorongás – figyelmeztető jelzés vagy rabság témával, „Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok” (1Pét5,7) mottóval. Az Erdély több szegletéből érkezett hetven résztvevő között hét gyermek és nyolc tinédzser is volt.
A találkozón sor került kiscsoportos beszélgetésekre, közös szentmisére – amelyet szombaton Ilyés Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa mutatott be –, voltak közbenjáró imák, séta a gyönyörű környezetben, sportlehetőség várta a fiatalokat és a már régebb óta fiatalokat, esténként pedig lelki és szórakoztató programok, kötetlen beszélgetések zajlottak.
A Kommando Camp házigazdája, Gáj Nándor lélekmelegítővel fogadta a vendégeket, majd később kitűnő szakácsnak bizonyult az esti grillezés alkalmával. Sétán mutatta be a település érdekességeit, a régi kisvasút nyomait, s számos érdekességet mesélt a település múltjáról és jelenéről. De részt vett a kiscsoportos beszélgetéseken is, ötleteivel előbbre lendítve a jövőre vonatkozó tervezéseket. Hajdu Laura és András rapid randi játékkal segítette a résztvevőket, hogy egymásról több mindent megtudhassanak és feloldják az érkezés körüli feszültségeket. Az elcsendesedést imával a gyergyószentmiklósi Molnár Margit segítette, akire mindannyian felnéznek, mivel időskora ellenére számos lelkiségben aktívan tevékenykedik, és nagy természetbarát, EKE-tagként korát meghazudtoló lendülettel járja a hegyeket-völgyeket. A pénteki nap szabad találkozásokkal, Hangolóval és más társasjátékokkal ért véget.
A találkozót másnap reggel a négygyermekes, Sepsimagyaróson és Sepsiszentgyörgyön élő Parajdi Margit tornával indította, majd a sepsiszentgyörgyi Aczél Cecília reggeli imával folytatta. Meghívott szakember segített megérteni és feldolgozni a nehéz témát, mely mindennapi életünk része: Cosma István pszichológus, családterapeuta interaktív előadásában hangsúlyozta, fontos a cselekvés, nem szabad beletörődni, hogy a szorongás rabjaivá váljunk. A figyelmeztető jelzéseket észrevéve, ha nem tudunk kilépni belőle, forduljunk szakemberhez.
A Háló-találkozók egyik legjobban kedvelt eseménye a kiscsoportos beszélgetés, ahol védett környezetben, bizalmi légkörben mindenki elmondhatja gondolatait, meglátásait, tapasztalatait az adott témával kapcsolatosan. Így sok gyógyulás történhet, miként történt is. Erről tettek tanúságot a könnyek és a nevetések.
Molnár Margit: „Kiscsoportom és több társam egyöntetű véleménye, hogy minden jó volt. Jó körülmények között, szép környezetben, lélekhez-szívhez szóló szentmise és prédikáció, tartalmas program, élénkítő és vidámító játékok, imák, nagyszerű előadás, remek kiscsoportom, sétás ismerkedés a helységgel… Jó emberekkel, jó időben, jó helyen voltam. Kedvemre való, egygusztusú emberek társaságában mindig jól érzem magam a Hálóban. Mostani találkozónkon is ajándékként fogadtam a népes gyermeksereget, tiniket és fiatalokat. Nehezebb kérdés a Hogyan tovább? Mert feltétlenül szükséges a folytatás. Újfajta életvitel kezd kialakulni, és ehhez szemüvegcsere szükséges. Nem hiába került napirendre a műhelymunkán a pénz és az emberi-személyiségi minőségek kapcsolata. Kell-e pénz ahhoz, hogy jó és szellemileg-lelkileg-tudatilag képzett emberré növekedjünk? Az első válasz zsigerből jött: nem! De jobban belegondolva, bizony igen! A legtiszteletreméltóbb szentjeinknek is lakni, létezni, elég jól élni stb. kellett ahhoz, hogy megvalósíthassák önmagukat és segíthessenek másokat. Be kell építenünk a módszereinkbe és személyiségünkbe is az igét: »kérjetek és megadatik«, kopogtassatok. Biztonságot adjon a tudat, hogy jó dologra kérünk segítséget a többletből. Nehéz nekem, mert még segítséget sem tudok kérni erős szorongás nélkül, hogyan kívánjak bármit is a többletből? Egyetlen mankóm az, hogy közösségért tenném. Kiscsoportom szeretné, hogy induljanak férfiaknak szóló programok, ahol a fiúgyermekek tanulhassanak a férfiaktól… és párhuzamosan persze női program is legyen. Kívánjuk, hogy játékok mindig legyenek, még karaoke is. Továbbá indulhatna Háló-iskola. Mindenki tud valamit, és itt alkalma lenne továbbadni, akár online is, hasonlóan az imaórához. Szeretnénk, hogy legyen téma a konfliktusmegoldás, főleg a fiataloknak, de mindenkinek jól jöhet. Hálát adok Istennek, és köszönöm minden szervezőnek és segítségnek, hogy életemhez tartozik a Háló.”
A délutáni műhelymunkát Kerekes István János (becenevén Mókus) szervezetfejlesztő, tréner vezette. Nagy empátiával, odafigyeléssel vezette rá a hetvenfős csoportot a pénzhez való helyes viszonyuláshoz, a Hálóban megtalálható értékekre és az ezek közti összefüggésekre. A gyerekekkel és ifikkel a gyergyószentmiklósi Szabó Enikő „gyermekfelügyelő”, a tábor egyik szervezője foglalkozik évek óta, aki empatikus ráfigyeléssel, hozzáértéssel készül mindig lefoglalni a fiatalságot, amíg a szülők más helyen előadásokkal, kiscsoportokban vagy szabad beszélgetésekben töltődnek. Férjével, Szabó Lóránttal együtt az erdélyi Háló alapembereinek számítanak.
A szombat este fergeteges karaokepartival ért véget, amelyen teljesen felszabadult a társaság. A karaoke japán vegyülékszó, jelentése: „üres zenekar” (az oke az angol orchestra, ókeszutora rövidülése). Lényege, hogy egy zeneszámot az eredeti előadó helyett valaki más énekel. Öröm volt látni, ahogy a szorongás, szomorúság átalakul, együtt bulizik idős és fiatal. Jutalomként, ráadásként a Gelencén élő Ilyés Anita és férje, László által készített ropogós kürtőskalácsot kaptak.
A csíkszeredai Adorján Teréz számára ez a találkozó egy újabb felemelkedést és ajándékot jelentett. „Felemelkedés fizikailag a hegyre, még közelebb lenni az Istenhez, felemelkedés lélekben a találkozások, beszélgetések által. Ajándék, hogy eljuthattunk erre a csodás helyre, csodás emberekkel találkozni és lelkileg gazdagodva újból hazatérni, hogy egy következő útra legyen, ahonnan elindulni és további fizikai/lelki találkozásokban részt venni. Hála és áldás mindenkire!”
Parajdi Margit így élte meg a találkozót: „Az erdélyi, ezen belül a székely emberekről köztudott, hogy a jól bevált utakon járnak. Nehezen megy számukra a változtatás. De vannak mégis, akik képesek a megújulásra. Néhányan közülük eljöttek az erdélyi Háló-találkozóra is. Úgy éreztem, ha mi itt, a Kárpát-kanyarulatban képesek voltunk nevetni a hagyományos családi rendszerben felismert negatív mintákon, értékét felfedezni a pozitívumainak is, tudatosítva ezek jó és rossz hozadékait, akkor életképes, fejlődőképes nemzet vagyunk. Ha nyitottak tudtunk lenni a változásra, akkor hiszem, hogy jó hely a Háló közösség, ahol tanulhatunk egymástól, egymásról. Fejlődhetünk testi-lelki és mentális egészségünket illetően. Egy olyan találkozón vehettem részt, amelyre sokáig szívesen, örömmel emlékezem vissza, az újabb kínálkozó lehetőségekre várva. Hálás köszönet a szervezésért. Nemcsak a csodaszép helyért, jó emberekért, megélésekért, játékért (méta közösen a gyerekekkel), a kacagásért (karaoke éjjelig), a tornáért, az önismeretért, a tanulásért, a lelkigyakorlatért és imáért. Csodaszép, színes füzér. Ki-ki nyakláncára annyit fűzött, amennyit szeretett volna vagy épp megengedhetett magának.”
A brassói magyar szórványból érkező családok mindig értékes gyöngyszemei a Háló-találkozóknak. Magyari Gyöngyvér és férje, Levente az egyik legrégebbi hálósok, lányukkal, Tímeával együtt, aki az ificsoport erdélyi vezetője. A Kató család, Csaba és Katalin később csatlakoztak gyerekeikkel, Hunorral és Szabolccsal Négyfaluból, majd Katalin édesanyja sem akart lemaradni tőlük. Ragyogó szemmel, feltöltődve ment haza, hiszen a karaokepartin nemcsak énekelt, hanem táncolt is egy középkorú hölggyel. Ők a legszebb példái annak, hogy a Hálóban három generáció együtt is jól érezheti magát.
Tudósítás a kisasszonynapi zarándoklatról, ahova egy lelkes csapattal biciklivel érkeztünk.
Józsa Zsuzsa beszámolója sok képpel a romkat.ro-n >>
Kárpátaljai hálósok képei a fb-n >>
Írások, és Halmai Tibor fotói a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Írás és képek a Bács-Kiskun vármegyei hírportálon >>
A tábor utolsó napján került sor a Kárpát-medence minden szegletéből hozott hozzávalók összegyúrására, amelyből péntek estére elkészült a Hálói Kárpát-medencei kenyere, amit Serfőző Levente atya a miséje után áldott meg
A táborban elhangzott előadások az alábbi linkeken keresztül elérhetők
Jávorka Lajos az elismerő szavakról, mint szeretetnyelvről >>
Mike Ervin a minőségi időről, mint szeretetnyelvről >>
Felföldi László az ajándékozásól, mint szeretetnyelvről >>
Hortobágyi Cirill a szívességekről, mint szeretetnyelvről >>
Dr.Uzsalyiné Pécsi Rita a szívességről, mint szeretetnyelvről >>
Serfőző Levente a testi érintésről, mint szeretetnyelvről >>
Az első hálós szentmisés Mike Ervin pappá szentelése >>
A tábor meghívója, jelentkezés >>
Délvidéki hálós barátaink, valamint Somodi Nándi beszámolói élményeikről, és még néhány kép
Néhány hálós testvérrel mi is részt vettünk 2023-ban a Ferbit-en. A Mária úton haladva Máriapócstól – Csíksomlyóig mintegy 500 km-en tekerve közösségben zarándokoltunk. Az alábbiakban, pedig a Konrád Csongor személyes jellegű beszámolóját olvashatjátok.
(A) Jó úton lenni!...
2023-ban 16. alkalommal ért célba a FerBiT – a ferences biciklis túra. A Mária úton haladva Máriapócstól – Csíksomlyóig mintegy 500 km-en tekerve zarándokolt 50 biciklis.
Ismerősökből, idegenekből társak, barátok, zarándoktársak, majd igazi közösség lettek, akik külön-külön de mégis együtt, egyazon úton és cél felé, ki-ki a saját tempójával haladtak segítve, bátorítva és ösztönözte egymást. Ahogy nőtt a megtett kilométerek száma, úgy csökkentek a terhek és a gondok, és úgy erősödtek a kapcsolatok, mind társainkkal, mind a Jóistennel. A napi elmélkedések, a szentmisék, az út csendje, nem utolsó sorban a gyönyörű táj és legfőképpen a kialakult közösség ebben mind nagy segítséget nyújtottak.
A bicikli „túra” nem a megtett kilométerekről vagy akár a mielőbbi célba érkezésről (versenyről) szólt, hanem az útról, a zarándoklatról, a közösségről a Jóistennel és embertársainkkal. Jó úton lenni! Közösségben pedig a kerekek is könnyebben gurulnak.
Kulcsfontosságú volt számunkra, hogy a zarándoklat, Zarándoklat legyen, és ne arról szóljon, hogy beülünk az autóba/buszba és néhány órán belül megérkezzünk, hanem legyen ideje a lelkünknek utolérni bennünket, és mint egyén tegyek is azért, hogy tartalommal, közösségi érzéssel teljen meg a zarándoklatom.
Az út során találkoztunk megannyi kihívással és nehézséggel, de ezekre nem akadályként tekintettünk, hanem megerősítettek célunkban. Ahogy az egyik zarándoktársunk fogalmazott egy nehéz nap után „az élet is pont ilyen” (reggel vihar után indulva, gyönyörű napkeltében/közösségben tekerve, hegyeken és völgyeken keresztül és ennek jó részét esőben - de szerencsére nem viharban -, több mint 100 kilométeren keresztül, napközben szerény étkezéssel, de annál kiadósabb vacsorával) és mégis hálás szívvel tudtunk köszönetet mondani azért a napért
6 nap után célba érve az esemény zárásaként hálát adtunk a csíksomlyói nyeregben és találkoztunk zarándoktársakkal, biciklisekkel és motorosokkal a III. Székelyföldi kerékpáros találkozón.
Jövőre pedig hasonló időpontban szeretettel várjuk a zarándokolni vágyókat, és nem kell megrettenni a sok kilométertől, mivel, akár majd 70 évesen és városi biciklivel is nyugodtan célba értünk, és végül szinte észrevétlenül elfogytak a kilométerek.
A 2023. július 15-i hálós gyalogos, bringás, traktoros zarándoklatra mintegy 90 résztvevő jelentkezett, Délvidék 12 helységéből és az Anyaországból. A nagy érdeklődés még a törökbecsei szervező csapatot is meglepte, akiket Micsik Béla bogozónk vezetett. A zarándokhely vonzóereje, a zarándoklás lelki élménye és a történész érdekesnek ígérkező előadása vonzott a közösségbe vágyó zarándokokat.
A törökbecsei Szent Klára plébánián gyülekeztünk, majd mindannyian a kijelölt parkolóig utaztunk, onnan pedig a gyalogosok a célig imádkozva, elmélkedve tették meg a mintegy öt kilométeres utat a rekkenő hőségben, felajánlva fáradalmaikat, a szülőföldön való megmaradásunkért és közösségeink gyarapodásáért. Akik nem tudtak gyalogolni, traktoros pótkocsikra szálltak. A bringások Beodráról egyenesen a Pusztatemplomhoz érkeztek. A romtemplom hűs falainak árnyékában, rövid pihenés után hálaadó szentmisét celebrált Dr. Sc. Horváth László bácsföldvári plébános, Ft. Vreckó Ferenc zentai plébános és Ft. Halmai János törökbecsei atya részvételével. Érdekfeszítő szentbeszédében László atya éberségre, Krisztus követésére és imára buzdított, amely egyetlen megoldás lehet a mai modern világ kihívásaival szemben. A lelki töltekezés után jólesett a természetben elfogyasztott testi felfrissülés és agapé.
A délutáni programban Dr. Csömöre Zoltán történelemtanár és régész érdekes előadását hallhattuk az Aracsi Pusztatemplom építésének történelméről valamint a tatárok és törökök rombolásáról a térségben. A beszámolójában kitért még a Pusztatemplom természeti övezetének vízrajzi változásaira az elmúlt évezred folyamán, amelyek befolyásolták a táj elnéptelenedését. Az érdeklődők az előadást követően kérdéseikkel ostromolták a régészt. A gyerekek ez idő alatt íjászkodtak, néhányan pihentek, majd rácsodálkoztak a teremtett világ szépségeire. Élvezték a madarak énekét, vizsgálták egy megjelenő méhraj letelepedését a romtemplom falain és elképzelték, hogy milyen lehetett a múlt idők lakónak élete ezen a szent helyen.
Ezután kötetlenül beszélgettünk és tervezgettünk. Latolgattuk a Kárpát-medencei nyári családos Háló táborba való utazásunkat, amelyet Magyarországon Ágota Falván szervez a Háló mozgalom augusztus közepén. Hazafelé mindannyian traktoros pótkocsira ültünk. Szemünkkel sokáig fürkésztük a Pusztatemplom termőföldek fölé tornyosuló romos falait, amelyek jövőre is visszavárnak.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Halmai Ágnes
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Bihar megyei Nagykágya adott otthont a 31. hálós Szentjánosbogár tábornak július 11. és 15. között. A rendezvény mottója a ,,Nagyon jó mindaz, amit alkotott” volt.
A rendezvény szentmisével kezdődött, melyet Bakos Gábor mutatott be, majd csoportokat alakítottak ki, és rajtolt az énekes, táncos, játékos ismerkedés. A csapatnevek kiötlése után elkészültek az indulók és a zászlók. Első nap az ebédet csapatok közötti sportvetélkedőn lehetett lemozogni. Ezt a napot a szervezők szerint sok nevetés, még több mozgás, meleg és locsolkodás jellemezte.
A tábor második napját, szerdát reggeli tornával kezdték, aztán újabb játékokat játszottak az előző nap kialakított csoportokban. Ezen a napon Blaga Antooniu mutatott be szentmisét, majd ebéd után különböző kézműves foglalkozásokon vettek részt a gyerekek. Volt batikolás (ruhafestés), gyertyaöntés, képeslap készítés, gyöngyfűzés, gipszformát lehetett önteni, majd kifesteni, de kavicsra is festhettek, akiknek nem volt kedvük formát önteni. Készültek még színesebbnél színesebb hajfonatok, arc- és testfestés is volt, igazán színes délutánban volt részük a táborozóknak!
A harmadik nap a kirándulásé és a strandolásé volt. A délelőtti kiscsoportos foglalkozások után szabadtéri szentmise következett, melyet Pék Sándor mutatott be. Ebéd után indultak a hegyközszentmiklósi strandra, ahol nagy pancsolás vette kezdetét, de még itt sem fáradtak ki a gyerekek, hisz este még a legtöbben részt vettek a fociban, métában.
A negyedik napon volt reggeli csendesség, vihar, újabb napsütés, akadálypálya, méta, és még tábortűz is. Az időjárás viszontagságai nem borították fel a programot, és minden terv megvalósult, így ezen a napon is délelőtt voltak a csoportos játékok, beszélgetések. Délben Blaga Antoniu celebrált szentmisét. Ebéd után pedig indult az akadálypálya, ahol a csoportvezetők alkotta állomásokon kellett kiállni a próbákat: volt, ahol történetet kellett kitalálni, máshol az elrejtett kincseket megkeresni, bekötött szemmel egymást etetni, ,,mocsáron” átjutni egymást némán segítve, és még sok egyéb. Homokvárépítésre és énektanulásra és a vacsora utáni sportra is maradt még idő és energia. A nap fénypontja mégis az esti tábortűz volt, ahol bár eleredt az eső, a szobák erkélyeiről kényelmesen nézhettük, énekelhettünk, táncolhattunk az utolsó tábori estén. A tábori hagyományokhoz híven lámpaoltás után, a csoportvezetői megbeszélés végeztével köszöntöttük már csoportvezetői körünkben azt a néhány bátor önkéntest, akik a hét folyamán a csoportvezetés fortélyaival ismerkedtek és készültek, hogy a következő táborokban már ők is szeretettel vigyázzák és terelgessék a kisebb gyerkőcöket.
A táborzárás napján először a csoportjaikban búcsúztak a gyerekek, majd együtt vonultunk a sportterembe, ahol sor került a táboros pólók átadására. Legkisebbtől legnagyobbig, legújabb kisbogártól a legrégebbi bogarakig – egymást ajándékozták meg. A záró szentmise után következett a vetélkedők kiértékelése, a díjkiosztó, ahol minden csapat jutalomban., Különleges szépséget kölcsönzött a zárásnak, hogy Tóth Attila, Csucsi, régi bogártáboros családtag plébános látogatta meg a közösséget.
2023. július 1-én, Zentán találkoztak újra a délvidéki hálósok. A mintegy 90 résztvevő a Délvidék 18 helységéből érkezett. A Háló találkozót a helyi bogozók szervezték a Zentán működő lelkiségi mozgalmak és kisközösségek vezetőivel karöltve. A szervezéshez nagy segítséget nyújtott msgr. Nagy József, a zentai Kis Szent Teréz plébánia plébánosa, aki a lelkiségi mozgalmak nagy támogatója.
Zenei áhítattal kísért szentségimádással kezdődött a rendezvény, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános vezetett.
A találkozó indító gondolatait Nagy Jóska atyától hallhattuk. Ő a katolikus egyház keretén belül működő lelkiségi mozgalmak és kisközösségek, közöttük a Háló mozgalom megalakulásáról beszélt. A múlt században a Szentlélek indíttatására alakultak meg ezek a mozgalmak – mondta az atya, amelyek között van a Háló mozgalom is. A kilencvenes évek elején, Magyarországon a rendszerváltás előtt, a titokban működő lelkiségek-mozgalmak összekapcsolása, megismerése céljából indult útjára a Háló mozgalom, amely a Délvidékre is hamarosan átterjedt. Küldetése, hogy hordozza az egységet, mindenkit elfogadjon, aki a Krisztusi utat választja, és akiben a Szentlélek működik.
Ezután három lelkiségi mozgalom mutatkozott be és osztotta meg tanúságtételeit. A Karizmatikus közösség, a Kamiliánus családok közössége és a Virágzó kert közösség. Mind-mind értékes, a Szentlélek által sugallt, egyedi feladatokat vállal a rászorultak testi-lelki felkarolásában.
Ezután Baráth László, nyugalmazott klarinét tanár, tárogató művész mutatta be a magyar lélek hangszerét, amelyen kuruc dalokat és megzenésített Petőfi verseket adott elő.
A hangulatos közjáték után még három mozgalom tevékenységét ismerhettünk meg: a Fokoláré mozgalomét, az Emmánuel közösségét és a Házas Hétvége lelkiségi mozgalomét. A kiscsoportos beszélgetéseket a délutáni programban a Zentai Evangéliumi Egyház Dicsőítő zenekarának fellépése követte. A Zentai Háló-találkozó hálaadó szentmisével zárult, Ft. Vreckó Ferenc atya celebrálásával.
Lelkileg megerősödve, új lendülettel indultunk haza, hogy tovább folytassuk lelkiségi mozgalmainkban, plébániaközösségeinkben vállalt küldetésünket az egység jegyében.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Halmai Ágnes
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
„Nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31) mottóval szervezte meg június 26. és 27. között az idei napközis táborát a Partiumi Háló Egyesület.
„Egyre nagyobb kihívás évről-évre megtalálni a ránk bízott gyerekek számára a megfelelő témát. Közös célunk, hogy az együtt töltött napok során mindenki olyan élményekkel gazdagodjon, amelyek a hétköznapokba visszatérve segítenek nekik megélni a keresztény értékeket. Ezért fontos, hogy miről és hogyan beszélgetünk velük. Idén egyfajta érzékenyítésre adott lehetőséget a választott mottó. Arra törekedtünk, hogy a felgyorsult, információsokasággal rendelkező világban megadassék a gyerekeknek, hogy megálljanak egy kicsit, és rácsodálkozzanak a minket körülvevő világra, saját magukra, embertársaikra”, magyarázta érdeklődésünkre válaszolva Konrád Csongor főszervező. Szerinte ugyanis nem lehet elégszer felismerni a teremtett világ csodáit. Ha pedig felismerjük, rácsodálkozunk, akkor elkezdjük magunkénak érezni, s ezáltal nő a felelősségérzetünk is, vagyis szeretnénk megőrizni és vigyázni rá. „Egyre több kezdeményezéssel találkozhatnak a gyerekek a környezetvédelem kapcsán, ami nagyon jó. Ha egy kicsit is megértenek (megértünk) valamit abból, hogy ez tulajdonképpen együttműködés a Jóistennel, akkor nyert ügyünk van. Bízhatunk benne, hogy 10 év múlva ők is hasonlóan fontosnak tartják a teremtésvédelmet. A lényeg, hogy legyen idő megérteni: Isten hív minket, hogy kapcsolódjunk be ilyen módon is a teremtett világ alkotói tevékenységébe”, fogalmazott.
Június 26-án, hétfőn kezdődött az idei napközis tábor. A sok csillogó szempár egyszerre tükrözött izgatottságot, lelkesedést, kíváncsiságot és örömöt is, hisz voltak, akik először jöttek a táborba, de néhányan már visszajáró táborozó is akadt. Öt kiscsoportra oszlott a közel 50 gyermek, és egy kis játékos ismerkedés után együtt vonultak a székesegyház kápolnájába a nyitómisére, melyet Kovács F. Zsolt atya mutatott be. A délután fénypontja a sportvetélkedő volt, ahova a csapatok már zászlóval, csapatkiáltással érkeztek megmérkőzni egymással. Szurkolástól és kacagástól volt hangos a Szent László Líceum sportterme. Kedden kirándulni mentek a Püspökfürdőn található kráterhez. Felsétáltak a kilátóba, az erdészháznál ebédeltek, majd a hullámfürdőben pancsoltak egy nagyot.
Szerda a csoportos tevékenységek napja volt, játék, beszélgetéssel. A teremtés történetéről hallhattak a gyermekek a foglalkozások során, majd Pék Sándor esperes a jó fa jó gyümölcséről és a rossz fa rossz gyümölcséről prédikált. Csütörtökön akadályversenyek zajlottak a Petőfi-parkban, péntek délelőtt pedig kézműves-foglalkozások a Szent László Líceumban, melynek a kápolnájában tartott szentmisével „zárta kapuit” a tábor.
Ciucur Losonczi Antonius
Írás és képek az erdon.ro hírportálon >>
