Kora nyári tikkasztó hőségben került sor 2024. június 22-én az évek során immár hagyományosnak mondható zentai Háló-találkozóra. A nagy meleg ellenére is szép számban, Délvidék 20 helységéből mintegy 75-en gyűltünk össze a Kis Szent Teréz plébánia udvarán. A legfiatalabb résztvevő 10, a legidősebb pedig 97 éves volt. A rendezvény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
Regisztráció után zenei áhítattal kísért szentségimádással indult a nap. A résztvevők üdvözlése és a találkozó indító gondolatait követően Mester Imre hitoktató és diakónus jól előkészített és tartalmas előadását hallgathattuk végig Szent Péter apostolról. Az előadás témáját a találkozót egy héttel követő Szent Péter és Pál apostolok ünnepe is szolgáltathatta. Péter apostol Krisztus-követése a mi számunkra is követendő példa! Ahogyan az apostol életében, úgy a mi életünkben is a Krisztussal való egység és az Atya akaratának teljesítése lenne a cél. Mert megbotlásaimban és bukásomban is csak Istenre számíthatok. Az előadáshoz kapcsolódtak a kiscsoportos beszélgetés témafelvető kérdései is:
- Hogyan evangelizálok, hogyan tudom elvezetni Jézushoz azokat, akiket szeretek?
- Hogyan küzdök saját életemben az ítélkezés ellen?
- Hogyan tudok megállni Isten irgalmassága előtt?
A mintegy másfél órán át tartó kiscsoportos beszélgetést a Caritas konyhájában készült finom ebéd, majd ifjúsági meglepetés-program, más szóval csapatépítő tréning követte. Kreatív, ötletes kis feladatokkal próbálták a lelkes ifik a résztvevőket (azok kisebb-nagyobb örömére) megmozgatni, mindezt a közösségépítés jegyében.
Az ifi programot szentmise követte az Emléktemplomban, majd a találkozó lezárása, további hálós programok ismertetése. Táborba, régiós találkozóra és újabb találkozókra invitált bennünket Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője.
Mindezt összegezve, a nagy meleg ellenére is jó kis tartalmas programként zárult a zentai találkozó. Ha az ifik indíttatására „szendvicsben” kellene kifejeznem a nap benyomásait, amikor is a két jó közé illesztek egy kevésbé jót, így jellemezhetném a napot: alapos – forró – kreatív.
Bálint Tünde, Zenta
Zentai Háló-találkozó ifi szemmel
Uram, te mindent tudsz… Döbbent már rá erre minden keresztény az élete során, de talán hajlamosak vagyunk olykor elfelejteni. Ezen igazság felelevenítésére szerveztek Háló találkozót a délvidéki bogozók az ifikkel karöltve Zentán. A korábbi évekhez hasonlóan a programot szentmise, előadás, szentségimádás, kiscsoportos beszélgetések gazdagították. Megszokott Rendhagyó módon azonban, amire korábban még nem volt példa ezen a találkozón a délvidéki ifi bogozók is készültek egy meglepetés programmal. Gyakran hallottuk már, hogy milyen jó lenne az idősebb generációk számára rálátást kapni egy-egy ifjúsági háló találkozóra és a programokra, amelyeket mi szervezünk magunknak. Innen jött az ötlet tehát, hogy házhoz vigyünk néhányat ezek a programok közül, és másfél órára minden résztvevő – életkorától függetlenül – ifi lehessen. A terv megálmodójaként és a program koordinátoraként mondhatom, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Kihívást jelentett ugyan a hozzánk mérten meglehetősen idősebb korosztályt az ifjúsági lendülethez igazítani, viszont nem meglepő módon a Hálóban nagy érdeklődés és nyitottság fogadott bennünket. Az a másfél óra felhőtlen nevetéssel és jókedvvel telt el. Új élményt biztosított minden résztvevőnek és nekünk, ifiknek is. Személy szerint igen fontosnak tartom, hogy kapcsolatot építsünk és ápoljunk, nem csak a saját, de a felettünk és alattunk lévő generációkkal is. Ugyanis számos dolgot tanulhatunk el egymástól, tapasztalatokat oszthatunk meg és egymás által is fejlődhetünk. A Háló alapvetően tökéletes teret ad a korosztályoknak, hogy megismerhessék egymást, és szigeteket biztosít minden generáció számára, hogy a sajátjaival lehessen. Ez a zentai találkozó is egy hidat hozott létre az ifik és a régebb óta ifik között, melyet elszántan erősítünk majd a jövőben is, hiszen a Háló nem csak az időseké, és nem csak a fiataloké, hanem mindenkié, aki tartozni szeretne egy keresztény közösséghez.
Szakács Emese, Csonoplya
Bálint Tünde, valamint Szakács Emese írása fotókkal a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Külhoni magyar ismerőseink, barátaink felhívására buzdít a Háló mozgalom:
Összetartozunk, számon tartalak, felhívlak!
104 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?
A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!
Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket.
A határtalan szeretet hangján fonjuk be a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat és nemzettársainkat.
Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!
"...míg magyar szóra magyar szó felel!"
Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon itt csatlakozhat >>
Hívj meg és hívj fel másokat - továbbküldéssel és megosztásokkal Te is segíts, hogy a Háló üzenete minél több emberhez eljusson!
Nagy örömmel vesszünk minden megosztást, meghívást, a sajtóban való híradást,
valamint civil szervezetek csatlakozását, együttműködését (ezek nevét közzétesszük)
2011.06.04. A délvidéki Háló sátora Adán, az "Örvendj népem" keresztény fesztiválon
Előző évi felhívásaink és médiamegjelenéseink itt megtekinthetők: 2023, 2022, 2021, 2020, 2019, 2018
Ez évi médiamegjelenések: Háromszék nyomtatott és online, Kossuth Rádió, Magyar Katolikus Rádió
kép forrása Magyar Kurír
Április 20-án, délután Erdő Péter bíboros, prímás az S4 Háló Közösségi és Kulturális Központban találkozott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye fiataljaival az Ifjúsági Iroda szervezésében és a Katolikus Szeretetszolgálat által létrehozott uspace.hu moderálásával. A résztvevők feltették az őket foglalkoztató kérdéseiket, melyekre szeretetteli, iránymutató válaszokat kaptak a főpásztortól.
A Magyar Kurír beszámolója a találkozásról képekkel és videóval >>
2024. április 13-án öt éves kimaradás után Nezsényben a kis közép-bánáti magyar szórványtelepülésen újra Háló-találkozót szerveztek a helyi bogozók a Nezsényi Magyar Kultúrkör tagjaival karöltve.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A szervezők nagy lelkesedéssel fogadták a találkozó 61 résztvevőjét a szépen felújított Havas Boldogasszonyról elnevezett plébániatemplomukban és a hittanteremben, akik Délvidék 14 helységéből érkeztek.
A húsvéti időszakban lévén vendégelőadónk Ft. Halmai János nagybecskereki káplán aktuális előadásának címe „Láttam az Urat…” volt. Mondanivalójában Mária Magdolnáról, megtéréséről és hitvallásáról, valamint az apostolok Jézus Krisztus feltámadásában való kételkedéséről, majd későbbi személyes megtapasztalásukról szólt. János atya kitért a mi, mai, huszonegyedik századi vallásos keresztény emberek Krisztus feltámadásában való időnkénti kételyeinkre és hitbéli meggyőződésünkre. Előadása jól megalapozta a kiscsoportos beszélgetéseinket. A megosztásainkban személyes életünkben megtapasztalt, a feltámadt Úrral való találkozásainkat osztottuk meg egymással. A baráti szeretetteljes közösségben, a nyárias időben, a zöldellő természet ölén, egymás mosolyában és időnként könnyeiben is ott volt közöttünk a feltámadott Úr.
A kiscsoportos beszélgetések után a nezsényi óvodások és a magyar környezetnyelvi oktatásban részesülő kisdiákok, Mirčić Ábel Kornélia vezetésével, kedves programmal leptek meg bennünket.
A szentmisén, amelyet Ft. Halmai János celebrált a fellépő gyerekekkel és hozzátartozóikkal közösen vettünk részt. János atya prédikációjában buzdított és rámutatott küldetésünkre, hogy mi is az apostolok példáját követve a feltámadás örömhírét vagyunk hivatottak továbbadni családunkban, munkahelyünkön, közösségeinkben és környezetünkben egyaránt. A lelki élményeket a vadászotthonban kiadós ebéd, majd szívélyes búcsúzkodás követte.
A találkozó zárásával hazaindultunk az újabb szeretettankunkat feltöltő együttlét után.
Halmai Ágnes
Halmai Ágnes írása és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A moldvai népzenét játszó Szépszerével együttes heti rendszerességgel tart moldvai táncházat az S4-ben. Ezen az estén két lengyel zenekar is vendégük/vendégünk volt, a Hajda-Banda és a Daj Ognia. A lengyelek az előző napi csehországi fellépésükről közlekedési nehézségek miatt késéssel érkeztek meg, ezért a közönség, amelynek többségét a Szépszerével táncházak törzsközönsége alkotta, közös népdalénekléssel tette hasznossá a várakozási időt. A lengyelek koncertje után következett egy rövid tánctanítás. Anna Sitko, a Daj Ognia énekese és zenekarvezetője tanította a gyors, háromnegyedes ritmusú észak-kelet-lengyelországi forgatós, az oberek lépéseit. Ezt követte a moldvai táncház, amihez Paweł Iwan-nal, a Hajda-Banda cimbalmosával kiegészült Szépszerével szolgáltatta a zenét. Anna Sitko ezeket a táncokat is olyan otthonosan és magabiztosan járta, mint az obereket. Paweł Iwan régi ismerőse és zenészpartnere Gyulai Farkasnak és Sámsondi Gergőnek, hiszen rendszeresen együtt muzsikálnak a lengyelországi Csángó Fesztiválokon, amit idén októberben immár ötödször rendeznek meg két lengyel városban is, Gdańskban és Toruńban. A koncerten Wojtek Kriston személyében a budapesti Lengyel Intézet is képviseltette magát.
Nemcsak lengyelek és magyarok voltunk jelen a zenés magyar-lengyel baráti esten, hanem chilei és venezuelai érdeklődők is, sőt a táncház legfiatalabb táncosa USA állampolgár volt, Alabamából. Nálunk tanul matematikát az egyetemen, jól beszél magyarul, pedig nem is magyar, hanem német és orosz felmenői vannak.
Külön köszönet illeti meg a lengyelek vendéglátásában közreműködő hálós önkénteseket. A koncertet Lengyelország Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma támogatta.
Margitfalvy György
Mint ismeretes, a nagyböjti időszakra eső vasárnapok nagyrészt introitus zsoltáruk első soráról kapták latin nevüket. Az S4-ben az idei nagyböjtben kétszer, Laetare („Örvendezz…”) vasárnap, ill. Palmarum („Pálmák…”) a virágvasárnapot megelőző szombat este is hallhattuk G.B.Pergolesi (1710-1736) Stabat Materét, amit a hagyomány szerint a fiatal szerző a halála napján fejezett be. A mű népszerűségét bizonyítja, hogy két héten belül nemcsak egy jelentős zenei karrierrel bíró, és a nemzetközi hírnevet szerzett Hadady László oboaművésszel megerősített, az S4-ben és a barokk zenében „hazai pályán játszó” neves kamarazenekar, az Albinoni Kamarazenekar koncertje hoz telt házas koncertet, hanem egy, az S4-ben a Ciripelőkből ismert csellista Kisdi Esztert leszámítva sosem látott, sosem halott, fiatal, magamban Noname Kamarazenekarnak nevezett csapat is, akik persze nyilván profi zenészek, csak én nem ismertem őket. A Stabat Materhez nem elég egy kamarazenekar, ezért előadásához egy-egy szoprán és alt szólistával egészül ki az előadói apparátus.
A plusz ajándékot Albinoniék nem rejtették véka alá, mindjárt névadójuk d-moll concertójának egyik tételével kezdtek, teret engedve Haday László briliáns oboa játékának, majd Telemann d-moll concertójának egyik tétele után játszották a jó értelemben vett nagyböjti sláger darabot.
A 23-i estén fellépők S4-beli ősrobbanását meghallgatva, magamban nekik, jobb híján, a negatív kicsengésű Noname helyett, remélve, hogy sokszor lesznek vendégeink, a kitüntető S4 Kamarazenekar nevet adtam, számítva arra, hogy talán külföldön is sikeresek lesznek, és ott az S4 nevet Four Seasonsként magyarázhatják. Sajnos, az interneten rákeresve láttam, hogy bár nem régóta, de létezik ilyen néven kamarazenekar.
A 23-i plusz ajándék ráadás meglepetés ajándék volt. A Stabat Mater utáni zsíros kenyeres, pogácsás vendéglátás után jött egy kis Ciripelő. A zenekarból hárman is ott maradtak közösen énekelni. A csellista Eszter gitározott, az alt szólista Zsóka hol zongorázott, hol gitározott, de gitározott a koncerten zongorázó, magyarul jól beszélő, Argentínából hazatelepült argentin-magyar Frederico is, akinek magyar dédnagymamája volt.
A S4 rendezvények elején vagy végén szokás, hogy hirdetnek más S4 rendezvényeket. Szép gesztus volt, hogy március 23-án a Lengyel-magyar Barátság Napján jelentették be, hogy április 10-én a Szépszerével táncház vendége lesz két lengyel népzenét játszó zenekar, a Hajda-Banda és a Daj Ognia.
A YouTube-n Makám & Lovász Irén Hajda szélben című felvételénél azt írja Krulik Zoltán, a Makám együttes vezetője a "hajda" szóról: A hajda szó szinte lefordíthatatlan. Ez egy un. táncszó, tánc kurjantás. A lakodalmi vonulás közben, spontánul felhangzó, a jókedvet kifejező, ritmusos szó, mondóka. Legegyszerűbb formája a kurjantásszerű, egy-két szótagos indulatszavak ismételgetése. Pl: uccu, hajrá, nosza, gyerünk, hopp stb. Ilyenekkel már a 17.sz-i kéziratos énekanyagban is találkozhatunk: "hajda hopp","hajda", "hoppondáré", "hopszassza". Talán - előre, gyerünk - lehet a jelentése, egyfajta noszogatás. Állítása nem teljesen igaz, mert bár ennek a szónak jelentését nem tudja visszaadni a YouTube angol nyelvű felhasználóinak, ezen szavunk jelentését a lengyelek tökéletesen értik. Az alábbi bejegyzés a Witold Doroszewski-féle szótárban olvasható, ami a mi Czuczor-Fogarasi szótárunk XX.századi lengyel megfelelője: a hajda felkiáltó szó, jelentései: sürgetés, nógatás, biztatás, tovább, előre, azonnal, előre a táncba. Megjegyzésként azt olvashatjuk, a török haida, haide az elindulást, a meglódulást jelentő szóból származik. A Daj Ognia Adj tüzet! jelent lengyelül.
Margitfalvy György
2024.03.10.
2024.03.23.
Több kép a fb-on a március 23-i koncertről (köszönjük Martinek Imrének) >>
A Délvidéki Háló bogozók (hálós szervezők) és segítők találkozójának 2024. március 23-án a csókai Szentháromság római katolikus plébánia hitterme és plébániatemploma adott otthont. Az önkéntes területi felelőseink és legközelebbi munkatársaik huszonöten Délvidék 11 helységéből érkeztek.
A találkozó jelmondata „Az eucharisztia a keresztény közösségek szíve” volt. Ft. Koncz Tibor plébános atya a szervezők nevében üdvözölte az egybegyűlteket, röviden felvázolva az eucharisztia szerepét a keresztény közösségek életében. Megáldotta a bogozók tevékenységét és gyümölcsöző munkát kívánt a jelenlévőknek. Az oltáriszentséget a hittanterem kápolnájába helyezte szavainak megerősítéseképpen. Ezután Halmai Tibor a Délvidéki Háló vezetője megismertette a résztvevőket a Kárpát-medencei Háló vezetőségének átalakulásával, amely operatív és stratégiai részre tagolódott. Munkájukat ezután 7 munkacsoport is segíti. Ezekben a délvidéki bogozók is szerepet vállaltak. A rövid bemutatást az elmúlt hálós év délvidéki történéseinek áttekintése követte. Különös nagy érdeklődéssel és örömmel hallgattuk meg az ifi hálósaink önálló tevékenységeiről szóló beszámolót, amelyet Szakács Emese, ifi bogozónk tárt elénk.
A szünetben személyes élményeink és érzéseink megosztására került sor.
A délelőtt második részében közösen terveztük meg a Délvidéki Háló eseményeinek, rendezvényeinek időrendi sorrendjét és helyszíneit a 2024-es évre, majd felvázoltuk azt a két Kárpát-medencei hálós rendezvényt: a nyári családos tábort és az őszi nyílt Háló-találkozót, amelyre közös szervezett utazást biztosítunk bogozóink részére. A találkozó fénypontja a Szentháromság plébániatemplomban bemutatott szentmise volt. Ft. Koncz Tibor mutatta be Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperesplébánossal együtt, amelyen a Háló bogozói a csókai hívekkel együtt vettünk részt. Szentbeszédében Tibor atya az eucharisztia bátorító, támogató, megerősítő, összetartó és üdvözítő szerepéről elmélkedett. Mély gondolatai rádöbbentettek minket arra, hogy csak akkor maradhat fenn egy keresztény közösség, ha működésének középpontja, célja az isteni úton való haladás. Mindezt az oltáriszentség gyakori vétele által kapott kegyelem biztosítja.
A találkozó agapéval zárult. A rendezvényt a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Halmai Ágnes
Halmai Ágnes írása és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Az S4 melletti telken állt egykori épület egyik színhelye volt a 48-as márciusi forradalmi eseményeknek. Erről a Tarsoly 2020.februári számának 21.oldalán Semmelweis utca 2. címmel írtunk. Így nem csak a dátum és az időpont, hanem a hely szelleme és a fellépők életkora miatt is jogosan adták a szervezők a koncertnek a forradalmi matiné címet. Biztatjuk a fellépőket, csak így tovább! Várjuk a 2025.március 15-i újabb koncertjüket.
Mindkét megszólaltatott zenemű G-dúrban íródott. Ahogy azt a műsor elején megtudtuk, Max Reger(1873-1916) G-dúr szerenádja forradalmian új volt a maga nemében, míg a G-dúr vonóstrió fontos állomás volt Beethoven életében, hogy belevágjon vonósnégyesek komponálásába. A két zenemű között Arany János egyik írását halhattuk.
Margitfalvy György
Nagyszőlős, Beregszász, Bene, Salánk, Tiszaújlak, Tiszaújhely, Karácsfalva...ezen falvakból, városokból érkeztek hálósok a mai napon Nagyszőlősre, a Kapisztrán Szent János lelkigyakorlatos házba, ahol a kárpátaljai Háló Egyesület nagyböjti lelkigyakorlatot tartott. Nőnap alkalmából az érkező hölgyeket virágokkal várták a szervezők.
Beszélgetéssel, ismerkedéssel indult a nap. Majd a délelőtt folyamán Molnár János atya nagyböjti gondolatait hallgathatunk meg, miután kiscsoportos beszélgetések következtek, ahol mindenki kifejthette, hogy számára mit is jelent a böjt, János atya gondolatai mit tettek hozzá ahhoz, hogyan is kell értelmezni a böjt jelentését életünkben.
Ebéd után, egy imaórával folytattunk a délutánt, és Harangozó Miklós atya gondolatai által juthattunk el saját böjtünkhöz, a vámos és farizeus, Zakeus és a tékozló fiú történetek segítségével.
A napot Szent Liturgiával zártuk, öröm volt újra találkozni és lelkileg feltöltődni.
További képek a Partiumi Háló Fb >>
2024. február 9-11. között került sor az idei kibővített vezetőségi találkozóra, Nyíregyházán. Több folyamat, változás kezdődött az utóbbi időben a Háló működésében. A hétvége egyik központi célja a vezetőség munkáját segítő különböző tematikájú munkacsoportok elindítása volt, ugyanakkor ez volt az első vezetőségi találkozó az új felállásban, így a Stratégiai és az Operatív vezetőség munkájába is bepillantást nyerhettünk. Természetesen a sok munka mellett most is volt alkotás, szórakozás, közös éneklés, beszélgetések, játék, nevetések és ölelések. Végül pedig együtt mentünk szentmisére, majd a mihamarabbi személyes és online viszontlátás reményében bízva búcsúztunk.
Bejegyzése a Partiumi Háló fb-n
Február hó második hétvégéjén tartotta a Háló közösség kibővített vezetőségi találkozóját Nyíregyházán. Délvidékről 8 lelkes bogozó vett részt személyesen az eseményen, a Kárpát-medence különböző szegleteiből pedig összesen negyvenen.
Idén a Háló strukturális megújulása volt a téma. Ennek lényege, hogy ezentúl két vezetőség áll a közösség élén: Operatív – és Stratégiai vezetőség, munkájukat pedig ezentúl különböző munkacsoportok fogják támogatni. Mindenkivel előzőleg már egyeztettek a vezetőség tagjai, hogy melyik munkacsoportban fog tevékenykedni: Régiók, Rétegek, Gazdasági, Lelkiségi, Irodai, Média és kommunikáció és a Budapesti Közösségi Központ– a teljesség igénye nélkül. A csoportok feladata ezen a hétvégén a megalakulás, a kapcsolattartás, a feladatok, célok meghatározása volt. A csoportos megbeszéléseken igyekeztünk egymásra hangolódni és közös nevezőre jutni. A plenáris megbeszélésekbe néhányan a világhálón keresztül is bekapcsolódtak. A péntek estét beszélgetéssel, a szombati napot citerazenével, népdalénekléssel zártuk. Vasárnap délelőtt a Nyíregyházi székesegyházban részt vettünk a szentmisén. Utána minden munkacsoport beszámolt a hétvégén egyeztetett célokról, feladatokról, találkozónk ebéddel zárult.
Minden emberi kapcsolatban és minden közösségben fontos a megújulás. A Hálóban is időről időre felvetődik a kérdés, merre tartunk, hova tovább? Most konkrét lépések történnek a megújulás, fejlődés irányába. Önkénteseink odaadó munkája, lelkesedése eredményes együttműködést ígér.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Amikor agyagot veszünk a kezünkbe először talán furcsa érzés lehet. Hideg, esetleg ragadós, formátlan, kellemetlen szagú, ha pedig tovább tartjuk a kezünkben két dolgot is tapasztalhatunk vele kapcsolatban. Először, hogy mindezek mellett még maszatol is… másodszor pedig, hogy végtelen lehetőséget rejt magában. Lehetőséget a művészetre, az önkifejezésre, hogy egy tömbnyi földszerű anyagból és pusztán a két kezünk segítségével valami elképesztően szépet alkothassunk. Ilyen formában indultunk neki, mi Hálósok is, az idei évnek. Február első hétvégéjén, Nyíregyházán számunkra is furcsa érzés volt, formátlan agyagként a kibővített vezetőségi találkozón részt venni. Ahogyan viszont az agyag az emberi kéz melegsége által, úgy mi Isten szeretete és gondviselése által váltunk egységessé, és tökéletlenségünk helyett azzá a lehetőséggé, hogy ezt a befogadó közösséget szebbé és értékesebbé formálhassuk.
Nagy célokat kitűzve vágunk bele az idei évbe is, amelyek sok munkát, befektetett időt és türelmet igényelnek. Minden találkozó és minden program megszervezése nehézségekkel, áldozatokkal jár, de eltörpülnek mindezek, a határokat is dacosan átívelő ölelések, a Kárpát – medencét is felmelegítő mosolyok, a nevetések és a hajnalig tartó beszélgetések mellett. Hiszen minden Háló találkozó erről szól, a hitről, szeretetről, békéről és az életre szóló barátságokról.
Szakács Emese, Csonoplya
Bollók Eperjesi Éva és Szakács Emese írása fotókkal a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
