A 72 Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület szervezte a Részigazság Klub legutóbbi estjét a budapesti Loyola Caféban február 28-án: Süveges Gergő kérdezett a jelenkori vallásosságról, Török Csaba teológus és Gyorgyovich Miklós szociológus válaszolt. A Magyar Kurír tudósítása >>
„Forró pontok a bioetikában” címmel tartott előadást Németh Gábor, a Győri Hittudományi Főiskola tanára, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának irodavezetője február 27-én a budapesti Háló Közösségi és Kulturális Központban. A Magyar Kurír tudósítása >>
A Nagybányai Háló Mozgalom 15. évfordulója keretén belül került megrendezésre a hagyományos hálós farsangi batyus bál (korhatár nélkül), amelyet 10. alkalommal szerveztünk meg, 2019. február 22-én. Az idei farsangi batyus bál megszervezésének a célja volt a népi hagyomány keretei között a régi és új baráti kapcsolatok ápolása és kialakítása, szórakozás, közös éneklés, tánc, és a velejáró vidámság. A jelmezbemutató a résztvevők fantáziájára volt bízva, a zsűrinek nagyon nehéz volt dönteni, volt közöttük varázsló, piaci árus, pillangó, hóvirág, migráns, rabló és más érdekesebbnél-érdekesebb jelmezek. Mindenkit díjaztak. 10 éve szervezzük meg a helyi magyar kultúrális központ épületében, pontosabban a Teleki Magyar Házban, gróf Teleki Sándor egykori lakóházában. A hagyományos rendezvényeink több pillérre épültek az évek folyamán, az egyik legfontosabb a hagyományőrzés és a közösségépítés.
Uglár Sándor képes beszámolója teljes terjedelmében Nagybánya honlapján >>
Uglár Sándor képes beszámolója teljes terjedelmében az Erdély.ma hírportálon >>
Uglár Sándornak a Magyar Kuríron megjelent írása >>
Uglár Sándornak a RomKat.ro-n megjelent írása >>
Már évek óta szervezzük a farsangi időszakban is gyermekfoglalkozásunkat, ahova úgy a gyerekek, mint az önkéntes ifi segítők is jelmezben érkeznek. Szokásunkhoz híven, ezen a farsangi foglalkozáson is egy vidám, pörgős vetélkedővel vártuk a gyerekeket, akik helyben lettek csapatokra osztva, és részben csapatban, részben egyénileg is versenyezhettek. Végül mindannyian bemutatták jelmezeiket, melyeket a zsűri kivétel nélkül díjazott is. Elmondhatjuk, hogy ez az egyik legsikeresebb és legvidámabb foglalkozásunk, hisz évről évre változik a résztvevők összetétele (5-11 éveseknek szól), mégis mindig 30-nál többen is összegyűlünk. Álarcba bújni pedig, és együtt mókázni mindig jó!
Konrád Evelyn
2019. februárjában ismételten megrendezésre került a budapesti Háló S4-ben a kibővített vezetőségi értekezlet. Az értekezlet hagyományos volt a tematikáját tekintve, de az eddigi értekezletektől nagyon különbözött abban, hogy sokkal nagyobb számban vettek rajta részt ifik, akik végig együtt dolgoztak a Háló felnőtt tagságával. A találkozó teljes időtartamát a nagy körben megtartott beszámolók, témafelvetések és az ezeket követő, hálós hagyománynak számító, kiscsoportos beszélgetések, beszámolók követték. A résztvevők nagyon örültek annak, hogy a kiscsoportok összetétele folyamatosan változott, így vasárnapra mindenki mindenkivel megismerkedhetett. Erre természetesen rásegítettek a péntek és szombat esti kötetlen beszélgetések, és a Loyola Caféban elfogyasztott szombati ebéd, illetve a gyönyörű időben történő oda- visszasétálás, és a vasárnapi közös ima is.
Villányi Andrea részletes, jegyzőkönyvszerű beszámolója teljes egészében >> 
Együttlét a Hálóban, együttlét Budapesten a közös gondolkodásban Helyzetkép: hosszú út, érkezés, kérdések, válaszok, megtiszteltetés, felelősség. A hosszú út képe esetemben sajátos értelmet nyer. Már nem földrajzi értelemben, hiszen a közepesen hosszú utat megtevők táborát gyarapítom. A szópárosban megbújó többletre gondolok. Hosszú út, a nyelv szellemi vetületében.
Az érkezés felé vezető várakozás legvégén furcsa mód nem kérdések vetődtek fel bennem, hanem annak a tapasztalata, hogy milyen lélekben hálózni és az a gyermekkorból örökölt reménnyel teli feszengés, hogy milyen lesz fizikailag is újra Hálózni, annak az örömét és felelősségét újra megtapasztalni.
Az ajtón belépve azon gondolkodtam, hogy milyen lesz a találkozás. Jelenthetem mosolyokkal teli. Egy fiatal számára, számomra, a nagyváros pezsgő hangulata, ‘vidékiként’ serkentő, az őszinte szeretettel teli fogadtatás még inkább.
A minőségi idő melyet közös munkában töltöttünk értékes együtt gondolkodássá alakult. Remélem a közös gondolkodás gyümölcsöző eredményeket nyújtott a Háló egészének, nekem biztosan. Számomra különösen értékes pillanatok azok voltak, amikor olyan Hálósokkal beszélgethettem, akikkel még eddig nem sikerült.
A közös szentmise, melyen együtt vettünk részt, úgy hiszem különösen megáldotta együttlétünket. Erre különösen nagy szüksége lesz szerintem az ifiknek s a régebb óta fiataloknak. A visszafele úton azon gondolkodtam, hogy én, sajátos helyzetemben, a régiómhoz mit tehetek majd hozzá és ez a gondolkodás úgy hiszem jó ötleteket szült, melyekre az érintettek nyitottak voltak. A Háló vezetőségi találkozóján való részvételem, számomra egy különösen nagy öröm s megtiszteltetés volt s bízom abban, hogy ezzel sokunk így volt
Majoros Péter
Péter Szabolcs és Tifán Sándor kezdeményezésével nagyon szép hagyomány van kibontakozó-félben az erdélyi Háló berkeiben. Körülbelül negyedévenként összegyűlnek az udvarhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi és brassói Hálósok, egy teremfocimeccs ürügyén összemérik a tudásukat, kiengedik a gőzt, levezetik a hétköznapok feszültségeit, de főleg annak örülnek, hogy ismét találkozhattak, megölelhették egymást… Két-három hónappal ezelőtt Székelyudvarhelyen bogozták össze ismét a hálós focit, bár a közösség történetében nem ott volt az első teremfoci meccs, hanem Sepsiszentgyörgyön. 2019. február 9-én 16 és 17 óra között az új Sepsi Aréna biztosított teret az erdélyi Háló soron következő teremfoci mérkőzésének.
Józsa Attila hálós sportriporter tudósításának teljes szövege >>
Amikor megtudtam, hogy az ifivel csapatépítő hétvégére megyünk nem is volt kérdés számomra, hogy megyek én is. Tavaly nyáron voltam először ezzel a csapattal ilyen programon. Az a hétvége mai napig felejthetetlen emlék marad.
Így hát most is hatalmas elvárásokkal érkeztem Szentjobbra. Miután mindenki megérkezett, a kápolnában egy közös imával megnyitottuk a hétvégét. Ezután érkezett meg Dulău Dianna (Daya), aki csapatépítő játékokat, foglalkozásokat tartott, melyek végén részletesen megbeszéltük, miben segíthetik ezek a feladatok a mi csapattá való fejlődésünket, mit csináltunk jól vagy éppen miben kell még fejlődnünk. Számomra nagyon tetszett az a játék, amikor is ketten voltunk egy párban, s mind a ketten fogtuk az írószert, úgy kellett egy közös téli képet rajzolnunk, hogy egy adott ideig az egyikünk irányította a tollat, s aztán a másik, mindezt beszéd nélkül. Mi ezt a párommal nagyon élveztük, s rengeteget nevettünk a rajzolás közben. Ezen kívül rendkívül élveztem s nagyon hasznosnak találtam azt a feladatot, amikor beszéd nélkül, bekötött szemmel fel kellett állnunk növekvő sorrendbe, mindezt úgy, hogy csak mi magunk tudtuk milyen számunk van. Előtte egy 10 percben egyeztettünk, hogy ki hogyan fogja a másik tudtára adni a számát. Aztán 20 perc alatt fel kellett sorakoznunk. Végül is sikerült mindössze két hibával felsorakoznunk, ami a moderátor szerint egy nagyon jó teljesítmény.
Egy rövid kis pihenő után megkezdtük a délutáni foglalkozást, amit Rapa Erik tartott, s melynek fő témája a barátság volt. Ezen a foglalkozáson sok csapépítő játék volt, s egy nagyon érdekes, mély és őszinte beszélgetés alakult ki. Ebben a foglalkozásban nekem legjobban az a játék vagy inkább próbatétel tetszett a legjobban, amikor a csapat két részre oszlott, s úgy kellett, megadott alapanyagokból, egy közös hidat építsenek. Mindez nem is lett volna nehéz, ha egy helységben lettünk volna, de a játékban pont ez volt a csavar, hogy úgy kellett egy hidat összeállítsunk, hogy közben nem láttuk egymás munkáját. Viszont minden csoportból egy-egy ember a folyosón beszélhetett egymással. A végére sikerült egy stabil, bár kissé fura kinézetű hidat összeépítenünk, tehát elmondhatjuk, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot. Este a kápolnában Lőrincz Bálint vezetésével egy kis elcsendesüléssel zártuk le a napot. Számomra nagyon felemelő volt látni, hogy Bálint milyen szívvel-lélekkel beszél a hitéről. Este még volt lehetőségünk egy kicsit bulizni, illetve beszélgetni.
Vasárnap reggel a kápolnában Rejtő Regina elmélkedésével nyitottuk meg a napot, s ezek után reggeliztünk, ezután egy energizer játék volt, hogy kicsit mozgassuk meg magunkat. Nagyon vicces pillanatok alakultak ki. Aztán átmentünk a templomba, s ott részt vettünk a szentmisén. A szentmise után Bálint vezetett egy foglalkozást, aminek a témája a barátság volt. Itt ismét nagyon érdekes beszélgetés alakult ki. Nagyon jó volt hallani más emberek szempontját, véleményét és tapasztalatait.
Ebéd után egy nagyon őszinte játék következett. Mindenki kiment s míg egy valaki háttal állt, addig a többiek annak függvényében álltak be, hogy mennyire érzik közel magukat az adott személyhez. Ez nagyon mély pillanat volt szerintem, mivel őszintén szembesülhettünk azzal, hogy mennyire állunk közel egymáshoz, s hogy hol kell még dolgozzunk. Ezután egy nagyon tartalmas kiscsoportra oszlottunk szét, ahol nagyon érdekes dolgokról beszélgettünk. Szerintem ezek nagyon hasznos tapasztalatok voltak, amiket akár mi is átültethetünk a mi életünkbe.
Ezek után egy nagyon érdekes foglalkozás jött. A fiúk és a lányok külön csoportra bomlottak szét, s az volt a feladat, hogy meg kellett vizsgáljuk, hogy az ellenkező nem hogyan barátkozik a nemén belül. Itt rengeteget nevettünk, mi fiúk. Mialatt megkerestük a barátkozási módszereiket nagyon sok vicc hangzott el, amiken nagyon jókat nevettünk. Ezután a két csapat ismét egy terembe ült s megkezdődött a megosztás. Persze ez előtt gondosan berendeztük a termet, két részre osztottuk, kötelet feszítettünk ki. A megosztás is viccesen telt, azonban mégis meg tudtunk beszélni komoly dolgokat
Végül az estét Boti zárta a kápolnában, egy nagyon tartalmas beszélgetéssel, utána pedig egy imával. Késő estig beszélgettünk, vicceket meséltünk, nevetgéltünk kisebb csoportokban, s itt fogalmazta meg Fekete Lacika azt, hogy milyen vagány, hogy most már az újak és a régiek is egy csapatként vannak, s nincs meg a klikkesedés. Ezzel a mondattal én is nagyon egyet értek, s persze nagyon örülök annak, hogy a régiek befogadtak minket.
Számomra hatalmas élmény marad a hétvége, rengeteg nagyon érdekes és tartalmas program volt, ha most így egyet kellene választanom, nem is tudnám, melyiket válasszam. Nagyon hasznos volt nekem a kiscsoport, ahol rengeteg megfontolandó dolgot hallottam, de ugyanennyire jó volt Bálint esti imája, Boti meditációs tornája, Erik játéka, Daya foglalkozása és a személyes beszélgetések.
Mint az összes többi Hálós program ez is örök emlék fog maradni a számomra, nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a hétvégén, nagyon hálás vagyok azért, hogy rátaláltam erre a közösségre, s azért, hogy tagja lehetek.
Kovács László
Nagyon jól éreztem magam. Minden adott volt, a hangulat, a jó téma, a társaság... A hangulat megteremtésében nagy szerepe volt a kialakított programoknak. Ezeknek keretén belül megtaláltuk a közös hangot és sokkal felszabadultabbakká váltunk. Tetszettek a választott témák. A kiscsoportos beszélgetések komolyabb hangvételének köszönhetően sikerült mélyebben is elgondolkodnunk és ezáltal közelebb kerülni egymáshoz. Egyidőben tudtam elcsendesülni és mégis jól érezni magam a többiek társaságában. A szervezők nagyon jól megtalálták az egyensúlyt a játékok, beszélgetések és pihenők között, mindig sikerült elérjék, hogy izgatottan várjuk a következő programpontot.
Taar Alexandra
A Vajdasági RTV Magyar Szerkesztőségének filmtudósítása
A találkozóról a Vajdasági RTV Fesztelen c. ifjúsági műsorában
A szombati eseményen mintegy ötvenen voltak. Fúró Andor már ötödik alkalommal vett részt Háló találkozón: „Fontosnak tartom a közösségi létet, és a kapcsolatok, ismeretségek kialakítását. Úgy gondolom, hogy ezek gazdagítják az ember életét. Ezt várom a találkozótól: minél több ismeretséget, meg persze az előadásra is kíváncsi vagyok” – mondta.
A szervezők kiemelték, hogy a rendezvény lényege egy hármas találkozás: önmagunkkal, egymással és Istennel. Emellett arra buzdítják a fiatal résztvevőket, hogy a találkozón szerzett élményekkel gazdagítsák saját helyi közösségüket is.
A teljes cikk a Szabad Magyar Szó honlapján (B.L.) >>
Szabó Nóra írása a Magyar Szó Online portálon >>
Beszámoló az fb-n, képek Bera Laura (Ada) és Juhász Gábor (Satrinca) >>
Képes beszámoló a Magyar Kuríron >>
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján magyarul (Schön Bálint) >>
A beszámoló folytatása (Katona Sára, Tóth Teodóra, Eszes Kitti) >>
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján szerbül >>
"A három éve tartó felújítási munkák és az egyre izgalmasabb, sűrűbb programtelítettség után megért az idő arra, hogy felszenteljük a Háló budapesti Közösségi és Kulturális Központját, az S4-et. Az ünnepségre várjuk mindazokat, akik szeretnek bennünket, és fontosnak látják missziónkat itt Budapest Belvárosában, és bárhol a Kárpát-medencében.
A szentelési szertartást Dr. Erdő Péter bíboros, prímás úr végzi.
Egyik helyiségünk névadása is megtörténik majd, emlékezve Aszalós János barátunkra."
Ezzel a sokaknak kiküldött (elektronikus)levéllel hívtak meg bennünket a Háló vezetőségének budapesti tagjai: dr.Thuróczy György, Szeibert András és Schön György.
Gulyás Gábor riportfilmje az ünnepségről
A közösségekről, a Hálóról, és az S4-ről Dr. Erdő Péter bíboros, prímás nyilatkozott a Magyar Katolikus Rádiónak, a Háló Közösségi és Kulturális Központ felszentelése után. A riporter Madocsai Bea.
"Ünnepeltek, akik kivetették a Hálót" címmel képes beszámoló a Magyar Kuríron >>
"Egy hely, ahová mindenki hazatérhet" címmel írás a Magyar Fórumban >>
