Úgy érzem meg kell osztanom Veletek néhány gondolatot. Kár, hogy nem tudom teljességében visszatükrözni azt, ami ott elhangzott, mert élmény volt a konferencia minden pillanata! Egyedül én voltam, akinek úgymond, semmi köze nem volt a HGT-hez. Azért is mentem el, mert zavart, hogy nem tudok róla semmit sem mondani, azoknak ,akiknek ajánlani tudnám. De hamar kiderült számomra, hogy ehhez mindenkinek köze van, tehát nekem is.
Talán tudjátok, talán nem, de bizony mondom néktek a hétvégén ifjúsági kiscsoportvezetői képzés volt Pannonhalmán, ahol is összejött a hálós ifjak krémje, színe és virága. Majdnem minden régióból képviseltettük magunkat, összesen 19-en.
A szovátai Háló közösség november 27-én lelkinapot szervezett, melyre a meghívott lelki edzők Sebestyén Ottó SJ lelki atya és Szokol Margit szociális nővér voltak. A plébánia hittantermét megtöltötték a megújulni, töltekezni, megtisztulni vágyók.
Máris, két héttel az erdélyi találkozó után, huszonegynéhány bogozó, egy három napos lelkigyakorlatra gyűltünk össze Domokoson, a segítő nővérek rendházában. Lelkigyakorlatunk célját kb. így fogalmazta meg Ottó: ne csak a közös munka összekovácsoló erejét tapasztaljuk meg, hanem csengjen össze szívünk a közös imában is, együtt figyelve az Úr Jézusra.
Partiumi bogozói napokon vettünk rész. A régió bogozói gyűltek össze, hogy beszélgessenek a következő évről. Az elmúlt év élménybeszámolói után a jövő évi régiós célok megfogalmazása következett. Én magam mindig várom ezt a találkozást, mert sokat kapok tőle.
Idén második alkalommal volt Hálós mise a Szent-család templomban, Debrecenben. A misére meghívást kapott a város minden plébániája, és közösségei. A Szentmise után a Mária Légió mutatkozott be a többi közösség számára.
A személyes és közösségi együttlétek adják a Háló lényegét. Egy határok nélküli Európában, vigyázza hitedet, magyarságodat és elvezet a Kárpát-medencében élő testvéreidhez, biztonságot ad és erősít. Ez volt a negyedik nagybányai Háló találkozó, amelynek november 8-án, a Szentháromság templom volt a helyszíne, több mint 100 résztvevővel.
A csíksomlyói kegytemplom sugárzásában tartották meg a 12-dik Erdélyi Háló Találkozót november 7. és 9. között. A mintegy 200 résztvevőnek a Jakab Antal Tanulmányi Ház adott otthont, ahol a szervezők Életünk a feltámadt Krisztussal témával várták az Erdélyből, Budapestről és az Alföldről érkező hálós barátaikat.
Azzal kezdeném, hogy ne haragudjatok rám, amiért hosszú lett ez a kis írás, de hát a hét is hosszú volt. Kedden délután három órakor nyakunkba kaptuk a világot és meg sem álltunk Nagyszalontáig. A kompániánk a leszűkített családi körből állt össze: anya, apa és jómagam. Bár kirándulásunk egy gasztronómiai körúttal is felért volna, ugyanis halat, s vadat mi jó falat annyit kaptunk, hogy alig győztük. Különösen anya, aki különben sincs szokva, hogy bármit is egyen, ami egy abonettnél fajsúlyosabb étek, de az én tessék-lássék fogyókúrámnak is betett ez a pár nap. Arról nem is szólva, hogy eddig is én hasonlítottam – két testvérem közül – a legjobban apára, de mi lesz, ha még egy kicsit jobban ki is kerekedem? Akkor már tényleg olyanok leszünk, mint két tojás. Egyszóval a portyázás során ellátmányban sosem volt hiány és pálinka is mindig akadt, hogy könnyebben csússzon.
Szombaton a dél-budai espereskerületben szerveztünk kerületi Háló találkozót. Az előkészítő megbeszélések alatt úgy döntöttünk, hogy ez most egy kicsit más lesz. És más is lett. De csak kicsit. Ebben a kerületben körülbelül 50-60 közösség él és működik. A tervünk szerint őket szólítottuk meg, személyes megkeresésekkel, hogy jöjjön el egy-egy ember. Nem hirdettük tehát a találkozót plakáton és más formákban. Ilyen módon összesen 23 személy jött el a találkozóra, majdnem annyi mint az előző években.
