A mottónak választott Szent Péter levél kapcsán az emberiség jövője előtt álló veszélyekről, fenyegetésekről beszélt. Ezek a tudósok által egyre közelebbi időpontra becsült világméretű környezeti katasztrófa, a gépek, eszközök uralma felettünk, a "családrongálás", és a relativizmus "az Isten lét pimasz semmibe vételének" diktatúrája. Az előadásainak legvégén reményként elmondta, hogy az értékeken alapuló cselekvéssel, közös összefogással a helyzet pozitívan befolyásolható. Ákos atya előadásainak rövid kivonatai voltak a kívül-belül duplaoszlopos neoklasszicista Minorita templomban tartott prédikációi. A találkozó végén Serendán Gréti kérésére "Mutassa be nekünk röviden a ciszterci rendet" Ákos atya egy plusz kiselőadást tartott a különböző szerzetesrendekről, és persze a ciszterciekről.
A kiscsoportos beszélgetések témái egyrészt az volt, hogy mit tehetünk saját magunk a környezetszennyezés ellen, másrészt a modern technika fenyegetései voltak. Az előbbiek kapcsán sok praktikus tanácsot adtunk egymásnak, ezek közül sok még spórolni segít, az utóbbi kapcsán főként az internet hasznos és árnyoldalairól beszélgettünk.
Szombat este megcsodálhattuk a fényárban úszó belvárost, a túlságosan is pazarló fényekkel kivilágított Városházát, Városi Színházat és Minorita templomot, ami talán a nyolcvanas évek romániai sötétségét próbálja túlkompenzálni. Az esti bulin, amikor a zenekar a régi Omega slágereket játszotta és a mozgássérült hálóstársunk Lango Kriszti megmutatta, hogy a Petróleumlámpára és a Régi csibészekre még kerekesszékben is lehet táncolni, a Régi csibészek szövegét hallgatva jutott eszembe, hogy a találkozó olyan volt, hogy "Azt tettük, amit szeretünk".