Egységben az erő... ?
A kotormányi Szeret-lak adott otthont az elmúlt vasárnap megszervezett alcsíki Háló Találkozónak, ahol újra gyarapodhattunk bölcsességben, szeretetben, és mindezek mellett természetesen a lelki vigasztalás sem maradhatott el.
Aradra menni jó. Hívogató a széles főutcáján terpeszkedő régi Minorita épületegyüttes, ahol a találkozó zajlani szokott. Igen zajlani, mert ilyenkor a komor falak megtelnek nyüzsgő egymást váró emberekkel. Milyen jó, hogy itt vagy, jó, hogy itt vagyok. Ez a Háló, ilyen a keresztény egymáshoz tartozás.
Az idén is sikerült az aradi hálósok meghívásának eleget tenni. Pénteken délben ketten indultunk Olgival a temesvári busszal. Kissé meleg időt fogtunk ki és egy óra késést az útjavítások miatt. Este 9-re megérkeztünk. Anikó várt bennünket és égzenésen a találkozó színhelyére mentünk, ahol a házigazdák még csinosítgatták a találkozó helyszínét, a szép patinás Minorita-rend dísztermét. Jó volt újra találkozni a régi kedves ismerősökkel, barátokkal, újra megölelni egymást, kérdezősködni, majd gyorsan vacsorázni és a szállásunkra menni, lelkiekben felkészülni a szombati napra.
Szombat reggel hárman indultunk kisbusszal a hagyományőrző nagyváradi Háló Találkozóra. Ha Várad és a Posticum, akkor nem maradhatok le. Az idő is velünk tartott, reggelre kitisztult az ég. Sajnos a busz késése miatt taxiztunk, lekésve a köszöntőt és a bemutatkozást, betoppantunk egyenesen az előadásra.
A program megnyitójának helyszínét a Posticum épülete biztosította. A rendezvényre Nagyváradon és Debrecenen kívül Nagybányáról, Szatmárnémetiből, Aradról, Nagyszalontáról, Tenkéről, Temesvárról, Szentjobbról, Bélfenyérről és Tóttelekről érkeztek résztvevők.
A megnyitót Osváth Sándor debreceni egyetemi tanár ?Ami a tankönyvekből kimaradt" című lebilincselő eladása követte, majd egy kisebb szünet után kiscsoportokban megbeszélésre kerültek a hagyományaink ápolásának eszközei. Szó esett arról miként tudjuk fenntartani és továbbadni népi szokásainkat, a hétköznapjainkat megélni magyarságunk megtartásával. A délutáni programoknak a nagyváradi Vár adott otthont.
Az ebéd után Szeibert András az íjászat rejtelmeiben adott bepillantást Az íjászatot a legkisebbektől a legrégebben születettekig, minden korosztály kipróbálhatta. Lelkesen járták körül és tanulmányozták a jurtát, melyet a szervezők kora délelőtt állítottak fel a Vár sáncban. Az ősmagyarok lakhelyének bemutatása után sorra került, a Barantáról és az ősi harcművészetekről egy előadás Dr. Tajta Zoltán előadásában, valamint egy egyedülálló bemutató. A debreceni Barantás csoport fantasztikus, nem mindennapi fellépését nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal várta a sokaság. A bemutató alatt láthattunk egy harci íjász-bemutatót: álló, mozgó céllal, feldobott korongokkal, csapat kötelékben, ezt követően egy- és kétkezes botforgatási technikákat, egyéni, csapat kötelékben, különböző fegyvernemekkel való látványos páros harcokat, illetve ízelőt a hagyományos magyar övbirkózásból. Ezután egy és kétkezes harci ostortechnikákat csodálhattunk meg, egyéni, páros és csapatkötelékekben, majd csatajelenetet és egy moldvai körtánccal, énekkel zárták a vendégelőadók a napot.
A rendezvény páratlan élményt nyújtott a résztvevőknek, akik gazdagodva tudással, látvánnyal és hagyományaink ápolásának vágyával tértek haza.
Mi, hálósok, Fitód falu bejáratánál gyülekeztünk. Innen mentünk legelőn, patakon és hegyoldalon átkelve a nyereghez. Szabolcs barátunk vitte a hálós keresztalja keresztjét.
Az elmúlt két hét zord időjárása ellenére is százezrek gyűltek össze ünnepelni a Hármashalom oltárnál. Az ünnepi szentmisén részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári püspök, José Rodríguez Carballo, a Világ ferenceseinek elöljáróra, valamint XVI. Benedek köszöntését és áldását elhozó Francisco Javier Lozano nuncius is. A prédikációt idén Böjte Csaba ferences szerzetes mondta. Beszédében összefogásra, szolidaritásra és feladatvállalásra buzdított. Történelmi példákat említett. Máriát, Szent Istvánt, Domonkos Kázmér ferences atyát, Kájoni Jánost, Márton Áront. Márton Áron püspöki és saját papi jelmondatára utalt. Márton Áron jelmondata ez volt: "non recuso laborem", azaz nem utasítom vissza a munkát, a feladatot, a megbízatást és nem futok el a nehézségek elől, vállalom a küzdelmet. Saját papi jelmondatának pedig ezt választotta "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mi mindannyian egymásnak testvérei legyünk". Szolidaritása jeléül a ferences rend az ünnepi mise után összegyűlt perselypénzt a magyarországi árvízkárosultak javára ajánlotta fel.
A mise után a nyeregből Csobotfalva felé ereszkedtünk le, útközben már kaptuk is a mobil üzeneteket, láttunk titeket a DunaTv élő közvetítésén. A csíksomlyói Háló Klubban jöttünk össze a Kárpát-medence különböző részeiből jött hálós zarándokok beszélgetni és egymásnak örülni. Találkoztunk Szeredából, Gyergyóból és Szovátáról jött erdélyiekkel, de voltak felvidékiek és délvidékiek is. Schön Gyuri tucatnál is nagyobb csapattal a magyar határtól biciklizett ide a Mária-úton. Az éhes és szomjas zarándokokat az iroda munkatársai kínálták teával, pálinkával, szalonnával és házi süteménnyel. Ámultunk a klubnak a 48/49-es forradalomról és szabadságharcról szóló pazar kiállításán. Nagyon meghatódtam, úgy éreztem, a személyes jelen és a személyes múlt találkozik, hiszen üknagyapám márciusi ifjú volt a Pilvaxban, nemzetőrként harcolt Schwechatnál, majd Klapka tábornok tüzérhadnagya volt a komáromi várban.
A másnapi hazaút spirituális élményei közül két találkozást szeretnék megemlíteni. A körösfői főutcán egymásba karolt, frissen konfirmált fiatal reformátusok csoportját láttuk együtt sétálni. A fiúk városi ünnepi öltözetben, a lányok kalotaszegi népviseletben voltak. Ez is a Szentlélek egyfajta kiáradása volt. Megálltunk Csucsán, hogy megnézzük ez egykori Boncza kastélyt, amiben a román költőnek és politikusnak Octavian Gogának az emlékmúzeuma van. A kastély aznapi látogatási ideje már lejárt, viszont a kastély mögötti az eredetileg nem ide épült, de ide átszállított 15. századi apró román ortodox fatemplomot nekünk kérés nélkül is azonnal kinyitották, hogy megnézhessük. Sőt a szép, új modern kolostorba is behívtak. Megtekinthettük a kolostor kápolnáját és közösségi termét. Utána az udvaron beszélgettünk a fiatal és barátságos ortodox pappal, egy szerzetesnővel, hívek pár fős csoportjával és az épületgépészeti részeket tervező mérnökkel. Zarándokutunkról és a Pünkösdről beszélgettünk, miközben borral és finom süteménnyel kínáltak minket. Eszembe jutott Böjte Csaba prédikációjának zárógondolata. Mivel ő gyerekeket tanít és mindig ad házi feladatot, így a zarándokoknak is adott házi feladatot: merjétek egymást lelkesíteni, bátorítani! Román ortodox testvéreinkkel közösen dolgoztunk a házi feladaton, egymást bátorítottuk és egymást lelkesítettük.
Beszámolóm végén végül, de nem utolsó sorban külön szeretnénk köszönetet mondani csíkbánkfalvi vendéglátóinknak a túláradó szeretetükért.
Amikor megkaptam a pedagógus-teaházra hívogató levelet, ismerve a rendezvény szervezőit, Szabó Évát és Henkel Bettit, és látva, hogy a belépő egy saját bögre, tudtam, bármit terveztek is, az korszakalkotó lesz. Ez a várakozásom már akkor beigazolódott, amikor május 10-én reggel beléptem a Beregszászi Magyar Gimnázium nemrég felújított klubtermébe. Kellemes jazz muzsika fogadott, ízlésesen megterített asztalok, teák széles skálája, karikatúrák és idézetek a falon. És bárányok minden mennyiségben, hiszen a teaház mottójául egy bibliai idézet szolgált: ?Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal!" (Péld27,23)
Két út van előttem, melyiken induljak, ...avagy Háló bogozói tréning a Kárpátok aljában.
Az idei esztendő tavaszának kellős közepén több, mint egy tucatnyi ember találkozott össze, a Beregszász melletti Balazséron. Hogy miért is? Talán azért, hogy keressük az utat, amin együtt, mint a Kárpátaljai Háló parányi kis molekulái tovább folytatnánk az utunkat. Mielőtt a nagy kérdések megvitatásának veselkedtünk volna neki, mi tagadás volt egy kis eszem-iszom. 
Konfliktusok gyerekszemmel: "Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal" (Péld27,23)
2010 május 10-én a Beregszászi Magyar Gimnáziumban került sor a PMCs keretein belül a pedagógus teaházi napra.
