Képek a találkozóról >>
Az első dolgok mindig magukban rejtik az izgalmat és az újdonságot. Első szerelem, első hó, első nap az iskolában... Mind-mind valami újonnan megszületőnek, egy új időszaknak a kezdetét jelentik. A változás életünk része, és bár nem szeretjük, de mindig magával hoz valami ?elsőt"...
Húsz hónapja változás történt Kárpátalján, ami az ott élők életében is nagy fordulatot jelentett és nagy újjászületést követelt meg a közösség életében. Majd két évtizeden át maguk mögött tudhattak egy segítő kezet, egy szívet egy olyan ember személyében, aki megmutatta miként lehet egy közösség igazán közösség. Nagy űr maradt, mégis a kárpátaljaiak megérezték feladatukat ebben az új helyzetben: tovább kell vinniük azt a szellemiséget és azt az utat, amit Orosz István atyával jártak majd húsz éven át.
Ennek az új időszaknak az első kezdeményezései folyamatban vannak. Ezek közül az egyik az első kárpátaljai ifjúsági találkozó, azaz az első, csak ifjúságnak szervezett Háló találkozó. ?Fiatalok az Egyházban" címmel október 15-17. között került megrendezésre Beregszászon, a Beregszászi Magyar Gimnáziumban. Dancs Gyurinak, és feleségének Dancs Katinak, Nánássy Dolikának és kedves férjének Nánássy Tóninak, Kálló Józsinak és Dánics Izabellának nem volt könnyű dolga, hiszen első találkozó szervezőiként nagy felelősség volt a vállukon. Ha valami jól indul, az egyben jó ómen is. Ha valami jól indul, az lendületet, kedvet és erőt ad a folytatáshoz, egy hagyomány kialakulásához és ahhoz, hogy az első ne legyen egyben utolsó is, hanem maradjon első, kezdete a későbbieknek. Ha valami jól indul, akkor az nyomot hagy az emberekben.
Márpedig ez az újonnan megszülető hagyomány jól indult és minden részvevőben nagy nyomot hagyott. Annak ellenére, hogy majd 15 biztos jelentkező mondta vissza utolsó pillanatban a találkozón való részvételt, a szervezők lelkesedése és derűje nem lankadt, és ez a mentalitás nagyon kihatott a találkozó hangulatára. Értékeléskor az egyik szervező fogalmazta meg egyszerűen, de annál jobban megragadva az igazságot: ?Örömmel tettük a szervezőkkel, amit tettünk." Ha valamit szívvel-lélekkel csinálnak, az meglátszik. Úgy benne volt a szívük és lelkesedésük ebben a találkozóban. Még a nehézségeket és problémákat is a Jóistenre hagyatkozva oldották meg.
A találkozó első napja egy jó hangulatú ismerkedéssel indult, majd egy porfelverő, a padlót nem kímélő, jó kis mulatós táncházzal zárult, amit a fiatalok különösen élveztek. Kárpátaljai találkozó nincs Orosz Pisti nélkül, így a szombat az ő előadásaival, majd a kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott.
A találkozóban az volt különleges, hogy a szervezőket és pár magyarországi résztvevőt kivéve nagyon kevesen ismerték a Hálót. Emiatt is volt találó témaválasztás a fiatalok szerepe és felelőssége az Egyházban. István atya végigvezette azokat a fiatalokat, akik a Bibliában példaadók lehetnek a számunkra. Hiszen hol van manapság egy fiatalban annyi elkötelezettség, bátorság és főleg Istenre hagyatkozó hit, hogy akár Dávidként szembemenjen az élet adta Góliátokkal? Mi fiatalokként épp félúton vagyok az ártatlan gyermekség és a felelősségteljes felnőttkor között. Vajon mennyi gyermeki lelkületet tudunk megőrizni felnőttként és vajon gyermekként mennyi felelősséget tudunk vállalni a felnőtté válásból? Ilyen és hasonló kérdéseken keresztül eljutottunk oda, hogy vajon miért nem vonzó az Egyház a fiatalok számára, és mégis miért fontos az Egyházhoz, mint közösséghez való tartozás. Annyi sok jó gondolattal gazdagodtunk, töltekeztünk. Pisti atya két dallal keretezve az előadásait, még nagyobb aktualitást adott mondandójának. ?Erdő közepében járok, egyszer majd rád találok, / Csillagom vezess, én utánad megyek..." Az 'erdő' és a 'csillag' szavakat mi magunk is könnyen behelyettesíthetjük két másik szóval...
A délutánt kárpátaljai, ifjúságot is érintő szervezetek képviselőinek előadásai zárták. Török Dénes például a Kezünkben a jövő Alapítvány küldetéséről beszélt. Azt hiszem nem volt olyan a teremben, akit nem érintett volna meg lelke mélyéig azoknak a sorsa, akiket ez az alapítvány felkarol és ne adott volna hálát a Jóistennek mindazért, ami neki megadatott.
A nap pedig egy nagyon megfogó és lélekemelő élménnyel, a bűnbánati esttel zárult, aminek szépsége és szervezettsége megint csak a szervezők munkáját dicséri. Trescsula László, Pogány István és Bán Jónás atyák feleltek lelki megtisztulásunkért. Ajándékul a találkozó végén egy hálós követ kaptunk, amit az újhelyi kézművesek készítettek. A szervezők csak ennyit tettek hozzá: ?Ne legyünk állóvizek..."
Az egyik résztvevő értékeléskor, a találkozót lezáró fórumon azt mondta, ? és talán ebben össze is foglalható mindaz, ami ezen a hétvégén megszületett és elindult ?, hogy olyan korban élünk, amit egy értékvesztett társadalom határoz meg, és nekünk fiataloknak nagy lehetőségünk és felelősségünk van most. Az olyan alapvető értékeket, mint a hit, a lelkiség, a közösség egy ilyen találkozó a ?szívünkre helyezi".
Magyarországi részvevőként elmondhatom, hogy nagy élményt jelentett a beregszászi ifjúsági találkozó és jó volt ott lenni valami újnak a megszületésénél.