2019. februárjában ismételten megrendezésre került a budapesti Háló S4-ben a kibővített vezetőségi értekezlet. Az értekezlet hagyományos volt a tematikáját tekintve, de az eddigi értekezletektől nagyon különbözött abban, hogy sokkal nagyobb számban vettek rajta részt ifik, akik végig együtt dolgoztak a Háló felnőtt tagságával. A találkozó teljes időtartamát a nagy körben megtartott beszámolók, témafelvetések és az ezeket követő, hálós hagyománynak számító, kiscsoportos beszélgetések, beszámolók követték. A résztvevők nagyon örültek annak, hogy a kiscsoportok összetétele folyamatosan változott, így vasárnapra mindenki mindenkivel megismerkedhetett. Erre természetesen rásegítettek a péntek és szombat esti kötetlen beszélgetések, és a Loyola Caféban elfogyasztott szombati ebéd, illetve a gyönyörű időben történő oda- visszasétálás, és a vasárnapi közös ima is.
Villányi Andrea részletes, jegyzőkönyvszerű beszámolója teljes egészében >> 
Együttlét a Hálóban, együttlét Budapesten a közös gondolkodásban Helyzetkép: hosszú út, érkezés, kérdések, válaszok, megtiszteltetés, felelősség. A hosszú út képe esetemben sajátos értelmet nyer. Már nem földrajzi értelemben, hiszen a közepesen hosszú utat megtevők táborát gyarapítom. A szópárosban megbújó többletre gondolok. Hosszú út, a nyelv szellemi vetületében.
Az érkezés felé vezető várakozás legvégén furcsa mód nem kérdések vetődtek fel bennem, hanem annak a tapasztalata, hogy milyen lélekben hálózni és az a gyermekkorból örökölt reménnyel teli feszengés, hogy milyen lesz fizikailag is újra Hálózni, annak az örömét és felelősségét újra megtapasztalni.
Az ajtón belépve azon gondolkodtam, hogy milyen lesz a találkozás. Jelenthetem mosolyokkal teli. Egy fiatal számára, számomra, a nagyváros pezsgő hangulata, ‘vidékiként’ serkentő, az őszinte szeretettel teli fogadtatás még inkább.
A minőségi idő melyet közös munkában töltöttünk értékes együtt gondolkodássá alakult. Remélem a közös gondolkodás gyümölcsöző eredményeket nyújtott a Háló egészének, nekem biztosan. Számomra különösen értékes pillanatok azok voltak, amikor olyan Hálósokkal beszélgethettem, akikkel még eddig nem sikerült.
A közös szentmise, melyen együtt vettünk részt, úgy hiszem különösen megáldotta együttlétünket. Erre különösen nagy szüksége lesz szerintem az ifiknek s a régebb óta fiataloknak. A visszafele úton azon gondolkodtam, hogy én, sajátos helyzetemben, a régiómhoz mit tehetek majd hozzá és ez a gondolkodás úgy hiszem jó ötleteket szült, melyekre az érintettek nyitottak voltak. A Háló vezetőségi találkozóján való részvételem, számomra egy különösen nagy öröm s megtiszteltetés volt s bízom abban, hogy ezzel sokunk így volt
Majoros Péter
