Bekopogtunk...
Igen, bekopogtunk a szovátai ismerősök, rokonok családjaihoz a kis Jézusnak szállást keresni. Imacsoportunk minden évben felidézi ezt a hagyományt.
Nagyon nagy öröm számomra, hogy egy ilyen sikeres programot sikerült megszervezni Háló lobogó alatt szombaton Szatmáron. Úgy érzem nagyon jól sikerült a projekt első hagyományőrző rendezvénye.
Úrjövetre készülve, adventi lelkinapra gyűltünk össze, advent 3. vasárnapjának elődélutánján a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Római Katolikus Plébánián.
Új formában tartottunk adventi lelkinapot az idén. Ezúttal nem a hívek jézusvárására, lelki épülésére gondoltunk, hanem sajátmagunk, a bogozók, a mag épülésére. Így nem itthon, Szovátán, hanem a szomszédos egyházközségben, Nyárádköszvényesen tartottuk lelkinapunkat.
Én először vettem reszt lelkigyakorlaton, ahová kíváncsisággal érkeztem, Csíkszentdomokosra november 27-én.
November 27-én, péntek este lelkigyakorlatra gyűltünk össze Csíkszentdomokoson, a Szent Margit házban.
Darvas Piroska SA finom vacsorával és szeretettel várt minket. Piroska meghívott a – Pálmák táncára –, hogy egymásra tudjunk hangolódni, kint hagyva a világ zaját. Kissé nehézkesen indult. A nővérek most is nagyon ötletesek, egy plüss figurát kellet választanunk, s ezáltal elmondtuk hogy vagyunk itt, mit érzünk és hová szeretnénk eljutni.
Sajna megkésve írom ezt a pár sort a november 21-22-én tartott partiumi bogozói találkozóról, de még frissen élnek bennem az emlékek és érzések.
Számomra azért volt fontos a hétvége, mert akik eljöttek úgy vélem sok élménnyel és kibogozott gondolatokkal tértek haza a megnyert projektünkkel kapcsolatban.
Várakozással, örömmel készültünk a brassói találkozóra: újra egy lehetőség együtt lenni jóbarátokkal, ismerősökkel. Közösbe tenni eddigi élményeinket, jövőt kovácsoló gondolatainkat, imáinkat.
