Települések, ahonnan a táborozók jöttek
A Martinus TV felvétele a nyító szentmiséről >>
A Martinus TV felvétele dr. Székely János előadásáról >>
A Martinus TV felvétele a táborról >>
Bejegyzés és képek dr. Székely János fb oldalán >>
"Kárpátaljaiak a Háló-táborban" - Kárpátalja.ma hírportál >>
Hálós ifik válogatott fényképalbuma a táborról >>
Képek a Partiumi Háló fb oldalán >>
Riport a Duna TV 2018.08.19.-i Kereszt-Tények műsorában >>
A Vépi Krónika írása a táborról >>
"Várszegi Asztrik mutatta be a záró szentmisét a Háló-táborban" - Vas megyei hírportál >>
Ez volt a tábor programfüzete >>
Megjegyzések a tábori programfüzethez:
1. A jazzkoncertet nem sikerült megszervezni, a Role együttes fellépése pedig a zenekar kisbuszának lerobbanása miatt a nem valósult meg.
2. A programfüzet a felnőtt altábor programjait tartalmazza, az ovis, a gyerek, a tini és az ifi altáborok programjai ettől eltértek.
Élménybeszámolók a táborból
Tini altáborból
Burány Ildi (Délvidék)
Minden Háló-tábor után úgy megyek haza, hogy az volt az eddigi legjobb. Aztán persze jön a következő, és valahogy mégis túlszárnyalja az előzőt. Most is ez történt.
Vannak dolgok, amelyekre számít az ember (mégis mindig az újdonság erejével hatnak), mint például az örömteli találkozások, az elmélyült beszélgetések, lelkesítő előadások, szórakoztató játékok… De nem csak ennyiből áll egy Háló tábor, hisz az emberek alakítják. És én itt a legjobb emberekkel találkoztam. Olyan barátokat szereztem, akiket furcsa mód sose ismertem, mégis hiányoltam, és akkora erőt kaptam, ami remélhetőleg elegendő lesz az elkövetkezendő egy évre.
Ifi altáborból
Magyari Tímea (Erdély)
A Háló-tábor kezdetén picit úgy éreztem magam, mint a tékozló fiú. A tékozló fiú is visszatért az édesapjához, ahogyan én is 5 év után a hálóba. Hihetetlen jó érzés volt számomra visszajönni és onnan folytatni ahonnan abbahagytam. Nagy örömmel töltött el az, amikor sok régi arccal újból találkozhattam és ugyanúgy beszéltünk, mint régen. Nagyon jó programok voltak, nagyon jó társasággal. A közös programokból a legjobban a bűnbánati est érintett meg. Számomra az volt a tábor csúcspontja, mivel sikerült közelebb kerülnöm az Úrhoz.
Én az ifi altáborba voltam. Két dolgot szeretnék kiemelni amit magammal hoztam éspedig az, hogy a kiscsoportunk annyira összerázódott, hogy nem csak a kiscsoport alatt voltunk együtt hanem szinte folyamatosan, őszintén és nyíltan tudtunk egymáshoz szólni, gátlások nélkül. A második dolog pedig a táncház. Külön köszönetet szeretnék mondani Tamásnak és Richárdnak azért, hogy a kezdőkkel pont olyan mértékben törődtek, mint a haladókkal és, hogy a lehető legjobban adták át a tudásukat.
Külön köszönet az altábor szervezőinek, hogy ilyen összetett, érdekes programokat tálalták ki számunkra. Köszönet a sok belefektetett energiáért, türelemért és támogatásért. Számomra ez volt az egyik legélménydúsabb tábor.
Kovács Zsuzsi (Felvidék)
Nagyon tetszettek az esti kis beszélgetések a barátokkal, akikkel nem találkozok minden nap. Eszter előadása nagyon sokat adott. A szombathelyi kirándulás és a pénteki bűnbánati nap, azon belül a délutáni ima tetszett a legjobban, amiben nem egy előre megírt szöveget mondtunk, hanem Bundi gondolataival elmélkedtünk. Nagyon nagy hatással volt rám.
Kopacz Bíborka (Erdély)
A 2018-as vépi Háló-tábor nekem a 4. táborom. Különleges volt számomra, mert most először kerülhettem az ifi altáborba, így például komolyabb témákról is szó esett, hol egy előadás kapcsán, hol egy kiscsoportos beszélgetés alatt. Sok elvárással érkeztem a táborba, vágytam egy kis feltöltődésre, beszélgetésekre, kapcsolatépítésre, találkozásokra, barátokkal és Istennel egyaránt, és úgy érzem, hogy az elvárásaimnak eleget tett a tábor, sőt néha még túl is szárnyalta. Amit mindenképpen kiemelnék a Háló-táborral kapcsolatban az a lehetőségek. Úgy gondolom itt bárkinek, korosztálytól függetlenül, bármire lehetősége van, s ez egy olyan tényező ami már kezdetektől megfogott a táborban. Amellett, hogy fejlődhettünk szellemileg (az előadások által), lelkileg (a beszélgetések, szentségimádás által), lehetőség van sportolni, játszani vagy akár művelődni is.
Lukács Zsolti (Partium)
Azt szeretem a Haló-táborokban, hogy az emberek nyitottak és a résztvevők számától függetlenül családias a hangulat. Örülök, hogy idén is el tudtam menni, sok jó embert ismerhettem meg és láthattam azokat a barátaimat, akikkel csak ritkán tudok találkozni. Teszettek az előadások és jó volt, hogy utána a kiscsoportos beszélgetések alatt meg tudtuk beszélni, hogy kinek mi a vélemenye az elhangzottakról. Remélem, hogy jövőre is lesz Haló-tábor és hogy ott tudok lenni.
Rejtő Regina (Partium)
Rengeteg dologra emlékszem szívesen vissza a táborbol, de legjobban mégis arra az "itthon vagyok" érzésre ami a tábor elsőnapján elöntött. Hiszen rengeteg ismerős kedves arcot láttam, és legyen bár sokadjára vagy először táborozó, megajándékozott egy mosolyal. Remek érzés volt végre ifi altáborosnak lenni. Az altáborból legkedvesebb emlékeim a kiscsoportos beszélgetések, Thúróczyné Kálmán Eszter előadásai és az utolsó napi kis előadásunk. Még mindig fülembe cseng az ének egy szakasza: "Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, / Nem baj, hogy ha fáj, nem baj, hogy ha fáj". Talán ez az ami minket Kárpát-medencei fiatalokat a Hálóban igazán összeköt.
Hajdú Csengi (Erdély)
Nekem a Háló mindig a lelki feltöltődést, az új barátságokat jelentette. Mindezt megkaptam a Háló-táborban is. Úgy érzem, a tábor és az ottani emberek által közelebb kerültem Istenhez. Leginkább a szentségimádás az, amit kiemelnék. Nem egyedül mentem, de amikor odaértünk, mindenki magával foglalkozott, kicsit elmélyülhettünk magunkban. Nekem személy szerint nagyon jó volt, kicsit úgy éreztem, hogy letettem a terheimből, amiket egészen idáig magammal cipeltem.
Felnőtt altáborból
Margitfalvy György
A tábor témája a környezet, vagy ahogyan mi mondjuk a teremtett világ védelme, gondozása volt. A tábor egyik előadásában hangzott el "Hogyha szeretetből nem csinálunk nagyon gyorsan valamit, akkor legalább csináljunk valamit ijedtségből, mert különben nagy baj lesz. Ha nem tudunk szeretni, legalább féljünk. Azért visszakanyarodunk a szeretethez, de meg is ijedhetünk".
Tavaly ment el történelme során a legkeletebbre a Háló-tábor, Csíksomlyóra, az idén legnyugatabbra, a Vas megyei Vépre. Ennek ellenére, és nagy örömünkre, soha ilyen sokan nem jöttek el a táborunkba Kárpátaljáról, mint az idén. A tavalyi tábor újdonsága volt, hogy a Reformáció 500. évfordulója alkalmából nemcsak katolikus szentmise volt a táborban, hanem református istentisztelet is. Ez nemcsak a kerek jubileum miatt volt, hanem azért is, hogy református testvéreink ne csupán vendégnek érezzék magukat a táborban. Az idén ez a kezdeményezés folytatódott, ez volt a mi Reformáció 501-ünk. Újdonság volt az idei táborban, hogy volt külön kiscsoport harmincas-negyvenes egyedülállók számára. Figyeltünk arra is, hogy a hagyományos pénteki bűnbánati esten, ahol lehetőség van a gyónásra (dr. Székely János is eljött gyóntatni), lehetőség legyen arra is, hogy lelki problémákról lehessen beszélgetni képzett lelki gondozókkal. A táborlakók között bőven voltak ilyenek, katolikusok és reformátusok egyaránt.
A tábor szervezői sok segítséget kaptak a helyiektől, dr. Székely János szombathelyi megyéspüspöktől, Németh Tamás vépi plébánostól, Kovács Péter polgármestertől és a városka polgáraitól.
A tábor támogatója
