2014. május 28.

"Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek." ApCsel 17,23a

Így kezdi Pál híres beszédét Athénban az Areopágusz közepén. Azóta sem tudtuk levetni bálványainkat. A modern bálványok lassan a szívünkbe lopóznak, és Istent az ismeretlenségbe tolják. Minden olyan dolog, amely első helyre kerül életünkbe, az lassan letaszítja bennünk trónjáról az Istent. S közben félünk az ismeretlentől, vagy éppen közönségesnek tekintjük azt. Ez a gondolkodás visszafog bennünket abban, hogy átélhessük a felszabadító igazságot: az ismeretlenben is ott van az Isten. Ezért minden olyan magatartásunk, mely tisztelettel és barátságos érzéssel fordul a számunkra ismeretlen valóság fele, Isten arcát körvonalazza számunkra.


2014. május 27.

"Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek." ApCsel 16,26a

Időnként előfordulhat velünk, hogy személyiségünkkel ellentétes irányba haladunk. Annyira meg akarunk felelni a kívülről jövő elvárásoknak, vagy olyan mértékben meg tudjuk szerezni az elismerést, hogy lelkiismeretünk hamis hangját és indíttatásait tisztának és igaznak hisszük. Ennek következményeként, egyre jobban elveszítjük kapcsolatunkat saját érzéseinkkel, és én-fejlődésünk hamis utat választ. Lelkiismeretünk reagálását nehezen vesszük észre, mivel ezt mélyen elnyomjuk és körülbástyázzuk a vallásos és profán szocializáció szabályaival. Ezért szinte minden esélytől megfosszuk magunkat, hogy a hiteles énünkben éljünk. Zseniális és kegyes hazugságokkal elfojtott lelkünk azonban folyamatosan adja jelzéseit, amit nem akarok, vagy nem tudok érzékelni. Aztán elkezdődnek bennünk a nagy rengések, mert hamis én-szerkezetünk kezd omladozni. Ezek a "földrengések" kegyelmi pillanatok lehetnek, mert börtönünk falai kezdenek leomlani, és csupaszon maradt énünknek végre esélye lesz arra, hogy hamis kincseinket letépje, és az Istentől neki szánt értékekkel kezdjen el új alapokra építkezni.


2014. május 23.

"Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket." Jn 15,12

A szeretet parancsának két megnyilvánulásával küszködünk nap mint nap. Az első kihívást az érdek nélküli szeretet jelenti számunkra. Hogy tudok úgy szeretni, hogy ne legyen bennem legalább a viszont szeretet elvárásának a titkos vágya? A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább azokkal gyakoroljuk a szeretetet, akikkel kölcsönösen az egymás életét építjük, és akikre számíthatunk a segítségére ha erre szükségünk lenne. A másik kihívás az ellenségszeretete felől érkezik. Rettenetesen küszködünk azoknak a szeretetével, akik bántanak bennünket. Néha évtizedeknek kell eltelniük, hogy egy mélyebb igazságtalanságot meg tudjunk bocsájtani. Jézus elegánsan és könnyedén túllépte a szeretetnek ezen korlátait. Az Ő kegyelme és szeretete nélkül, a szeretet korlátaiban fogunk kínlódni.


2014. május 22.

"Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre" Sir 5,7a

A megtérés szükségességét gyakran olyan "kincstári szavakkal" mutatják be nekünk, hogy nem tudjuk mindig komolyan venni annak szükségességét. Többnyire az állandó bűnbánatra szólítanak fel, és arra, hogy szakítsunk a bűnnel. Az érzékeny lelkű, kétszínűségtől mentes hívő ember nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen ezekkel a jámbor és elcsépelt buzdításokkal. A megtérésről két dimenzióban kellene gondolkodnunk: odafordulni a személyes Istenhez, akivel így elkezdődhet egy meghittebb kommunikáció, és odafordulni nap mint nap az élet szeretetéhez, mert Isten az Élet Istene.


2014. május 21.

"Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." Jn 15,4

A szemlélődő imának az egyik legfontosabb alapmagatartása Isten jelenlétébe való helyezkedés. A mai ige hasonlatával így is fogalmazhatnánk: a szőlővesszőnek a szőlőtőkére való rácsatlakozása. Ha elvárások nélkül figyelmünket Isten fele irányítottuk, és kitartóan újból és újból Isten erőterébe helyezkedünk vállalva az ezzel járó nehézségeket, kegyelme lassan-lassan elkezd dolgozni bennünk. Ebben a folyamatban minden akarás és teljesítményre törekvés akadályozza Isten jelenlétének a megtapasztalását. Ahogyan a szőlővesszők nem erőlködve fogadják a szőlőtőkének a bennük lévő nedvkeringését, úgy mi is meg kell hogy tanuljuk Isten bennünk való áramlását, passzív aktivitással fogadni.


2014. május 20.

"Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen." Jn 14,27b

A félelemérzetnek lehet jótékony hatása is. Megóvhat bennünket a vakmerőségtől, és attól, hogy felesleges veszélyeknek tegyük ki magunkat. Ugyanakkor segíthet bennünket abban, hogy bizonyos helyzetekben jobban teljesítsünk. A félelem akkor kezd veszélyforrássá válni, amikor túl gyakran és túl nagymértékben jelentkezik. Ilyenkor azt jelzi, hogy az életvitelemben, élethelyzeteimben nagy hiányok vannak. Legtöbbször a biztonságérzés hiányzik belőle, és ezt jelzi az egyre gyakrabban felerősödött félelemérzet. Ebben az esetben minél előbb, ha szükséges, szakember segítségével is, meg kell keresnem a félelem forrását. A félelem feloldásában különösen sokat segít a személyes istenhitünk. Carl Gustav Jung vallomása szerint egyetlen beteget sem tudott meggyógyítani negyven év felett, aki nem volt kapcsolatban a vallásos hittel.


2014. május 19.

"Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem." Jn 14,21a

Ha megtartok minden parancsot a kereszténységben, lehet, hogy ettől vallásomat gyakorló emberré válok, de nem biztos, hogy közelebb kerül a szívem az Istenhez. Sőt, a törvényeket lelkiismeretesen betartó ember, könnyen törvényközpontúvá válhat, annak ellenére, hogy minden vallásos törvénynek az istenközpontúságot kellene szolgálnia. A szeretet kultúrája nélkül, könnyen összekeverednek bennünk az emberi és isteni törvények. Így előfordulhat az, hogy időnként kiváló egyházjogászok vagyunk, de ugyanakkor, csúfosan elbukhatunk az evangélium lelkiségéből és a szeretet törvényéből. Csak az tudja megtartani Jézus parancsait, aki ismeri azokat. Jézus parancsainak az ismerete azonban feltételezi az élő kapcsolatot, az evangéliumok Krisztusával.


2014. május 16.

"Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!" Jn 14,1

Jézus nagyon nehéz dolgot kér tőlünk. Szinte képtelenség nyugtalanság nélkül élni. Mindennapi életünkben százezer dolgot tudnánk fölsorolni, ami okot ad nyugtalanságra. A mának, a holnapnak, a múltnak a gondjai, a lelki-szellemi erőpróbáink, vesztességeink és a vész helyzetek, amellyel nap, mint nap szembe kell néznünk? Pedig ha Jézus valamit kér tőlünk, akkor annak biztosan meg van az alapja. A dilemma megoldását talán abban kell keresnünk, hogy Jézus a szív nyugtalanságáról beszél. Életünket nem lehet a gondoktól és félelmektől megóvni. Emberi méltóságunk velejárója, hogy szembe nézzünk velük, hogy dacoljunk sorsunkkal, ha ez szükséges. A mély egzisztenciális nyugtalanságunkat az oldja fel, hogy a legnehezebb helyzetekben is számíthatunk az Istenre, aki mindig mellénk áll, és soha nem hagy cserben bennünket.


2014. május 15.

"Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!" ApCsel 13,15b

Az emberi szó, krízisbe került. A tudatos ember jól megválogatja tévé műsorait, az újságcikkeket, amit elolvas, és jól meggondolja, hogy kinek az előadására megy el. Mindezt azért teszi, hogy megvédje önmagát és családját a sok hamisan csengő, üres és gyakran hazug szóáradattól. Egy mesterségesen felerősített üres és hazug szóáradatban, kíváncsian és tisztelettel fordulunk azok fele, akik hiteles üzeneteket és tartalmakat fogalmaznak meg és mondanak el. Úgy néz ki, hogy nincsenek túl sokan, és főleg, nem a közmédiában érhetők el. Ők olyan őszinte és valódi tartalmakat tudnak elmondani, amelyek a bejárt utakról szólnak. Beszédükben nincsen érdek és kényszeresség. Senkit sem akarnak meggyőzni az ő igazukról. Csak akkor beszélnek, ha kérdik őket, s ha nem értik, amit mondanak, nem jönnek zavarba.


2014. május 14.

"ragyogtassa fel arcát fölöttünk, hogy megismerjük útját a földön" Zsolt 67,2b-3a

Hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten útját autópályához hasonlítsuk, amelyen egyenesen száguldunk végpontunk felé. Sose felejtem el azt a sokkoló élményt, amikor először nyugaton, autópályán gépkocsival haladtam. A pálya mentén épített véget nem érő hangszigetelő kerítés megfosztott attól az élménytől, hogy lássam a tájat, a vidéket. A célba hamar odaértem, de megfosztva a látás és befogadás élményétől. A másik sokkoló élményem egy vasúti utazás Franciaországban, TGV vonattal. Több mint 700 kilométert nagyon rövid idő alatt megtettünk. Utazásom végén nagy csalódás volt bennem. A szédületes sebesség miatt semmit sem láttam a francia tájakból. Időben gyorsan, de élményektől szintén megfosztva érkeztem a célba. Isten számunkra készített útjai rendkívül személyre szabottak. A járható és ismert utak mellett, várnak bennünket a kitaposatlan ösvények, és az elrejtett utak is, melyek felfedezésre és megismerésre várnak. És várnak bennünket a nagy erőfeszítést igénylő megterhelő utak, amelyek bejárása lehet hogy csak utólag, de a legnagyobb gazdagodást jelentik számunkra. És még egy nagyon fontos dolog: sose feledkezzünk meg arról, hogy minden utunkon Isten arca ragyog felettünk.


2014. május 13.

"és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből." ApCsel 11,23b

Emberi sorsunk egyetlen stabil pontja az Isten. Minden más járulékosan tartozik hozzá életünkhöz. Különféle hatások érnek bennünket, a tapasztalat sokfélesége tarkítja életünket. Egyesek mélyebb, mások felszínesebb nyomot hagynak életünkben. Történéseink akkor fognak mélyebb értéket és értelmet képviselni, ha ezeket egy csokorba összegyűjtjük, és az ima csendjében Istennek megmutatjuk, és Neki felajánljuk. Ahogyan életünk tapasztalatai sűrűsödnek és intenzívebbek lesznek, egyre többet kell elidőznünk egyetlen stabil pontunk előtt: az Isten előtt. Az előtte eltöltött idő és pillanatok abban segítenek, hogy minden nehézségeink ellenére is integrált, gyógyult emberré válhassunk.


2014. május 12.

"Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak." ApCsel 11,9

Péter a joppei látomásában érti meg, hogy Isten, üdvözítő akarata nemcsak az önmagukat kiváltságosnak tartó zsidóknak szól. Pétert bármennyire is sokkolta a látomásban kapott isteni üzenet, tudomásul kellett vennie, hogy Istennél nincsenek kiváltságos nemzetek, és a zsidóság által pogány- nak mondott népek, egyforma eséllyel indulnak a Jézus Krisztus által megnyitott üdvösség útján. Sajnos a kirekesztés, vagy ha úgy tetszik tisztátalan megbélyegzés, időnként visszaszivárgott az egyházak jogrendjébe, gondolkodásába, arrogáns stílusába. Nagyon rossz üzenet, ha híveinket, a személyes élethelyzetek figyelembe vétele nélkül, Jézus nevében, például kizárjuk a szentségekből. Könnyen előfordulhat, hogy amit mi emberek tisztátalannak gondolunk és megbélyegzünk, azt az Isten másképp gondolja.


2014. május 9.

"Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem?" ApCsel 9,4

A vallásos gőg és felsőbbrendűségi érzés fájdalmas barázdákat húzott az emberiség történelmébe. A zsidóságból kivált kereszténységet rendkívül sok támadás érte, hasonló okok miatt. A történelem folyamán azonban, időnként a kereszténység is, hasonlóképpen viszonyult más népek hagyományaihoz, kulturális örökségükhöz. Az alázatos Krisztus, és a szerető szolgálat helyett, néha az erőszakos és türelmetlen hithirdetést választotta. Bár a kereszténység pozitív hatása az emberiség fejlődésére felbecsülhetetlen, erőszakos hithirdetése azonban ott marad szégyenfoltként a történelem lapjain. A történelem az ember tanítómestere. Tanuljunk hibáinkból, és Krisztus nevében soha ne engedjünk meg magunknak olyat, hogy a kereszténységen kívül vagy belül hamis elittudattal lenézünk, vagy rafinált eszközökkel üldözünk másokat.


2014. május 8.

"Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem." Zsol 66,20

Legmélyebb és legfontosabb vágyainkat Isten a szívünkbe rejtette el. Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a különféle hatásokra először az értelmünktől kérjünk tanácsot. Gondolataink azonban gyakran a társadalmi mintáknak és nyomásoknak a hatása alatt áll. Ezért amikor a legfontosabb kérésünket szeretnénk az Isten fele közvetíteni, fontos, hogy gondolatainknál mélyebbre hatoljunk, oda, ahová Isten a szív vágyat elrejtette. Ha ezekkel a vágyakkal kapcsolatba kerülünk, egy olyan minőségi mozgás indul be lelki folyamatainkba, amely kiszűri mindazt, ami felszínes és hamis. Ezekkel a mély érzéseinkkel és vágyainkkal való kapcsolatteremtés, előbb-utóbb az istentapasztalatnak és az élet látásának, új minőségét teszi jelenvalóvá életünkben.


2014. május 7.

"Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták." ApCsel 8,2

István vértanú halálának története engem személy szerint mélyen felháborít. Egy embert ideológiai okokból és elburjánzott indulatokból, csak úgy, minden következmény nélkül brutálisan ki lehet végezni. Számtalan hasonló tett fordult elő az emberiség történelmében. A bűnösöket nagyon sok esetben nem lehetett a vádlottak padjára ültetni. Egy önző és hamis értékekre épített világunkban a szeretet civilizációjának a hiánya továbbra is szedi áldozatait. Minden külső számonkérés nélkül bele lehet gázolni emberekbe, csak azért, mert nem simulnak bele a konvenciók időnként lelket fojtogató kereteibe. Csupán egy maréknyi istenfélő ember érez velük együtt. Az ő könnyeik és együttérzésük viszont, örökre beleíródik az Élet Könyvébe.


2014. május 6.

"Felkiáltott: - Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján." ApCsel 5,26

Az erős, közvetlen istentapasztalatok mindig elbizonytalanították a vallásos intézményeket. Félelmük elsősorban onnan származik, hogy a személyes istentapasztalat lehetősége elhomályosíthatja a vallásos intézmények közvetítői szerepét az Isten akaratával kapcsolatban. Ha az egyházak tágra nyitják a közvetlen istentapasztalat lehetőségének a kapuit, akkor ez veszélyt jelenthet a teokratikus intézmények számára, akik önmagukat tartják az üdvösség közvetítőjének. Ennek a félelemnek a lecsapódásáról szólt az inkvizíció szomorú története is. A középkor nagy misztikusait is gyakran zaklatta az inkvizíció. A félelem másik oka a közvetlen istentapasztalattal kapcsolatban az, hogy az ilyen spirituális élmények gyakran túlfeszítik a dogmák kereteit. Megélésük sokkal intenzívebb és mélyebb, minthogy azt a dogmatikus tételek követni tudnák. Ma, hála Istennek, szószékről hirdetik a személyes istentapasztalat lehetőségeit. Ugyanakkor vannak bölcs lelki vezetők, akik tudásukkal és tapasztalatukkal a hiteles istentapasztalat felé tudnak kísérni bennünket, és megóvnak a spirituális illúziók hamis világától.


2014. május 5.

"Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok." Jn 6,26

Hajlamosak vagyunk arra, hogy önzésünket kivetítsük az Istennel való kapcsolatunkra. Míg a világi embernek földhöz ragadt, addig a "szent embernek" szent önzései vannak. Gyakran azért keressük az Istennel való kapcsolatot, hogy ebből előnyeink származzanak és bizonyos lelki ajándékokat megkaphassunk tőle. Ez az "érdekek mentén" való Istenhez fordulás, akadályokat gördít a hit és bizalom elmélyítésében. Az Istennel való kapcsolatunknak az alapirányultsága a tiszta istenkeresés, istentisztelet és istenszeretet kellene hogy legyen. Amikor önző énünk előre tolása nélkül tudunk az Isten fele közeledni, akkor az Istent sokkal természetesebben észlelni tudjuk. Énünk önző megnyilvánulása hamis valóságot teremt, amelyből az Isten eltávolodik. Önzetlen és tiszta istenkeresésünk azonban a valóság Istenét hozza közelebb hozzánk.


2014. áprilisi morzsák