A továbbiakban a Kárpát-medencei bogozók nagytalálkozójáról olvashattok.
Az első beszámolót Palkovics Marika állította össze délvidéki résztvevők élményei alapján, utána pedig három partiumi beszámoló következik
Palkovics Marika beszámolója
Daya Dulau beszámolója
Simon Melinda beszámolója
Kujbus Márti beszámolója
Palkovics Marika összeállítása
Október 7-9-ig, Kárpát-medencei bogozói Háló találkozó volt Nyíregyházán. A téma, korunk egyik legsúlyosabb problémájáról, a magányról és a közösség gyógyító erejéről szólt. Délvidékről 17-en utaztak erre a találkozóra, amelyen 90 Kárpát-medencei bogozó vett részt. Itt lehetőségük volt beszélgetni, megosztani a véleményüket illetve együtt gondolkodni a témáról. A személyes találkozások által mi is erősödtünk, a közös munka örömét újra megélhettük. A találkozón sport-programot is szerveztek, amely reggeli futást, gyaloglást és esti villámfoci bajnokságot foglalt magába.
A találkozóról és élményeiről Kiss Mária egyetemista így vall: Az emberek általában azt mondják, a boldogsághoz mindig csak egy nagyon kicsi kell, és mindig éppen az a kevés hiányzik. Én megtaláltam mi az én életemben az a ?kicsi": a Háló. Már öt éve vagyok hálós, egyszerűen minden találkozó annyi újat ad, és olyan nyomot hagy bennem, hogy számomra az már nem is kérdés hogy ott leszek-e a következő találkozón. A hétvégén, október 7-9. között Nyíregyházán volt bogozói Háló találkozó. Számomra a legszebb élményt a szombat délutáni program nyújtotta. Hat műhely közül én azt választottam, aminek Gyógyulás a Háló találkozókon és a táborban volt a témája. Tizenketten voltunk ebben a műhelyben, melyet Tamás Magdi vezetett. Olyan dolgokat vitattunk meg, mint például a kiscsoportos beszélgetések fontossága a találkozókon, vagy hogy hogyan tudjuk biztosítani, hogy senki se érezze rosszul magát a saját kiscsoportjában. A szombat estéből kiemelném az éjszakai villám foci tornát, ahol fiúk és lányok egyaránt egy az egy ellen játszottak. Ami ebben számomra különleges volt, hogy nem csak fiú-fiú, lány-lány ellen játszottak, hanem fiú-lány ellen is, attól függően, hogy kit kivel sorsoltak ki. Nagyon érdekes és vidám volt ez az est.
A találkozón először vett részt a csókai Tóth házaspár, Árpád és Marika, ahol kedvet kaptak a további munkához: Mi nagyon feltöltődtünk a nyíregyházi Háló bogozói találkozón. Minden Háló találkozó mélyen megérinti lelkünket, hiszen ilyenkor csupa jó emberekkel találkozhatunk és ismerkedhetünk. Ilyenkor megtörhetetlen kapcsolatokat, barátságokat alakítunk ki a szentlélek közreműködésével, ami számunkra a hit erősítéséhez, elmélyüléséhez vezet. További értelmet ad az életünknek és gyógyító erőt a mindennapokban, mert nem szabad megállni, feladni, hiszen Isten mindennap velünk van és bennünk él. Örülünk, hogy mindezt megtapasztalhattuk, megélhettük, és most lehetőségünk van továbbadni közösségeinkben.
Burány Boglárka gimnazista így látta a találkozót: Jó Háló találkozókra járni. Nekem ez mindig egy lelki felüdülést jelent a szürke hétköznapokban. Ezúttal is egy tartalmas hétvégét tölthettem el Nyíregyházán, olyan emberekkel, akiket szeretek, akik között jól érzem magam, főként, mert olyan lényeges dolgokban, mint a kereszténységünk és magyarságunk, osztozik a véleményünk. Ilyenkor alkalmam van új embereket megismerni és régi barátaimmal találkozni, mélyíteni kapcsolatunkat és sok új élménnyel gazdagodni. A programokat úgy válogatták össze, hogy azok minél érdekesebbek legyenek. Én közülük a kiscsoportos beszélgetést emelném ki. Nem vagyok az a típus, aki oda van az ilyesfajta foglalkozásokért. Nekem már a 8-10 ember is tömegnek számít, és nem szívesen szólalok meg előttük. De ez most határozottan jó volt! Sőt kevésnek bizonyult az erre szánt másfél óra. Örülök, hogy ott lehettem, és hogy Veletek voltam!
Köszönjük a szervezőknek, hogy alkalmat adtak a találkozás és a közösségi gyógyulás, illetve gyógyítás lehetőségére. Választ kaphattunk néhány égető kérdésünkre, jó szót sajgó szívünknek, meleg ölelést, szeretetre és összetartozásra szomjazó lelkünknek.
Az őszinte szívből jövő Hogy vagy? kérdésre e találkozó után csak egy a válasz: Köszönöm barátom, jól, mert Te vagy nekem!
2011. október 7-én reggel nyugodt szívvel keltem fel, hogy mindent sikerült elintézni a hétvégi bogozói találkozóhoz. Sajnos nem maradtam ebben a nyugodt hitben, mivel pénteken indulás előtt 10 perccel kaptam egy rossz hírt, miszerint nincs mivel eljussunk Nagyváradról Nyíregyházára. Abban a pillanatban úgy éreztem teljesen elhagy az erőm, arra gondoltam, talán nem kell eljussak találkozni a sok baráti arccal, DE a Fennvaló mégis megoldotta az utunkat, mentésünkre küldve egy váradi bogozót és Nisztor Istvánékat. Így sikerült késve, de jól eljussunk a Kárpát-medencei bogozói találkozóra, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt. Az elmúlt időben ez volt a legjobb találkozóm, talán mert nem kellett semmit szerveznem, aggodalmaskodni, és sikerült azokkal időt töltenem akiket rég nem láttam. Nagyon sokat kaptam tőlük, ezúton szeretném megköszönni nekik. Nem szeretnék neveket sorolni, de mindenki magára ismer, remélem.
A találkozó első előadása nagyon megfogott, hiszen a közép-európai régióban az egyedüli egyházi fenntartású gyermekkórházról szólt, a Bethesdáról. Az előadást követő kiscsoportban elhangzott beszélgetések mélyek és nagyon meghatóak voltak. Sokat tanultam Gyögyőéktől, amit magammal hoztam haza. A délutáni foglalkozások közül úgy éreztem, a legjobban a szívemnek, lelkemnek a Gyógyító lelki vezetésre van szüksége, ezért is vettem részt a lelki vezetést érintő műhelymunkán. Nagyon kellemesen és lelkiekben feltöltődve éltem meg a délutáni háromórás csoportmunkát, és az esti mókás, sokat mondó előadásokat (melyeknek szereplői általában a Négyszögletű kerek erdő lakói voltak). Ezután teljes erővel küzdöttem, a kevés de kitartó focitudásommal, Erdély egyik legjobb focistája (Pázmán Attila) ellen. Természetesen győzött, de nagyon korrekt módon játszott. A villámfoci alatt az egyik sarokban létrehoztunk egy igazi kis szurkolótábort, ami nagyon lelkesen működött a meccsek alatt. Az este folytatásában későig kártyajátékokkal szórakoztattuk egymást és magunkat. Úgy érzem ezt sem lehetett kihagyni, bár reggel nehezebben keltünk és futnunk sem kellett, mégis mind vidáman ébredtünk.
Vasárnap reggeli után úgy vélem mindenki választ kapott a feltett kérdésire a Háló régióvezetőitől. A zárómise nagyon meghitt hangulatban telt, a zárással együtt, ahol a Renovabis Alapítvány képviselője felbecsülhetetlen gondolatokat osztott meg a szervezetünkről, a közösségi szellemünkről, mely után minden bogozó büszkének érezhette magát amiatt, hogy részese lehet a Hálónak.
A hazaút fárasztóan telt és nehéz volt elválni megint a sok régi és új baráti arctól, de remélem mihamarabb sor kerül az újabb találkozásra.
Kellemes és lelkiekben gazdag hétvégét kívánok minden bogozónak, remélem a jövő évi találkozón még többen leszünk, hisz ebben rejlik a gyógyulásunk kulcsa.
Újra nagy izgalommal és kíváncsisággal indultam útnak október 7. reggelén, hiszen hálós esemény felé vittek a kilométerek, minden kerékfordulat egyre közelített az ismerős arcok és az őszinte szempárok felé. Számomra már Nagyváradon elkezdődött a Háló találkozó mert itt csatlakoztam a barátaimhoz, s már itt elkezdődött a ?gyógyulás".
A kissé kalandos utazást követően nagyon jól esett megérkezni és már az első este ?égő áldozatul" felajánlani az Úrnak mindent ami fáj.
A közösen eltöltött hétvége alatt olyan témákat boncolgattunk hálós barátaimmal, amik aktuálisak és fontosak a mai ember számár. Sebeinkről, gyógyulásainkról, a kisközösségeink ?gyógyító erejéről" beszélgettünk, hallgattunk előadásokat és próbáltunk gyakorlati tapasztalatokat szerezni.
Számomra megerősítő volt a hétvége, ráirányította a figyelmemet a közösséggel vállalt felelősségre és arra, hogy amikor szükségesnek érzem bátran kitegyem a jelvényt: ?Vigyázz rám!"
A búcsúzás pillanatai most is nehézkesek voltak, de az útravalóul kapott mosolyokat és biztató tekinteteket ?gyógyító pirulákként" raktároztam el, sőt arról is bizonyosságot kaptam, hogy bármikor visszafordulhatok értük.
Jó hét távlatából, ha visszapillantok a Kárpát-medencei Háló találkozóra és hagyom előjönni az élményeket, gondolatokat, akkor olyasmi bukkan fel, hogy személyesség, Kárpát-medenceiség, helyem, feladatunk, a közösség gyógyító élménye és nehézsége, találkozás és nem találkozás, meghatódottság, sok kérdés. Színes, vegyes. De így van ez jól. Miért is foglalkozom a Hálóval? Időről-időre aktuális kérdés, most újból nagyon aktuális a kerületi Háló találkozónk előtt. A bogozói körben erről beszélgettünk legutóbb, fontos az, hogy megfogalmazzam saját magamnak, miért is jó nekem a Hálóval foglalkozni. Művészet is van benne, mármint a Hálóban; jut eszembe, milyen nagyszerű volt a péntek esti csendesség, halk beszélgetés, a sebek átadása. De művészet az is, hogy az adok-kapok egyensúlyba kerüljön, a Hálóban is. Ehhez számomra még kell egy kis idő, megfontolni, engedni, elengedni.
Nagyon jó volt hallani bogozó társaimtól, hogy lendületet, kérdésre választ kaptak ettől a találkozótól. Ez engem is lelkesít.
Hála van bennem, hogy részt vehettem, megtapasztalásban gazdagodhattam. Köszönet a találkozóért mindnyájatoknak!