2011. július 31. ? augusztus 7. között Marosfőn zajlott az idei Kárpát-medencei Háló tábor, melyre a Kárpát-medence különböző területeiről érkeztek résztvevők. Az idei programot a Kereszténység és magyarság az európai jelenlét és szolidaritás tükrében témához kapcsolódóan állították össze.

A csíkszeredai székhelyű Erdélyi Háló Egyesület szervezésével, illetve a budapesti Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület társszervezésével létrejött eseményen mintegy háromszázötvenen vettek részt. A keresztény értékrend, a nemzeti és európai kultúra iránt nyitott táborozók egy héten át lelki, szellemi és kulturális programok révén erősíthették a keresztény identitásukat.
A Háló tábor felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt nyújtott tartalmas elfoglaltságot. A tábor öt altáborra oszlott: felnőtt, ifi, tini, kisiskolás és óvodás altáborok segítségével mindenki megtalálta a számára kedvező feltöltődési, szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget.
Délvidékről 47 személy utazott a táborba. A tábor elsősorban a kapcsolatokról szól, az embertársaink ill. Isten felé. Itt lehetőség mutatkozott, hogy lélekben építsük azt az utat, mely a járható ösvényre vezet minket.

Arról, hogy mit tudott nyújtani számunkra ez a pár nap, pillantsunk be a délvidéki táborozók beszámolóiba.

Sztefányovity Beáta:
Nagy örömömre szolgált, hogy az évi szabadságomat a Háló táborban tölthettem el, sok drága baráttal és kedves ismerősökkel. Lelkileg ?feltöltődtem" és megerősödtem.
Az ifi altábor résztvevőjeként elmondhatom, hogy rendkívül színvonalas előadásokat hallgathattunk meg. Mindegyik előadás számomra fontos kérdésekre adott választ: eloszlatták kételyeimet, melyek az élethivatássommal kapcsolatosak, és ez nekem nagyon sokat jelentett.
A nap csúcspontja hét napon keresztül a szentmise volt, ahol mindnyájan közösen vehettünk részt, együtt imádhattuk Istent... Szimpatikusnak találtam, hogy más keresztény felekezetből is volt résztvevő a táborban. Úgy érzem, hogy a Háló ez által is gazdagabb, mivel nyitott az ökumenizmus felé.
Büszkék voltunk arra hogy Délvidékről három pap is eljött velünk Erdélybe, részt vettek a programokon, koncelebráltak a szentmisén, gyóntattak és még a lelkünket is ápolgatták; bármikor készen álltak beszélgetésre, tanácsadásra.
A szervezők különféle érdekes programokkal kívánták feldobni a hangulatot. Volt gasztronómiai est, gitár est, táncház, történelmi vetélkedő, ifjúsági játékok, több kultúrprogram, lehetett menni kirándulni és egy nap közösen végeztük el a keresztúti ájtatosságot. Meg kell azt is említenem, hogy úgy érzem a H-faktor című program nem a jó ízlés keretein belül folyt le, és hogy egyes résztvevők nem a keresztényi értékeket képviselve léptek fel, megbotránkoztatva fiatalokat és felnőtteket egyaránt. Jó lenne ha a közeljövőben ilyen többé nem fordulna elő, mert ez nem a Háló ?arca" és sajnálatos lenne ha valakiben ez csalódást okozna. Nem vagyunk egyformák,de egyek vagyunk és felelősek vagyunk egymásért.
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezők fáradozásait, a busszsofőrjeink kedvességét és óvatos hajtását, a Halmai és Palkovics családnak, hogy vezettek minket, vigyáztak ránk és hogy mindig azt nézték hogy szerezzenek nekünk örömet, Talpai Dávidnak, aki az ifjúságért fáradozott. Találkozásunk méltó befejezése az útitársakkal való szeretetteljes búcsúzkodás volt.

Lengyel Tímea:
Nekem először is már az egy nagy élmény volt, hogy Erdélybe utazhattam. Az erdélyi táj, az emberek, hogy mennyire megtartják a magyarságukat, illetve a vallásosságukat. Ez mind egy nagy csoda számomra. Jó volt a régi barátokkal találkozni illetve sok új barátot szereznem. Egy tízéves kisfiúval is megismerkedtem még hétfőn, beszélgettem vele elég sokat. Jó barátok lettünk, a tábor vége felé kaptam tőle még két rajzot is. Szombaton egy nagy öleléssel búcsúztunk el egymástól.
A kiscsoportomba közösen meg tudtuk élni az egységet és a szeretetet.
Zárszónak: maradtam volna még Erdélyben.

Lengyel Mónika:
Nekem ez volt az első Háló tábor és nem bántam meg, hogy elmentem. Valóban az az érzésem volt, hogy hazamentem Marosfőre. A sok ismeretlen ember a tábor végére összekovácsolódott. Sok emberrel nagyon őszintén tudtam beszélgetni, és úgy érzem már nagyon régen ismerem őket. Isten nagy ajándékai a számomra. Meg tudtam élni az őszinte testvéri szeretetet.

Somoskövi Hermina:
?Isten hozott haza", ? Tizenhat óra buszozás után, így köszöntöttek bennünket székely barátaink, miután késő este megérkeztünk Marosfőre, a 2011-es Kárpát-medencei Háló táborba. Egy hetet töltöttünk együtt, és most, hogy visszaindultunk már honvágyam van. Maradnék. Az itt élő emberek és a tábor hangulata elvarázsoltak. A székelyek mély hite és szilárd magyarsága csodálatra méltó. Egryiket sem volt könnyű megőrizniük, mégis itt vannak. Magyarok, de nem parolákat hordozva, hanem őseink ruháját, öltözékét magukra öltve. Vallásoságuk, nem ér véget a templomajtóban. Népdalaik maguk is imák. Nem ?ciki" a fiataloknak sem székelyruhát ölteni egy szentmise, vagy egy vendég kedvéért. Ahogy a táborban egyik előadónk mondta: "A hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg. Nem őrizzük, mert nem rab. A hagyományt élni és szeretni kell."
Úgy hiszem, hogy ez a válsz arra a kérdésre, ami végigvonult az előadások során. Kereszténynek és magyarnak lenni egy és ugyanaz.
Az előadások, a prédikációk, a kultúrműsorok, szabadidős foglalkozások és kiscsoportos beszélgetések, mind ebben erősítettek meg. Fárasztó volt ez az egy hét, de megérte. Teli a tarsolyunk, van mit átadni azoknak akik nem tartottak velünk, ezért barátaim, a kapott talentumokat ne ássuk el, hanem okosan gazdálkodva kamatoztassuk, megosztva őket másokkal, hogy amikor megjön az aki adta, ne valljunk szégyent!
Otthon voltunk és hazafelé tartunk, lelkileg feltöltődve, de szívünk egy csücskét Székelyföldön hagytuk, hogy legyen miért visszatérnünk.

Köszönjük a kedves házigazdáinknak, hogy szívük egész szeretetét beleszőtték a Hálóba, és hogy programjaikkal elősegítették Jézussal való találkozásainkat. A csodálatos Erdélyi tündérkertben járva nem volt nehéz meghitt pillanatokat találni a Teremtővel. A Pásztorbükkre való kirándulásunk, a csobogó patakok mentén, édes-savanykás áfonyát majszolgatva, tiszta, hűs vizű forrásból szomjunkat oltva csak csodálni tudtuk Isten művét.
A kiscsoportban elhangzott őszinte vallomások hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy egymást megismerve közelebb kerüljünk családjainkhoz.
A sportpályák sem maradtak üresek, bőven volt gólhelyzet amit meg is jutalmaztak a lelkes szurkolók. A néptánc szerelmeseinek is jutott némi csemege, mert alkalom adódott táncismereteik bővítésére ill. népdalcsokruk szélesítésére. A Háló tábor emlékezetes marad a H-Faktor, a Kárpát-medencei tehetségkutatóról is. 20 bátor jelentkező csillogtatta tehetségét, amivel ámulatba ejtették a zsűrit is.
Örülök, hogy ott lehettem, gyönyörű Erdélyországban, ahová hazamehettünk, és otthon lehettünk.
Végül egyik előadónk Beder Tibor könyvéből idéznék: ?Kell legyen egy olyan hely, ahol jól érzi magát az ember. Ahol mi magyarok és székelyek vagyunk a legfontosabbak. Ez az a hely, ahol még ma is magyarul beszélnek: a Székelyföld és a magyar nyelvnek otthont adó családi otthonok Erdélyben (Kárpát-medencében). Ezt kell megtartanunk úgy, hogy unokáink is jól érezhessék magukat itt."

Palkovics Mária