Közel 150 fiatal vett részt Debrecenben április 8-10. között a Kárpát-medencei Háló ifjúsági találkozón, mely egyben debreceni ifjúsági találkoz is volt. Nagybányát és egyházmegyénket hatan képviseltük. A találkozó témája "Az én misszióm" volt.
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet. (J. W. Goethe)
Közel 150 fiatal vett részt Debrecenben április 8-10. között a Kárpát-medencei Háló ifjúsági találkozón, mely egyben debreceni ifjúsági találkoz is volt. Nagybányát és egyházmegyénket hatan képviseltük. A találkozó témája Az én misszióm volt.
A rendezvénynek a Szent József Gimnázium és Kollégium, valamint a Svetits Gimnázium adott otthont, ahova a Kárpát-medence minden részéről érkeztek fiatalok: Partiumból, Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Délvidékről és Magyarországról.
A találkozó a vacsora után görög katolikus szentmisével kezdődött a Svetits-kápolnában, majd összerázós est következett ismerkedési játékkal. Itt többek között lehetőség volt ismerkedni fiatalokkal több helységből, régióból. Nagyon jól éreztük magunkat.
A találkozó résztvevői színes és érdekes programon vehettek részt, mindenki számára lehetőség volt az ismerkedésre, barátkozásra, beszélgetésre, előadásra (Bakos Vince biomérnök volt a meghívott), szórakozásra (külön megemlíteném a Szegedi Társulat színházi előadását). Részünk volt kerekasztal-beszélgetésben, amelynek meghívottai voltak: Láng Edit (az Afrikáért Alapítvány önkéntese), De Rossi Raja (szalézi kispap Indiából) és László Zoltán (a Pannonhalmi Bencés Gimnázium nevelőtanára), akik tanulságot tettek életükről, munkájukról, missziójukról, és elmondták, hogyan tudták a helyes utat választani.
Nem hiányozhattak a kiscsoportos beszélgetések, ami nagyon lélekemelő volt: a szervezők mindenre gondoltak és figyeltek, így mindenki számára érthető volt a feladat. A mi részünkről nem hiányzott a jókedv, a lelkesedés és a nyitottság.
A missziós programok különböző helyszíneken zajlottak, mint például: vakok intézményében, árvaházban, öregotthonban, kórházban, de volt börtönlátogatás is, takarítás parkban és templom körül, stb. Érdekes volt az itt élő emberekkel beszélgetni.
Esténként lehetett választani a teaház, társasjáték és beszélgetések között. Lehetőség volt szentségimádáson is részt venni, és a nap zárásaként esti énekeket zenghettünk az Úrnak.
Vasárnap ugyancsak a Svetits-kápolnában volt a római katolikus záró szentmise, a kápolna szinte remegett a sok tapstól, így fejeztük ki hálánkat a szervezőknek azért, hogy meghívtak és részt vehettünk ezen a találkozón, átgondolhattuk és átimádkozhattuk a misszió témakörét, és tanúságot tehettünk közösen arról, hogy katolikus egyházunk fiataljai örömmel hordozzák és adják tovább Krisztus szeretetét.
Ez a hétvége mindannyiunknak segített kizökkenni a hétköznapokból, és mindenki felejthetetlen élménnyel, barátokkal és tapasztalatokkal gazdagodott.
