Közeledik a Húsvét. Az ünnepre való készülődés nem merül ki a tojásfestéssel. Ilyenkor nagytakarításba kezdünk, bevásárolunk minden szükséges ételt, italt, hozzávalót, hogy méltó kép várhassuk a vendégeinket, a locsolókat. Örülünk a megújuló természetnek, a tavaszi napsugárnak, ami melegséget hoz, és a nyár ígéretét.

Hasonlóan a bennünket körülvevő környezethez, a lelkünk is igényli a nagytakarítást és a megújulást. A húsvéti ünnepkör böjti időszaka magába foglalja a befelé fordulást, lelkünk vizsgálatát, a lecsendesedést, melyet a megújulás követ majd.

Krisztus szenvedéstörténetén elgondolkodva, megalkottuk a sivatagot. Azt a sivatagot, amely arra hív bennünket, hogy nézzünk vissza a Krisztus által megélt eseményekre, a magányra, megkísértésre, döntésére, a vállalt keresztútra és arra, hogy emeljük át saját életünkbe az Általa tanúsított hitet, engedelmességet, alázatot. Az Ő példáját követve mi is törekedjünk a lelki megerősödésre, eddzük akaratunkat. Tanuljuk meg tőle azt az engedelmességet, amely kitart Isten akarata és a szeretet mellett. A sivatagi elmélkedés után követjük Jézust a Koponyák hegyére, megpróbáljuk átértékelni a minket ért sérelmeket és arra összpontosítani, hogy megújult, tiszta szívvel vigyük tovább mindennapjainkban Jézus üzenetét: a szeretetet.

Az általunk létrehozott sivatag homokjában lépked a lábunk, ahol mindenki megtalálhatja a saját sivatagát, azt, ahol a gondolatai egymásra találnak.