Fél tízre összeverődött a társaság. Elindult a csapat, el a város zajától, a Fokhagymás árnyas fái közé, ahol a patak csobogása zenél a vidámságról és az örökkévalóságról, a madarak pedig talán a szerelemről csicseregnek.

A társalgás témája az alfától az ómegáig terjedt. Szó esett a hálósok problémáiról, a papok, hívőtársaink és embertársaink erényeiről és hibáiról, a házimunka nehézségeiről és persze sikereiről. Arról, hogy a disznóvágás hajnali négyig tart, viszont ott az ünnepi sonka a karácsonyi és húsvéti asztalon. Arról, hogy a magot nem szabad fordítva elültetni, mert lehet Ausztráliában nő ki. Két közeli kereskedő között világos azt választjuk, akinél ha picivel is, de alacsonyabbak az árak. Az ügyes kereskedő kisebb árréssel dolgozik, de lehet nem annyira pénzéhes. A terefere jóízűbben folyt a közös étkezés közben, a hangulat pedig, mint ilyenkor, keresztényeknél szokás, természetesen megvolt. Egy kis mennyország volt az a szombati nap, fogalmazhatnánk: jelet adott az Isten!

Varga Gábor