Máriapócs összegyűjtött minket, partiumi bogozókat Nagybányától Temesvárig.
A program tartalmasnak és feszítettnek ígérkezett. Volt benne visszatekintés az elmúlt évre, aztán összeszedtük, miért is jó nekünk és másoknak a hálózás ? itt hálós szókincsről is szó esett, és valóban jó ezeket a gondolatokat elővenni, én feltöltődöm és új erőre kapok, ha ezeket olvasom.

Aztán a Háló céljait tudatosítottuk, majd jövőképünket néztük meg, és a lehetséges előremutató lépéseket vettük számba. Az önkéntesség témájára elég kevés idő jutott. Majd ránéztünk arra, hogy találkozóink közelebb visznek-e a Háló céljaihoz és amiben nem, ott mit tehetnénk. Az összegzés nagyon hasznos volt. Állandóan beszélünk erről itthon, a bogozói körben, de ez az együttgondolkodás sokkal termékenyebb, kitágítja a határt.
Megnéztük kerületi céljainkat, majd régiós programjainkat vettük számba. Ötleteket gyűjtöttünk a hálós programok anyagi alapjának megteremtéséhez. A partiumi iroda beszámolt a pályázatokról és a sajnos nem rózsás anyagi helyzetről, levonva a végkövetkeztetést: jobb lenne, ha az adományszerző programok szervezésébe mélyednénk bele, mert hosszútávon jobban megtérül, mint a papírgyártó uniós pályázat.
A program végén a visszajelző körben kiderült, senki nem maradt hiányérzettel, megválaszolatlan kérdésekkel.
És természetesen a lelki keret sem hiányzott: a péntek esti adventi gondolatok, benne szép vallomások arról, hogyan vagyunk most ebben az adventi időben, majd vasárnap a kegytemplomban a görögkatolikus liturgia, amelyet én mindig úgy élek át, mint egy megtisztító fürdőt. Úgy érzem, maga a hely különös belső nyugalommal töltött el bennünket, azt hiszem erre, most adventben fogékonyabbak voltunk. Legalább is én így éreztem magam.

Kujbus Márta