Képek a nagybányai találkozóról >>
Írás Nagybánya honlapján >>
A szervezők Sík Sándor idézetet választottak az idei találkozó mottójául:
?Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek épnek
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek"
Ennek szellemében gyűltek össze a nagybányai Háló-tagok szeptember 25-én szombaton a Krisztus Király templomban. Akik ellátogattak ? nagybányaiak és környékbeliek, szatmáriak, nagyváradiak és a határon túli területek hálósai ?, egy összeszokott, profi csapat, vidám szeretetközösség szívvel szervezett programján vehettek részt.
A rendezvény elején Uglár Sándor nagybányai bogozó, Ft. Szmutku Róbert plébános, illetve Konrád Katalin partiumi bogozó mondott köszöntőbeszédeket, majd Bayer Róbert budapesti hálós résztvevők bevonásával és megmozgatásával mutatta be a mozgalom céljait, lényegét.
Nagy érdeklődés és várakozás előzte meg Msgr. Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek előadását, aki a rá jellemző közvetlenséggel, átéléssel és hitelességgel beszélt az irgalmasságról a nagybányaiaknak. Mondanivalójában mintaszerűen összeszedett, retorikájában, verbális és nonverbális eszközeiben kifinomult előadással közvetített mély és őszinte gondolatokat az ember feladatáról, az életút során kötelezően bekövetkező botlásokról, a bűnről, annak következményeiről és az irgalmasságról, amely mindezt a feszültséget feloldja. Meglátása szerint a hatás és ellenhatás világában a bűn, vagyis az ember tévedése ? főleg pedig gonoszsága ? magával hozza annak büntetését.
?Olyan ember aki nem téved, vagy nem lehet hamis útra terelni, eddig nem született és nem is lesz. De Isten nem teremtette volna meg a világot, ha nem lenne rá megoldás. Ez a megoldás a megváltás, amelyben a tévedés javítható, a rossz helyrehozható. (...) Nem baj az ha esem, nem baj az, ha újra elesem, csak föl tudjak kelni. A mindenható Isten, akinek egyszülött Fia vállalta az emberi sorsot úgy, hogy engedelmes lett a Világ üdvössége minden követelményének a kereszthalálig, akkor is vállalta a küldetést, amikor ezért halálra ítélték és kivégezték. Engedelmességével egyensúlyt tudott teremteni a világ hatás és ellenhatás törvényének megsértése miatt megbomlott egyensúlynak a rendjében. Jézus keresztje ott áll a megbillent mérleg tányérján, hogy aki Őt elfogadja, annak az élete nem veszhet kárba. Senki nem veszíti el az életét, aki elbukik, aki bűnt követ el. Senki nem kárhozik el, aki bűnt követ el, csak az, aki nem tart bűnbánatot. Meríteni kell az Isten mindent helyreigazító megváltása rendjének kincséből, amit irgalomnak neveznek. Ameddig tehát ember születik erre a világra és emberként végigjárja soha nem hibátlan életútját, de merít ennek a forrásnak kimeríthetetlen kincséből, az mindig jövőt építő ember marad. (...) Akkor igazságos az Isten velünk szemben, ha irgalmas, és akkor irgalmas ha igazságos, mert mérlegeli minden mentségünket, minden hiányosságunk okát. Ha pedig az irgalmát elfogadjuk ? és ez a döntő, mert az ember szabad volt és szabad marad, másképp nem lehet hasonló az Istenhez ? az Isten felénk nyújtott kezét fogadjuk el."
Az előadás számos kérdésre adott választ sokakban visszhangzó gondolataival ? derült ki az azt követő kiscsoportos fórumok beszélgetéseiből. A megbotlás, az irgalmasság és a megbocsátás kulcsfogalmak voltak mindegyik csoport esetében. A szűkebb körben zajlott vallomások után pedig hárman a teljes hallgatóság előtt vallottak a Háló mozgalom életükben betöltött szerepéről. Meglátásukban ?hálósnak" lenni egy olyan közösséghez való tartozást jelent, amely a keresztény- és nemzeti értékek ápolása mellett segítséget, támaszt, bátorítást is jelent egy olyan világban, melyben már egyre nehezebb ezeket az értékeket felfedezni.
Ahogy a mozgalom találkozásain megszokott, ez alkalommal is teret kaptak a kulturális programok, mesével és verssel, Petőfi-gondolatokkal, majd Gallov Rita adott orgonakoncertet.
A hatodik nagybányai Háló találkozó zárásaként Msgr. Dr. Seregély István, Nm. Ft. Schönberger Jenővel és szatmári egyházmegyés papokkal celebrált szentmisét. Prédikációjában földi életünket ajándékként láttatta: ?Az első igazság, amit meg kell jegyezzünk, hogy ezt a világot Isten nekünk teremtette, hogy benne, itt-tartózkodásunk idejére sikeresen tudjuk teljesíteni hivatásunkat. Minden, amink van, ennek a világnak az ajándékaként áll a rendelkezésünkre a mindenható Isten embert üdvözítő gondviselésének a rendjében. Hányszor jut az eszünkbe, hogy a föld, amely megadja mindennapi kenyerünket, a világ, amelynek anyagából épül az otthonunk, s ez a világmindenség, amely egyensúlyával lehetővé teszi az életet, kultúránk, civilizációnk minden értéke, ebből a világból szolgálja emberhez méltó életünket. De nem a mi közreműködésünk nélkül! A földet nekünk kell megművelni, a házat nekünk kell fölépíteni, az életünk egyensúlyáról magunknak kell gondoskodni. A mi feladatunk, hogy ebben a világban együtt, egymásra támaszkodva, egymást segítve, egyre értékesebb életet élhessünk. Ez a mi hivatásunk!" Az érsek atya világunk múlandóságára hívta fel a figyelmet: ?De ennek a világnak van egy tulajdonsága, amely minden időben érvényes, és ez úgy szól, hogy elmúlik és itt kell hagyni! Hiába szerzi meg valaki ennek a világnak minden kincsét, semmit sem vihet magával. Hiába érzi földi élete során az emberi nyomorúságból fakadóan megannyi dolog szükségét és hiányát, ezt a hiányt is itt fogja hagyni. Hát akkor mire való ez a világ, ha mindenképpen elmúlik? Arra, hogy idejében odaadjuk. Odaadni azoknak, akik velünk együtt élnek ezen a világon."
A szentmise végén ismét Bayer Róbert budapesti bogozó szólt a nagybányaiakhoz. Búcsúzóul arra kérte őket, hogy térjenek vissza közösségeikhez és igyekezzenek azt még tovább építeni. Elmondta, a Háló nem az egyetlen út az üdvösség felé, de meggyőződése, hogy egy létező út!
A hír internetes változata itt található:
http://www.szatmariegyhazmegye.ro/url/Embernek-lenni-kozossegben