Szükségünk van egy lelki töltetre, amely kiemel minket a hétköznapokból. Talán ezt fogalmaztuk meg legtöbben a kárpátaljai hálós lelkigyakorlat kezdetén. Megfogott minket, hogy nem hagyományos elmélkedésekkel teletűzdelt program várt minket. Nem dőlhettünk hátra a ?karosszékben?. Jó dolog ráébredni, hogy a hétköznapi, jól megszokott langyos hozzáállással mi lehetünk az épülésünk legfőbb gátjává. Még jobb megtapasztalni, hogy a megoldások sokszor ott vannak előttünk. Más emberek életében, mondataiban, gesztusaiban elrejtve. Öröm ezeket felfedezni.
A vendégszeretet, amely a tivadarfalvai református vendégháztól, az esperes úrtól kaptunk, a házias, finom ízek, amelyeket az étkezéseknél tapasztaltunk csak bővítették a pozitív légkört és hangulatot. Lehettünk volna többen is (negyvenketten vetünk részt a lelkigyakorlaton), de sok új arc is felvillan most bennem, akiknek nagyon örülnék, ha minél többet újraláthatnám. Hálásak vagyunk a gyerekvigyázóknak, akik lehetőséget biztosítottak, hogy a családosok is teljes emberként részt vehessenek a rendezvényen. A fő köszönet mégis Ábrány Krisztián görög katolikus papnak és Dánics Izabellának jár, akik a lelkigyakorlatot szervezték és vezették.
A megoldás, azt hiszem, hogy ne keljen még egy évet várni erre az élményre: a hétköznapokban megélt lelki töltet. Fel kell állnunk a kényelmes karosszékből.