Október első szombatján utaztunk Palócföld egy Háló által behálózott területre Losoncra. Útközben látni lehetett, esős lesz a mai nap.

Regisztráltunk, ahogy szoktunk, s kisebb beszélgetés után már el is kezdődött Puchard Zoli Testvérünk mondanivalója, mi is a Háló. Zoli után következett a nap első előadása, melyet Oravecz Zoltán atya (Rozsnyóról) tartott meg „Pál utolsó üzenete” (2Tim. 4,1-8) témában. Atya kitért többek között arra, hogy milyen áldozatunkat szoktunk hozni Istenért, a hitünkért, s még sorolhatnám. Mit ad Isten a tisztelendő úr maradt a találkozón, s kiscsoportban volt velem, melyet "UP" - Urbán Peti - vezetett. (Igazi kuriózum, hogy egy pap előadó maradjon, pláne, még kiscsoportban is részt vegyen, mindezt ráadásul első Háló találkozóján.) Beszélgetünk a témáról, ami eléggé megfogott mindenkit, igazán jó téma volt meg kell hagyni. Ahogy az szokott lenni, mire belemerültünk a kiscsoportos beszélgetésekbe mehettünk ebédelni. Hál' Istennek már nem esett az eső, s így még szerencsénk is volt, mikor sétáltunk az étterembe. Finom ebédünk volt, melyet azért kiegészítettünk a találkozó helyszínén, még finomabb süteményekkel. Jól lakottan hallgathattuk meg, s láthattuk egy nagyon aranyos kis együttest, a Kelemen Triót. Mosolyt csalt arcunkra, hogy mennyire boldogan énekelnek együtt apa és lányai, milyen szépen énekelnek megzenésített verseket. A kultúrműsort követte a nap második előadása, Fábián Péter atya előadásában. A fülekpüspöki atya témája "Ábrahám és Sára" története volt, mely szerintem túl monoton volt, s nagyon olyan volt, mintha Bibliából olvasná föl a történetet. Előadását újabb kiscsoportos beszélgetés követte, ami sajnos megint elég gyorsan elment.
Végére került a zárószentmise, amit Oravecz Zoli atya mutatott be, a helyiek szép hangja kíséretében. Külön boldogság, s bátorság volt részemről, hogy én olvashattam az egyetemes könyörgéseket. Tegyük hozzá, ehhez kellett egy szentgyónás, és egy klassz kiscsoport.
Szentáldozat bemutatását követően köszöntöttek két helyi Hálóst, név illetve születésnapjuk alkalmából. Isten éltesse őket sokáig erőben, egészségben!
Köszöntés után nem teljesen zárult le a találkozó, Tamás Balázs összegezte a napot, majd azt követte az Ároni áldás.
Nehéz újabb szép zárást írni egy héttel a nagyváradi találkozó után, s közvetlenül a losonci után. Nagyon ügyesek voltak a szervezők, minden elismerésem az övék, remélem egyszer én is ilyen profi szervezővé válok.

Somodi Nándor

A másik élménybeszámoló Puchard Balázsé:

Bevallom, személy szerint azért vártam a losonci Háló találkozót, hogy az öregemmel beszélgethessek. Igaz ugyan, hogy terveztük, elmegyünk sörözni, de ez többször meghiúsult, majd elfelejtődött. Losoncra menet azonban volt időnk beszélgetni, még apa vezetési stílusában is… aki ült már mellette, az tudja milyen érzés. Már rég nem utaztunk együtt, s ez meg is látszott. Korábban nem feszélyezett ahogyan vezet, azóta lettem ijedős, amióta én is vezetek.
Persze gond nélkül leérkeztünk, és már félórával a találkozó hivatalos kezdete előtt benn toporogtunk a losonci katolikus iskolában, ami a találkozónak helyet adott. Bejelentkezés, kávé, süti, puszik és kézfogások, ahogy az már lenni szokott. Apa kiadványokat osztogatott, majd a szervezők gondos kezeire bízta a hálópólókat, én pedig rögtönzött szerkesztőségi gyűlést tartottam Urbán Petivel (UP). Miután összegyűlt a társaság, csúszásnak alig nevezhető késéssel indult a program. Apa bemutatta a Hálót (szerencsére egy tucat első hálótalálkozós ember is volt), majd elkezdődött az első előadás. Az előadónk Orovecz Zoltán atya volt, aki Szent Pál utolsó üzenetéről beszélt. Utána a mi – UP által vezetett – kiscsopinkba ült be. A kiscsoportok elosztása nekem tetszett, bár több ifis csoport (összesen 3) is volt, de ezek is korosztályok szerint váltak szét. A miénk a 25-30 éves korosztályt képviselte. Többségében lelkes, friss hálósok voltak, egy-két régi motorossal kiegészülve.
A program ebéddel folytatódott, és süti ide vagy oda, de alaposan megéheztünk, mire elérkezett a kaja ideje. A koszt egyébként remek volt. Én Vadkerti atya mellé keveredtem, és a jó magyar szokást félretéve végigbeszélgettük az ebédet. Az iskolába visszatérve a Kelemen Trió nevű családi együttes adott elő pár énekelt verset. Bár a nevükkel szemben négyen voltak, a Kelemen klán (papa, és a két gyerek), és egy gitáros srác, de a koncert jó hangulatú volt és túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenkinek tetszett.
Utána egy másik Losonc környéki atya, Fábián Péter, adott elő. Az ő témája Ábrahám és Sarolta története volt, ám sajnos kissé unalmasra és monotonra sikerült. De ez sem nyomhatta agyon az utána következő kiscsoportban az őszinte hangú beszélgetést. Érdekesnek találtam, hogy az is kibukott, hogy sokan társkeresési szándékkal érkeztek a Hálóba, mivel itt reméltek hasonló gondolkozású és értékeket valló emberekkel találkozni. A kiscsopit egy rövid imával zártuk, ami számomra a találkozó végét is jelentette. A misét és a zárást ugyanis már nem várhattuk meg. Apának is, nekem is egyéb elfoglaltsága volt estére: növelni kellett a reputációnkat odahaza. :-)

Puchard Balázs

A találkozó képei megtekinthetők a Képgalériában, vagy letölthetők itt.