A hétvége (február 12-13) nagyon izgalmas, tanulságos és lélekemelő volt számomra, hiszen részt vehettem a dévai Háló találkozón, ami lelkigyakorlat is volt egyben.

Izgalmas volt, hiszen a ?vajon kivel ismerkedhetek meg és kivel találkozhatok újra?" kérdés minden találkozó előtt ott motoszkál bennem. Aztán ez az izgalom az első mosolygós arc láttán elmúlik és felváltja a ?haza érkeztem" érzése.
A találkozó tanulsága Márton József atya lelkigyakorlatában rejlett. Eddig is tudtam, hogy felelős vagyok a körülöttem lévőkért, de az előadások után ez a tudat sokkal mélyebbre fúrta magát a szívemben. Hétvégén minden kapcsolatot, cselekedetet tintával vésett az atya a lelkünkbe, emlékeztetve, hogy az embereket összekötő szálak (mint a Háló kötelei) elszakíthatatlanok, mert azokat az Úr kötötte meg.
A lélekemelő pillanatokat a kedves, ismerős és EDDIG ismeretlen szempárok, a figyelmes kis kérdések, a vidám farsangi felvonulás percei adták.
A 2011-es év dévai találkozója újra alkalmat adott arra, hogy megtapasztaljam a közösség megtartó erejét és Isten szeretetét az emberek mosolyában.

Simon Melinda