A zernyesti Háló hétvége június 25-27. között zajlott. Csíkszeredából és környékéről, Udvarhelyről, Szentgyörgyről érkeztek a résztvevők, a szervezést a zernyesti es brassói hálósok vállaltak fel. Ahogyan Sebestyén Ottó lelkivezető mondta, nem hagyományos Háló találkozónak indult ez a találkozás, inkább kirándulásnak, amely alatt a résztvevők megismerhették Zernyestet és környékét. De ...

Szombaton a rossz idő beleszólt az eredeti tervbe, és a délelőtti sétát, egy előadás majd kiscsoportos élménymegosztás követte. Az Isteni Gondviselésről beszélt nekünk Timár Sanyi barátunk. Először a szó értelméről, majd annak bibliai vonatkozásairól, végül egy olyan tapasztalatot osztott meg az életéből, mely teljesen meghitté varázsolta a légkört. A vacsora után a lehető legszuperebb énekesek, zenészek gyülekeztek a vasárnapi misére elpróbálni az énekeket. Kik voltak ezek az ügyesek? Hát meg kell mondjuk az őszintét: az 1,9 ? 16 (kb.) éves generáció. Ami az övék az ... (nem a mienk). Tehát elsősorban hála nekik a vasárnapi mise szép énekléssel volt kísérve. Ezt persze egy kimaradhatatlan focimeccs előzte meg.
Visszatérve, a szombat este meccs nézéssel és egy zenés-vicces-borozgatós hangulattal ért véget... Természetesen másnap egy nagylelkű család házában, ahol húszan vagy harmincan vagy ötvenen aludtunk.
Mit jelentett számunkra ez a hétvége? Nagyon nehéz most felmérni a hatását, mert csak egy része tudatos bennünk. Hosszú tavon talán sokkal több mindent tulajdonítunk ennek a hétvégének.
Ha mégis kulcsszavakban kellene megfogalmazzuk ezeket mondanánk: tartalom, konkrétság, elfogadás, család, egymásra figyelés, szeretet, Jézus. Egy szóval: Háló.
Még egy fontos benyomás, amit nem felejtek el, mert ritka esemény, melyről elmondhatom, hogy olyan találkozón vettünk részt, ahol a magukat amúgy egyszerűnek vélő emberek, mind igazi csoportvezető készségekkel rendelkeztek. Ez pedig így fogalmazódott meg bennem: ha most bármelyik emberre rámutatok és azt kérném tőle, hogy a következő óra programját vezesd le, nemcsak hogy huza-vona nélkül megtenne, hanem kitűnően tudná csinálni. Hogy ilyen emberek össze tudnak gyűlni családostól és ennyire előítéletmentes légkör tud keletkezni a Hálóban, az nagyban függ a vezetőtől, a vezetőktől, és ezért mindenképp meg kell köszönnünk Istennek, hogy Ottó atyát küldte az erdélyi Hálóba.
Ismervén a zernyesti és brassói szervező csapat tagjait, úgy gondolom, hogy olyan emberekből áll, akik az ilyesfajta találkozok szervezésére külön talentumot kaptak a Jó Istentől. És ez nem vicc.
Most pedig rövid beszámolónkat megszakítjuk, mert befejezni nem lehet és köszönetet mondunk mindenkinek aki ott volt.
A legközelebbi viszontlátásra!