Szombat reggel hárman indultunk kisbusszal a hagyományőrző nagyváradi Háló Találkozóra. Ha Várad és a Posticum, akkor nem maradhatok le. Az idő is velünk tartott, reggelre kitisztult az ég. Sajnos a busz késése miatt taxiztunk, lekésve a köszöntőt és a bemutatkozást, betoppantunk egyenesen az előadásra.
Nem tudtuk bepótolni a késést, mert sok kedves hálós társunkkal csak futólag sikerült beszélgetni. Öröm volt újra látni Szeibert Andrást, Győrből Juditot, és a többieket. Kedves tábori emlékek idéződtek fel: a reggeli áhitat, a torna... aki járt Háló Táborban az érti miről írok.
A nagyváradi Háló Találkozón nagyon sok fiatal vett részt idén is. Délelőtt Osváth Sándor tartott egy fantasztikus előadást ?Ami a tankönyvekből kimaradt..."címmel, melyet két idézettel kezdett, le is jegyeztem gyorsan: ?Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen" - Széchényi István. ?Magyar az, akinek fáj Trianon" - Illyés Gyula. Az előadásból megragadt majd minden szó. Járva a ? Kárpáthazában", nézegetve a tankönyveket, kivétel nélkül a magyarokra vonatkozóan a következő jelzőkkel találkozhatunk: pogány, nomád-horda, ázsiai primitív, barbár. Viszont a XX-ik században már változnak a jelzők: fasiszta, soviniszta, hortista, irredentista, revizionista. Ennyire félre ismernének minket, magyarokat? Mégis méltányolják a magyar tudósokat, eredményes sportolókat, egyháziakat (23 szent és boldog az Árpádháziak családjából). Ezután elhangzott a nagy kérdés ?Ismerjük-e mi önmagunkat? Pogányok vagyunk-e?" Az előadó több adatot sorolt fel a 600-700-as évek sírleleteiből, ahol Corpusok szerepelnek, a következőleg megírt dokumentumig, a Metód püspök vizitációs útjáról a szláv gyülekezetbe, Kijevtől délre, a Magyar hegyvidékre, a jelentés szerint személyesen fogadták a magyarokat és ajándékokkal halmozták. Kiderül ebből a jelentésből az is, hogy sok keresztény volt köztük. Más bizonyíték: a magyar koronán szereplő két szkíta terítőn Szent András és Fülöp arcképe látható. Ezek szerint nem lehettek pogányok az őseink. Idézett az előadó egy bizánci levelet is, mely szerint a magyar férfiak zöme írástudó volt; botra faragott írással üzentek egymásnak. Ilyen egy primitív, nomád nép? Ez is érdekes kérdés volt. A magyar kultúra ötvözött kultúra, hungarizált. A Magyar nemzet főző társadalom, bizonyítéka ennek az étkezés, mely levessel kezdődik. Emellett az ízesítés és a húsok tartósításához szükséges fűszerként a sót használták őseink. Az állatok kérődző állatok voltak, így kősóra volt szükség. A sztyeppen nem lehetett sót találni, emiatt a magyaroknak valóságos só-útjaik voltak. Aztán kifejlődött a kereskedelem is, mivel vas szerszámokat használtak, ércre volt szükségük, beszerzés, szállítás, diplomácia... Ezután a Vereckei-hágón hét hónap alatt kelt át 600 ezer fő és kb. 20 millió lábas jószág, majd elhelyezkedtek, és letelepedtek. Nem voltunk barbár nép, nem a zsákmányolás hajtott minket. Kötöttek őseink szerződéseket európai uralkodókkal. 15 hadjáratnak megvan az írásos szerződése, sokszor meghívás alapján mentek harcolni a magyarok, 46-47 győztes ütközetben volt részük. Miért csak a vesztes csatákról emlékeznek meg a történelem könyvek???? A történelemben a "lehet" és " talán" nem szerepelhet. A történelem is pontos tudomány kell legyen, mint a matematika. Az előadás magával ragadó volt, rengeteg irodalmi idézettel bűvölt el minket az előadó, nyelvészek és történészek írásaiból idézett, a kultúrtörténeti érdekességekkel és nagyon sok hang-nyelvi és aktív szó használati példát sorolt fel. Számomra maradandó élményt nyújtott.
A zápor is kedvezett számunkra mert sikerült az ebéd után egy fél órát beszélgetni, gondolatokat cserélni a messzebbről jött barátainkkal, majd Németh László atya hivatásáról szóló előadást hallgattuk mind elmélyülve és lélekben feltöltődve.
Természetesen András hozta az íjász felszerelést és bár az eső megpróbálta kedvünket szegni, mégis volt Jurta látogatás, íjászkodás és baranta bemutató, az egyik legszebb helyen: a Váradi Várban.
Köszönöm, hogy eljuthattam, egy örök emlék marad számomra!
Fenyák Ágota