Mi, hálósok, Fitód falu bejáratánál gyülekeztünk. Innen mentünk legelőn, patakon és hegyoldalon átkelve a nyereghez. Szabolcs barátunk vitte a hálós keresztalja keresztjét.
Az elmúlt két hét zord időjárása ellenére is százezrek gyűltek össze ünnepelni a Hármashalom oltárnál. Az ünnepi szentmisén részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári püspök, José Rodríguez Carballo, a Világ ferenceseinek elöljáróra, valamint XVI. Benedek köszöntését és áldását elhozó Francisco Javier Lozano nuncius is. A prédikációt idén Böjte Csaba ferences szerzetes mondta. Beszédében összefogásra, szolidaritásra és feladatvállalásra buzdított. Történelmi példákat említett. Máriát, Szent Istvánt, Domonkos Kázmér ferences atyát, Kájoni Jánost, Márton Áront. Márton Áron püspöki és saját papi jelmondatára utalt. Márton Áron jelmondata ez volt: "non recuso laborem", azaz nem utasítom vissza a munkát, a feladatot, a megbízatást és nem futok el a nehézségek elől, vállalom a küzdelmet. Saját papi jelmondatának pedig ezt választotta "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mi mindannyian egymásnak testvérei legyünk". Szolidaritása jeléül a ferences rend az ünnepi mise után összegyűlt perselypénzt a magyarországi árvízkárosultak javára ajánlotta fel.
A mise után a nyeregből Csobotfalva felé ereszkedtünk le, útközben már kaptuk is a mobil üzeneteket, láttunk titeket a DunaTv élő közvetítésén. A csíksomlyói Háló Klubban jöttünk össze a Kárpát-medence különböző részeiből jött hálós zarándokok beszélgetni és egymásnak örülni. Találkoztunk Szeredából, Gyergyóból és Szovátáról jött erdélyiekkel, de voltak felvidékiek és délvidékiek is. Schön Gyuri tucatnál is nagyobb csapattal a magyar határtól biciklizett ide a Mária-úton. Az éhes és szomjas zarándokokat az iroda munkatársai kínálták teával, pálinkával, szalonnával és házi süteménnyel. Ámultunk a klubnak a 48/49-es forradalomról és szabadságharcról szóló pazar kiállításán. Nagyon meghatódtam, úgy éreztem, a személyes jelen és a személyes múlt találkozik, hiszen üknagyapám márciusi ifjú volt a Pilvaxban, nemzetőrként harcolt Schwechatnál, majd Klapka tábornok tüzérhadnagya volt a komáromi várban.
A másnapi hazaút spirituális élményei közül két találkozást szeretnék megemlíteni. A körösfői főutcán egymásba karolt, frissen konfirmált fiatal reformátusok csoportját láttuk együtt sétálni. A fiúk városi ünnepi öltözetben, a lányok kalotaszegi népviseletben voltak. Ez is a Szentlélek egyfajta kiáradása volt. Megálltunk Csucsán, hogy megnézzük ez egykori Boncza kastélyt, amiben a román költőnek és politikusnak Octavian Gogának az emlékmúzeuma van. A kastély aznapi látogatási ideje már lejárt, viszont a kastély mögötti az eredetileg nem ide épült, de ide átszállított 15. századi apró román ortodox fatemplomot nekünk kérés nélkül is azonnal kinyitották, hogy megnézhessük. Sőt a szép, új modern kolostorba is behívtak. Megtekinthettük a kolostor kápolnáját és közösségi termét. Utána az udvaron beszélgettünk a fiatal és barátságos ortodox pappal, egy szerzetesnővel, hívek pár fős csoportjával és az épületgépészeti részeket tervező mérnökkel. Zarándokutunkról és a Pünkösdről beszélgettünk, miközben borral és finom süteménnyel kínáltak minket. Eszembe jutott Böjte Csaba prédikációjának zárógondolata. Mivel ő gyerekeket tanít és mindig ad házi feladatot, így a zarándokoknak is adott házi feladatot: merjétek egymást lelkesíteni, bátorítani! Román ortodox testvéreinkkel közösen dolgoztunk a házi feladaton, egymást bátorítottuk és egymást lelkesítettük.
Beszámolóm végén végül, de nem utolsó sorban külön szeretnénk köszönetet mondani csíkbánkfalvi vendéglátóinknak a túláradó szeretetükért.