November 27-én, péntek este lelkigyakorlatra gyűltünk össze Csíkszentdomokoson, a Szent Margit házban.
Darvas Piroska SA finom vacsorával és szeretettel várt minket. Piroska meghívott a – Pálmák táncára –, hogy egymásra tudjunk hangolódni, kint hagyva a világ zaját. Kissé nehézkesen indult. A nővérek most is nagyon ötletesek, egy plüss figurát kellet választanunk, s ezáltal elmondtuk hogy vagyunk itt, mit érzünk és hová szeretnénk eljutni.
Témánk a misztérium volt. Szombat délelőtt az én-nel, személyes életünk titkával foglalkoztunk. Előadás után mindenki megkereste a saját csendes kis helyét, s megpróbálta megvizsgálni az életét. Kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott a további programunk. Legtöbbünket meglepett hogy 3-4-en vagyunk egy csoportban, és milyen sok időnk van beszélgetésre. A beszámolóban az lepett meg, hogy hamar elröppent az idő. Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy Isten ajándéka volt a kiscsoport, mély és őszinte lélekből jövő vallomások történtek.
Délutáni témánk, a Szentháromság misztériuma. Szintén csoportokban, különböző képekkel ábrázolva próbáltuk megközelíteni a Szentháromság nagy titkát. Szentmisén, és a szentségimádás alatt mindnyájunk szívében kezdtek pislákolni, kigyulladni a kis fények.
Másnap hajnalban némelyikünk nem tudta, hogy álmodik-e, vagy valóság a Szt. Margit házra leszálló gyönyörű ének. Miután magunkhoz tértünk, megtudtuk, hogy a domokosi egyházi kórus jött rorátét énekelni. Úgy tudom, hogy ez a szokás a teológiáról ered, a kispapok szokták advent első vasárnapján tanáraikat, nevelőiket megénekelni.
Reggeli imaként egy-egy imakártyát kaptunk. A jó Isten most is megmutatta csodálatos működését, mindegyikünk azt érezte, hogy személyesen neki szólt az üzenet. Utána egy nyitott kezet ábrázoló lapot kaptunk, ezzel vonultunk el és ebbe írtuk bele örömünket, bánatunkat, terveinket, elhatározásainkat. Ezután méltó módon megünnepeltük az Úr napját, meggyújtva az első gyertyát az adventi koszorún. Hiszem hogy a lángocskában ott lobogott mindnyájunk hite, szeretete és reménye. Ezt tükrözték vissza azok a beszámolók is , amelyeket a nyitott kis kezecskéből olvastunk fel, ez által buzdítva és tanítva egymást.
Utolsó közös mozzanatunk a – Pálmák tánca –, amely most már tükrözte a bizalmat, az egymásra figyelést, a hálát és az együtt megélt titkokat.
Ezért a csodálatos hétvégéért köszönet Piroska nővérnek és a szervezőknek.
Adventben kívánom, hogy minden ember szívében gyúljon ki egy pislákoló fény és mint az adventi koszorún, erősödjön a fény a hitnek, szeretetnek Isten és ember szeretetének a fénye.
(Megemlíteném hogy vasárnap délután volt még egy program, – a HGT-sek találkoztak Kiss Ulrich jezsuita atyával.)
Madaras Enikő