Március 7-én Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király plébánia otthont adott a kerületi Háló találkozónak. A reggeli szép napsütés még inkább fellelkesített mindannyiunkat. Örömmel néztünk e nagy nap elébe. Lassan összegyűltek azok az emberek, akik úgy döntöttek, a mai nap velünk ünneplik a TALÁLKOZÁST, egymással, mint sorstársakkal, az úton együtt küszködőkkel, rég nem látott ismerősökkel, barátokkal; az Egyházzal, mint fogadó házigazdával, ahol mindenki egyformán otthon érezheti magát, ahol mindenkit várnak; az Istennel, mint mindenikünk szerető Atyjával, Gondviselőjével.
 

A jelenlevők rövid üdvözlése után, Csobot Szabolcs és Fazekas István személyesen megélt tapasztalataikat mondták el a Hálóról (pl. a Háló ideális állapot; feloldja a pap és hívek közötti elszigetelődést; a Hálóban van kire számítani, biztos háttere van; közvetlenség – barátság jellemző rá; megtapasztalható a közösségi élmény a közös ünneplésekben).
Az őket követő előadó, Papp László („Marosvásárhelyen a Szent Imre kollégiumban szolgálok”) a Jelenések könyvéből vette vezér gondolatát: „Ébredj fel és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak…”
Mik is a teendőink?

• hétköznapi dolgokhoz úgy állni, hogy jogos panasza ne legyen senkinek;
• visszatérni a forrásokhoz, az Igazsághoz, Krisztushoz;
• vigyázni a félrevezetésekre, a hazugságokra, mert mindaz, ami nem épül saját alapból és nem épül Jézus Krisztusra, az nem igaz!!!
• vigyázni a mai bálványokra, ami nem más mint az idegen életmód – ez megtámadja a családot (általános, hogy többször házasodunk; a jobb megélhetésért folytatott hajsza szétválasztja a szülőket) – a családban ha a szeretet nincs a szentségi rendbe beemelve, akkor nagyon magas lesz a tandíj;
• megtartani értékeinket, úgy az emberi, mint a keresztény, magyar értékeinket;
• elindulni és másnak is továbbadni mindezt az értéket (missziós lelkület).

A kiscsoportos beszélgetések alatt élettapasztalat megosztások voltak arról: mit teszek és mit tehetek az emberi, magyar és keresztény értékek továbbadásáért, fennmaradásáért. Az ebéd után két műhelymunkával folytattuk. Az egyiken Sebestyén Ottó SJ „a szeretet elnyerése” címen tartott imaműhelyt. (Sajnos, mivel nem tudok egyszerre két helyen is részt venni, ezért bővebb infót erről a műhelymunkáról nem tudok nyújtani).
A másikat Kertész Marika kézdivásárhelyi pedagógus, három gyerek édesanyja tartotta „életünk a feltámadt Jézus Krisztussal a családban, tapasztalataim alapján”. Röviden elmondta a családjában megtapasztaltakat: „a család hite, imaélete csak úgy valósul meg, ha a családtagok személyesen elkezdik járni az Utat… Sokszor úgy élünk, mintha halott Istenünk volna, pedig Nagypéntek, Nagyszombat után HÚSVÉT, a FELTÁMADÁS következett… Be kell építenünk az Istennel való kapcsolatba a gyerekeink „bezavarását” is… Ha Istennel reggelente tudok egy kis időt tölteni, akkor ez a jelenlét egész nap kísér, követ… Egymásnak új esélyt adunk… Amikor vágyainkból elvárások lesznek, társam azt érzi, hogy én egy ideális álomképet szeretek és nem őt… Meg kell keresnünk együtt: Isten hol szeretne látni bennünket… Gyerekeimnek lehetőséget adjak arra, hogy találkozhassanak a Feltámadt Jézus Krisztussal…” Majd felkérte a jelenlevő párokat szánjanak most időt egymásra és beszéljék meg:

• Miként tapasztalod a feltámadt Krisztus erejét a mindennapjaidban? Miből kellett neked feltámadnod a Feltámadott erejével?
• A házastársi kapcsolatotokban miben érzitek Krisztus győzelmét életetekben?
• Mit teszel gyerekeitek hitre nevelése érdekében, miként segíted őket az élő Krisztussal való személyes találkozásban?
• Mint család, mit tesztek annak érdekében, hogy a szeretet örömhíre eljusson másokhoz is?

Jó volt látni, amint a jelenlevő párok komolyan egymásra figyelve beszélgettek.
Az idő sürgetett és még a szentmise előtt beszélnünk kellett arról, „hogyan tovább sepsiszentgyörgyi Háló?” A jelenlevőket Józsa Attila, amatőr költő örvendeztette meg egy verscsokorral. Majd Sebestyén Ottó SJ beszélt a Háló elkövetkezendő programjairól, eseményeiről. Innen gyorsan átsiettünk a templomba, ahol a helyi közösséggel együtt szentmisében ünnepeltük meg a TALÁLKOZÁST, ahol Mokánu Erika operaénekesnő előadásával tette színesebbé az ünneplést.
Még kiemelnék, találkozónkról, hogy gyerekeink sem mentek üres kézzel haza: a délelőtt folyamán Pünkösti Gabriella tanítónő kisebb gyerekeinknek tartott foglalkozást, a nagyobbakkal meg Ambrus István Ábel helyi káplán foglalkozott. Délután Józsa Zsuzsa vállalta a gyerekekkel való foglalkozást. Köszönet mindenkinek: akik eljöttek azoknak a velünk létet, akik segítettek, azoknak mindent! A jó Isten áldja meg életüket, mindennapjaikat, családjaikat, munkájukat. Dióhéjban ennyi.
 

Hajdú András