Máris, két héttel az erdélyi találkozó után, huszonegynéhány bogozó, egy három napos lelkigyakorlatra gyűltünk össze Domokoson, a segítő nővérek rendházában. Lelkigyakorlatunk célját kb. így fogalmazta meg Ottó: ne csak a közös munka összekovácsoló erejét tapasztaljuk meg, hanem csengjen össze szívünk a közös imában is, együtt figyelve az Úr Jézusra.
Darvas Piroskát, a ház vezetőjét kérte meg Ottó ennek a lelkigyakorlatnak a levezetésére. Őszintén, nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy Piroska elvállalta, mert úgy ismertem őt, mint egyszerű, konkrét, mindenki számára érthető, letisztult gondolkodású segítő nővért.
Lelkigyakorlatunk témája a párbeszéd volt: köztem és a jó Isten között. Az Úr angyala imádság adott erre elmélkedési alapot. Hogy élte meg Mária az Úr általi megszólítását. Hogyan közeledett küldötte által az Úr Máriához. Mindez hogyan csapódik le az én életemben?
A ház egyszerűsége, de megfelelő kényelme segített a belső csendünk elérésében. A szemlélődő ima, a leleményes gyakorlatok (tánc, rajz, képmeditáció, csapatmunka) lelkünket jobban megnyitotta Isten és egymás felé. Hiszem, hogy ez a közös élmény életre szóló tapasztalattal gazdagította életünket
Pázmán Enikő
Hajdú András is ugyanennek a lelkigyakorlatnak az élményeit írta le:
November 21-23. között lelkigyakorlaton vehettem rész Csikszentdomokoson. Számomra nagyon sokat jelentett:
21-én szülinapomat egy kicsit „másként” ünnepelhettem, mint máskor, abban a faluban töltődhettem lelki gazdagsággal, amely faluban Márton Áron püspök atya nevelkedett, olyan emberekkel lehettem együtt, akik között jól érzem magam, akik mellett, gyarlóságaim ellenére is, EMBERNEK érezhetem magam.
A lelkigyakorlat mottója számomra: párbeszéd Istennel, embertársaimmal.
Már az elő este Darvas Piroska vezetésével az Úr kemény benső munkát adott: egy kép választása után azon merengtem el, miért is azt választottam, mit jelent számomra, mit fejez ki belőlem, mi az, ami közös bennünk.
Másnap az „Angyali üdvözlet” első részét figyelve, amikor Isten a megszólító, az imagyakorlatokban el tudtam menni odáig, hogy kész legyek meghallani az Úr szavát. Jó volt figyelni a testem minden részére, majd hallgatni minden hangra, ami megpróbál megérinteni.
Oly jó volt megérezni, hogy Isten mindent felhasznál arra, hogy megszólítson. Délután Mária válasza egy kicsit nehezebben emészthető volt számomra. Rájöttem, nem tudom mindig azt mondani: „Az Úr szolgája vagyok, legyen a Te akaratod szerint!” De azt is megtapasztaltam: ahhoz, hogy ezt tudjam mondani, szükségem van az Istennel való mindennapos kapcsolatra. Így tudtam csak megérteni a másnapi üzenetet: „AZ IGE TESTTÉ LESZ”. Most jöttem rá, ha nem hallom meg az IGÉT, ha nem VÁLSZOLOK, akkor nincs ami/aki TESTTÉ változzon bennem. Ha csak egy kis lángocska is pislákol bennem, Isten lángra tudja gyújtani a beleegyezésemmel. És erre a BELEEGYEZÉSRE van szüksége, ahhoz, hogy a világ átváltozzon, megújuljon.
A találkozón készült képek megtekinthetők és letölthetők a képgalériában.