Nagyböjti gondolatok Isten végtelen kegyelméről
(Iz 43,25)
Az idézett Izajás könyvéből vett igeszakasz Gyökössy Endre: Mai példázatok című nagyon ismert könyvének egyik történetéhez kapcsolódik. A bibliai idézetben ezt olvassuk:
„Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.”
A mai példázat, amelyhez Gyökössy Endre a fenti igeszakaszt idézte itt található:
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/07/gyokossy-endre-tolvaj.html
Érdemes néhány percet rászánnotok, hogy elolvassátok! Talán a nagyheti csendben alkalom nyílhat rá.
Ez a mai példázat, ez a történet nagyon megérintett. Eszembe jutnak a szentmiséinken ezerszer elhangzott liturgikus szavak: „...ne vétkeinket nézzed, hanem egyházad hitét….”. Vagy magamban: Ne vétkeimet nézzed, hanem az én gyenge hitemet!.
Vajon valóban le tudom tenni a bűneimet? El tudom-e hinni, hogy Isten végtelen kegyelméből azok megbocsáttatnak? Vagy hordozom magammal, s vissza-vissza lopom őket?
Meg tudom-e őrizni szívemben azokat a pillanatokat, időszakot, amikor egy-egy bűn „letétele” (gyónás, imádság vagy liturgia alatt, után) nagy örömöt és felszabadultságot adott számomra?
Vagy amikor ez nem sikerült, amikor minden igyekezetem vagy segítség ellenére nem tudtam letenni a nyomasztó bűnösség érzését?
Vajon komolyan, hittel tudok-e gondolkozni Isten végtelen kegyelméről a megváltás valóságáról? Vajon valóban a bőrömön tudom érezni ennek a végtelen kegyelemnek a kiáradását?
És a válasz, a bíztatás az idézett Izajás könyvének ugyanezen fejezet első verseiben találhatók (Iz 43,1-3):
„1Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. 2Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. 3Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód......”
Ezek számomra a nagyheti kérdések és válaszok 2018 tavaszán.
Thuróczy György
