Torontáltordán másodízben szervezték meg a Háló találkozót, melyen 89 résztvevő gyűlt össze 14 településről. 11-en érkeztek Bánát partiumi részéből, a szép Temesvárról.
Így hitbéli és nemzeti összetartozásunkat élhettük meg, hisz 900 évig a Csanádi egyházmegyéhez tagjai voltunk mindannyian, mondta vendégünk Ft. Szilvágyi Zsolt Temesvár Józsefvárosának plébánosa, akinek Könyörgés az örömért c. előadását nagy figyelemmel kísértük. Lelkileg megerősödtünk, feltöltődtünk. Sok útravalót is kaptunk. >>
Kettőt emelnék ki:
1. Örömünket nem veheti el senki, ha Jézus szívével látjuk a világot.
2. Ha továbbadjuk, csak növekszik az öröm.
Szilvágyi Zsolt atya alaposságára utal az is, hogy a közkedvelt kiscsoportos beszélgetés témáit is megadta: 1. Nekem mit jelent az evangélium öröme? 2. Nehézségek idején számomra mi az öröm? 3. Gondolkozzak el, hogyan adhatnám tovább a hit örömét.
A kellemes idő kicsalogatott bennünket, s legtöbb csoport egy-egy beszélgető-szigetet varázsolt magának a művelődési otthont körülvevő zöldövezetben. Ima, ismerkedés, vallomás, beszélgetés, témafejtegetés, egymás meghallgatása, tépelődés, okulás, példamutatás, tanács, szeretetteljes biztatás, hitbéli erősités, és a hit öröme eggyé kovácsolta a kiscsoportok tagjait, akik az együvé tartozást tovább gyűrűztették a közös ebéd és az ebéd utáni programok idejére is. Örömet és mosolyt sugároztak az arcok, szivek.
Jablonszki Sándor által elsősorban a fiataloknak szánt íjászat is összetartó erőként hatott. Ifjak és a nyolcadik évtizedükben járók egyaránt vidáman, hévvel feszitették ki az íjat, s lőtték ki a nyilat. Őseink hagyatékának eddig csak tisztelője voltam. Sanyinak köszönhetően most már hódolója is.
Különösen szép és tartalmas nap folytatásában Lázár György megismertetett bennünket Torontáltorda embert próbáló múltjával, szép és nehéz jelenével, hisz még most is sokan hagyják el a falut, s nyugatra távoznak a biztos megélhetés reményében.
A hálaadó szentmisét ft. Bogdán József cerebrálta.
A záró részében Halmai Tibor, a Háló délvidéki vezetője összegezte a Találkozó lényegét, üzenetét. Köszönetet mondott a torontáltordai szervezőknek Korom Zsuzsannának és Kalina Rajovicnak, a konyhán szorgoskodó szakácsnőknek, segítőiknek, aki fáradhatatlan munkával biztosították az ebédet, kalácsokat, teát, kávét.
Amikor a búcsú pillanata bekövetkezett, több szembe könny szökött. Az enyémbe is. Remélem, elnézitek nekem a személyes hangot, mivel megosztom veletek azon élményem, hogy ez a Találkozó számomra tapintható örömet is hozott. A muzslyai Háló találkozón nyolc éve megismert és nyolc éve nem látott kedves barátnőt, a temesvári Horváth Gizellát ölelhettem meg ismét. A sok esztendő alatt nagy változások történtek életünkben. Temettünk is, betegségekkel kellett megküzdenünk, de hitünk rendületlen maradt, s a Háló találkozón (számunkra váratlanul) ismét egymásra leltünk. A Háló így is lehet az öröm útja.