2012.11.09-11. Muzslya, Emmausz kollégium
"Hazatérni oda, ahol még sohasem jártunk" - Komáromi János
A kiállításmegnyitó, a Háló bemutatása és az előadás
- A hit továbbadása a családban és az iskolában - hangfelvétele >>
Mint a Fokoláre tagja lelkileg kiürítkezve és vidáman indultam Muzslyára. Sétálva a házunktól a Menta gyógynövény gyárig a gondolataimmal végig futottam a délelőtti eseményeken; a hitvesemnek előre elkészített ételek berakva a hűtőbe, ha reggelre esetleg fagy lesz a virágok biztonságban, az utca a levelektől szépen felsöpörve, a vasalt ruhákat elraktam, a kenyerek megvéve. Kezdtem volna magamban az utazó táskám tartalmát számba venni, de a személykocsi ajtója már nyílt így Attila, Krisztián, Márta, Beáta mellett személyemmel megtelt az autó. Mivel Attilával ketten padéiak voltunk így a téma padéi eseményekről volt túlsúlyban, de a többiek is jókat derültek s valahogy gyorsan és időben megérkeztünk az Emmausz fiúkollégiumba.
Az udvaron a köszöntő felírat várta az érkezőket. ?Isten hozott a Hálóban?. Megállva a folyóson olvassuk az előadás mottóját: ?Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül? (Jakab 2,26), ami számunka azt jelezte, hogy november 9-től 11-ig kilépünk a hétköznapok forgatagából, a munka taposómalmából s beléptünk a lelkünknek kedves oázisba, ahol a délvidéki Háló találkozó szervezői örömmel és nagy szeretettel fogadtak bennünket is.
Az öröm szaporítás kezdetét vette, amikor alkalmat kaptunk, hogy megölelhessük régen látott, távolabbról érkezett barátainkat, kezet foghattunk újdonsült ismerősökkel.
A program a vendégek fogadása után a házigazda Halmai Tibor köszöntésével folytatódott. Schön Gyuri öröme, mosolya, meleg szavai és nem utolsó sorban gitárjátéka és énekhangja igen gyorsan meggyőzött bennünket arról, hogy a Hálóba azért jó eljönni mert ez az a keresztény közösség, ahol mindig Isten van a központban, három napon át segít bennünket élni a Jézusi Ige szerint. A találkozás öröme a krisztusi szeretet megélése, továbbadása vonz a Háló csapatba. Ez az a csoport, ahol teljesen álarcok nélkül az lehetsz, aki vagy, és így elfogadnak, egymásra figyelve és a Háló találkozó végén biztosan, hogy a sokféleségből áthidalod a különbözőségeket ezáltal te is elfogadod a másikat amilyen ő, s ha eggyel több barátunk lesz, már is érdemes volt eljönnünk. Figyelünk egymásra, imádkozunk egymásért és másokért. Különböző szolgálatokban veszünk részt, ahol áldásos a közös munka. Ahol gazdagítjuk egymást, ahol együtt örülünk mindenki örömének, ahol szeretetet adok, ahol megélhetjük a testvérek egységét hiszen mindenki odaajándékozza magát a saját személyiségével és azt rakjuk a közös Háló Tarsolyba amelyből búcsúzáskor mindenki elkapja a maga kis tarsolyát amelyet élmények töltetétől meggömbölyödve (hiszen telis-tele van új tudással, amit az előadó szakemberektől és egymás tapasztalatainak megosztásából is tanulhatunk, szeretettel, lelki feltöltődéssel, ötletekkel,? s ja ?házi feladat? is belehelyezve), magunkkal visszük otthonainkba és szétosztjuk, ki-ki a saját keresztény közösségébe, munkahelyén, iskolában, és nem utolsó sorban a hétköznapi élet megéléséhez szolgál útmutatónak.
Ezt követte a kollégium kápolnájában a nyitó szentmise, amelyet a Nagybecskereki Egyházmegye általános helynöke, Mellár József törökbecsei és töröktopolyai plébános mutatott be, Vreckó Ferenc zentai plébánossal és Halmai János nagybecskereki segédlelkésszel együtt. Mellár atya nagy szeretettel üdvözölte az egybegyűlteket, majd prédikációjában ráhangolt bennünket nem csak a három nap mottójára, hanem a hit évének a megélésére is. Hirdetni, tanítani az Evangéliumot, csak az tudhatja aki átélte, megtapasztalta és gyakorolta is azt. A hit átvétele és átadásánál nagyon fontos a lelkünk templomának tisztasága és mennyire élővé válik bennünk a hit. A hitet az egyszerű hívők is megkapják , mert azt Isten a keresztséggel már beleültette a szívünkbe azt, ami ezáltal egy természet feletti Isteni erény lett. A továbbadás az evangelizáció csak azután működik bennünk, ha már felébresztettük önmagunkba a vágyat, hogy átadjuk, továbbadjuk a hitet, ami már egy természet feletti ajándék lesz. Figyeljük meg, hogy ami tehetséget, talentumot kaptunk a Mennyei Atyától (énekhang, festészet, számolás stb.) ha nem fejlesztjük, ha nem gyakoroljuk, ha nem tanulunk hozzá, jó és szép eredményeket soha sem fogunk elérni vele. Mindig a hit élmény az alap, de az erős hitért nekünk is kell, hogy tegyünk valamit, mert a tanulás, tanítás, tanuló és tanítvány között nagy a különbség ? mondta az atya, és biztatott bennünket, hogy merjük megélni és megvallani hitünket mindig ott ahol éppen vagyunk, hiszen Jézus minket is tanítványoknak hív, hogy a hitben tanúságtevő életünkkel, hit lobogásával a szívünkben mindig valljuk meg Őt, hogy Jézus az Isten fia, és felebarátunk iránti szeretetünkkel tanúsítjuk, hogy nem csak tanulók hanem tanítványai is vagyunk, és ezáltal a hitünk is élővé válik. Köszönjük Mellár atyának a szép ?házi feladatot?, de azt hiszem naponta fel kell mondani a leckét még ha az atya nem is kéri tőlünk számon. A szentmisében Isten kegyelmét kértük, hogy a három napban növekedjünk Jézus tanításaiban, Istenbéli jóságbann a szeretetben legyen érdemszerzésünk és a hit megélésében merjünk nagyok lenni. A Miatyánkot nyolcvanan egymás kezét fogva mondtuk, de éreztük, hogy örömünket beárnyékolja, hogy nem tudtak eljönni és nagyon hiányoznak hálós barátaink Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Partiumból. Azonban a kézfogásban szinte tapintható volt Isten jelenléte is, ahogyan végtelen szeretetével Ő is fogja kezünket, körbejár köztünk, majd lelkünket is átjárja szeretete, így az Ő és a mi örömünkre is az Anyaország és a délvidéki hálós szívekben vannak azok is, kik testvéreink a hitben, testvéreink az emberségben, testvéreink a magyar nyelvben, és ezért tudtuk a közös ima alatt megélni a Kárpát-medencében szétszóródott, de lélekben egységes magyarság együvé tartozását, hiszen ilyenkor a lélek könnyei befelé buggyannak és tisztítják az utat a másik tiszta és őszinte lélek felé.
A vacsora után nagy örömünkre Gaga Zsuzsa érdekes és játékos ismerkedést, bemutatkozást szervezett, ezzel még vidámabbá téve az együttlétünket.
A Mária Neve plébánia templomban Gyuris László nagybecskereki plébános atya vezette a bűnbánati liturgiát, ahol elmélkedés, zenei áhítat is volt. Ahol újra megtapasztalhattuk, hogy a legfontosabb dolog a csend, mert az imádkozó lelkek a mély csend lelkei. Amikor elcsendesedik a lélek, a szem, a nyelv és minél többet kapunk csöndes imánkban, annál többet tudunk továbbadni tevékeny életünkben. A csendes ima az Istennel való találkozás egyik formája. Ez a Jézussal való találkozás olyan öröm, ami teljesen betöltötte lelkünket ahol már munkálkodott a Szentlélek. Fel-felcsendült az ének, a csendes elmélkedések szinte fohásszá váltak. Ó Uram, olyan jó itt nékünk, oly boldogság veled lenni, de ad meg másoknak is, hogy átéljék ezt a csodás érzést. Igen, Uram, már hallottuk, hogy ez a ?nyolcadik szentség?, a találkozásé, mert a hitet közösségben kell megélni, a közös hit öröme pedig közösséget teremt. Köszönet a plébánosoknak, hogy egész mise alatt vállalták az állhatatos lélekkertészkedést és a szentgyónás végeztével még égő mécsest is kaptunk amit az oltára helyeztünk. Hálát rebeg lelkünk! Boldogok voltunk. Örültem, hogy a hálaadás fontos szerepet tölt be az életünkbe. Amikor a kegyelmes Isten áldását tapasztaljuk vagy amikor eligazítást ad a mindennapi gondok megoldásában mindig a hála hagyja el ajkunkat.
A szombati nap zsolozsmával kezdődött, amelyet Vreckó Ferenc, zentai plébános vezetett.
Következett Komáromi János, festő- és grafikusművész kiállításának megnyitása. Majd Komáromi János és Marika, akiknek A hit továbbadása a családban és az iskolában című előadását hallgattuk végig, amiről Marika írásában olvashatunk beszámolót.
A csoportbeosztás következett, ahol több helységből érkező különféle keresztény közösségek, különféle lelkiségi mozgalomba tartozók találkoztak. Mi heten a Bajkó Károly vezette kiscsoportba kerültünk. Károly volt az aki le-le állított bennünket, hogy ne csak az életünk történetéből meséljük, inkább próbáljunk valahogy úgy beszélgetni, tapasztalatot mondani, hogy azt áthassa a hit és Isten szeretete, hiszen az előadóktól kapott téma is ezt kéri ?Én hogyan tudom megélni a hitemet, ott ahol élek?? Buzdított bennünket, hogy a mai keresztény ember tevékenyen kell hogy élje életét, és fel kell vállalja identitását a családi otthon, a közösségek, a templom falain kívül is. Ezért gyújtsuk meg a bennünk lévő hit fényét azt hittel és hitelesen megélni, fényesíteni (Bibliát olvasni, keresztény tanúságtételként élni a mindennapjainkat) és nagyon fontos továbbadni, átadni azt. Rádöbbentett bennünket arra is, hogy ha nem adjuk tovább ezt a hitet, akkor előbb utóbb el fog aludni a bennünk lévő hit lángja, és idővel mi magunk is elsorvadunk, üszöké, hamuvá leszünk!
A finom ebéd elfogyasztása után ki-ki szabadon választotta meg délutáni programját, a kínálatból: játékos vetélkedő, keresztény pedagógusok találkozója az előadókkal beszélgetés, séta, pihenés, de a barátság szövés is adva volt.
Az est folytatásában Palkovics Sándor fényképész munkáján keresztül mutatta be a Hálót. Állítom, hogy nagyon sokat elmélkedtem a képek mondani valóján, míg a Szentlélek segítségével megtaláltam a képek alá írt szövegeket. Köszönet Sándornak a sok szép fotóért.
Délután a hét kiscsoportban megindult a műhelymunka. Nyitott, őszinte, hatékony kommunikációra volt szükség sőt teljes egészében szellemileg ?oda kellett, hogy tegyük magunkat?, hogy egy interaktív előadás is megszülessen a délutáni kiscsoportos műhelymunkából, amelynek témája volt: Hogyan evangelizálok a hit évében? Segéd eszközként papírt és színes ceruzákat kaptunk. Együtt dolgoztunk olyan célért, melyek a kiscsoport és mindnyájunk közös épülésére érhettünk el.
A szervezők részéről a szombat esti táncház felkínálva mi a résztvevők csak a vidám együttlétet adtuk hozzá.
Vasárnap délelőtt ünnepi szentmisén vettünk részt a plébániatemplomban.
A mise végeztével következett a találkozó záró gondolatai. A résztvevők összegezték a három nap eseményeit. Értékelést nem tudtunk adni mert, minden napnak és minden eseménynek meg volt a maga értéke. Jó volt visszahallani az elismerő véleményeket. Köszönet és szívből jövő hálánk Istennek és mindazoknak akik Isten segítségével emberi részről hozzájárultak a Háló találkozó áldásos lefolyásához, az együtt átélt örömteli Hálós tartalommal megtöltött három napért. A sok-sok szeretetért, baráti kézfogásért és ölelésért.
Az előadásokon sok értékes lelki és szellemi tudást kaptunk, most már csak rajtunk áll, mennyire töltekeztünk és hogyan tudunk mi másokat táplálni e kapott javak tartalmával. Nekem hitbéli örvendezés, hogy e sorokkal a kegyelmes Isten kezében pici ceruzaként eszköze lehettem. Mindannyiunk örömére és Isten még nagyobb dicsőségére élni és örömmel tenni a teendőinket.