Kedves Barátom!

Mivel még csak két hete vagyunk itthon, talán természetes, hogy naponta gondolok a táborra. De ismerem magam, fél év múlva is élénken az emlékezetemben lesznek gondolatok, mozdulatok, játékok, beszélgetések, ölelések?

És Te? Jól érezted magad?



Bizonyára.

Feltöltődtünk. Meglehet, részletesen beszámoltunk az otthoniaknak, vagy lemondóan csak az eseményekre szorítkoztunk, hiszen ?úgysem érthetik??
Nos, teljes mértékben részesei nem lehetnek annak a csodának, amit mi együtt átéltünk Baján. Mégis:
Felkavarodott a víz. Megvárod, míg lecsillapszik, vagy megmozdulsz?
Már bor van a korsókban. Még mindig inkább vizet iszol?
Van hited a vizen járni?
A tanítványok a csodálatos halfogás után ?kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték? (Lk.5,11.)
Barátom, ha lecsendesedett a ?vihar? a szívedben is, forgasd magadban, mit kaptál, kitől, kikkel együtt?
Kin keresztül? S vajon miért?
Csak, hogy te jobban érezd magad? Vagy, mert ?jár neked ennyi??

Küldetésed van. Keresd a feladatodat!
Sose gondold, hogy a világot kell megváltanod, már megtette Krisztus!
De a te apró lépésedet, amellyel valaki felé fordulsz, netán épp hátat valaminek?
érdeklődsz a másikról, segítesz neki,
teára hívod, beszélgetsz, meglátogatod,
levelet írsz vagy küldesz egy fotót, ?senki helyetted nem teheti!

Mindegyikünknek van legalább egy valamihez karizmája! Szolgáljuk egymást vele!

Egy közületek