Úgy éreztem, hogy már a szombat reggeli imán sikerült ráhangolódnunk Istenre és egymásra. Délelőtt ki-ki a maga hálós életútját járta be, különböző szemléltető eszközök segítségével, majd egymással megosztva visszatekintettünk erre az útra, amely során volt sok Istenélmény, hitben való megerősödés, öröm, vidámság, találkozás, szeretet, szerelem..., de volt fájdalom, bánat, kiégés..., és mindezt Isten elé hoztuk.
Délutáni témánk az ima volt. Mindenki egy szóval elmondta mit jelent számára az ima, majd kiscsoportban megbeszéltük, hogy kinek mi segíti vagy gátolja az imaéletét. Mély élmény volt megélni a ráhagyatkozást embertársunkra, Istennek levelet írni, vagy éppen kiengesztelődni valakivel.
Filmnézéssel fejeztük be a napot, ami nagyon mély mondanivalójával, tökéletesen beleilleszkedett a nap témájába. Vasárnap megpróbáltuk tovább bogozni a Hálót és zárásként szentmisével ünnepeltük az Úr napját.
Köszönöm és hálás vagyok az Úrnak, hogy ezt az együtt eltöltött hétvégét megszentelte jelenlétével és kegyelmével. Megnyitotta szíveinket Önmaga és egymás felé. Köszönjük, hogy ennyi örömet, mosolyt adott nekünk, de megengedte a könnyeket is. Köszönöm a szervezőknek és köszönöm Zalán, Zselyke és Koppány szüleinek, hogy gyermekeik jelenlétével üde színfoltot hoztak nekünk.
Madaras Enikő
{flike}
{fcomment}
