Találkozás, kapcsolat, közösség

 

„Az előrejutás titka az elindulás” mottó köré épült az idei 12. Kárpát-medencei Ifjúsági Háló-találkozó, melyet sok év után második alkalommal szerveztek a Felvidéken, ezúttal Füleken. A találkozó az ismerkedés és a csapatépítés szellemében, illetve az egyházon belüli szorosabb együttműködés jegyében telt.

Kovács Zsuzsanna, szervező, a Háló mozgalom tagja a programot ismertette:
„Pénteken volt egy nyitó ismerkedős program, szombaton délelőtt Urbán Péter, a Tandem vezetője, volt Háló ifis tartott előadást, amit kiscsoportos beszélgetés követett. Délután pedig alternatív programok zajlanak. Öt programból választhatnak a fiatalok”– nyilatkozta. Volt imaműhely, beszélgettek arról, hogy lesz-e magyar megmaradás, hogy milyen az egészséges párkapcsolat, elmélkedtek a harmadik évezred missziójáról, illetve részt vehettek önismereti és szituációs játékokban is.

"Ezekben a csoportokban nagyon fontos, hogy bizalmi légkört alakítsunk ki, hogy ami ott elhangzik, az köztünk maradjon. Ilyenkor nagyon mély beszélgetések zajlanak, és olyan dolgokat tudunk meg a másikról, amit soha nem gondoltunk volna” – magyarázta Burány Ildikó, aki Délvidékről érkezett és évek óta részt vesz a Háló rendezvényein.

A háromnapos találkozón több mint 60, a Kárpát-medence keresztény kis közösségeinek fiatalja vett részt a Felvidékről, Magyarországról, Partiumból, Délvidékről és Erdélyből. Többségük évek óta hálózik. Az erdélyi Magyari Tímea szülei révén került kapcsolatba a mozgalommal:
„Szüleimmel voltam először Tatán táborban. És számomra mindig feltöltődést jelent új embereket megismerni, és Istennel a kapcsolatot mélyíteni” – mondta.

Jakab Ferenc Mózes Olivér, a partiumi Háló szervező csapatának aktív tagja.
„Különféle eseményeket, táborokat, találkozókat szervezünk, akár többnaposakat vagy egynaposakat is. És én nagyon szeretem ezt a társaságot, ugyanis a Háló egy nagyon nyitott, nagyon befogadó közösség”– nyilatkozta.

A Háló mozgalom célja, hogy összefogja az aktív, közösségi szemléletű fiatalokat, és olyan nyitott programokat szervezzen, amihez külsősként is könnyen lehet kapcsolódni.

„A Háló mozgalom mintegy 30 évvel ezelőtt indult. Azzal a céllal jött létre, hogy a már működő kis közösségeket összehozza, és azt a tapasztalatot, amit már a kommunizmus alatt is megéltek a kis keresztény közösségek, felszínre hozzák és tapasztalatot cseréljenek egymással. Aztán kicsit áttevődött a súlypontja a Hálónak a határon túli területekre, és tulajdonképpen manapság Kárpát- medence szerte találkozókat szervezünk” – avatott be Schön Bálint, a Háló mozgalom önkéntese.

A találkozó nagyon bensőséges, családias hangulatban zajlott. A szervezők kiemelték, hogy a rendezvény lényege egy hármas találkozás: önmagunkkal, egymással és Istennel. Emellett arra buzdítják a fiatal résztvevőket, hogy az itt szerzett élményekkel gazdagítsák saját helyi közösségüket, és építsék Isten országát.

Szvorák Emese

Szvorák Emese beszámolója képgalériával a Ma7.sk-en >>

Fotók a Facebookon >>


 Délvidékről Felvidékre

Szép számú csapattal indultunk útnak 2019. szeptember 13-án a felvidéki településre, Fülekre, ahol a XII. Kárpát-medencei ifjúsági Háló-találkozón vettünk részt. A háromnapos találkozóra Délvidék több településéről is érkeztek fiatalok, közös buszban utazva, így erősítve az itthoni hálós kapcsolatokat is. Voltunk Torontálvásárhelyről, Újvidékről, Bácskertesről, Moholról, Zentáról, Csantavérről, Felsőhegyről, Adáról, Óbecséről, Csókáról és Magyarkanizsáról.

A délvidéki csapat fiataljai javarészt már a többedik találkozón vettek részt, így sok ismerős arc volt a társaságban, de mint mindig, most is voltak újak. A találkozón való részvétel, a hangulat, a közös élmények csak még jobban megerősítették ezeket a kialakuló vagy virágzó baráti kapcsolatokat.

A pénteki út, az érkezés, és a jégtörő játékok még jobban feloldották a hangulatot, megindították az egymással való személyes találkozások elmélyülését.

A találkozó egy hívó gondolata Becca Priortól származott: „Az, hogy mások milyennek látnak, néha pont az ellentéte annak, amit magadról hiszel.” A hétvégén a kiscsoportos beszélgetések, a visszajelzések, az imádság útján magunkról alkotott képünk és istenkapcsolatunk is fejlődhetett. Urbán Pétertől (tréner, coach, a  TANDEM vezetője), aki néhány éve még aktív szervezője volt a Háló ifi eseményeinek, hallgattunk egy meghökkentő című, ám annál tartalmasabb előadást: “Keresztény vagyok, nem nyomi” elnevezéssel.

Ebéd után különböző témájú műhelymunkákon vehettünk részt, melyek az egészséges párkapcsolatról, a magyar megmaradásról, a harmadik évezred missziójáról, kommunikációs szituációkról vagy épp az imádságról szóltak. A délutáni városnézős program tele volt csupa érdekes, kihívással teli feladattal, amelyeket a Füleki várra való feljutás koronázott meg. A vacsora utáni régiós bemutatkozások, a jellegzetes helyi ételek megkóstolása, a táncház, a hajnalig tartó kötetlen együttlét mind szép emlékeket hagytak bennünk.

A vasárnapi Szentmisén együtt imádkozni a helyiekkel, szolgálni, énekelni talán a legmeghatóbb pillanat volt a számomra. Az egész hétvégén nagy vendégszeretettel fordultak felénk a helyiek, ami különösen kedvessé tette számunkra ezt a néhány napot.

Talán ez is hozzá tett ahhoz, hogy én is átélhettem, miért adnak sokan igenlő választ az újak által feltett örök kérdésre: “Tényleg megéri ennyit utazni egy hétvégért?”

A megható búcsú alkalmával örömet is érezhettünk, mivel tudtuk/tudjuk, hogy a következő, XIII. Kárpát-medencei ifjúsági Háló-találkozón mi, Délvidékiek várhatjuk és fogadhatjuk tárt karokkal a Többieket, viszontlátva, viszontölelve egymást.

Hovanyec Judit

Hovanyec Judit beszámolója képgalériával a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>

Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke és Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a diagnózisalapú felzárkózási romastratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztos volt szeptember 10-én a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület Részigazság Klubjának vendége Budapesten.

A Süveges Gergő újságíró által vezetett beszélgetés címe – „Második Trianon?” – Székely János püspök egy korábbi kijelentésére utal (erről az Új Ember 2019. március 31-i számában és a Magyar Kurír portálon megjelent interjúban olvashatnak – a szerk.), amely szerint „Északkelet-Magyarországon és az ország déli részén teljes egészében romák lakta régiók vannak kialakulóban. Ezeken a településeken óriási a nyomor, a kilátástalanság, a munkanélküliség. Mintha a magyar társadalom magára hagyta volna ezeket az embereket. Fennáll a veszélye annak, hogy kialakul egy roma ország vagy ennek a vágya, mondván, ha ez az ország ennyire keveset tesz értünk, akkor jobb lesz külön.”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) cigánypasztorációért felelős püspöke a Háló klubestjén elmondta: Magyarországon – és sajnos máshol is – a cigány lét a legtöbb esetben összekapcsolódik a nyomorral, a kilátástalansággal, annak ellenére, hogy a szegénység természetesen nem lényege a cigány identitásnak. Szép és gazdag a cigány kultúra, tanulhatunk is tőlük: családszeretetet, istenközelséget, az elhunytak, az idősek iránti tiszteletet; tudnak felszabadultan örülni, ünnepelni, kifejezni a hálájukat, szeretetüket. Számos tehetséges ember van köztük: kevéssé ismert, hogy például apai és anyai ágon Charlie Chaplin is cigány volt, ahogy Elvis Presley is.

Hazánkban a cigányok sajnos a rendszerváltozás nagy vesztesei lettek, az akkori döntéshozók nem gondolták végig a társadalmi-gazdasági folyamatokat. Azelőtt túlnyomó többségük dolgozott, igaz kötelező is volt a munka, de a cigányság ezt elfogadta. Rengeteg pozitív eredménye volt ennek. Három évvel a rendszerváltozás után viszont a munkaképes cigány embereknek már csak a 28 százaléka dolgozott.

Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a jelenről szólva leszögezte: Mi, akik itt ülünk, a „jóléti erkély” lakói vagyunk, az okosok, a tehetősek, az önbizalommal rendelkezők közé tartozunk, akik egy nagyon kényelmes világból nézzük azt, amiről most szót kell ejtenünk, de a közbeszéd tárgyává kell tennünk ezt a hatalmas problémát, és változtatnunk kell a hozzáállásunkon is.

A nyomor azt jelenti, hogy olyan mértékűvé válik a hiány, hogy elvesznek a célok. Térben és időben beszűkül az ember élete, már csak egy a fontos, a túlélés. Nem mondhatjuk, hogy cigányszínű a nyomorúság, ugyanakkor rengeteg cigány ember él ilyen szinten. Sok száz települést és településrészt beazonosítottunk már ezzel a rettenetes képpel, számos riasztó adatunk van, amit nem is szeretnek hallani az emberek, sőt arra gondolnak, hátha nem is igaz. Nem is érdemes számháborút folytatni – mondta Vecsei Miklós: az eleve elfogadhatatlan, hogy tízezer gyermek szenved ma Magyarországon a kilátástalanságtól, a nyomortól, és ebben az elképesztően lehetetlen helyzetben meg kell állnunk, hogy elgondolkodjunk: miként történhet meg mindez ott, ahol mi élünk? Meg kell születnie bennünk a döntésnek, hogy segíteni akarunk, vagy fel akarjuk menteni magunkat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy nem adunk olcsó válaszokat ezekre a súlyos kérdésekre. Arról kell beszélnünk, hogy háromszáz településen, ahol nagyjából háromszázezer cigány ember él, annyi gyerek születik, mint az egész nyugat-magyarországi régióban.

Székely János felhívta a figyelmet arra, hogy a szívszorító nyomor gyakran nincs is tőlünk olyan távol. Felidézte: a karácsony előtti napokban felkereste Szombathely néhány nagyon szegény családját. Az egyik négygyerekes család egy egyetlen szobából és egy kis előtérből álló épületben lakott. A falak penészesek voltak, nem volt bent sem vécé, sem fürdőszoba, csak egy csap. Négy kicsi gyermek ilyen körülmények között nő fel a mai Magyarországon, egy gazdag nagyvárosban – mondta a püspök, majd hozzátette: hála Istennek, a családnak lesz előrelépési lehetősége, egy nagylelkű személy segített nekik, s most az önkormányzattól számíthatnak támogatásra.

Süveges Gergő arról is kérdezte a Háló-klub vendégeit, hogy az állam el tudja-e látni a cigányság felemelésének feladatát, és azt milyen módon teszi, illetve kinek kell lépnie ebben az ügyben.

Nyilván „valaki másnak” kell lépnie... – mondta Vecsei Miklós –, megszoktuk már, hogy a tömeg rendszerint azt kiabálja, valakinek valamit meg kell tennie, azután az emberek nyugodtan hazamennek, mert ők megmondták.

Lehet úgy gondolkodni, hogy a nyomornak, ennek a rettenetnek a megoldása állami feladat, és úgy is, hogy azzal az egy emberrel, akivel nap mint nap találkozunk, szóba állunk, megtudjuk a nevét, kedvesek leszünk hozzá. Még az is lehet, hogy valami jó dolog fog történni, tessék kipróbálni! Ne felejtsük, az álló embernek van lehetősége lehajolnia ahhoz, aki fekszik. S ez a mi dolgunk. Lényegesen többen vagyunk mi, akik tehetünk valamit, mint azok, akiknek szüksége van arra, hogy tegyünk értük. Nem kellenek új törvények, a helyzet akkor változik meg, amikor a társadalom egyre nagyobb része elhiszi, hogy lehet változtatni – hangsúlyozta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke.

Tiszabőn beszélgettem a védőnővel – folytatta Vecsei Miklós –, aki több száz kóbor kutya között biciklivel kanyarogva látogatja nap mint nap a kicsiket. Megkérdeztem tőle, hány szülés volt az előző évben, azt mondta: 79. Megkérdeztem, mennyi volt problémás, rávágta: 79. Ekkor megkérdeztem, miben tudnánk segíteni? Azt mondta: görcsoldó kúpra lenne szükség. Ehhez nem szükséges új törvényt hozni.

Miniszterelnöki biztosként a felzárkóztatás érdekében indított programokról is szólt. Hangsúlyozta, hogy a gyermekek vannak a fókuszban. – Azon talán senki sem vitatkozik, hogy egy pici babának jár-e a gondoskodás, hogy kicsivel több esélye legyen a teljesebb életre. Garantálni szeretnénk, hogy ahova gyermek születik, ott legyen egészséges ivóvíz, minden házban egy kis sarok, ami be van fűtve, van villany, ez a minimum.

A háromszáz legszegényebb település felkarolására kaptunk felkérést a kormányzattól. A Jelenlét program keretében a megfelelő diagnózis után olyan intézményt és szolgáltatást kap az adott település, amilyenre szüksége van, és nem olyat, amire pályázatot írtak ki.

Nem kell oktatási törvényt módosítani ahhoz, hogy egy pedagógus belássa, mást kell tanítani egy budai kerületben, és mást Tiszabőn. Átveszünk óvodát, bölcsődét, és elkezdjük kicsit másképp működtetni. Alkalmazunk egy nagyon jó gyermekpszichológust, meg valakit, aki ismeri az ott élőket (lehet, hogy csak hat elemije van, de remek kávét főz), és beteszünk még két mosógépet, és alkalmazunk egy védőnőt is. Reggelente érdemes lesz bejönni, mert egy jó kávét is ihat az anyuka, amíg a többiekkel játszik a kicsi. Ha ezt hívom bölcsődének, oda fogják vinni a cigány édesanyák a gyerekeiket. Ez a diagnózisalapú fejlesztés. Az első mozdulat a miénk, mi megyünk el közéjük – és együtt jövünk vissza, ez az integráció iránya. Az erős embernek van meg erre a lehetősége. Az a nagy hiba, hogy a társadalom azt várja, hogy ők változzanak meg, pedig a valóság az, hogy nekünk kell megváltoznunk.

Az Egyház feladatáról szólva Székely János arról beszélt, hogy fontos, de nem elég az állam elkötelezettsége, kellenek a kinyújtott kezek. Egy olyan országban élni, ahol van szeretet és testvériség, nagyon jó, de egy olyanban élni, ahol nincs, az mindenki számára pusztító. Minket is megbetegítenek a beidegződéseink, az előítéleteink. Pedig el kellene indulnia a kinyújtott kezeknek mindkét oldalról, nem cigány és cigány részről is – mondta.

Székely János hozzátette: évszázadok óta voltak és vannak apostolai a cigánypasztorációnak. Rengeteg helyen jelen vagyunk itt, Magyarországon is, de a probléma méretéhez képest a tevékenységünk nagyon kevés. Pedig úgy érzem, most még nyitva van a romák szívének kapuja, amin keresztül egy pap nagyon könnyen beléphet. Mindenütt nagy szeretettel fogadnak, Isten emberét látják a papban. Utolsó lehetőségeink ezek, hogy a kereszténységhez közelebb segítsük cigány testvéreinket. Sok száz évre eldőlhet, hogy például Észak-Magyarországnak milyen lesz a vallási térképe. A legtöbb cigány család még főként a Katolikus Egyházhoz kötődik: még nyitva a kapu.

A püspök kiemelte: fontos az oktatás és a munkahelyteremtés, s főként e kettő együttes segítése, de kell a szív is. Sója Miklóst – aki Hodászon negyven éven át kísérte-segítette a putrik világában élőket – sokszor kérdezték, hogy mi a módszere a cigánypasztorációban. Ő általában nem szeretett erre válaszolni, azt mondta: „Menj közéjük, és ha van szíved, megtalálod az utat.” Ha nem nyújtjuk ki a kezünket, a társadalmunk embertelenné válik. Hídépítőkre van szükségünk! – mondta Székely János. Példaként említette Molnár Gál Béla négygyerekes apukát, diakónust, aki Balajton (egy olyan helyen, amelyet – ahogy mondták – az Isten is elhagyott) elkezdte a családokat látogatni, és a helyi templomban imádkozni. Jelenleg hetven-nyolcvan fős roma plébániaközösséget vezet Balajton. Egy ember kellett mindehhez – mondta a püspök.

A Háló-klubban megtartott esten többek közt felszólalt Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont főigazgatója, és az intézmény romaintegrációs programjairól, törekvéseiről beszélt. Úgy látja, hiányzik a hiteles kommunikáció, a megfelelő fórum, ahol beszélni lehetne mindezekről. Jó volna, ha az egyházi intézményekben trendi lenne nyitottnak lenni, például evangéliumi elvárás lenne behozni az iskolába a szomszéd ablaktalan lakásból a gyermeket – fogalmazott a főigazgatónő.

Székely János ehhez hozzáfűzte: a legszegényebbek felé nyitni sokak számára az Egyházban is nagyon nehéz. Lassú folyamat, amíg ez meg fog bennünk születni. De például egy iskolaigazgató megteheti, hogy egy lelkinapra meghív valakit, aki minderről beszél, és akkor el lehet ebbe az irányba indulni.

Vecsei Miklós leszögezte, egy fővárosi iskolának nem tilos például egy testvériskolát választani Borsodban, és jó gyakorlat lenne egyes programokba onnan is behívni tanulókat. A gyerekeink jófejek, vennék a lapot, én bízom bennük, ők meg tudják változtatni a világot – biztatott.


Képek az S4 Fb oldaláról >>

A Magyar Kurír beszámolója még több képpel >>

 

A Kárpátaljai Háló Egyesület hagyományos családi napjára idén augusztus 17-én került sor, amelyre régiónk számos községéből érkeztek az egyesület önkéntesei családtagjaikkal együtt: Koncháza, Munkács, Beregszász, Jánosi, Balazsér, Bene, Tiszaújlak, Karácsfalva és Nagyszőlős.
A több mint 50 fős társaság a Dédai-tó partján élvezhette ki a fürdőzés és a jó idő által megengedett szabadidős játékok lehetőségeit. A megérkezés után nem sokkal kezdetét vette a közös kürtőskalács sütés, párhuzamosan pedig a bogrács is készülőben volt. A délután folyamán mindenki nagy örömére a tiszaújhelyi kézműves csoport Molnár Melinda vezetésével foglalkoztatta társaságunk apraját-nagyját. A közös vacsora után még kihasználtuk az időt a személyes beszélgetésekre, a közeli hálós-programok tervezésére. A bátrabbak pedig másnap reggelig maradtak sátorozni a tóparton.
Köszönjük szépen minden kedves hálósnak és résztvevőnek, akik megtiszteltek jelenlétükkel valamint segítettek ezen csodás nap megszervezésében. Továbbá hálás köszönet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, akiknek támogatása hozzájárul programjaink megvalósításához.

Kovalszkij Olgica

Kovalszkij Olgica beszámolója a Kárpátinfo.net-en >>

Képek a Kárpátaljai Háló Egyesület fb oldalán >>

 

 A Tatai TV felvétele

Ez volt a tábor hivatalos programfüzete >>

Cikk a táborról az Új Ember augusztus 11.-i számában

Bővebben...

Július 13-án 8 órától 38 főből álló lelkes csapat gyülekezett a törökbecsei Assziszi Szent Klára plébánia udvarában és hittantermében. A hazai törökbecsei hálósok mellett Délvidék 7 további helységéből és Magyarországról is érkeztek résztvevők 1-től 88 éves korig. A szervezők jóvoltából, élükön Micsik Béla bogozónkkal vált valóra a Sóskopó Természetvédelmi Terület megtekintése és megismerése. A találkozó megvalósítását a Bethlen Gábor Alap támogatta.

A fiatalabb és vállalkozó szelleműek gyalogosan tették meg a mintegy 7-8 kilométeres utat a Sóskopó tó déli partja mentén. A régebb óta fiatalok traktoros pótkocsin ülve csodálkoztak rá Isten teremtett világának szépségére. Utunk gazdag legelőkön át vezetett, amelyen juhok és tehenek legelésztek, majd napraforgó parcellák színpompájában gyönyörködhettünk. Ezután szinte égig érő sötétzöld levelű kukoricaföldek következtek. A célunkhoz közeledve megpillantottuk a Sóskopó gyógyhatású tavának tükrét. Az idei esős nyár nyüzsgő élettel töltötte fel a tó környékét. A ritkaságnak számító védett növényzet mellett sok bogarat, a magas lesről védett madarakat is láthattunk. A vadászlakhoz érve jó hangulatban barátkoztunk és ismerkedtünk.

A bőséges ebéd után, amelyet farkas étvággyal fogyasztott mindenki előadással folytatódott a nap. A Természetvédelmi övezet őre és vadőre Bitó Ottó előadásából sok érdekességet tudhattunk meg a terület élővilágáról és a megőrzésére fordított fontos kezdeményezésekről. Különösen a vándormadarak életében nagy jelentőségű a Sóskopó területe - mondta, ugyanis tavasszal itt párzanak és keltik ki a fiókáikat, s ha szárazabb a nyár tovább vándorolnak. Északról a darvak október végén vagy november elején lepik el a tavat. A vadludakkal és vadkacsákkal együtt több tízezres létszámban láthatók. Ilyenkor szervezik meg évente a darufesztivált, amelyre bennünket is meghívott az előadónk.

A szentmisén, amelyet hálós barátunk Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Ft. Halmai János, törökbecsei káplán celebráltak, közösen imádkoztunk és hálát adtunk a Jóistennek ezekért a szép élményekért. Testileg, lelkileg feltöltődve, hálás szívvel indultunk haza a Hálós gyalogtúráról, amelynek mottója „Őrizd meg a rád bízott kincset” volt.

Visszafelé az utat sokkal gyorsabban tettük meg, mert fejünk felett fekete felhők tornyosultak és a természetet tápláló eső is lassan eleredt. Ez sem rontotta el a hangulatunkat, ki-ki esernyőt, esőkabátot vett elő, de sokan élvezték a hűsítő esőcseppeket is. Tudtuk, hogy áldott földünk élővilágát, így a Sóskopó övezetét is a víz élteti.

Halmai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>

19 06 16 cirill

Éppen ilyen pápára volt szükségünk? – Hortobágyi Cirill OSB, pannonhalmi főapát volt a Részigazság Klub vendége

A 17. Részigazság Klubon, június 26-án Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapátot kérdezte a címben szereplő témában Süveges Gergő a budapesti S4 Háló Közösségi Központban.
A kánikula ellenére ismét telt házas volt a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom szervezésében rendszeres időközönként megvalósuló Részigazság Klub rendezvény.

A teológus végzettségű újságíró, műsorvezető elsőként azt szerette volna megtudni Hortobágyi Cirilltől, miért válaszolta azt a felkérésre, hogy erre nem tud nemet mondani. Mint kiderült, azért, mert a főapát nagyra tartja Ferenc pápa „műve summázatát”, s így személyes indíttatást érzett a megadott téma kapcsán.

Süveges Gergő felvetette, hogy aki mikrofont kap a kezébe, vagy akinek mikrofont dugnak az orra alá, annak mintha nem lenne szabad hibáznia; bármiről is legyen szó, ha van benne egy félreérthető mondat, biztos, hogy azt ragadják ki. Cirill atya is megerősítette ezt, „de nem baj, hogy a pápának emberarca van” – tette hozzá. Az előző pápák beszédeit sokan átnézték, átfésülték; nem voltak spontán mondatok, mint amilyenek rendszeresen elhangzanak például Ferenc pápa „repülős” interjúi során.

Hogyan látod a Szentlélek működését? – tette fel a moderátor a következő kérdést. Cirill főapát elmondta, a II. Vatikáni Zsinat szelleme erős volt Pannonhalmán; 1972-ben kellett újraírniuk a konstitúciójukat – azon is jól érzékelhető a zsinati szellem hatása. A zsinat nagyobb autonómiát szánt az egyes püspöki konferenciáknak, nagyobb szerepet a világi híveknek, és sorolhatnánk – azután ez a folyamat leállt. Egészen Ferenc pápa érkezéséig.

Részletes beszámoló és képek a Magyar Kurír honlapján >>

Az idei Közép-bánáti Háló találkozót 2019. június 12-én szervezték meg Torontáltordán a helybéliek élükön Korom Zsuzsa bogozónkkal. A találkozó mottója idézet volt Szent Pál apostol Filipiekhez írt leveléből, amely így szólt „Örüljetek az Úrban szüntelenül!”. A házigazda tordaiak mellett Vajdaság még 13 helységéből érkeztek részvevők, összesen mintegy kilencvenen. A találkozó programjai a BGA Zrt. és az Európai Unió határon átívelő Interreg - IPA CBC Magyarország-Szerbia támogatásával valósultak meg.
A regisztráció és a vendégek üdvözlése után Lázár György vezetésével megtekintettük Dr. Berényi János növény genetikai kutató és növénynemesítő, egyetemi tanár emlékházát. Megcsodáltuk a világszerte híres tudós életének, utazásainak és munkásságának gazdag kép és terménygyűjteményét. A Művelődési otthonba érve a helyi plébános Tapolcsányi Emánuel rövid felvezető előadásában bemutatta Szent Pál életét és a kort, amelyben az apostol a leveleit írta. Ezután Mellár József atya, törökbecsei plébános előadása következett, amely a találkozó címét viselte. József atya rámutatott arra, hogy mennyire fontos életünkben megtalálni az örömünk okát. Nemcsak akkor kell örülni, mondta, ha valamilyen tehertől szabadulunk meg (pl. betegség, anyagi gondok, megmérettetések…), vagy ha valamilyen hiányunk pótlása válik valóra (mint például a szeretet, a megbecsülés, az elfogadás…) hanem észre kell venni a mindennapok apró örömeit, amellyel a Jóisten elhalmoz.
A bőséges, finom ebéd után rövid kultúrműsorral kedveskedtek a találkozó résztvevőinek az óvódások, majd az Angelus kórus lelkes énekesei és szavalói. A Háló találkozó legfontosabb mozzanata mindig a kiscsoportos beszélgetés, ahol a csoport tagjai megosztják egymással az elhangzott előadással kapcsolatos élettapasztalataikat. Ez alkalommal is mély, egymást bátorító, megörvendeztető és néha szemünkre könnyeket csaló megosztásokra került sor. A nap folyamán új barátságok köttettek meg és a régiek megerősödtek.
A gyönyörű nap koronájaként a helyi plébános Ft. Tapolcsányi Emánuel, Ft. Vreckó Ferenc zentai és Ft. Halmai János törökbecsei és beodrai káplán szentmisét celebráltak a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt szépen felújított plébániatemplomban. A szentmisén zenei szolgálatot teljesítettek az Angelus kórus tagjai Kiss Zoltán, tóbai kántor orgonakíséretével. A „hála és az öröm napja” volt ez a Háló találkozó, ahogy Halmai Tibor a délvidéki Háló vezetője azt megfogalmazta a találkozót záró gondolataiban. Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy megadta ezt a lehetőséget a találkozásra, a szervezőknek a szeretetteljes munkáért, a helybéli plébánosnak, az előadónknak és minden résztvevőnek, aki hozzájárult ahhoz, hogy örömünk teljes legyen. Igyekszünk Szent Pál apostol szavait felidézni életünk nehézségei közepette is, meglátni a biztató, reményt jelentő apró örömöket, amelyek rádöbbentenek Isten irántunk érzett gondoskodó szeretetére.

Haimai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>

Külhoni magyar ismerőseink, barátaink felhívására buzdít a Háló

Összetartozunk, számon tartalak, felhívlak!


99 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?

A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!

Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket. A határtalan szeretet hangján fonjuk tele a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat, és nemzettársainkat.

Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!

"...míg magyar szóra magyar szó felel!"

 Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon is csatlakozhat: https://www.facebook.com/events/2285116095060118/


Hívjon meg és hívjon fel másokat!

Szívesen fogadjuk a visszajelzéseket, élményeket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. drótposta címen,
vagy a fenti esemény megjegyzés rovatában.

Nagy örömmel vesszünk minden megosztást, meghívást,
és civil szervezetek csatlakozását, együttműködését (ezek nevét közzétesszük)

A katolikus Háló mozgalom immár 30 éve építi a határokon átívelő,
ökumenikus szellemű magyar-magyar közösségi kapcsolatokat.(
https://halo.hu)

Bővebben...

9. oldal / 72

Kárpát-medencei programjaink

Kattints a térképre!


Régebbi Tarsolyok elolvashatók itt >>

Tarsolyok tartalomjegyzéke >>

A 2024.márciusi Tarsoly rövidesen olvasható papíron és az interneten

Támogatóink

Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Miniszterelnökség
Emberi Erőforrás Támogatáskezelő



Magyar Katolikus Püspöki Konferencia


Nemzeti Kulturális Alap
NKA Zeneművészet Kollégiuma


Belváros-Lipótváros Önkormányzata


Hangfoglaló Könnyűzenei Támogató Program


Renovabis


Pártfogó Pengő


Társadalmi szerepvállalás keretében webtárhely és domain támogatónk a forpsi.hu és az arubacloud.hu

1%

Háló Közösségi és
Kulturális Központ - S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
+36 20 351 5375, iroda&halo.hu

S4 facebook

terkep kicsi

S4 programok

.

Feliratkozás programajánló hírlevelünkre

 

2024.04.02. 17:30-19:30 Ösi örökségünk

Előadás-sorozat a magyarság múltjáról, különleges értékeiről
Sorozatszerkesztő: Szeibert András
Az özönvizek balladája

Előadó: Tisza András
Az érdeklődők a Zoom-on keresztül virtuálisan is csatlakozhatnak

Nincs szükség távolról történő bejelentkezéshez a jelszóra, csak erre a linkre

 

2024.04.03. 19:15-22:00 Szépszerével - moldvai és széki táncház minden generációnak szerdánként

Szerdánként 19:15-kor kezdünk

Táncot tanít: Boros András

 

2024.04.09. 19:00-21:30 147.Háló Jazz Klub


facebook esemény és részletek >>

Belépődíj 3000 Ft, nyugdíjas: 2500Ft, diák: 1500 Ft

Sorozatszerkesztő: Deseő Csaba

Eddigi klubestjeink >>

 

Kiállítások

A Kolta Galéria korábbi kiállításai >>

A kiállítás nyitva ápr. 4-ig,
hétköznap 14 és 18 óra között és az esti programok alatt látogatható

A Magyar Krónika írása a kiállításról >>

 A Hét Nap írása a kiállításról >>

Mohos Zsófia fb oldala >>

 

Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 | Cím: 1052 Budapest, Semmelweis u. 4. | Telefon: +36 20 351 5375 | E-mail: iroda&halo.hu | Beszámolók