Már évek óta szervezzük a farsangi időszakban is gyermekfoglalkozásunkat, ahova úgy a gyerekek, mint az önkéntes ifi segítők is jelmezben érkeznek. Szokásunkhoz híven, ezen a farsangi foglalkozáson is egy vidám, pörgős vetélkedővel vártuk a gyerekeket, akik helyben lettek csapatokra osztva, és részben csapatban, részben egyénileg is versenyezhettek. Végül mindannyian bemutatták jelmezeiket, melyeket a zsűri kivétel nélkül díjazott is. Elmondhatjuk, hogy ez az egyik legsikeresebb és legvidámabb foglalkozásunk, hisz évről évre változik a résztvevők összetétele (5-11 éveseknek szól), mégis mindig 30-nál többen is összegyűlünk. Álarcba bújni pedig, és együtt mókázni mindig jó!
Konrád Evelyn
2019. februárjában ismételten megrendezésre került a budapesti Háló S4-ben a kibővített vezetőségi értekezlet. Az értekezlet hagyományos volt a tematikáját tekintve, de az eddigi értekezletektől nagyon különbözött abban, hogy sokkal nagyobb számban vettek rajta részt ifik, akik végig együtt dolgoztak a Háló felnőtt tagságával. A találkozó teljes időtartamát a nagy körben megtartott beszámolók, témafelvetések és az ezeket követő, hálós hagyománynak számító, kiscsoportos beszélgetések, beszámolók követték. A résztvevők nagyon örültek annak, hogy a kiscsoportok összetétele folyamatosan változott, így vasárnapra mindenki mindenkivel megismerkedhetett. Erre természetesen rásegítettek a péntek és szombat esti kötetlen beszélgetések, és a Loyola Caféban elfogyasztott szombati ebéd, illetve a gyönyörű időben történő oda- visszasétálás, és a vasárnapi közös ima is.
Villányi Andrea részletes, jegyzőkönyvszerű beszámolója teljes egészében >> 
Együttlét a Hálóban, együttlét Budapesten a közös gondolkodásban Helyzetkép: hosszú út, érkezés, kérdések, válaszok, megtiszteltetés, felelősség. A hosszú út képe esetemben sajátos értelmet nyer. Már nem földrajzi értelemben, hiszen a közepesen hosszú utat megtevők táborát gyarapítom. A szópárosban megbújó többletre gondolok. Hosszú út, a nyelv szellemi vetületében.
Az érkezés felé vezető várakozás legvégén furcsa mód nem kérdések vetődtek fel bennem, hanem annak a tapasztalata, hogy milyen lélekben hálózni és az a gyermekkorból örökölt reménnyel teli feszengés, hogy milyen lesz fizikailag is újra Hálózni, annak az örömét és felelősségét újra megtapasztalni.
Az ajtón belépve azon gondolkodtam, hogy milyen lesz a találkozás. Jelenthetem mosolyokkal teli. Egy fiatal számára, számomra, a nagyváros pezsgő hangulata, ‘vidékiként’ serkentő, az őszinte szeretettel teli fogadtatás még inkább.
A minőségi idő melyet közös munkában töltöttünk értékes együtt gondolkodássá alakult. Remélem a közös gondolkodás gyümölcsöző eredményeket nyújtott a Háló egészének, nekem biztosan. Számomra különösen értékes pillanatok azok voltak, amikor olyan Hálósokkal beszélgethettem, akikkel még eddig nem sikerült.
A közös szentmise, melyen együtt vettünk részt, úgy hiszem különösen megáldotta együttlétünket. Erre különösen nagy szüksége lesz szerintem az ifiknek s a régebb óta fiataloknak. A visszafele úton azon gondolkodtam, hogy én, sajátos helyzetemben, a régiómhoz mit tehetek majd hozzá és ez a gondolkodás úgy hiszem jó ötleteket szült, melyekre az érintettek nyitottak voltak. A Háló vezetőségi találkozóján való részvételem, számomra egy különösen nagy öröm s megtiszteltetés volt s bízom abban, hogy ezzel sokunk így volt
Majoros Péter
Péter Szabolcs és Tifán Sándor kezdeményezésével nagyon szép hagyomány van kibontakozó-félben az erdélyi Háló berkeiben. Körülbelül negyedévenként összegyűlnek az udvarhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi és brassói Hálósok, egy teremfocimeccs ürügyén összemérik a tudásukat, kiengedik a gőzt, levezetik a hétköznapok feszültségeit, de főleg annak örülnek, hogy ismét találkozhattak, megölelhették egymást… Két-három hónappal ezelőtt Székelyudvarhelyen bogozták össze ismét a hálós focit, bár a közösség történetében nem ott volt az első teremfoci meccs, hanem Sepsiszentgyörgyön. 2019. február 9-én 16 és 17 óra között az új Sepsi Aréna biztosított teret az erdélyi Háló soron következő teremfoci mérkőzésének.
Józsa Attila hálós sportriporter tudósításának teljes szövege >>
Amikor megtudtam, hogy az ifivel csapatépítő hétvégére megyünk nem is volt kérdés számomra, hogy megyek én is. Tavaly nyáron voltam először ezzel a csapattal ilyen programon. Az a hétvége mai napig felejthetetlen emlék marad.
Így hát most is hatalmas elvárásokkal érkeztem Szentjobbra. Miután mindenki megérkezett, a kápolnában egy közös imával megnyitottuk a hétvégét. Ezután érkezett meg Dulău Dianna (Daya), aki csapatépítő játékokat, foglalkozásokat tartott, melyek végén részletesen megbeszéltük, miben segíthetik ezek a feladatok a mi csapattá való fejlődésünket, mit csináltunk jól vagy éppen miben kell még fejlődnünk. Számomra nagyon tetszett az a játék, amikor is ketten voltunk egy párban, s mind a ketten fogtuk az írószert, úgy kellett egy közös téli képet rajzolnunk, hogy egy adott ideig az egyikünk irányította a tollat, s aztán a másik, mindezt beszéd nélkül. Mi ezt a párommal nagyon élveztük, s rengeteget nevettünk a rajzolás közben. Ezen kívül rendkívül élveztem s nagyon hasznosnak találtam azt a feladatot, amikor beszéd nélkül, bekötött szemmel fel kellett állnunk növekvő sorrendbe, mindezt úgy, hogy csak mi magunk tudtuk milyen számunk van. Előtte egy 10 percben egyeztettünk, hogy ki hogyan fogja a másik tudtára adni a számát. Aztán 20 perc alatt fel kellett sorakoznunk. Végül is sikerült mindössze két hibával felsorakoznunk, ami a moderátor szerint egy nagyon jó teljesítmény.
Egy rövid kis pihenő után megkezdtük a délutáni foglalkozást, amit Rapa Erik tartott, s melynek fő témája a barátság volt. Ezen a foglalkozáson sok csapépítő játék volt, s egy nagyon érdekes, mély és őszinte beszélgetés alakult ki. Ebben a foglalkozásban nekem legjobban az a játék vagy inkább próbatétel tetszett a legjobban, amikor a csapat két részre oszlott, s úgy kellett, megadott alapanyagokból, egy közös hidat építsenek. Mindez nem is lett volna nehéz, ha egy helységben lettünk volna, de a játékban pont ez volt a csavar, hogy úgy kellett egy hidat összeállítsunk, hogy közben nem láttuk egymás munkáját. Viszont minden csoportból egy-egy ember a folyosón beszélhetett egymással. A végére sikerült egy stabil, bár kissé fura kinézetű hidat összeépítenünk, tehát elmondhatjuk, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot. Este a kápolnában Lőrincz Bálint vezetésével egy kis elcsendesüléssel zártuk le a napot. Számomra nagyon felemelő volt látni, hogy Bálint milyen szívvel-lélekkel beszél a hitéről. Este még volt lehetőségünk egy kicsit bulizni, illetve beszélgetni.
Vasárnap reggel a kápolnában Rejtő Regina elmélkedésével nyitottuk meg a napot, s ezek után reggeliztünk, ezután egy energizer játék volt, hogy kicsit mozgassuk meg magunkat. Nagyon vicces pillanatok alakultak ki. Aztán átmentünk a templomba, s ott részt vettünk a szentmisén. A szentmise után Bálint vezetett egy foglalkozást, aminek a témája a barátság volt. Itt ismét nagyon érdekes beszélgetés alakult ki. Nagyon jó volt hallani más emberek szempontját, véleményét és tapasztalatait.
Ebéd után egy nagyon őszinte játék következett. Mindenki kiment s míg egy valaki háttal állt, addig a többiek annak függvényében álltak be, hogy mennyire érzik közel magukat az adott személyhez. Ez nagyon mély pillanat volt szerintem, mivel őszintén szembesülhettünk azzal, hogy mennyire állunk közel egymáshoz, s hogy hol kell még dolgozzunk. Ezután egy nagyon tartalmas kiscsoportra oszlottunk szét, ahol nagyon érdekes dolgokról beszélgettünk. Szerintem ezek nagyon hasznos tapasztalatok voltak, amiket akár mi is átültethetünk a mi életünkbe.
Ezek után egy nagyon érdekes foglalkozás jött. A fiúk és a lányok külön csoportra bomlottak szét, s az volt a feladat, hogy meg kellett vizsgáljuk, hogy az ellenkező nem hogyan barátkozik a nemén belül. Itt rengeteget nevettünk, mi fiúk. Mialatt megkerestük a barátkozási módszereiket nagyon sok vicc hangzott el, amiken nagyon jókat nevettünk. Ezután a két csapat ismét egy terembe ült s megkezdődött a megosztás. Persze ez előtt gondosan berendeztük a termet, két részre osztottuk, kötelet feszítettünk ki. A megosztás is viccesen telt, azonban mégis meg tudtunk beszélni komoly dolgokat
Végül az estét Boti zárta a kápolnában, egy nagyon tartalmas beszélgetéssel, utána pedig egy imával. Késő estig beszélgettünk, vicceket meséltünk, nevetgéltünk kisebb csoportokban, s itt fogalmazta meg Fekete Lacika azt, hogy milyen vagány, hogy most már az újak és a régiek is egy csapatként vannak, s nincs meg a klikkesedés. Ezzel a mondattal én is nagyon egyet értek, s persze nagyon örülök annak, hogy a régiek befogadtak minket.
Számomra hatalmas élmény marad a hétvége, rengeteg nagyon érdekes és tartalmas program volt, ha most így egyet kellene választanom, nem is tudnám, melyiket válasszam. Nagyon hasznos volt nekem a kiscsoport, ahol rengeteg megfontolandó dolgot hallottam, de ugyanennyire jó volt Bálint esti imája, Boti meditációs tornája, Erik játéka, Daya foglalkozása és a személyes beszélgetések.
Mint az összes többi Hálós program ez is örök emlék fog maradni a számomra, nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a hétvégén, nagyon hálás vagyok azért, hogy rátaláltam erre a közösségre, s azért, hogy tagja lehetek.
Kovács László
Nagyon jól éreztem magam. Minden adott volt, a hangulat, a jó téma, a társaság... A hangulat megteremtésében nagy szerepe volt a kialakított programoknak. Ezeknek keretén belül megtaláltuk a közös hangot és sokkal felszabadultabbakká váltunk. Tetszettek a választott témák. A kiscsoportos beszélgetések komolyabb hangvételének köszönhetően sikerült mélyebben is elgondolkodnunk és ezáltal közelebb kerülni egymáshoz. Egyidőben tudtam elcsendesülni és mégis jól érezni magam a többiek társaságában. A szervezők nagyon jól megtalálták az egyensúlyt a játékok, beszélgetések és pihenők között, mindig sikerült elérjék, hogy izgatottan várjuk a következő programpontot.
Taar Alexandra
A Vajdasági RTV Magyar Szerkesztőségének filmtudósítása
A találkozóról a Vajdasági RTV Fesztelen c. ifjúsági műsorában
A szombati eseményen mintegy ötvenen voltak. Fúró Andor már ötödik alkalommal vett részt Háló találkozón: „Fontosnak tartom a közösségi létet, és a kapcsolatok, ismeretségek kialakítását. Úgy gondolom, hogy ezek gazdagítják az ember életét. Ezt várom a találkozótól: minél több ismeretséget, meg persze az előadásra is kíváncsi vagyok” – mondta.
A szervezők kiemelték, hogy a rendezvény lényege egy hármas találkozás: önmagunkkal, egymással és Istennel. Emellett arra buzdítják a fiatal résztvevőket, hogy a találkozón szerzett élményekkel gazdagítsák saját helyi közösségüket is.
A teljes cikk a Szabad Magyar Szó honlapján (B.L.) >>
Szabó Nóra írása a Magyar Szó Online portálon >>
Beszámoló az fb-n, képek Bera Laura (Ada) és Juhász Gábor (Satrinca) >>
Képes beszámoló a Magyar Kuríron >>
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján magyarul (Schön Bálint) >>
A beszámoló folytatása (Katona Sára, Tóth Teodóra, Eszes Kitti) >>
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján szerbül >>
"A három éve tartó felújítási munkák és az egyre izgalmasabb, sűrűbb programtelítettség után megért az idő arra, hogy felszenteljük a Háló budapesti Közösségi és Kulturális Központját, az S4-et. Az ünnepségre várjuk mindazokat, akik szeretnek bennünket, és fontosnak látják missziónkat itt Budapest Belvárosában, és bárhol a Kárpát-medencében.
A szentelési szertartást Dr. Erdő Péter bíboros, prímás úr végzi.
Egyik helyiségünk névadása is megtörténik majd, emlékezve Aszalós János barátunkra."
Ezzel a sokaknak kiküldött (elektronikus)levéllel hívtak meg bennünket a Háló vezetőségének budapesti tagjai: dr.Thuróczy György, Szeibert András és Schön György.
Gulyás Gábor riportfilmje az ünnepségről
A közösségekről, a Hálóról, és az S4-ről Dr. Erdő Péter bíboros, prímás nyilatkozott a Magyar Katolikus Rádiónak, a Háló Közösségi és Kulturális Központ felszentelése után. A riporter Madocsai Bea.
"Ünnepeltek, akik kivetették a Hálót" címmel képes beszámoló a Magyar Kuríron >>
"Egy hely, ahová mindenki hazatérhet" címmel írás a Magyar Fórumban >>
"Amire figyelsz, az erősödik benned". Ezzel a címmel rendezte meg a Kárpátaljai Háló Egyesület évzáró őszi lelkigyakorlatát, amelyre november 23 és 25 között került sor a nagyszőlősi ferences kolostorban. Előadónk Pősze Roland mátyafalvai parókus volt, aki Isten- és embertársainkkal való kapcsolatunkról beszélt. A hétvége alatt az előadásokon kívül mindenkinek lehetősége volt elvégezni szentgyónásátt, együtt és egymásért imádkozni és persze lelkiekben feltöltődni.
Hálás köszönet Roland atyának és minden kedves résztvevőnek, akik felejthetetlenné tették számunkra ezt a hétvégét!
Nem hétszer, hanem hetvenhétszer!
Ezen választott mottóval zajlott november 9-e és 11-e között Muzslyán, illetve egypár helyszín erejéig Nagybecskerek szigorúan vett központjában a III.Interrégiós, egyben pedig a XVII.Délvidéki régiós Háló-találkozó.
Találkozás. Kapcsolat. Közösség. Felvidék, Délvidék és az anyaország huszonnégy településének összesen mintegy százfős képviselője találkozott egymással Közép-Bánságban. Helyszínileg a muzslyai Emmausz Kollégiumban megrendezett találkozó gerincét képező tanúságtevő előadások, illetve komolyzenei dallamokkal is megerősíttetett lelki elmélyülések mellett, a hétvégi programból az élő helyi folklorkincset és kézművességet bemutató és népszerűsítő (műhely)motívumok sem maradtak ki. A találkozó teljességéhez a fennállásának másfélszázadik esztendejét ünneplő nagybecskereki székesegyházban tartott vasárnapi szentmise, továbbá egy rövid városnézéssel és látással egybekötött, kor(szak)vallató nyíltsisakos történelemóra is hozzájárult.
A rendezvény a Magyar Kormány támogatásával (Miniszterelnökség, Nemzetpolitikai Államtitkárság; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.; Nemzeti Együttműködési Alap) valósult meg.
Kép és szöveg Martinek Imre
Martinek Imre és Bálint Tünde írása sok képpel a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Martinek Imre írása sok képpel a Hét Nap Online portálon (LXXIII. évfolyam 45. szám) >>
Martinek Imre írása sok képpel a Hét Nap Online portálon (LXXIII. évfolyam 47. szám) >>
A Vajdasági RTV filmes riportja a találkozóról >>
A Pannon RTV filmes riportja a találkozóról >>
"Megbocsájtani. Elfelejteni. Mindkettőt tanulni és gyakorolni kell."
"Nem hétszer, hanem hetvenhétszer!" mottóval péntek óta tartott és ma zárult a Háló délvidéki közösség III. Interrégiós és egyben a XVII. Délvidéki régiós Háló-találkozója.
A nyitónapon Szeibert András, a Háló egyik alapítója mondta el a közösség jövőképével kapcsolatos gondolatait, majd lelki elmélyüléssel folytatódott a találkozó, mons. Gyuris László, nagybecskereki plébános elmélkedett, és zenei szolgálattal folytatódott, közreműködött Ana Šajrer Aleksić szoprán, Rontó Márta kísérte zongorán és hegedűn játszott Süveg Tibor. Szombaton Schön György a Háló vezetőségi tagja megzenésített verseiből hallhattak a részvevők válogatást, utána Klemm József, publicista, a Vajdasági Rádió és Televízió vezérigazgató-helyettese Emlékszem, hogy elfelejtettem címmel tartott előadást.
Koradélután különféle műhelymunkákra volt lehetőség, íjászatra, csuhézásra, kancsikázásra. Délután Kereszténység a nagyvilágban címmel Elias Oholiedwarin verbita atya tartott előadást, majd estefelé Kovács Jolánkával, íróval, költővel, műfordítóval ismerkedhettek meg a jelenlevők, akinek bemutatásra került a Rétesország meséi című kötete is. Este a Muzslai Petőfi Sándor MME citerazenekara és vegyes kórusa, valamint a szólisták, Lele József, a Népművészet Mestere, valamint a fiatalok közül Rontó Kata és Szalma Árpád lépett fel, továbbá a törökbecsei Micsik Béla is bemutatkozott.
Nagybecskereken, a 150 éves székesegyházban mons. dr. Német László megyéspüspök celebrálta a szentmisét paptestvéreivel, utána Marcsók Vilma, író, helytörténeti kutató mutatta be Nagybecskerek városát a városházán, amit követően egy rövid sétát tettek a találkozón részvevők. Nagybecskerekről visszatértek a találkozó helyszínére, a muzslyai Emmausz fiúkollégiumba, ahol összegezték a mostani rendezvényt, a közös ebéd után pedig mindenki útra kelt, hiszen a Kárpát-medence minden tájáról eljöttek a közösséghez tartozó "hálósok", Magyarország, Erdély és Felvidék is képviseltette magát.
Kónya-Kovács Otília
