Tábor 2009


A Háló nyári táborában augusztus 2. és 9. között a Sátoraljaújhely feletti Sátor hegyen több mint háromszázan jöttek össze a mesterséges határokkal szétválasztott Kárpát-medencei magyarok.
Az idei tábor meghívója "Emelkedjünk felül!" jelmondattal szorgalmazta a napi hajszából történő kikapcsolódást. Szélesre tárni a horizontot, látni és mélyet lélegezni! Hinni és aztán, amíg tart a szusz, tenni! - hirdették a szervezők.
Az erdő tisztásán tartott tábornyitó ünnepségen, a Háló táborok tíz éves születésnapján, Szeibert András a vezetőség nevében köszöntötte a résztvevőket. Ennek során idézett Wass Albert: Látható az Isten c. verséből, "fűben, virágban, dalban, fában, mosolyban, könnyben nincs oly magasság, nincs oly mélység, mikor ne lenne látható az Isten." A táborban nagyon változatos hitéleti és kulturális programok során a kiscsoportokban egymást megismerve és szeretve vált "láthatóvá az Isten". E gondolat életre keltését határozták el a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, partiumi, délvidéki és anyaországi résztvevők a törvény, a konfliktus, a zarándoklat, az érték, az áldozat és az elengedés napján. Mindezek átélését a Kárpát-medencei magyar lelkipásztorok koncelebrálásával nyitószentmisét tartó Ternyák Csaba egri érsek, valamint a következő napokban Bosák Nándor Debrecen-nyíregyházi és Kocsis Fülöp görög katolikus püspök, Székely János Esztergom-budapesti segéd püspök, Sebestyén Ottó erdélyi jezsuita, Thorday Attila teológiai tanár elmélkedése, gondolatébresztője, valamint Szentesi Csaba parókus és Rébay Lajos értékes előadása, és az ezeket követő kiscsoportos megbeszélések mélyítették el.  A sokoldalú sportlehetőségek, az esti vízilabda bajnokság, vetélkedő, koncert, színház, opera, néptánc és vidám hangulatú buli változatos programja tette színessé a rendszeres közös ima, lelki elmélyülés, bűnbánat, szentmise és az Istennel történő napi találkozás boldogító élményét. A Háló jóvoltából a hegyen összejöttek életre szóló felismerése volt, felülről nézve miként törpülnek el az óriásinak vélt egyéni gondok, hiszen valamennyien evangelizációs küldetéssel Isten kezében élünk.
Részlet Arató Lászlónak az "Új Ember" számára írt cikkéből



Felemelkedtünk az Úr hegyére

És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. (Mikeás4, 1)
A Kárpát-medence régióiból érkező 350 hálós, a Zempléni hegyekben, Sátoraljaújhelyen augusztus 2-tól augusztus 9-ig, megkísérelt felmászni az Úr hegyére, kikapcsolni a hajszát, kiszakadni a hétköznapiság fogságából, töltekezni, majd hitében megerősödve, az Istennel való találkozás kegyelmével, tenni a dolgát amíg a lélek és a test bírja.
Hat nap alatt gondolatban megmásztuk az Úrral való találkozás helyeit, a Sínai-hegyet, a Nébó-hegyet, a Tábor-hegyet, a Hóreb-hegyet, az Ararát-hegyét, a megkísértés hegyét, a Kármel-hegyét, az Olajfák-hegyét és a Koponyák-hegyét ahol a Szentírásból tudjuk fontos találkozások történtek. Közben naponta hallgattunk szívhez szóló előadásokat, beszélgettünk kiscsoportban, sportoltunk együtt, kultúrprogramokon vettünk részt, táncoltunk és csodáltuk egymásban a Kárpát-medence szépségeit és értékeit.
Hogy a táborban történteket minél színesebben és hitelesebben bemutathassuk, felkértem a régiók képviselőit, valamint az ifjúsági altábor képviselőit, hogy osszák meg a délvidéki katolikus testvéreinkkel azokat a tábori élményeket, amelyeket hazavisznek és továbbadnak családjuknak, kisközösségeiknek és a Hírvivő minden kedves olvasójának.


A ifjúsági altábor élménybeszámolói:

A Háló a legnagyszerűbb dolog, amely összetartja a Kárpát-medencében élő magyarokat, az anyaországban élőket és a határon túlikat egyaránt. A mi nemzetünknek fontos a kapcsolattartás, összefogás, mert különben elvesznénk ebben a soknemzetiségű régióban. Ennek érdekében a Háló keretén belül számos találkozót szerveznek évente és minden nyáron egy tábort. Az idei tábornak én is résztvevője voltam.
Az első tábort 1999-ben rendezték meg, utána 2 év kihagyás következett, majd 2002-től minden évben megrendezésre került. Tehát, idén volt a 10 éves évforduló és a 9. tábor. A 2009-es tábornak az anyaországi Sátoraljaújhely volt a helyszíne. A tábor hangulatát augusztus 2-től 9-ig élvezhettem, amelynek a fő vezérvonala a hegy volt, mint az Istennel való találkozás színhelye. Korosztályok szerint a résztvevőket altáborokba csoportosították, melyek a következők voltak: a legkisebbek részére a vakondtúrás, és a kupac altáborban szerveztek foglalkozásokat, míg az ifjúsági programok halom és a domb altáborban zajlottak. A felnőttek a bérc altáborban vettek részt a számukra szervezett programokon. Vasárnap érkeztünk meg a táborba és a közös program hétfőn vette kezdetét.
Minden nap más régió volt a napos, ők ébresztették a tábort, mindenben segítették a táborszervezők munkáját, előkészítették a szentmise áldozat bemutatásához szükséges kellékeket, énekeltek, és működtették a táborlakók felüdítését szolgáló kávézót. Délvidék a keddi nap házigazdája volt.
A halom altábort reggelente egy kis testmozgásra hívták a vezetők, így próbáltak lelket verni belénk, több-kevesebb sikerrel. Minden napnak volt egy témája, és ezzel kapcsolatosan hallgathattunk meg előadásokat tapasztalt és bölcs emberektől. Az egyik Süveges Gergő volt az MTV műsorvezetője. Ezek után általában kiscsoportos beszélgetések következtek, amelyeken elmondhattuk élményeinket és véleményeinket az előadás témájával kapcsolatban. Mindennap volt szentmise, hiszen szükségünk volt a lelki táplálékra.
Csütörtökön egy éjszakai túra keretén belül felmentünk a Magyar Kálváriához, amely felejthetetlen élmény volt részemre.
Pénteken bűnbánati napot tartottunk és ez jó alkalom volt, hogy megbékéljünk Istennel. Persze a szórakozásra és a sportra is szántunk időt. Hatalmasakat úsztunk a medencében a hűvös idő ellenére is. A kulturális program keretén belül humoros jeleneteket néztünk, meghallgattunk egy jazz koncertet és egy vígoperát is. És még táncházaztunk is.
Őszintén megvallva kétségek között érkeztem a táborba, de boldogan és elégedetten távoztam. Életre szóló emlékkel és új ismerősökkel gazdagodtam.
Szunyi Noémi, Tamásfalva, Délvidék



Boldogsággal tölt el bennünket, hogy részt vehettünk az idei Háló táborban. Rengeteg új barátot és élményt szereztünk, melyeket útravalóként magunkkal hoztunk, és amelyek erőt adnak nekünk a továbbiakban. Örömmel gondolunk vissza arra a gyönyörű tájra, azokra a mosolygós arcú emberekre, a kiscsoportos beszélgetésekre, a közös játékokra, és természetesen a szentmisékre is, mert azok lelki megnyugvást nyújtottak nekünk. Ebben a táborban olyan élményekben lehetett részünk, amelyekre talán már sosem lesz lehetőségünk a jövőben.
A tábor fő témája a hegyre való feljutás volt. Ennek a célja is az volt, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és ezzel szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki Vele.
Annak ellenére, hogy csütörtök éjjeli zarándoklat a Magyar Kálváriáig fárasztó volt, megérte mert gyönyörű látvány és érzés odafenn lenni. Amikor ott vagyunk fenn és közösen imádkozunk, úgy érezzük, hogy közelebb vagyunk Istenhez.
A Háló tábor helyszíne a Várhegy-üdülőközpontban volt. Az ott lévő medence és sportpályák rendelkezésünkre álltak, amit szabadidőnkben ki is használtunk, sportrendezvényeket szervezve. Ilyenek voltak a focimeccsek, kosárlabda és vízilabda bajnokság.
Nagyszerű bulin vettünk részt a tábor utolsó estéjén.
Ez az idei tábor felejthetetlenné vált számunkra. Nagyon jól éreztük magunkat. Máris hiányoznak a barátok és minden táborral kapcsolatos élmények.
Találkozunk jövőre!
Kiss Mária Torontáltorda és Fehér Gabriella Ürményháza, Délvidék



Az idei Háló tábor első hivatalos napjának felelősei mi, az erdélyiek voltunk. Már itthon lázasan készültünk a feladatra, a magyarországi utazást egy Székelyudvarhely melletti községben, Énlakán tartott előkészületi találkozó előzte meg. Ezen alkalommal szögeztük le azokat a sajátos programpontokat, amelyekkel a Kárpát-medence egészéből érkező táborlakókat szerettük volna meglepni.
El is érkezett a várva várt pillanat. A korainak mondható ébresztőt népviseletbe öltözve fújtuk hétfő reggel, ehhez hangos és vicces nótaszó, hagyományos szilvapálinka valamint sok-sok jókedv társult. A reggeli után következett a hivatalos tábor majd altábor nyitás, ezután pedig Ternyák Csaba érsek által celebrált szentmisén vehettünk részt mindannyian. A nap tematikája egyébként a törvény volt. A Sínai hegy és a Hegyi beszéd példájával élve az érsek többek között a közösség törvényeiről, szabályairól tanított szentbeszédében, ezen kívül az engedelmesség és a szabadság Egyházban történő megéléséről, a törvényszegés és a bűn viszonyáról hallhattunk. A délután a kikapcsolódásnak és az ismerkedésnek volt fenntartva minden altáborban, estére pedig a vízilabda bajnokság illetve tánc és népdaléneklés által a vidámság és a versenyszellem kerekedett felül a táborlakókon. A nap egyik érdekessége, hogy a Háló tábor hivatalos büféjében hagyományos erdélyi termékeket is vásárolhattak az érdeklődők. A heti program alaphangját adtuk meg ezzel a varázslatos nappal. Szívünket-lelkünket kitettük annak érdekében, hogy igazán megmutathassunk értékeinket. A sok mosoly, köszönő szó és gratuláció számunkra egyértelművé tette, legszebb arcát mutatta Erdély.
Rédai Botond, Csíkszereda, Erdély


A kis létszámú (22 fő), de nagyrészt fiatalokból álló és lelkes délvidéki csapat volt a házigazdája és szervezője a keddi tábori napnak. Ezen a reggelen rendhagyó ébresztésben volt része a tábor lakóinak. Egy szokatlan hangszer hangja ébresztette őket. A táborlakók, kíváncsian bújtak ki az ágyból, hogy megcsodálják a törökbecsei Micsik Béla magyar tekerőjét, meg a népviseletbe öltözött délvidéki lányokat és pacsirtáinak hangját. Röviden, sikeres volt az ébresztés. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ezen a reggelen tömeges látogatottsága volt a reggeli szemlélődő imának, amelyet Sebestyén Ottó atya vezetett minden reggel.
A keddi nap alapgondolata a konfliktusok és azoknak kezelése volt. Ottó atya segítségével gondolatban felmentünk a Kármel hegyre és az Olajfák hegyére. Előadásában rámutatott arra, hogy a mai világ Baál oltárára hamis értékeket helyezett, amilyenek a gyors siker, érdek, fogyasztás?Ezek folyamatosan krízis helyzeteket teremtenek, ami konfliktusokat eredményez életünkben. Konfliktusainkkal szembesülni kell, negatív gondolatainkat nem szabad visszaszorítani, hanem kikutatni mit jeleznek nekünk, és ezekből tudunk építkezni a nyílt szeretet és személyes emberi kapcsolatok melletti döntéssel. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetésen a témával kapcsolatos személyes érzéseinket és gondolatainkat osztottuk meg egymással. A szentmisét Bosák Nándor püspök atya koncelebrálta paptársaival. Ezen a szentmisén a törökbecseiek a Kájoni kódexből vett miseénekeket énekelték, zenei kísérettel. Délután több szabadon választható program zajlott egyidőben. Ismeretterjesztő előadások, sportprogramok, vetélkedők, és szentségimádás délvidéki szervezésben a tábori kápolnában, amelyen szép számban vettünk részt.
Az esti kultúrprogram keretén belül jazzegyüttes hangversenyét hallgathattuk, majd utána néptáncot tanulhattunk, táncmesterek segítségével.
Mi, délvidékiek, igyekeztünk derekasan helytállni, szolgálni és jó házigazdái lenni Kárpát-medencei testvéreinknek.
Halmai Tibor, Muzslya, Délvidék


Átlagos tábori, szerdai nap. Házigazda-Felvidék.
Az elképzelés-terv: Koránkelés, egy majdnem egész napos túra a tábor lakói számára - egy kis koktélpartival megspékelve.
A megvalósítás: Ember tervez, Isten végez alapon. Sőt. Győzedelmeskedett a szervezők fantáziája.
Először is a várva várt napsütés helyett borongós felhőkkel ébresztettük a többieket, de a programváltozás nem szegte kedvünket.
A tervezett előadást meghallgathattuk a nagyteremben, és a kiscsoportok is elhelyezkedtek a tábor területén belül. Kocsis Fülöp püspök atya igazán mély gondolatokat osztott meg velünk: előadásának fő témája a Találkozások, és annak fajtái voltak. A reggeli sokk után az ebéd is váratlan fordulatot hozott, de a lelkesedés nem lankadt, és áhítattal vettünk részt a görög-katolikus liturgián és imaórán.
A délután folyamán rögtönzött programokon vehettünk részt, melyek közt mindenki megtalálta a kedvére valót. Lévén, hogy mi felvidékiek voltunk ezen a napon a büfé felelősei, és hogy a szervezők is nagy bizalmat fektettek belénk, szerdán új termékkel bővült a kínálat: kevert italokat, azaz alkoholmentes és alkoholtartalmú koktélokat (kizárólag felnőtteknek) kevertünk, egyedi receptek alapján, melyeket a legismertebb szlovákiai hegycsúcsokról neveztünk el.
A siker nem maradt el, és éjfél körül az alapanyagok éppúgy, mint a mi energiánk elfogytak.
Éjjel jóleső fáradtsággal, és egy megismételhetetlen nappal a hátunk mögött zuhantunk ágyba, reménykedve abban, hogy a felvidéki nap az idén is mindenki számára emlékezetes marad.
Sebők Gyögyő, Szenc, Felvidék


Augusztus 6-án csütörtökön végre elérkezett Kárpátalja napja a Háló táborban. Szerettük volna bemutatni, hogy a legkisebb határon túli régió képviselői mennyire lelkesek, összetartóak, vendégszeretők.
Az ébresztés hangos dudaszóval indult, hisz nálunk lakodalmakkor így megy a násznép a vőlegényháztól a menyasszonyért. A lagziba invitáló pár sor, no meg a tüzes víz mindenkit felébresztett. A reggelinél és az ebédnél egy igazi nagyvőfély, Kálló Józsi szórakoztató, megnevettető rigmusait hallgathattuk, melyek nélkül elképzelhetetlen egy jó kárpátaljai lagzi:
"Kövességbe jöttünk eme nagy táborba,
Szülőföldünk küldött, csodás Kárpátalja!
Rigmusokba szedve, verselve vidáman,
Köszöntsük e napot egy jó társaságban!"
Rébay Lajos előadása után egy szívet melengető, lelkünket emelő szentmisén vettünk részt. Thorday Attila atya szavai, gyönyörű irodalmi példái rávilágítottak arra, mi minden érték van életünkben, csak észre kell vennünk: törődés, odafigyelés, hitünk és magyarságunk megtartása.
A délutáni focimeccsek végigszurkolása után egy Haydn-opera várt ránk. Örömmel konstatáltuk, hogy mennyire élvezhető egy opera, mindenki rengeteget nevetett a félreértéseken alapuló történeten.
Ezek után következett a záróakkord: kóstoló a Kárpátaljáról hozott ínyencségekből. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: mangalicazsíros és -pástétomos kenyér, ízelítő a különböző biolekvárokból s iszogathattunk a Tüzes Pali-féle szilvapálinkából.
A nap végére bebizonyosodott, hogy Isten szereti és segíti a vidám, talpraesett embereket, minket kárpátaljaiakat még jobban összekovácsolt a készülődés, az egymást segítő munka s végül a sikeres nap. Minden cselekedetünkben, a nap minden pillanatában érezhettük Isten jelenlétét.
A gyönyörű környezet, friss barátaink, az előadásokon ajándékba kapott gondolatok megerősítettek abban, hogy itt a helyünk.
"Őrizzük lelkünkben a hálát,
S a köszönet ki ne fogyjon ajkunkról!"
Iván Éva, Kárpátalja


Az Anyaország napja a sátoraljaújhelyi Háló táborban.
Hiába no, csak nem tagadtuk meg önmagunkat: a magyar ember szívesen él a föld termésével étel s ital formájában egyaránt. E meggyőződésünket tükrözte napunk keretes szerkezete: a reggelt zenés, pálinka-kínálással kezdtük, és a napot a Gabona zenekarral zártuk. S még mielőtt bárkiben az a gyanú támadna, hogy a tábor utolsó napját a duhajkodásnak szenteltük következzen itt most pár, maradandóan szép pillanat felelevenítése.
Előadásként nem nagy emberek nagy gondolatait hallgattuk, rólunk szólt az a beszélgetés, amit öt vállalkozó szellemű társunk folytatott a tábori hallgatóság előtt. Tanúságot tettek arról, hogy életük során hogyan élték át azokat a helyzeteket, amikor el kellett engedni szeretett embereket, körülményeket, munkát, egészséget... Magunkra ismerhettük történeteikben.
A kiscsoportos foglalkozások is a búcsúzás, az összegzés jegyében teltek: hálát adtunk azokért az értékekért, amikkel egymás révén gazdagodtunk, felidéztük a tábor legmeghatározóbb perceit, és természetesen címeket cseréltünk.
Szomorkodásra túl sok idő nem maradt aztán, mert a sportversenyek döntői, a gyerekek színes, zenés produkciói gondoskodtak arról, hogy vidáman teljenek az utolsó órák.
A tábor elején ezeket a sorokat kaptuk útravalóul: kikapcsolni a hajszát. Felülemelkedni. Kilépni a kalodából, kiszakadni a hétköznapiság fogságából. Szélesre tárni a horizontot. Látni. Mélyet lélegezni. Hinni, s aztán amíg tart a szusz, tenni!?
Munícióval elláttak minket bőségesen ez alatt az egy hét alatt, most rajtunk a sor: erősíteni a szálakat emberek között, közösségek között, magyarok között. Egyszóval: hálózni.
Szénássy Judit, Győr


Élménybeszámoló a sátoraljaújhelyi táborból a Barta családtól.

A gyerekünk előbb lett hálós mint mi. Amikor hazajött Somlyóról az ifjúságii találkozóról tetszéssel számolt be az ott megéltekről és elhangzottakról. Ez elgondolkoztatott, mert nagyon kritikus szokott lenni.
Nekünk a tábor volt az első komoly hálós kapcsolatunk. A jelentkezés a Magyari komák szeretetteljes noszogatására történt. Fáradtan érkeztünk a hosszú utazás után és kissé kívülről figyeltük, hogy az emberek nagy szeretettel üdvözlik egymást. Számunkra az is vicces volt, hogy itt aztán lesz program. A szabadságunkat saját időbeosztással szoktuk megtervezni. Pláne jópofaságnak tartottam, hogy hétfőn mi leszünk a tábor ébresztői, mert én, Magdi, alig vagyok képes felébredni reggel, nemhogy másokat ébresszek fel. Amikor megláttuk a sok székelyruhás mosolygó arcot, nem is zsémbeltünk a korai ébredésért, teljesen bekapcsolódtunk a programokba. Az előadások nagyon színvonalasak voltak, a kiscsoportos beszélgetésekből nagyon sokat tudtunk tanulni, épülni. A délutáni sport programokon Laci és Szabi elemükben voltak, mivel fociztak és nem is rosszul, valódi sztárokká fejlődtek. Timike és én a szurkolótáborba helyezkedtünk el és merem állítani, hogy ennyit még soha nem üvöltöttünk egyfolytában és ilyen hangosan. Sőt volt amikor csurom vizesek lettünk, úgy megvert az eső. Nem is volt az baj. A Gyöngytyúkoknál én is próbálkoztam a focival, de kiderült, hogy nem vagyok olyan tehetséges mint a fiúk.
Laci: A tábor nagyon tetszett. A kiscsoportos beszélgetések, a mérkőzések, az hogy a gyerekek is velünk lehettek és mégsem lógtak a nyakunkban az unalomtól, hanem saját tevékenységekkel voltak elfoglalva. A 19 éves fiunk, Szabi, nem szívesen jön velünk bárhova, de itt mindannyian jól éreztük magunkat: Jó volt látni, hogy mindenki elemében van. Timikét, a lányunkat egy méhecske csípte meg és ez eléggé elkeserítette mert nem tudott kézimunkázni. De a doktornő gondos ápolása után megoldódott ez a baj is, és a továbbiakban kitűnően érezte magát.
Magdi: Lelkileg feltöltődtem, sokat kaptam az előadásokból, a sport is nagyon tetszett. De számomra a csattanó az volt, mikor a bűnbánó pénteken a fiunk három év után gyónt és áldozott. Sírtam örömömben, és azt mondtam, hogy itt Isten jelen van. Ahol pedig Isten jelen van, ott rossz nem lehet senkinek.
Timi: Én nagyon jól éreztem magam, sok barátnőt szereztem. A nagy foci mérkőzésekre pompon csajoknak öltöztünk és így kiáltottunk: "egy gólt, egy gólt, egy erdélyi gólt". Annyira sikoltottunk, hogy másnapra berekedtünk Sokat kézimunkáztunk, versenyeztünk, sportoltunk, úsztunk. Annyira megbarátkoztunk, hogy a búcsúzkodásnál szinte sírtunk. A bogozás nagyon tetszett. Kata és Bogi most már a barátnőimnek számítanak. Sokat versenyeztünk úszásban és sok díjat nyertünk, és ez jól is esett. Számháborúztunk az erdőben, egy kicsit zajosan igaz, a ki mit tud előadáson felléptek a gyerekek is. Csenge énekelt. Nagyon jól telt a tábor. Bár lett volna háromhetes!
Szabinak legjobban a kiscsoportos megbeszélések tetszettek, nagyon jól összetalált a tagokkal. Sok kihívásnak próbált eleget tenni, és sikerült is neki. Foci, kosár, úszás, bűnbánó péntek, és különböző emberekkel a megismerkedés: ezek voltak a legnagyobb élményei.
Minden OK volt, még a DJ Szabi bulija is. Köszi mindenért. Úgy érezzük mintha 100 éve ismernénk egymást, és 99 éve barátaink vagytok.


Fejér Sándor és Mária beszámolója a táborról.

Ismerőseink, akik a tavalyi Háló táborban részt vettek, nagy lelkesedéssel meséltek az ott töltött élményekről. Hívásukra igennel válaszoltunk. Nem volt elvárásunk a tábortól, mert tudtuk, hogy fantasztikus emberek társaságában fogjuk tölteni azt a hetet, és ez garanciának elég is volt.
Már az első nap morzsolgattam a könnyeimet szét a szememben a meghatottságtól. A fogadtatás a hálótársak szeretete, az idegen vezetők barátsága, nyíltsága, kedvessége nagy hatással volt ránk.
A tábor színes és változatos programmal várt. Az előadók hasznos tanácsai, élettapasztalatai, amelyek mindig az aznapi témához kapcsolódtak, elragadták figyelmünket. Utána, mindig kiscsoportban beszélhettük meg a hallottakat, illetve mindenki a saját életéből mesélt a témához kapcsolódó történetet. Csoportunkra a meghittség, a bizalom a megértés hangulata volt jellemző.
Szórakozásra is jutott idő. Volt, aki a focit, kézilabdát vagy kosárlabdát részesítette előnyben, de aki nem akart részt venni a sporteseményeken, akár szurkolóként sem, az a fürdőmedencében vagy annak partján szórakozhatott.
Az esték változatos kulturális programokat ajánlottak: színház, opera, jazz, néptánc, társasági tánc stb.
Magyarságunknak a tanúságtétele volt a Magyar Kálvária megmászása, este 10 ill. hajnali 4 órától. Köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk, mert hitünkben és magyarságunkban erősödtünk.


Gyöngyössy Lajos beszámolója a táborról:Bárka és szalmaszálak

A Háló táborban sikerült felülkerekednünk gondjainkon... a hegyen.
A 2009 augusztus 2-9. között lezajlott Háló tábor Sátoraljaújhelyen a véleményem szerint egyértelműen sikeres volt. Örömteli találkozások voltak, nem volt különösebb nézeteltérés, viszont értékeket hoztunk létre, volt kihívás - megoldottuk, teljesítettük, a színvonalat a meghívott püspökök, papok, előadók, művészek magasra emelték. Élmény volt a sok gyerek, akik a szülőkkel a táborban voltak - bátran mondhatom: van jövőnk! Egyszóval: Sikerült!
Három témát emelek ki a sok közül. Mielőtt elmerülnék a három témában, melyekről szólni kívánok, köszönetemet nyilvánítom itt írásban is a táborért a szervezőknek, hogy velem lehetett Valerián (a továbbiakban Vali) a csángó kispap a moldvai Frumószából, és köszönöm azt is, hogy a tábor egyik rendezvényén lehetőséget kaptam megszólalni és segítséget kérni a Magyar Rákellenes Liga önkénteseként a súlyos rákbeteg hálós társunkért Dankai Józsefért. Elnézést kérek, hogy csak most küldöm beszámolómat, de meg kellett várnom néhány eseményt, mellyel a történetek egy kicsit kerekebbek lettek.
Az első témám Vali, akinek kellett egy bárka, igen egy olyan bárka, melyet maguk a táborozók testesítettek meg. Segítségével beúszhatott a románból a magyar keresztény-katolikus közösségbe. Megízlelhette azt, hogy mit jelent majd neki a magyar katolikus közösség, ha pap lesz. A résztvevőkkel a sok-sok személyes találkozása közül kiemelkedett Ternyák Csaba érsek és Székely János püspök úrral valamint a leendő paptársaival történt megismerkedés és beszélgetések, melyek nagy lelki élményt szereztek neki. Bár a magyar nyelvtudása hiányos, át tudta küzdeni magát a nyelvi nehézségeken, jól meg tudta értetni magát. Az, hogy mennyire közösségi ember, és milyen sokat számít neki a közösségünk, bizonyította a közvetlensége a beszélgetések során, a foci és vízilabda mérkőzéseken a részvétele is.
Amikor utaztunk hazafelé a vonaton a nagy hőségben, érezni lehetett a szavaiból, hogy egy végső megerősítést kapott a táborban a papi hivatásához. Ez a tábor sikerességéhez sokban hozzájárult.
Vali azóta beiratkozott a Balassi Intézet magyar nyelv tagozatára (egy pap mégsem bakizhat sorozatban a szószéken!) és a váci szemináriumot is látogatni fogja a fennmaradó szabadidejében. Az idén a papok éve van. Imádkozzunk érte is, hogy legyen még egy csángó papunk Magyarországon, akinek már van kötődése a Hálóhoz. Spirituális segítségünkre azért is szükség van, hogy a kettős terhelés elviseléséhez legyen ereje, az új környezeteit megszokja és példamutató elszántsága ne törjön meg.
Ő talán példa lehet minden fiatalnak, aki úgy érzi, megszólítást kapott arra, hogy pap legyen.
A második téma emberileg nagyon nehéz. A szenvedő alanya nem sokat tehet helyzete jobbra fordulásáért. Dankai József tiszaújlaki hálós társunkról van szó. Nem lehetett közöttünk, mert súlyos rákbetegsége (vastagbélrák és áttétek a májra) nem tette lehetővé a részvételét a táborban. Tudott dolog az, hogy a határon kívül rekedt magyaroknak súlyos százezreket (neki már több mint egymillió forintot) kell fizetni egy-egy kezeléssorozatért, jelen esetben a kemoterápiáért. Természetesen ő és családja minden szalmaszálba belekapaszkodna az életéért. Ez esetben mi a hálós társak és mindenki, aki adományozott, egy-egy szalmaszál volt neki. A sok szalmaszálból szintén lett egy bárka, mely egyben a remény bárkája is. Reméljük, hogy nem süllyed el és kiúszik vele a betegség tengeréből. Az első kúrán túl van. Most a második kezdődik ugyancsak Debrecenben az adományokból. A Magyar Rákellenes Liga is megmozgat mindent és próbál segíteni a gyógyulása érdekében. Kérjük, hogy további kezeléshez segítsen hozzá, aki még tud adományával a Háló Központon keresztül abban a reményben, hogy jövőre Józsi velünk lehet a Háló táborban. Imáinkban se felejtkezzünk meg róla!
Végül egy nem túl látványos de rendkívül fontos és pozitív eseménye volt a tábornak a Pedagógus Munkacsoport (PMCs) összejövetele(i). Mivel a Budapesten dolgozó moldvai csángók alapfokú oktatásában (magyar nyelvű írás-olvasás tanítása) érdekelt vagyok, részt vettem ezeken a megbeszéléseken, melyek egyben ismerkedési alkalmak is voltak a régi-új PMCs tagok között.
Számomra nagyon jól esett, hogy milyen pozitívan áll minden résztvevő a csángó magyarnyelv tanulásának kérdéséhez. Néhányan a moldvai tanításban való részvétel lehetőségét is felajánlották, különös tekintettel a majdani moldvai magyar misére való felkészítésre. Erre nagy szükség van, mert a magyar mise újra bevezetése a magyar írás-olvasás tudása nélkül valószínű nem lesz sikeres.
Természetesen sok más témát is megbeszéltünk és most már csak rajtunk múlik, mit valósítunk meg belőle.


Tifán Sára (Székelyudvarhely) beszámolója a tábor kupac altáborából.

A tábor nagyon de nagyon jól telt. Már amikor megérkeztünk akkor láttam, hogy nagyon jól fog telni, szóval a hely is tökéletes volt és az étel is. Minden nap különböző programok és játékok. Tetszett minden napnak a tervezése. Főleg a medence, az úszóversenyek, focibajnokság.
A fürdések is nagyon jól teltek, mert amikor délelőtt nagyon nagy meleg volt, akkor jókat hűsöltünk és játszadoztunk. A tábor hangulata, a kupac altáborban szervezett foglalkozások, itt kiemelhetem a tornát, szabadtéri játékokat, az előadásunk, az esti programok: a színház, az opera, a koncertek, az esti tánctanítások és a szombat esti buli mind-mind fantasztikus volt.
Egyszóval ki sem lehet fejezni, hogy milyen jól telt!
Remélem jövőbe is jövünk, mert én most először voltam ilyen táborban és fantasztikus volt!

És Tifán Sándor beszámolója.


Mi az idén kerültünk kapcsolatban a Hálóval (egy volt kolléganőmnek köszönhetően: N. Marika ,,Köszönöm neki!") Részt vettünk egy bogozói találkozón, tetszett a társaság és a lelkiség, amit az ember ezek között az emberek között megérez és amit hiányolunk a hétköznapjainkban.
Mikor hallottunk a Sátoraljaújhelyen szervezett táborról feleségemmel egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy mindenképp részt veszünk.
Én figyelemmel kísértem a programot, amit a tábor megtervezett és éreztem hogy erre van nekünk is most szükségünk. ,,Kiszakadni a hétköznapok rohanó világából: hegyként emelkedjünk fölé".
A táborban mindent megkaptam, amit elvártam mindezekből, lelkileg-testileg. Éreztem, hogy akik ott vannak hasonlóan éreznek és gondolkodnak mint én, és ez nagyon közel hozza az embereket egymáshoz. Tetszett minden napnak a programja: a reggeli imák, a sport programok, a mindennapi előadások és annak témái, és mindezek megosztása a kiscsoportos beszélgetéseken. A mi csoportunk a beszélgetések alatt az együttérzésről és gondolkodásról még jobban megerősített. Nagyon jól éreztem velük együtt magam.
A legszívesebben újra hallgatnám Sebestyén Ottó és Fülöp atya előadását, ha lenne erre lehetőség.
A sport mérkőzéseken egy picit meglepődtem, a győzni akarás minden csapatnál mennyire erős, és megfeledkeznek arról hogy nem az a lényeg, hogy ki a győztes hanem az, hogy együtt játszhatunk: Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Anyaország, Partium és Délvidék.
Minden napnak volt olyan mondanivalója számomra, amit a lelkemben éreztem, csak nem foglalkoztam eleget vele.
De ez a tábor ráébresztett arra, hogy mindezek Isten ajándékai, és készítsünk bárkát magunknak, hogy mindezeket megőrizzük, és hogy átadhassuk mindezeket másoknak.
Feleségem és kislányom, Sára is nagyon elégedettek voltak a táborral. Én azt sajnálom, hogy lemaradtam az eddig megszervezett kilenc táborról, és reméljük, hogy a jövőben nem maradunk el ezekről a táborokról.
Isten áldja és segítse mindazokat akik munkálkodnak mindezekért!
 
Még nincs azonosítód?
Joomla oldal, készítette: Tel-e-universum Kft.