A szokásos hálós koreográfiával kezdtünk, egy ima, rövid ismerkedés, játék. A nap témájának felvezetéseként Szeibert András bemutatta a Hálót. 36 éve létező civil szervezet vagyunk. Már unoka szervezetünk is van, ennek származási sémája: Háló → 72 Tanítvány Mozgalom → Bízd Rá Magad! Kezdeményezés. Létezik egyfajta minőségbiztosításunk, meghatároztuk mi a hálós program, szabályokat adtunk, ha ezeket betartják, akkor ahhoz a (márka)nevünket adjuk. Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni, 2003-ban készült egy 40 oldalas nyomtatott anyag, a Háló találkozók kézikönyve, illetve 2007-ben egy 29 oldalas kiadvány Bogozói kézikönyv címmel.
A nap súlyponti eseménye volt Zs.Gyenes Krisztinának, a szegedi székhelyű Talentum Alapítvány az Önkéntesség Támogatásáért ügyvezető igazgatójának közel egyórás nagyon jó és hasznos előadása. 2002 előtt Krisztina maga is informális szerveződésben volt önkéntes. Ilyen formában dolgozott szarmata kori ásatáson, kórházban, egyházi környezetben, határon túl Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján, és amikor még volt ilyen, menekült központban. Ma már az önkéntes tevékenysége mellett főállásban cégeknek, szervezeteknek oktatja az önkéntesek menedzselését.
Krisztina megadta az önkéntesség definícióját, ez ellenszolgáltatás nélkül, szabad akaratból végzett tevékenység a közjó szolgálatában. Hacsak lehet a munka szót kerüljük, mert ez nem profit orientált, és nem fekete munka. Az önkénteseket szervezni, menedzselni kell. Van egy struktúra mögötte, még ha nem is vesszük észre. Amit elvállalunk, az kötelesség. Az önkéntes nem időmilliomos robotember, hanem szolgálattevő. Őket úgy kell kezelnünk, mint aki a szervezetünk képviselője. Fontos tudni, kinek mi a motivációja, mert akkor tudjuk megtartani őket, és mindig köszönjük meg, hogy dolgoztak.
Az előadó részletesen beszélt az önkéntesek szervezésének keretelemeiről, ezek most csak pontokba szedve; a statikus elemek: 1. szervezeti motiváció, 2. szervezeti irányelvek, 3. motiváció, 4. szűkebb belső környezet, 5. külső környezet. A dinamikus elemek: 1. toborzás, 2. kiválasztás, 3. bevezetés, integrálás, 4. felkészítés, képzés, 5. koordinálás, mentorálás, 6. motiválás, 7. ellenőrzés, értékelés, visszacsatolás, 8. elismerés, köszönetnyilvánítás, 9. költségtérítés, 10. kilépés, 11. az önkéntes tevékenység dokumentálása.
Krisztina előadásának befejező részében beszélt az általuk menedzselt projektekről, milyen sikeresek voltak, mennyi előzetesen nem várt örömet adtak mindkét félnek, az önkénteseknek és az őket fogadó szervezeteknek. Ezek igazi mindkét fél nyer történetek.
Az előadás után Thuróczy Gyuri beszélt arról, hogyan éltek az nyolcvanas években az akkori kisközösségekben. Az önkéntes szót abban a korban Magyarországon senki nem használta. Bizalom és személyes kapcsolat alapján szerveződtek, ma már nem így működnek. Természetes volt, hogy időt, energiát, pénzt is áldoztak. Szolgálták, azt amiben benne éltek. Olyan sokat kaptak, hogy nem is volt kérdés, hogy visszaadják. A hálós önkéntesek, a bogozók kicsit másként működnek, mint az előadásban elmesélt történetek szereplői, hálós társainktól hosszabb távú elköteleződést várunk el, de a Krisztina-féle profizmust nekünk is tanulnunk kell.
Figyeljünk arra, hogy nem hálós környezetben a bogozó szót magyarázat nélkül ne használjuk, többnyire nem értik az emberek. Amikor először hallottam, én nem arra a képi szimbólumra gondoltam, ami a halászháló csomópontja, a bog, - lényegében ettől háló a háló, - hanem, nekem mint a szlavisztika iránt érdeklődőnek, a szláv nyelvek Bog (például az orosz Бог (ejtése bog) a lengyel Bóg (ők az ó-t u-nak ejtik) Isten szava ugrott be. Magamban ezt úgy fordítottam le, hogy a bogozás a Kárpát-medencei szláv környezetben Istennek szánt/szentelt cselekedet.
A budapesti hálósoknak immár tizenegyedik éve, mondhatni édes terhe, az S4 Kulturális és Közösségi Központ, a halo.hu honlap folyamatos működtetése, a Tarsoly megjelentetése, időnként még a nyári tábor szervezése is. Már az S4 fogadóképessé tételébe is nem kevés önkéntes munkaórát fektettünk be.
Az előadás után a találkozó témájában kiscsoportokban beszélgettünk arról, hogy ki miért lett akár, nálunk, akár máshol önkéntes, vagy ha nem, miért nem, továbbá hogyan tudnánk újabb önkénteseket bevonzani. Keressük azokat, akikben meg vannak a mozgatórúgók, azokat is keressük, akik nem tudják hol található hozzájuk közel álló érték rendszerű közösség. Végül plénum és hirdetések következtek. Szó volt a Pártfogó Pengőről és az 1%-os támogatásról. Széplaki Marika főszerkesztő bemutatta a Háló lapját, Tarsolyt, ami nemcsak a honlapon keresztül érhető el, de nyomtatott formában is ingyenesen terjesztjük. Elmondta, az idei Imádság éve kapcsán magánkiadásban, limitált példányban családtagoknak, barátoknak, kedves ismerősöknek szánt ajándékként a szerzője megjelentetett egy Tarsolyomat is.
A fotók kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a találkozó 10-től 17 óráig tartott. A fotók nem akkor készültek, amikor a legtöbben voltunk, hanem amikor a fényviszonyok a legkedvezőbbek voltak, borongós novemberben vagyunk, és a Semmelweis utca 4. előtti járdán a korai juharok levelei nemhogy nem hullottak le, de még alig sárgulnak. Néhányan egyéb elfoglaltságuk miatt hosszabb-rövidebb ideig voltak csak jelen.
Ráadásként néhányan alkalmi önkéntesként előkészítettük a termet a másnapi Miquéu Montanaro lemezbemutató koncertre, volt aki porszívót ragadott, mások a nézőteret rakták tele székkel. Köszönet mindnyájuknak.
Margitfalvy György
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek..."
Ezekben a napokban emlékezzünk meg név szerint hálós testvéreinkről, akik már átlépték az élet kapuját.
Felvidék - Vadkerti István atya
Kárpátaljai Háló Egyesület - Feketéné Egressy Margit
Partiumi Háló Egyesület - Bauman Enikő, Erőss Endre, Fodor János, Horváth Gizella, Merk Gizella, Neciov Katalin, Oláh Mária (Nagyszalonta), Pakulár Marius, Pintér Éva (Nagybánya), Réti Gyöngyi (Máramarossziget), Uglár István
Erdélyi Háló Egyesület - Antal Mária (Gyímesbükk), Erdős István (Gyergyószentmiklós), Fazakas István, Fazakas Mária (Szováta), Hideg Júlia (Gyergyószentmiklós), Kálmán Margit (Szováta)
Délvidéki Háló Mozgalom - Both István atya (Csóka), Both Kornélia nővér, Csúzdi Erzsébet (Ada), Djerdjika Zairi Györgyi (Torontálvásárhely), Dudas Natália (Torontálvásárhely), Gubacskó Rózsika (Csóka), Martinek Margit (Torontálvásárhely), Mezei Éva (Muzslya), Somoskövi Hermina (Ada), Szauer Miklós atya (Ada)
Magyarország - Molnár László (Sajópálfala)
Jelenits István atya és Nemeshegyi Péter atya tagjai voltak a Bölcsek Körének, a Háló tanácsadói testületének
Közösségépítő focitorna
Hagyományteremtő szándékkal szervezett labdarúgótornát az Erdélyi Háló Egyesület Csíkszeredában. Az eseménnyel elhunyt társuk emléke előtt tisztelegtek, de a jövőnek is üzentek a szervezők.
Erdély több pontjáról érkeztek résztvevők szombaton az első alkalommal megszervezett Dr. Fazakas István Labdarúgótornára Csíkszeredába. Az Erdélyi Háló Egyesület kezdeményezésére létrejött egész napos esemény a sport mellett lelkiségével is fontos üzeneteket fogalmazott meg.
Csobot Györgydeák Szabolcs főszervező, az Erdélyi Háló Egyesület csíkszeredai oszlopos tagja a Hargita Népe érdeklődésére elmondta, a Háló Egyesület közösségi életében mindig is kiemelten fontos szerepet töltött be a futball. A nagyszabású Kárpát-medencei Háló-táborokban mindig játszottak egymás ellen meccseket a különböző régiók csapatai.
"Hét évvel ezelőtt nagyon fiatalon, ötvenévesen elhunyt Fazakas István csapattársunk, s már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk az emlékére egy tornát rendezni. Az elsődleges cél a közösségépítés: minél több olyan férfit meg tudjunk szólítani, akiknek fontos a vallás. A másik fontos szempont az volt, hogy emléket állítsunk Istvánnak. Nem utolsósorban a legnagyobb vágyunk az, hogy az esemény Kárpát-medence-szintűvé nője ki magát" – mondta Csobot Györgydeák Szabolcs.
A torna megszervezésére a Fuss NEKI! Csík harmadik kiadásának segítségével teremtették elő a szükséges anyagi fedezetet, mondta a főszervező. Mint Csobot Györgydeák Szabolcs kiemelte, a legtávolabbi résztvevők Gyulafehérvárról és Kolozsvárról érkeztek, de voltak résztvevők Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről és Brassóból is.
"Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának csapata is az első hívó szóra igent mondott, ami külön öröm számunkra. A mi munkánk és az ő munkájuk között van átfedés: mi is a Kárpát-medencei magyarság közötti kapcsolatokat építjük, ők pedig itt helyben képviselik az anyaországot" – hangsúlyozta Csobot Györgydeák Szabolcs. A hagyományteremtő céllal megtartott labdarúgótorna szombaton este az eredményhirdetéssel és közös vacsorával zárult.
Farkas Endre fenti írása a focitornáról a maszol.ro-n >>
Közösségépítés és emlékezés – Labdarúgótornát szervezett az Erdélyi Háló Egyesület
Hagyományteremtő szándékkal szervezett labdarúgótornát az Erdélyi Háló Egyesület Csíkszeredában. Az eseménnyel elhunyt társuk emléke előtt tisztelegtek, de a jövőnek is üzentek a szervezők
Erdély több pontjáról érkeztek résztvevők szombaton az első alkalommal megszervezett Dr. Fazakas István Labdarúgótornára Csíkszeredába. Az Erdélyi Háló Egyesület kezdeményezésére létrejött egész napos esemény a sport mellett lelkiségével is fontos üzeneteket fogalmazott meg. Csobot Györgydeák Szabolcs főszervező, az Erdélyi Háló Egyesület csíkszeredai oszlopos tagja a Hargita Népe érdeklődésére elmondta, a Háló Egyesület közösségi életében mindig is kiemelten fontos szerepet töltött be a futball. A nagyszabású Kárpát-medencei Háló-táborokban mindig játszottak egymás ellen meccseket a különböző régiók csapatai.
Hét évvel ezelőtt nagyon fiatalon, ötvenévesen elhunyt Fazakas István csapattársunk, s már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk az emlékére egy tornát rendezni. Az elsődleges cél a közösségépítés: minél több olyan férfit meg tudjunk szólítani, akiknek fontos a vallás. A másik fontos szempont az volt, hogy emléket állítsunk Istvánnak. Nem utolsósorban a legnagyobb vágyunk az, hogy az esemény Kárpát-medence-szintűvé nője ki magát" – mondta Csobot Györgydeák Szabolcs.
A torna megszervezésére a Fuss NEKI! Csík harmadik kiadásának segítségével teremtették elő a szükséges anyagi fedezetet, mondta a főszervező. Mint Csobot Györgydeák Szabolcs kiemelte, a legtávolabbi résztvevők Gyulafehérvárról és Kolozsvárról érkeztek, de voltak résztvevők Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről és Brassóból is.
"Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának csapata is az első hívó szóra igent mondott, ami külön öröm számunkra. A mi munkánk és az ő munkájuk között van átfedés: mi is a Kárpát-medencei magyarság közötti kapcsolatokat építjük, ők pedig itt helyben képviselik az anyaországot" – hangsúlyozta Csobot Györgydeák Szabolcs. A hat részvevő között megtalálható volt a Máltai Szeretetszolgálat, az említett főkonzulátus, a gyulafehérvári kispapok csapata, a házigazda "hálósok", valamint Fazakas István egykori csíkzsögödi focis társasága. Ezenkívül indított csapatot az unitárius egyház is, ami a névadó özvegye felé tett gesztus is, aki unitárius vallású, tudtuk meg.
A hagyományteremtő céllal megtartott labdarúgótorna szombaton este az eredményhirdetéssel és közös vacsorával zárult.
Farkas Endre fenti írása focitornáról a hargitanepe.ro-n >>
Több fotó az Erdélyi Háló Egyesület fb oldalán >>
A focitorna csapatai balról jobbra a helyezésük sorrendjében, a bajnokcsapattal kezdve: 1. Máltai SK, 2. Zsögödi Lődörgők, 3. KAPOCS, 4. Erdélyi Háló, 5. Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda, 6. Seminarium Incarnatae Sapientia
Képek a Háló-táborokban éveken át veretlen, tábori bajnok Erdély Háló I.csapatáról. Az az erdélyi csapat, amiben István állandó csapattag volt, utoljára a 2008.évi tatai tábor csoportmérkőzésén kapott ki, akkor éppen a Felvidéki Háló válogatottjától, akiket néhány nappal később a döntőben már legyőztek. Képek balról jobbra: a 2009-es bajnokcsapat, a 2009-es bajnokcsapat és szurkolói, 2010-es tábori kép középen István, 2010-es bajnokcsapat a Háló kupával, a 2011-es a marosfői műfüves pályán. A tábori fotókat Margitfalvy György készítette.
A partiumi Háló, és annak Máramaros-megyei csoportjának facebook bejegyzése:
A Háló máramarosi csoportja október 26-án fennállásának 20. évfordulóját a XVI.Nagybányai Háló-találkozóval ünnepelte. Ahogy a kezdetekkor, most az újrakezdésnél is, Ft. Serfőző Levente volt a találkozó előadója, aki támpontjaival segített bennünket a személyes életünkben, valamint a közösségi életünkben való újrakezdésben. A találkozó több színes kulturális és lélekemelő programot tartalmazott, tudományos szempontból is igyekeztünk megközelíteni az újrakezdés lépéseit, s ami legfontosabb, helye is, és ideje is volt a személyes találkozásoknak és beszélgetéseknek.
Képek a találkozóról (Konrád Csongor, Alexander Et Ella Uglar és Panni Pongracz fotói) >>
Laurán Angéla hosszabb írása a találkozóról a romkat.ro-n >>
A találkozó plakátjai a nagybányai Teleki Magyar Ház folyosóján még a találkozó utáni napon is láthatók voltak (fotó Margitfalvy György).
Halmai Tibor fotója
Írás a találkozóról a ma7.sk portálon >>
20 év után újra Kovácspatakon volt Háló találkozó!
Október 18-án estére érkeztünk meg, és máris elkápráztatott minket a teliholdas panoráma. A látványt kiegészítve az első esti program a Kaptár Band Junior keresztény ifjúsági zenekar által kísért közös ima volt, melyet szabad találkozások, beszélgetések ideje követett, és máris örvendezhettünk egymásnak a Kárpát-medence minden régiójából érkező régi és új barátok.
Szombat reggel újabb csodára ébredtünk, hisz a napfelkeltével együtt keltünk, ami még csodásabb volt, mint az esti kilátás.
A találkozó témája az "Adni és kapni" jelensége volt, hogyan nyilvánul meg felnőtt keresztény életünkben a szolgálat és az elvárás, mennyire várhatjuk el, hogy mindig csak mi kapjunk, a saját igényeink teljesüljenek, és milyen mértékben adjuk mi talentumainkat a közösségeinkbe. Puss Sándor SJ jezsuita szerzetes atya előadásából számos fontos gondolatot hoztunk magunkkal és forgatunk tovább magunkban. Felmerült többek között, hogy menekülnünk kellene onnan, ahol mindig csak kapunk, anélkül, hogy adnunk kellene. Fel kell ismernünk a saját adományainkat, amelyeket kapunk, és azokat tovább is kell adnunk, velük másokat is megajándékoznunk.
Természetesen a kiscsoportos beszélgetés sem maradhatott el, sőt ebéd után 3 további csoportban folytak műhelymunkák a Hálóban történő adományszervezés, kommunikáció, és alternatív találkozók témáiban.
Az estet Dominika Ács Junior Prima-díjas fuvolista és Cseri Kristóf hegedűművész lélekemelő koncertjével zártuk. Hála és köszönet a művészeknek, hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel és előadásukkal! Csodálatos volt!
Hamar elérkeztünk a vasárnaphoz, amikor már a következő lépéseket tervezzük tovább, így a különböző régiókból érkezett résztvevők együtt ültek le csoportosan saját régiójuk további programjait tervezni, amiről aztán nagy közösben is beszámoltunk. Mielőtt azonban a párkányi szentmisére indultunk volna, hálós szokás szerint búcsúztunk egymástól, és igaz, hogy "Múlnak az évek, s mi egyet újra lépünk már. Lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár."
Hálás köszönet a találkozó szervezőinek: Zitának, Krisztinek, Zsuzsának és Endrének!
Kárpát-medencei Háló-találkozó a Dunakanyarban
Tizenhárom délvidéki hálós indult útnak október 18-án, egy hűvös reggelen Felvidékre, Kovácspatakra a Kárpát-medencei Háló-találkozóra. Langyos őszi napsugár, csodás tájak, remek kilátás és felvidéki testvéreink kedves, vendégszerető gondoskodása fogadott bennünket. Időben érkeztünk, így volt alkalmunk a program kezdete előtt egy rövid sétát tenni. Elvarázsolt minket a hegyvidéki táj és a Dunakanyar szépsége.
Összesen hatvanan gyűltünk össze a Kárpát-medence különböző régióiból. Imádsággal kezdtük a találkozót, bekapcsolódtunk Puss Sándor atya vezette, a gyermekek rózsafüzére a világ egységéért és a békéért imádságba. Vacsora után dicsőítéssel folytatódott az este, melynek lélekemelő zenei szolgálata segített minket az elmélyülésben. Szombat délelőtt, az adni és kapni témát jártuk körbe előadások és kiscsoportos beszélgetések segítségével. Mélyen elgondolkodtatott, hogy mindenünket, amink van Istentől kaptuk, épp ezért adnunk csak önzetlenül, viszonzást nem várva szabad. Szentmisével zárult a délelőtt Puss Sándor atya és Vreckó Ferenc délvidéki plébános vezetésével. A délutánt különböző csoportmunkák tették színesebbé, adománygyűjtés, kommunikáció és a jövőre vonatkozó tervek témájában. Az estét hegedű és fuvola koncert zárta, fiatal, helyi tehetségek előadásában. Felemelő komolyzenei élményben volt részünk. Vasárnap, október 20-án délelőtt, régiós megbeszélések zajlottak a jövőbeli tervekről. A találkozó szentmisével és ebéddel zárult. Beszélgetésekkel, találkozásokkal, boldog ölelésekkel és számtalan élménnyel gazdagodva tértünk haza.
A délvidéki hálós csapat utazási költségeit a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Bollók Eperjesi Éva
A bánsági magyar szórványfaluban, Torontáltordán mintegy 70 résztvevővel tartotta 2024. október 5-6-án Az idők jelei címmel regionális találkozóját a délvidéki Háló. Budapestről Puchard Zoltán és felesége, Gyöngyi, valamint e sorok írója vett részt az összejövetelen.
Tizenkét délvidéki településről érkeztek résztvevők, Tordán kívül Zentáról, Csókáról, Padéról, Nagybecskerekről, Muzslyáról, Kisoroszról, Bánáttopolyáról, Magyarcsergéről, Péterrévéről, Adáról és Magyarcsernyéről. Amint Dobai János polgármester a települést bemutató előadásában elmondta, az első írásos emlékek a 13. századból maradtak fenn Tordáról, amely később a tatár és török pusztítás nyomán teljesen elnéptelenedett. Újratelepítése 1776-ban, Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött, a gányóknak nevezett új lakók Szeged és Makó környékéről érkeztek, jórészt dohánytermelők voltak (Torda címerén is látható a dohány), akik tevékenységüket itt is folytatták. Torda nevű helység még kettő van a Kárpát-medencében, a Hajdú-Bihar vármegyei Bihartorda és az erdélyi Aranyostorda, melyekkel Torontáltorda testvértelepülési kapcsolatokat alakított ki. Ezek a helységek nevüket egyes vélemények szerint a legendás hun Torda vezérről kapták. Katolikus temploma 1848-49-ben épült, oltárképén a névadó Nepomuki Szent János látható.
A 48-as szabadságharc idején a szomszédos szerb Basahíd település lakói elűzték a magyar lakosságot, a templomtornyot ledöntötték. Később a lakosság visszatért és újjáépítette a falut. Az első világháborúban tordaiak is részt vettek, a harcokban több mint százan áldozták életüket, a temetőben emléktábla őrzi nevüket. Az 1920-as években Tordának még két és fél ezer lakosa, több tantermes iskolája volt, melyekben 700 magyar diák tanult.
A 2023. évi szerbiai népszámlálás szerint a falunak 1140 lakója van, az állandó lakosok száma 900-950 lehet. A többiek külföldön élnek. Zömmel magyarok lakják, a más nemzetiségűek kb. 15%-ot tesznek ki. Tordát három nagy elvándorlási hullám sújtotta: az első a múlt század 60-as, 70-es éveiben a környező délvidéki városokba irányult, majd a 90-es években a polgárháború elől menekültek sokan külföldre, és végül a magyar állampolgárság megszerzése óta – a kezdeményezők bizonyosan nem erre számítottak - a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok távoztak nagy számban az anyaországba vagy külföldre, tovább rontva a demográfiai helyzetet. Az iskolának jelenleg 54 tanulója van, és működik egy négy évfolyamos szerb tagozat is.
A faluban gyógyvízforrás is van, amelyet sokáig Szentgyörgyvíz néven palackoztak, külföldre is szállítottak, de jelenleg kihasználatlan. Termálvizet is találtak Tordán, szóba jött egy gyógyfürdő építése, de nem találtak befektetőt. Régebben sok iparos működött a faluban, mindenféle mesterséget űztek, de ez mára kiveszett. Ipara nincs, régen volt egy téglagyára, de már nem üzemel.
A délvidéki Hálót főképpen Halmai Tibor, Csúzdi István és Kormos Zsuzsa szervezi, utóbbi volt a három budapesti résztvevő vendéglátója. Halmai Tibor elmondta, hogy a délvidékiek életében fontos szerepe van a Hálónak. Évente 7-8 kerületi találkozót tartanak, és minden hónapban van valamilyen rendezvény. Közös utazásokat, zarándoklatokat szerveznek, részt vesznek különféle lelkiségi mozgalmakban, köztük a házas hétvégében, a focolaréban és másban. Sajnos a fiatal nemzedék nem képviseli magát arányaihoz képest megfelelő számban.
A nagy érdeklődéssel kísért vetített képes fő előadást Puchard Zoltán a templomban tartotta. A találkozó témájáról, az „idők jeleiről” beszélt. Szent Máté evangéliuma 24. fejezetével indított, amely az utolsó időkről, a világ végéről szól. Nem mintha ez már elérkezett volna, nem tudhatjuk, mikor következik be, de kétségtelenül felgyorsult az idő, az elmúlt 60 évben többet változott a világ, mint az azt megelőző 60-ban – mondta többek között. Az egyház nagy kihívásokkal szembesül, erősödik a keresztényüldözés. Ma több a külső, de kevesebb a belső szabadság. Kérdés, hogy tudjuk-e integrálni a külső változásokat belső értékeinkhez? Margaret Mead amerikai kulturális antropológust, írót (1901-1978) idézte, a Hálóra utalva: „Sose kételkedjünk abban, hogy gondolkodó, elkötelezett emberek kicsiny csoportjai meg tudják változtatni a világot. Valójában csak ők tudják megváltoztatni”.
A kiscsoportos beszélgetéseken a résztvevők a Puchard Zoltán által feltett két kérdést járták körül: „Te mitől félsz? Mit gondolsz a reményről?” A bemutatkozásokból az derült ki, hogy szinte minden családból vannak, sajnos többnyire fiatalok, akik az anyaországba vagy külföldre távoztak, egy részük átmenetileg, de sokan véglegesen mondanak búcsút szülőföldjüknek. Van, aki munkát vállal, ingázik külföldre, mint a mi vendéglátónk, Korom Zsuzsa is, aki Bécsben végez idősgondozást, de nem szakadt el szülőföldjétől.
Meg lehet érteni az elvándorlást a kisebbségi helyzetre, a munkanélküliségre, szegénységre gondolva, mégis szíven üti a látogatót a délvidéki magyarság folyamatos fogyatkozása. De vannak olyan helyi vezetőik, a már említett három szervezőn kívül még ilyen például a magyartanár, helytörténész Mezei Zsuzsa férjével együtt, akik a fennmaradás, a magyar és keresztény élet folytatódásának motorjai és zálogai a Délvidéken. Annál nagyobb tisztelet, megbecsülés illeti azokat, akik kitartanak. Köztük a sok magára maradt időskorút, akiknek a gyermekei, unokái Magyarországon, Angliában, más uniós országokban, vagy az Egyesült Államokban keresik boldogulásukat.
Mélyen meghatott az a kedvesség, szeretet, figyelmesség, amellyel a vendéglátók körülvettek bennünket, az érdeklődés, amelyet irántunk tanúsítottak, a finom vacsora és beszélgetés tordai vendéglátóinkkal Korom Zsuzsánál, a szombati díszebéd a kultúrházban a helyi notabilitásokkal, köztük a polgármesterrel és Masa Tamás plébánossal, a tőlük kapott szép ajándékok. A program a templomban a polgármester előadásával, jelen sorok írójának a Hálóról és a lengyel egyház helyzetéről szóló, valamint Mezei Zsuzsa helytörténeti előadásával zárult, melyben az aradi vértanúk emléknapja kapcsán megemlékezett a szabadságharc délvidéki születésű vagy kötődésű mártírjairól, köztük Damjanich Jánosról, Kiss Ernőről és Leiningen-Westerburg Károlyról is.
A találkozó szentmisével és a tájház megtekintésével zárult, amely szemléletesen mutatja be Torontáltorda gazdag múltját, és folyamatosan bővül.
T. Kovács Péter
Október 5-én, immár ötödik alkalommal került sor Torontáltordán Háló-találkozóra, amelyre Délvidék 12 helységéből és az Anyaországból összesen 74 résztvevő érkezett. Nyolc órától kezdődött a vendégek fogadása és a regisztráció a helyi kultúrotthonban, majd kilenctől a résztvevők köszöntése és a találkozó indító gondolatai hangzottak el.
Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője bemutatta a találkozó meghívott budapesti előadóját Puchard Zoltánt. Zoli a Kárpát-medencei Háló egyik alapító tagja. A katolikus értelmiség felé forduló Hetvenkét Tanítvány Mozgalom egyik fő mozgatója, valamint Szürkebarátok közösség egyik alapítója is. Felgyorsult időben élünk, hiszen az elmúlt 60 évben többet változott a világ, mint a megelőző 6000 évben, mondta az előadónk. „Figyeljünk oda az idők jeleire, mert máskor is voltak jelek, de a mostaniak igen jelentősek.” Az előadó szerint világunk kihívásai a globalizáció, migráció, kultúrharc, gender, új rasszizmus és a rengeteg manipulált hír (fake news), szinte csak az van. Egyházunk nagy kihívása pedig a keresztényüldözés. Ma több a külső, ám kevesebb a belső szabadság.
Az előadó kérdésekkel segítette a kiscsoportos beszélgetés menetét (Te mitől félsz?, Mit gondolsz a reményről?), amely 11-től 13 óráig tartott. Az ebéd után Torontáltorda bemutatkozik címmel a falu polgármestere, Dobai János mutatta be a települést, melynek első nyomai már az 1200-as években fellelhetők voltak. Egy szép történelmi áttekintést hallhattunk, és azt az érdekességet is, hogy 1923-ban véletlenül fedeztek fel Tordán egy feltörő vízforrást, ami gyógyhatású vizet tartalmazott, és amit a 30-as, 40-es években palackozva Nyugat-Európába szállítottak „tordai keserűvíz” néven. Sajnos a kiaknázása megszakadt. Mezei Zsuzsanna nyugalmazott tordai születésű levéltáros az aradi vértanúkra való emlékezés kapcsán három olyan vértanúról emlékezett meg, akik ezen a vidéken születtek. Név szerint ők Damjanich János, Kiss Ernő és Leiningen-Westerburg Károly. Legyen áldott az emlékük!
Kovács Péter Budapestről érkezett tanár, az MTI munkatársa, a Szürkebarátok közösségen keresztül került kapcsolatba a Hálóval. Előadása során kifejtette elvét, mely szerint kis közösségekbe kell tömörülni, hogy ellenállhassunk a különféle kártékony ideológiáknak, mint amilyenek a woke és a gender.
16 órától szentmisén vehettünk részt a Nepomuki Szent János plébániatemplomban, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános mutatott be. A találkozó lezárásaként Halmai Tibor ismertette az idén még előttünk álló Hálós programokat és bejelentett egy apró, de fontos örömhírt: megszületett a Délvidéki Háló Mozgalom nyílvános Facebook oldala, amely ITT elérhető!
A találkozás és az együtt eltöltött nap örömével tértünk haza otthonainkba.
Bálint Tünde
További képek a Délvidéki Háló Fb oldalán ITT, és a Nagybecskereki Egyházmegye Fb oldalán ITT!
A hosszú forró nyár után az S4 különösen gazdag programmal várta látogatóit. Ezek közül kiemelkedtek az Ars Sacra Fesztivál és a Belvárosi Művészeti Napok eseményei, valamint a Háló Jazz Klub 150. koncertje. A visszhangról az alábbi fényképes írások tanúskodnak:
Háló 150! - Somogyvári Péter fényképes beszámolója a Tony Lakatos koncertről (jazz.hu) >>
Márton Attila írása a Háló Jazz Klub 150. klubestjéről (jazz.hu) >>
Martinek Imre írása a Dunatáj30 vetítésekről a (HétNap.rs) >>
Sándor Ádám oboaművész szervezte, vezette Nádmesék koncertsorozatnak immár sokadszor volt helyszíne az S4.
Martinek Imre írása a David Yengibarian Trió koncertjéről (HétNap.rs) >>
Ez utóbbi nem volt fesztivál esemény, nem volt kerek évfordulós esemény, csak egy "szokásos" S4 koncert. A David Yengibarian Trió ez alkalommal másodszor koncertezett nálunk.
Martinek Imre írása az Ars Sacra programjainkról (HétNap.rs) >>
Margitfalvy György
A tábori meghívó és minden tudnivaló ITT megtalálható
Facebook esemény: ITT
2024. augusztus 11 és 17 között került sor a XXIII. Kárpát-medencei Háló-tábor megszervezésére a gyönyörű Zempléni-hegység közepén megbúvó Pusztafaluban, amelynek témája „Közösségben…” volt. A tábor mintegy 200 résztvevője a Kárpát-medence mind a hat régiójából, Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Partiumból érkezett. Mi délvidékiek huszonheten jöttünk, többségében egy bérelt busszal. A 14 órás hosszú utazás alatt jól összerázódott a kis csapat.
A buszbérlés költségeit a Nemzeti Együttműködési alap támogatta.
A táborszervezők szívélyes fogadtatása után hálaadó szentmisét mutattak be a velünk együtt utazó délvidéki atyák Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános és Halmai János nagybecskereki káplán, majd összeállt a tábori miséken zenei szolgálatot teljesítő lelkes kis csapat.
Mint minden évben a tábor korosztály szerint, felnőtt, ifi és tini, gyerek, ovis és baba-mama-papa altáborokra oszlott. A hét folyamán minden napnak egy-egy régió volt a házigazdája. A napok témái a közösségben való létünk szintjei voltak keresztény életünkben, mint amilyenek: közösségben a társadalomban, közösségben a családban, közösségben Istennel, közösségben az egyházközségben és közösségben a Hálóban.
A délvidéki csapat a tábor első napján vállalta a házigazda szerepét. A buszon begyakorolt énekszóval ébresztettük a táborlakókat, majd a napi zsolozsmát választottuk reggeli imaként. A délelőtt folyamán közös tábornyitó ünnepségre került sor, ahol a Kárpát-medencei Háló egyik alapítója Szeibert András köszöntötte és buzdította a táborlakókat, majd megismertük a tábor szervezőit, az altáborok vezetőit és a kiscsoport vezetőket. Ezután a nyitó szentmise következett, amelyet a Kecskemétről érkező Mons. Dr. Tóth Tamás atya, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára celebrált a jelenlevő atyákkal együtt. Délután Tamás atya gondolatindító előadását hallhattuk, amelynek témája „Közösségben a társadalomban” volt, alapgondolata pedig, hogy az emberiséget Isten egy nagy egésznek teremtette. Az oltáriszentségben jelen levő Krisztus asztalközössége által mi a világ összes keresztényeivel egymás testvéreivé válunk. A kiscsoportos beszélgetéseken az ismerkedés után, mély megosztásokra került sor az előadás kapcsán. A nap hátralevő részén minden Háló-tábor közkedvelt programjára a gasztroest megszervezésére került sor, ahol a régiók otthonról hozott étel és ital különlegességeikkel kínálták meg egymást.
A tábor második napján Magyarország volt a házigazdánk. A korán kelők a tábor minden reggelén íjászkodhattak, Szeibert András irányításával. Az ötletes ébresztő után imával kezdtük a napot. A délelőtti előadást a Marosvásárhelyről érkező Szénégető István atya tartotta, Közösségben a családban címmel. A családot, a legkisebb közösséget ugyanúgy, mint a többi közösségeinket is három alapvető tulajdonság kell, hogy jellemezze. Az Isten ajándékaként kapott sokszínűségünk, amely képességeink, adottságaink révén mutatkozik meg, a példaként követendő ősegyház jellemzője a közösségi anyagi és szellemi tulajdon kell legyen, valamint a hit a Szentháromságban, mint a közösségek támogatójában- mondta István atya. A közösségek, így a család is csak akkor működik, ha a tagjai szeretetből kezdeményeznek, kapcsolódnak egymáshoz és adni akarnak az Isten által kapott készségeikből, képességeikből. A témáról kiscsoportokban beszélgettünk. A megszokott időpontban a napi szentmisén vettünk részt, amelyet István atya celebrált a jelen levő lelki atyákkal együtt. A délutáni kirándulós program két lehetősége közül választhattunk, a gyalogos túrázást a fűzéri várhoz, vagy a buszos kirándulást a fűzérradványi gróf Károlyi Ede kastélyhoz. Mind a két lehetőség csábítónak tűnt, de én a kastély látogatás mellett döntöttem. A 900 hektáros rendezett területen lévő angolpark és a gyönyörű részben felújított kastély megtekintése felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Az esti program Navratil Andrea Dúdolójával, amelyet egyformán élveztek kicsik és nagyok, még csak tetézte a második nap élményeit.
Szerdán a kárpátaljaiak ébresztették a tábort és szervezték meg a reggeli imát. A nap témája Közösségben az Istennel volt. A délelőtti előadást, az Erdélyből érkező táborozó társunk Acél Cecília tartotta. Jól felépített, mély gondolatokkal és személyes megosztással gazdagított előadásában rámutatott arra, hogy milyen fontos az Istennel való kapcsolatunk, mert ha az nincs rendben, más közösségben sem tudunk helyt állni. Ugyanez érvényes fordítva is. Ha nem tudunk a mellettünk élőkkel közösségben lenni, megbántódásainkat letenni, akkor Istennel való kapcsolatunk is lazábbá válik. A kiscsoportos beszélgetéseinkben személyes példáinkkal gazdagítottuk és erősítettük egymást. Az ezt követő szentmisét a nagykálói kerület esperese Lengyel József atya tartotta a jelenlevő atyákkal együtt.
A délutáni választható programok közül az un. falusi olimpia nyerte el a többség érdeklődését, ahol gyerekek, tinik, ifik és felnőttekből álló csapatok vetélkedtek a következő ügyességi számokban, mint amilyenek a zsákban ugrálás, csizmadobálás, kukoricamorzsolás, talicskatolás bekötött szemmel, gólyalábon járás és mások voltak. A szerda est az elcsendesedés jegyében zajlott, Taizé imaórával, szentségimádással egybekötve, amely alatt gyónási lehetőség nyílt, majd az éjszakába nyúló zsoltárok olvasása következett.
Csütörtökön augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a felvidéki barátaink kerültek sorra a tábor házigazdáiként. A nap témája Közösségben az egyházközségben volt. Délelőtti előadónk Csordás Gábor, nyíregyházi plébános atya az egyházközségekben tapasztalható pozitív és negatív jelenségekre hívta fel a figyelmünket. A falusi egyházközség nagyon könnyen ellaposodik, a városi egyházközségeknél viszont nagy a választási lehetőség, ha több plébánia is van a helységben. Ott az emberek nem köteleződnek el egy egyházközség mellett. Fontos, hogy az egyházközségek tagjai missziós lelkületűek, befogadóak és tettre készek legyenek, így közösen segítve a helybéli plébános és a képviselő testület tevékenységét, saját lehetőségeik és képességeik szerint. A kiscsoportos beszélgetés után hangulatos ünnepi szentmisén vehettünk részt, amelyet Csordás Gábor atya és paptestvérei celebráltak. A szentmise zenei szolgálatát ez alkalommal a Nyíregyházáról érkezett kántor gyönyörű orgonajátéka és éneklése tette még ünnepélyesebbé. A délutáni szabadidős programok keretében néhányan kirándultak a határ felvidéki oldalán fekvő Izra tóhoz, mások kötetlen beszélgetést folytattak, ismerkedtek egymással. Este a Képmás együttes megzenésített versekkel szórakoztatta a tábor résztvevőit.
Pénteken a tábor utolsó napján Erdély és Partium közösen ébresztette a tábort és szervezte meg a reggeli elmélkedést. A délelőtti előadást Dr. Thuróczy György a Háló egyik alapítója tartotta Közösségben a Hálóban címmel. Többek között beszélt a Háló lelkiségéről, amely befogadó, nyitottságáról, Kárpát-medenceiségéről, keresztény mivoltáról és nem utolsó sorban a magyarságtudatot erősítő feladatáról, különösen az elszakított területeken. A Kárpát-medencei Háló felebaráti közösség, amely az otthon egyházát építi, ahol minden kisközösségbe tartozó vagy közösséget kereső ember szeretve érzi magát. Előadása után Német Zsolt, parlamenti államtitkár szólt a táborlakókhoz. Méltatta a Háló tevékenységének jelentőségét, amely civil kezdeményezésű, alulról építkező, kapcsolatokat építő mozgalom. A magyar társadalomban nagyon fontosak a keresztény értékrendet valló civil kezdeményezések, emelte ki Németh Zsolt államtitkár. A tábor utolsó kiscsoportos beszélgetésén, a hét folyamán a már összeszokott baráti közösségek elbúcsúztak és egymást megajándékozták egy-egy személyes jókívánsággal vagy fohásszal. A táborzárási program szentmisével kezdődött, amelyet a Debrecenben szolgáló Mike Ervin atya, a táborszervező csapat tagja celebrált a jelenlevő atyákkal együtt. A mise után az ovis, a gyerek, tini és ifi altáborok résztvevői énekkel, mesével, tánccal kedveskedtek a tábor résztvevőinek. Ezzel betekintést nyújtottak egész heti tevékenységükbe, amely idő alatt lehetővé tették a szüleiknek, nagyszüleiknek a felnőtt altábor programjain való részvételt. Végül ajándékot is kapott minden táborlakó, egy cserépbe ültetett virághagymát, amelyet tábornyitáskor hoztunk a Kárpát-medence régióiból. Így jelképeztük, hogy szebbé, virágosabbá varázsoljuk a teremtett világot. Az estet és egyben a XXIII. Kárpát-medencei Háló tábort is fergeteges, csűrfesztivállal-táncházzal zártuk.
Szombaton reggel hálaadó csendes szentmisén vettünk részt, amelyet a két délvidékről érkező atya, Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános és Halmai János nagybecskereki káplán celebrált, akik a tábor minden napján a vendégatyákkal együtt koncelebráltak a szentmiséken. A reggeli után már csak a búcsúzkodás és fotózás következett a hosszú haza vezető út előtt, amely alatt bőven volt időnk a táborban megélt közösségi élményeink átgondolására és megosztására.
Halmai Ági
Halmai Ági írása fotókkal a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Halmai Ági írása fotókkal a Magyar Kurír honlapján >>
Fényképek a táborról (Forrás: Háló Fb oldal): 1. nap; 2. nap; 3. nap; 4. nap; 5. nap
A Kárpátaljai Háló Egyesület július 20-án tartotta családi napját Nagyszőlősön, a Fekete hegyen, amelyen 45 fő vett részt. A résztvevők Nagyszőlős,Tiszaújlak, Salánk, Bene, Tiszapéterfalva, Koncháza, Tiszaújhely, Karácsfalva községekből érkeztek. A napi program nagyobb részét a fürdőzés töltötte ki, de a játékok és beszélgetések is szerepet kaptak benne. Finom pizzával és dinnyével ízesítettük meg napunkat, valamint a Ki mit tud? tehetségkutató játékunkban a gyerekek énekeltek, verset szavaltak és bukfencet vetettek, melyet a zsűri nyereményjátékokkal díjazott. Ebből persze a felnőttek sem maradtak ki, a benei kis csapat tagjai gyönyörű dalokkal kápráztatták el a néző közönséget. Ez a nap felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára, jó volt egy kicsit felhőtlenül örülni ebben a nehéz időkben. Köszönet ezért a csodás napért a Bethlen Gábor Alapnak, aminek a támogatása nélkül ez nem valósulhatott volna meg.
